Mi a véleményetek, tapasztalatotok a "non-stop" szülőkkel kapcsolatban? (beszélgetős fórum)

Felvilágosítás kérdése!;)

Ha jól lennének informálva a nők minden téren (s nem becsapva, s folyton fenyegetve, hogy miféle veszély szülni, mert ez egyszerűen nem igaz!), akkor sokkal többen lennének lelkileg és testileg is egészségesek.

A módszer bizonyára egyre több követőket fog vonzani, pláne, ha ebben is utánozni akarjuk nyugatot. ;) De, ha mégse, az se baj... Viszont a normális jogi feltételeit idehaza is meg kellene teremteni, mert pont állambácsi (szűkebb értelemben a begyöpösödött orvoskamara) teszi ki veszélyeknek az otthonszülőket. :((

A hangsúly a választás szabadságán van! Mindenki szülhessen ott teljes lelki nyugalommal, ahol ő akar, s emiatt negatív megkülönböztetés ne érhesse!! Mert mindenki ott szül jól, ahol biztonságban érzi magát. Kórházba kényszeríteni akarata ellenére egy nőt éppúgy felelőtlenség, mint azt mondani neki, hogy szüljön otthon, ha őt a műtő közelsége nyugtatja meg.

Pusztán elfogadás kéne, meg segítő szándék ahhoz, hogy mindenkinek csodás élmény lehessen a szülése, s ne egy feledhetetlen fájó seb!

[Otto Rank: A születés traumája 1924.]

Meg is kapta érte ő is a magáét!

Ezt még gyorsan ideteszem:

"Egyre több pszichoterapeuta számolt be arról, hogy a terápiás folyamat során az egyéni múlt feltárásában rendkívül korai, eladdig ismeretlen születés körüli élmények kerültek napvilágra. A vizsgált személyek közül néhányan egyeztettek az anyjukkal, s a terápia során elõkerült adatok beigazolódtak. Volt olyan eset, amelyben a személy a terápia révén ébredt rá, hogy gyakorlatilag halva született, s életérõl az orvos már-már lemondott. A születéskor átélt fulladásélmény rejtélyét aztán az anyja fejtette meg: addig sohasem mondta el neki, hogy oxigénhiánnyal jött világra, és életét csak a szerencsének meg a gyors közbeavatkozásnak köszönheti."

Vagyis, szerintük a születés az első trauma. (Hozzáteszem, hogy a magzat sem mindig érzi jól magát a méhen belül, hiányállapotok, stb.)

Erre könnyen ráépülhet a szorongásos hajlam, egyebek, és - mint tudjuk - a "gyenge pont" az élet folyamán jelentkezni fog.

Na persze én is kaptam beszólásokat!!De totál rájöttem már hogy egy anya-gyerek kapcsolat milyenségének semmi köze a szüléshez.Lehet nehezebb a felépülés és nehezebben látod el a babusodat,de amikor mi kimentünk a kórházból szinte egymásba nőttünk és az első 6 hét nagyon szoros volt,na itt alapozódott meg nálunk a "szülés"Szinte annyit volt a kezembe mintha tovább a hasimba lett volna,és így nem érte a babát trauma hogy kiemelték...ez elenyésző probléma ahhoz képest amit egy félre sikerült szülés tud okozni.Evvel nem azt mondom hogy ne természetesen szüljünk,csak aki császárral szül is úgyanolyan érétkű anya tud lenni!!

Gyógypedagógusként dolgozom.Amikor tanultam a fősulin a kórtanat,gyerekek komolyan mondom totál azt hittem hogy az a ritka ha egészséges egy gyerek és nem sérül a szülés során:-)Én is császárral születtem anyukámat elaltatták....a világ legjobb anyukája aki egy életre megtanította nekem milyen egy jó anya!!

Nem alakul ki szoros kapocs? régen, amikor a császárt "végső utáni" megoldásként vetették be, csak a már halott anyából tudták kimenteni a gyereket. Hányan nőttek fel ezért édesanya nélkül, és hány baba halt meg azért, mert nem tudott áthaladni a szülőcsatornán? Ha úgy érzed, érezted, valóban indokolt a császár, erre gondolj és meg se halljad az ilyesmit.

A szoros kapocs csak akkor alakul ki, ha mind a ketten megvagytok egymásnak. Sok szoros kapocs van az életben, szerelmesek, barátok, örökbefogadott szülő-gyerek kapcsolatok, ki mondhatja meg, melyik a szorosabb?

Ja, értem már! :))

Hát, ilyenről hallomásból hallottam csak... