Miért hűtlenek a férfiak? Mi az ami leállítja őket erről? (beszélgetős fórum)

Azt gondolom, hogy nem csak az eseményt nehéz megbocsájtani, hanem azt, ahogyan átverte az egyik ember a másikat. Itt megdől a bizalom, ami után a gyanakvás benne lesz a levegőben.

A másik probléma, hogy eszébe jut a megcsalt embernek a jelenet, hogy hogyan történhetett. Ettől csalódott lesz a partnerében, hogy gyenge volt és nem fogja tudni tisztelni sem az átverés miatt, sem az önzés miatt.

Azt gondolom, hogy boldog párkapcsolatot nem lehet átverésekkel élni. Ott ez csak látszat boldogság lesz. A másik iránti tisztelet elszáll, mert tudjuk, hogy meg tudtuk vezetni.

Szóval összetett.

De könnyebb róla sokszor beszélni, hogy ez milyen klasszul tudja kiegészíteni a kapcsolatot, de ha velünk teszik meg, akkor picit megváltozik a véleményünk, erről a "klassz" dologról.

Az értékes dolgokért meg kell dolgozni és tudni kell nemet mondani az ösztönökre.

Amúgy értéktelenebb lesz a kapcsolat, amit a megcsaló is érezni fog.

A boldogságot nem kapjuk ingyen. Aki mindig azt teszi, ami számára jó anélkül, hogy belegondolna, hogy ezzel mit okoz a másiknak, az az ember visszakapja azokat, amiket mással tett.

Az élet nagyon igazságos. És mindent lát :O))))

Nyilván hiányzik az is, a nőknek is, csak a biológiailag belénk kódolt, valamint a nevelt minták olyan erősek általában, hogy csak a szex izgalma miatt egy nő ritkábban lép titkos utakra, mint egy férfi..

Viszont olyan nagy az igényünk az érzelmekre, a meghitt beszélgetésekre, a "lelki érintésekre", hogy ha ezt otthon nem kapjuk meg, és valakitől igen, abból könnyen lehet románc, amiben persze már ott a szex izgalma, varázsa is.. :-D

Én inkább arra próbáltam utalni, hogy a félrelépés elsődleges indítékai általában mások a nemeknél.. Persze itt is vannak kivételek.. :-P

"A férfiaknak a szex izgalma hiányzik általában, egy nőnek meg az intimitás, az udvarlás.."

És egy nőnek miért nem hiányzik a szex izgalma? Egy nőnek nem jó ha gyakran lehet orgazmusa? Vagy őt kielégíti ha az is ha szépeket mondanak neki? Én mint férfi ezt egy kicsit nehezen tudom megérteni...

... lemaradt a vége..

Szóval azt mondják, azért vannak ezek, mert nem működik a házasság, nem figyelnek egymásra az emberek. Igen, ez is igaz, mert ami már "megvan" azért nem küzdünk annyira, lehet, hogy nem is szándékosan, csak a hétköznapok rohanásában, egyéb küzdelmeiben elfelejtjük..

És azt is tegyük hozzá, hogy mióta világ a világ, az emberek kilengenek.

Talán nem is az a fontos, hogy életünk végéig hűek legyünk egy valakihez.. De akivel éppen együtt vagyunk, azzal legyünk tisztességesek, amennyire lehet. Mindkét félnek jár a szabad akarat, csak nem mindig kivitelezhető.

Szép az önérzet, de ha feleség vagyok, megtudom, hogy megcsal a férjem, én meg büszkén-sebzetten rohanok a válókeresetet lobogtatva...

.. aztán majd ül büszkén az albérletben, és a számlákat nézi, és újra és újra azt mondja a gyerek(ei)nek, hogy azt a valamit nem tudják megvenni, és ma megint krumplis tészta van vacsorára.. vagy vajas kenyér..

