Miért boldogtalan oly sok felnőtt? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Miért boldogtalan oly sok felnőtt?
Bizony bizony! Az egész élet egy hosszú tanulási folyamat. Tanulsz a boltostól, aki rádordít, hogy miért fogdosod a paradicsomot, a koldustól, aki tiszta tekintettel, mosolyogva köszöni meg a százast, a gyerekektől.
Szerintem nincsenek véletlenek és a történéseknek is mindig meg van az okuk. Ami rossznak látszik, az lehet, hogy az élet nagy ajándékává válik, de erre csak később jövünk rá.
"Amúgy meg olyan ritka dolgot tanított meg az apjuk nekik,amit nagyon kevesen a szülők közül."
Miközben megpróbálunk mindent megtanítani gyermekeinknek az életről, gyermekeink megtanítják nekünk, hogy miről is szól az élet.Ha eléggé figyelsz rá...
De az is lehet, hogy csak kíváncsi és nyitott az új dolgokra, a világra.
A boldogság nagyon szubjektív dolog. Szerintem.
Nem tudhatjuk ők hogy élték meg és mire tanította őket. Ez egy felvetés,lehet ez is a pakliba.
Ők élték át,nem mi. Mi max ábrándozhatunk erről.
A felesége mindig könyörgött neki,vegyen fel kesztyűt nehogy megmarják a kígyók,soha nem vett.
De így is szerette,ezt is szerette benne,és így is felvállalta,és valahol tudta keményen a pakliba van.
Én nagyon örülök,hogy rátalált újra a szerelmre,ami olyan értékeket és tulajdonságokat hozott ki belőle,ami mindvégig rejtve volt...eddig.
Kandurkával én is egyetértek,de gyerekek mellett egy férfinek mindig könnyebb önmagát megvalósítani mint egy nőnek....egy ideig legalább is biztos.
Én maximálisan egyetértek kandúrkával.
A gyerekek meg idővel meg fogják érteni az apjukat.
Amúgy meg olyan ritka dolgot tanított meg az apjuk nekik,amit nagyon kevesen a szülők közül.
Ne csak álmodozz ,cselekedj is aszerint,félelem nélkül.
A barátnőm férje így gondolkodott és így és élt-halt. Azért halt,mert nagy herpetológus volt,mindene volt a kígyók kutatása,életüknek vizsgálata.Két gyerkőce volt egy fiú és egy lány.
Egy alkalommal mikor terepen volt megmarta egy kígyó és meghalt.
A barátnőm egyedül maradt a kettő gyerkőccel,pedagógusként igen küzdelmes volt élniük,de túlélték. Hosszú évek múlva talált magának egy fantsztikus párt,és a gyerekek imádják,apjuk egy halvány kép...azt hiszem nem tudták a gyerekek ezt neki megbocsájtani.A barátnőm igen,de úgy látom most sokkal boldogabb.
Iten = Isten*
:P
Iten ments, hogy veszekedni akarjak, csak finonam jelzem, hogy messzemenően más véleményen vagyok mint kandúrka.
Olyanannyira különbözünk ezen a téren, hogy minden további véleménycsere felesleges... én kiszálltam a témából :)
Csakhogy békésen váljunk el ezen témában :)
Szóval a szülői felelősség ott kezdődik, hogy az ember nem magát tolja előtérbe és nem maga céljait,élvezeteit hajhássza,hanem igenis meggondolja, hogy mi lesz a családjával,ha leesik a hegyről.
Nem ők akartak megszületni,ezt te akartad,ők nem tehetnek semmiről,neked pedig amiatt, hogy tevékenyen közreműködtél már 3 gyerek!!!!megszületésében, bizony felelősséged van és nem csinálhatsz azt,amit akarsz, ezt jelenti szülőnek lenni.Ha pedig benned ez feszültséget kelt, te nem vagy szülőnek való.
Ez miért nem gyereknemzés előtt jutott eszedbe?Ez a sok feszkó?
amiket leírtál az alapján több dolgot tartok lehetségesnek
-1nincs három gyereked,és egy éretlen kamasszal beszélgetek itt,aki bevitte a gépre apuci fényképét(gondolok itt arra a kijelentésedre,hogy nem gondolsz arra, hogy mi lesz a családoddal,ha leesel a megmászni ohajtott hegyről)
-2nagyon önző alak lehetsz,nem irigylem azokat,akiknek az a kereszt jutott az életében, hogy te vagy a családtagja,nem lehet nekik könnyú elviselni téged
-3nem vagy épelméjű
-4vagy nem gondolod komolyan ,amiket leírsz-remélem ez utóbbi igaz
-5 egy öregedő testbe bújt kamasz lelke vagy történetesen három gyerekkel,aki most éli lázongó korszakát,ezt is simán el tudom képzelni,mert távoli rokonunk férje egy pont egy ilyen meggondolatlan pali volt, mint te és el is tűnt a tengerben sziklamászás közben,2 gyereket hagyva maga után.....
3 gyerek k.va nagy felelősség és szerintem egy csomó dolgot nem tehet meg az,aki ekkora felelősséget vállalt, mert te vállaltad!!!!!!!!És a választásod következményeit is viselned kell:))Kéne:))
Valahogy éreztem én, hogy olyan betegséged nem volt,ami során a kiszolgáltatottságot és a magatehetetlenséget átélted volna,mert akkor nem így írnál.
