Miért boldogtalan oly sok felnőtt? (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Miért boldogtalan oly sok felnőtt?
Aki gyerekkorában rossz bánásmódban részesült, an
nak kidolgozott stratégiái vannak arra, milyen módon fogja nevelni a saját csemetéit.
Nekem bevált.
Sok szeretet, elfogadás, biztonság kialakítása.
Milyen kapcsolatot? itt a gyerek nevelésről kéne szóljon a téma, nem a szerelmi kapcsolatokról.
Gyerekekről, és arról, hogyan tudjuk nekik a boldog gyermek kórt biztositani.És hogy tegyünk meg értük mindent, amit csak lehet.
Igazad van!Talán túl kemény vagyok.
Bocsánatot kérek.
Térjünk vissza az eredeti témához.
Szidalmazás nélkül. Szabadon.
Kinek volt bodog gyermek kora, és kinek nem?
Maradandó lelki sérülést ki szenvedett? Mi volt az oka? És ki volt az oka?
Te myly, miért vagy ilyen ellenséges? Miért nem mondhatják el az emberek amit éreznek? Legalább itt, ebben a fórumban, hadd beszélni azokat akiknek gondjuk van, ezért inditottam el a cikkel együtt. Ha igy letromfolsz mindenkit, hogy is merjenek irni?
Inkább mesélj rólad, a te életedről, ne mást szidalmazz. Légyszives. Tudom hogy te kemény vagy, de van aki még nem keményitett be, engedd őket szóhoz jutni.
Így is gondolom!Az ,hogy bántanak,az ,hogy csúnya dolgokat vágnak a fejedhez,nem egyenlő avval,hogy te el is hidd,amiket mondanak.
Mindenki tudja ,mit miért tesz,miért olyan amilyen!
Ideje lenne mindenkinek rájönnie arra,hogy nem külömb egy hajléktalannál és nem kevesebb, mint egy sikeres és gazdag igazgató!
Emberek vagyunk.Gondolkodunk ,érzünk,döntünk!
Mindenki úgy ahogy azt jónak látja!
De mindenki saját maga irányitja a sorsát,s teszi olyanná amilyen!
A többi csak kifogás,mentség,vagy épp leragadás a múlt történéseibe...
Mindenki azt az életet éli ,amit választ magának!
Ha nem tehet mást mert egymásra vannak utalva,akkor is meg lehet tartani bizonyos távolságot,akkor is szembe lehet szállni,csak az nem mindegy milyen módszerrel!
A düh,a harag,az elfojtott indulatok,nem jó tanácsadók!
Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség hogy külön éljen a szüleitől. És ha még felnött kórban is folyton igazgatnak, az szőrnyen kiboritó tud lenni.
Nekem nagyon boldog, kiegyensúlyozott gyermek korom volt, és a mai napig is harmóniában élek, távol a szüleimtől, de hetente találkozunk. Havonta össze ül a nagy család,Öcsém is a feleségével és a kisfiával, és boldogok vagyunk, örülünk egymásnak.
Erről irtam a cikkem befelyező részében, és minden gyereknek ilyen boldog gyermekkor kivánok, mint amilyen nekem volt.
Ha megadunk a gyerekeinknek egy boldog életet, akkor megtettünk értük mindent, ami tőlünk telt. A többi már rajtuk múlik.
Ezt egyszerűen nem hiszem el.
Miért kényszerülsz együttélni az anyukáddal?
Nincs lakásod?
További ajánlott fórumok:
- Keserű gyermekkor = boldogtalan élet
- Miért boldogtalan a boldogtalan ember?
- Szerelmes vagyok, de egyben boldogtalan is ..mit csináljak?
- Mikor kínoz a boldogtalanság, de gyenge vagy lépni!
- Jobb egyedül, szegényebben de nyugalomban, mint házasságban de boldogtalanul, idegeskedve?
- Nem tudom, nem boldogtalan-e. Van felesége, de nem egy szép...