De ő nem hagyta magát, és közben ugyanúgy a volt párja van a szívében, és ezért nem tud új társat találni, ugyanúgy visszavágyik, de ő erős volt! Halleluja!

Közben a gyerekek is szenvednek, és lehet, hogy a hűtlen férj is, mert EZT nem akarta..

Ez lenne a jó?

A büszkeség, a rosszul értelmezett önérzet, a hajthatatlanság nem kifizetődő..

Igen, van, hogy félrecsúszik valamelyik fél, de nem biztos, hogy borítani kell mindent..

Ma már nem divat a megbocsátás, a mindenkinek jár egy újabb esély szlogent is csak akkor szeretjük, ha magunk kérünk esélyt. Másnak már nem szívesen..

Más a mérce, ha mi vétkezünk, és más, ha ellenünk vétkeznek. Miért is?

Egyébként régen, amikor "kitalálták" az emberek a hűséget, akkor éltek jó esetben 20-30 évet.

Ma meg 70-et... Nagyon nem mindegy! Az átlagéletkor javult, az emberek nem... :-(

Ma a hűség kizárólag tudatos döntés lehet, bármelyik nemnél, mert az ösztönök működnek továbbra is, és jóval több időt kell "kihúzni"...

ÉS hát van aki erősebb, van aki gyengébb..

Ez nem csak a hűséggel van így.. :-P

Hát igen, ez a kevesebb..

Egyrészt mert a nők másra vágynak, meg ha ők is arra vágynak, nem merik megtenni..

A társadalmunk akármennyire felvilágosult, még mindig jobban elítéli a nőket, mindenben.

Ha egy férfi megy félre, szinte erény, hogy hajj, de jól megy neki még, több nőt is ki tud elégíteni (ha egyszerre nem is.. ;-P), és hát vadász az istenadta, nem tehet róla.

Ugyanakkor ha egy nő megy félre, akkor az egy büdös k.rva, és nem gondol a gyerekekre sem - ha vannak. Az, hogy egy nő is lehet magányos a házasságában, vagy a férje nem tudja/akarja kielégíteni szexuálisan, az tabu, arról nem illik beszélni.. :-/

ÉS ha ez a nő pont azért megy félre, hogy ép ésszel kibírja a házasságát, hogy a gyerekek ne csonka családban nőjenek fel?!

Vagy egyszerűen egész jól működik a házassága, de valami hiányzik.. Ez a pasiknál is sokszor így működik.. A férfiaknak a szex izgalma hiányzik általában, egy nőnek meg az intimitás, az udvarlás..

A másik kedvencem, hogy félrelépett férfi az áldozat, mert otthon nem jó valami.. Senki sem tökéletes, a feleségek sem, és ha valami nem jó, akkor szóvá kell tenni.. Aki javítani akar valamin, az megoldást keres, aki nem, az kifogásokat.. :-P

És bizonyos esetekben tényleg lehet megoldás, hogy az egyik fél nem hűséges, mindaddig, amíg ezt olyan módon műveli, amivel a társát nem alázza meg. Vagy mert ügyes, és titokban teszi, vagy ha nem, akkor kellőképpen érzékelteti a másikkal, hogy ő a fontos, ő a Társa, de neki nem megy a fizikai hűség. Persze ez csak akkor működik, ha a társ ezt el tudja fogadni. Ha önként vállalja, nem valami kényszerből. Egyébként úgyis bedobja a törülközőt előbb-utóbb.. :-/

Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ez az üdvös!

A monogámia az igazi ÚT egy kapcsolatban, amennyiben mindketten erre vágynak, és meg is tudják tenni.

De kérdem én, nem jobb bármelyik fél részéről egy-egy titkos kilengés, ha ettől ő jobban tud a legális kapcsolata felé is figyelni..

Mindig azt mondják, hogy azért vannak ezek,

Bocs, kicsit hosszú lett... :-P

Ez jóóó! :-)

És sajna igaz is... :-P

Hú de ,jaj de félreértetted!

