Miért kínoz a múlt...?!! (beszélgetés)

Igen, teljesen jogos. Nem tudom, miért vannak ezek a bolond, őrült, idióta gondolataim.

Csak őrjítő,. mikor beugrik valamiről, valamiért, hogy vele miket csinált, szerette, élvezte, nagyon boldogk volt vele, nagyon vigyázott rá...

aki átél(t) ilyen gondolatokat, tudja, miről beszélek, ez nem irányított dolog, sajnos nem tudati kérdés

Nem ertetted meg mit akartam ezzel mondani akkor leröviditem fiatal vagy meg es az idö mindent megold idövel ezeket a dolgokat elfogod felejteni. (Ezt mondtak nekem mikor apu meghalt es igazuk lett.) Idövel elfogod felejteni.

Es szerintem hasonlo cipöben jarunk mert en is keresztul mentem eleg sok mindenen. Es nem azt mondom, hogy gyerek mielött meg meg tamadnal:) En is utalom mikor azt mondjak, hogy tul fiatal vagy meg.

:) Köszönöm.

Nem gondolom magam egyáltalán éretlennek, olvasgassatok nyugodtan a többi hsz-omban,a kkor tán egyet fogtok érteni ezzel.

És utálom, hogy ilyeneket élek át magamban, pedig teljesen máshogy gondolkozom!

Nálunk bonyolultak a dolgok, és nem a tanulás a kérdés, az életről sajnis elég (túl) sokat tudok.

Nekem egy betegség miatt csoda, hogy lehet babám.

19 eves vagyok en is most. De En is kergetem a multat meg keresem a mierteket, hidd el nem erdemes. De en a helyedben en meg vartam volna a csaladdal. En is most költözöm el otthonrol, de meg ugy erzem nem vagyok teljesen felnött meg nagyon sok mindent kell tanulnom az eletben. Es szerintem neked is van meg mit tanulnod.

ui.:De azert sok boldogsagot kivanok nektek.

Lehet, hogy hülyeségnek tűnik, amit írok, de.... tanuld meg megkedvelni... és megszeretni a párod múltját... attól is olyan ő, amilyen... Ne érezd ellenségnek a volt feleséget... mitől is lenne az? Nem kell kitörölni az agyadból, gondolj rá nyugodtan... inkább a gondolataid minőségén próbálj változtatni... talán...

... és szerintem... :o)

Édesméz, nem mondta senki, hogy helyesek az érzéseim, sőt... Az a helyes, ahogy te gondolod, én is azt gondolom különben, csak az érzések...

Nem bírok velük.

Talán tényleg te vagy inkább a -szerencsés!!!- kivétel. De cserélnék veled!!! :)

Ő lehet, hogy jól kezeli és jó helyen, én vagyok itt a lökött, és én szenvedek.

Talán önmagában miatta én sem tenném. És nem féltékenységnek nevezném, Nem az. Nem tudom megmondani, mi ez, de nem az.

A gyerek is, imádom, édes, aranyos. Csak a nő jut róla eszembe, hogy vajon a párom mikor a gyerekre néz mennyi látja benne az anyját, eszében van-e, eszébe jut-e, amikor mondja, hogy szép, vagy okos, mindig az ugrik be akaraton kívül, hogy mint az anyja, igaz....? Persze magamban csak.

Pedig az anyja nem is különösebben szép...vagy bármi.

Akkor inkább te vagy az egyedi eset,és nem az akivel többen egyetértenek. :)

Igy lássuk be, mégiscsak normális dolog a forumindító érzései.

Igen, igazad lehet, de baba előtt is volt ilyen. Örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel az őrülettel, őrültséggel, nagyon nehéz!

Utálom magam érte, és ésszel tudom, hogy alaptalan az egész, értelmetlen.

De az érzések, azok más tészta, más világ

Édesméz: nem hiszem, hogy bármi hiányozna, épp ez a rémisztő, hogy nem, és mégis kínoz ez!