Azt, hogy nem lesz ilyen betegséged, valóban csak remélheted, biztosan ki nem zárhatod.
Tudom, hogy van az a kor,amikor sebezhetetlennek érzi magát az ember, két fiúgyermekkel azonban már túl kell juss ezen a korszakon.
Mindenki sebeszhető,és az életben nem minden múlik rajtunk,ahogyan itt olvastam más hozzászólók "tollából"
Több alázat,nagyobb szeretet,ne várd meg,amíg az ÉLET tanít meg rá.
Őszintén sajnálom, hogy a családodban ilyen példák vannak.Talán ezek határozzák meg a gondolkodásod,máig hatóan.Próbáld meg ezeket elengedni, próbálj a saját családodra koncentrálni és a feléjük áradó szeretetnek ne legyenek határai.!!!!!!!!!!!
Nincs olyan,hogy kemény szeretet, szerintem ezt te is tudod,csak kapaszkodsz a családban látottakba.
Talán Édesapád választása is nagyban meghatározta azt, hogy ma így gondolkodol.Nem láttad magad előtt az egymást szerető,tisztelő és az élet viharaiban vállvetve küzdő szülőpár modelljét.
Én láttam ilyet és szeretném neked átadni az ebben való hitet.
Remélem adódik az életedben olyan esemény,bármi,amitől változol és nagyobb alázat lesz benned (talán a fogyatékos gyermekek iránt is)
Kívánom neked, hogy szeresd a családod(édesanyád is)határok nélkül,azaz határtalanul.
összezördülések, véleménykülönbségek minden családban vannak,ezeket szeretettel meg kell oldani,vagy Margitnéni módszere sem rossz,de a sárbaesetten csak az segít,aki igazán szereti,és visszafelé is igaz,emberi lény akkor vagy,ha elesett családtagodnak segítesz,kisegíted szorult helyzetéből.Ez a vonásunk emel ki az állatvilágból,ebben hiszek.
És abban is hiszek, hogy mivel minden változik,bárki szerencséje megfordulhat, csak az összetartó családok tudnak túlélni ebben a kiszámíthatatlan,néha kegyetlen világban.
Nagyon örülök,hogy te is így látod.Azonosan gondolkodunk.
Egy életpélda következik (talán tanulságos nektek is, nekem az volt): egy kis vállalkozásom is van ,ami idénymunkák keretében munkát tud adni embereknek a szülőfalumban.Olyan emberekkel dolgozom együtt,akiket gyermekkorom óta ismerek, tehát jól ismerjük egymást.
Laci bácsit több,mint 30 éve ismerem.Kedves felesége 3 szép és okos fiúgyermekkel ajándékozta meg az együtt töltött évek során.
Pár éve a felesége elvesztette a munkáját(a megyében nem ritka eset,bármikor veled is megtörténhet) és sajnos megbetegedett.
Laci bá azonnal megpattant-ennyi nehézség már sok volt neki- ő családfenntartó és még nővérke is legyen egy személyben, ki van zárva.!!!
Mire szegény felesége bekerült a kórházba várva a műtétre,Laci bá már át is cuccolt egy ifiasszonyhoz a falu másik végébe.
Mindenki tudta a faluban, én nem faggattam,másról beszéltünk, főleg ő kérdezett engem lényegtelen dolgokról.Egyszer valami olyasmit is említett munka közben, hogy szerencsésnek tartja magát mert az erejére mindig számíthat.
Nos, nem lett igaza. Agyvérzést kapott.Lebénult.
És találjátok ki mi történt.Az ifiasszony rögtön az elfekvőbe adta.
Mesélik a faluban, hogy Laci bá sírva könyörgött újdonsült barátnőjének:"Szabadíts meg ebből a pokolból,vigyél haza!"
A barátnő többé nem kereste fel,hanem egy másik nős pasit csípett fel.
Én sem tudom mégcsak elképzelni se, hogy az általam oly szeretett emberek mellett ne álljak ki vállszélességgel, ha megbetegednek. Főleg egy apa, vagy anya mellett, akik felneveltek, és oly sok mindent adtak önzetlenül, akik feltétel nélkül mellettem álltak, bármilyen bajom is volt, vagy bármilyen hülyeséget is csináltam.
Ha valaki nem ezt érzi, akkor többféle lehetőség van.
1). Súlyos érzelmi gondjai vannak.
2). Erősen félre lettek valamiért nevelve. Lehet, hogy a szülője alapjában véve jó ember, csak nevelni nem tudott jól.
2). A szülője valamilyen oknál fogva tényleg nem érdemli meg a szeretetet. Merthogy sajnos vannak nagyon rossz alacsony IQ-jú szülők is, akik nem szeretik a gyereküket, verik, kihasználják, csak családi pótléknak jók stb...
További ajánlott fórumok:
- Keserű gyermekkor = boldogtalan élet
- Miért boldogtalan a boldogtalan ember?
- Szerelmes vagyok, de egyben boldogtalan is ..mit csináljak?
- Mikor kínoz a boldogtalanság, de gyenge vagy lépni!
- Jobb egyedül, szegényebben de nyugalomban, mint házasságban de boldogtalanul, idegeskedve?
- Nem tudom, nem boldogtalan-e. Van felesége, de nem egy szép...