Az "aprómarha" leltár az azt jelenti, hogy nem ingó, vagy ingatlan vagyontárgy, hanem a pénz, az ékszerek leltára!

Ugyanebbe a kategóriába sorolták, a régi fő-fő urak leltáraiba a rabszolgákat, rabszolganőket, ágyasokat, sőt még úgy tdom, az eunuchokat is!))))

Egy fő feleség volt, a többi neki volt alárendelve! Képzeld még azt is előírták, hogy melyik nő, mikor mehetett be úrához, parancsolójához!

Ezt hasonlítgattam!

Szerintem úgy, hogy aki nem akar monogám lenni az nem kezd olyannal, aki pedig igen.

Ha téged csalnak, az neked oké? (Ha magánügy, akkor boccs, csak kérdezem a téma miatt)

Szerintem aki nem akar monogám lenni, az adjon fel így hirdetést és akkor olyanokból válogathat, akinek ez oké.

Amúgy az arány nem gond szerintem, mivel a poligámok úgyis összevissza kapcsolódnak, akkor 1 poligám jó lesz 30 másiknak. Nagyobb a variációs lehetőség.

Igen, de az a kérdés, hogy joga van-e valakinek valakit láncra verni? Ha valaki monogám akar lenni, a párja meg nem, akkor mi van? Mondjuk csupán szexuálisan. Ha valaki mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy őt ne csalják meg, az magasabb szint?

Megoldás lehetne hogy monogám csak monogámmal és poligám csak poligámmal, de az arányok ezt nem teszik lehetővé és időben is változik a dolog. Akkor hogy lehet ezt megoldani?

Mit jelent a többet akar? Hogy a társa hű legyen hozzá?

Ha így értetted, akkor

Ez szerintem teljesen normális elvárás.

Ha a pasi azt mondja, hogy ez nekem nem megy, akkor tiszta helyzetet teremt. Onnan a nőnek van választása, hogy kell-e neki a pali így vagy nem.

A monogám emberek tiszteletben tartják a társuk érzéseit.

Ha meg van beszélve, hogy csalják egymást, az persze tiszta, (véleményem szerint hosszútávon nem működik), de ha átveréssel működik a dolog, akkor érthető, hogy miért magasabb szint egy monogám, nem?

Nem a monogámia a magasabb szint, hanem az intézési mód.

Csak ez a nagy monogámia úgy néz ki, hogy az emberek egy jó része nem monogám. Se a hippi korszakban, se előtte, se most. Nem akarom a százalékokat találgatni, de annyi biztos, hogy nem 1-2, vagy akár 10%-ról van szó. Kétségkívül valószínűleg a monogámok vannak kicsit többen, de az arányok nagyon rosszak. Kevés nem monogám nő (pl. a prostik) elégítenek ki sok nem monogám férfit.

Azt egyébként nem nagyon értem, hogy miért kell az a társadalmi szemlélet, hogy a poligámok az "aprómarhák", a monogámok meg valami mindenek felett álló erkölcsös, stb. emberek?

Amikor valaki nagyon szereti ezt az életmódot, akkor általában akkor jön a reccs, amikor beleszeret egy nőbe és az ugyanezt teszi vele.

Akkor jön rá az ember, hogy ez nem is olyan klassz dolog.

Ha azt hiszed, hogy ez egy nagy népi, mindenki, mindenkivel, hát a hippi korszak azt hiszem valamiért csődbe ment!

Valamiért kialakult a monogámia, különben "mi nők", még mindig az aprómarhák leltrárában szerepelnénk, és szabadon adhatók, és cserélhetők lennénk. Most is vannak ilyen társadalmak!

Valahogy nem kivánkozok oda: Nem azért, mert értem már egy fél kecskét sem adnának, hanem azért mert több az önbecsülésem!

"Ehhez kellenek az olyan nők is nyilván, akik szeretőként nem nyaggatják a férfit a választással, a válással."

Meg az olyanok akik maguk is feleségek és nem akarnak válni, vagy mindenáron választani. Szerencsére ilyenek is vannak, bár talán nem túl sok...

Hát szerintem nem nagyon...

Van egy ismerősöm,ő szintén szerető...és ezt én is megkérdeztem tőle...Hogy tudja -e hogy ő a feleséggel szúr ki,és magával.

Azt mondta nem baj,mert a feleség megérdemli,mert nem tud megadni mindent a férjnek...(hozzáteszem,hogy a férjnek nem ő az első szeretője)

áááááááá....magyarul még a feleség a hibás mert félre ment a pasi....huh ...mondom...ez szép!:O)

Tudod, ha csak annyi esze van, hogy most gárgyul meg, hát legyen az ő sara!

Én tartom magam az alant írtakhoz! A bajtársiasság, a félszavak ereje,az összetartozás biztonsága, és az, hogy tudom hova kell "harapni", hogy visítson!

A szeretet ma már mást jelent! Nem felcsapodó hatalmas láng, egyenletes, megnyugtató melegség, amit olykor csak a parázs tart életben, de bármikor újra fellobban, ha rakunk rá egy kis rőzsét!:)

Szuper, hogy ilyen jól gondolkodsz, és nem akarod "láncra verni"! Nyilván ez is kell, hogy két ember boldog legyen. :-)

De azt azért tudd, hogy nem fog szólni... csak ha válni akar. :-P

És ennek a szeretősdinek pont az a lényege, hogy nem akarnak elválni, jó nekik a kellemes állóvízben, ami ha jó is, nyilván nem olyan, mint a kapcsolat első pár hónapjában.

De ugyanakkor vágynak az izgalomra, az újdonságra. Annyira nem, hogy mindent borítsanak, de amíg mellékesen elintézhető a dolog, addig nem fogják vissza magukat. Ehhez kellenek az olyan nők is nyilván, akik szeretőként nem nyaggatják a férfit a választással, a válással.. Ezek a kapcsolatok szoktak akár éveket is megélni..

Persze akkor, ha nincs lebukás, vagy a feleség és férj valahogy lerendezi ezt, de nem válnak el.

(akár a férj "hivatalosan" jó útra tér, de aztán persze, ha már elmúlt a fokozott óvatosság ideje, kezdi újra..) :-P

Amit meg nem engednek meg nekik, de ők akarják (mindegy, hogy férfi vagy nő), azt titokban csinálják, amíg lehet... ;-P

Szerintem mindenki azt és olyat tesz, amit magának megenged magával és másokkal szemben...

Ez vagy fedi az általánosan elfogadott íratlan szabályokat, vagy nem..

És az is személyiségfüggő, hogy a "nem illik" dolgokat titokban, vagy nyíltan felvállalva teszi.

Vannak konfliktuskerülő emberek, akik jobb szeretik fű alatt intézni azt, amit lehet.. ;-)

Na én erre mondom,hogy némelyik férfi komolytalan. /tisztelet a kivételnek/ Ha valakit szeret valaki,rááldozná az életét(az egyetlen életét)szül neki gyereket,főz,mos takarít rá,az most úgy komolyan ezt érdemli???

Az a helyzet,hogy nagyon sok férfi /és megint csak tisztelet a kivételnek/ gyáva a javából.!!!!

MÁR KEZDEK IDEGES LENNI!!!!!

Nem is tudom kit sajnáljak?

Mindannyian ott keveregnek egy nagy bugyorban, mindegyikük bizonygatja, mennyire jó! Nem hiszem, hogy a feleség nem érzi, vagy azért, mert eddig is ezt kapta, vagy azért, mert túl figyelmes az "Úr"!

Láttam én már "többnejűségben" élő párokat, de valhogy viszketett tőlük a hátam! De ez nyilván az én gondom!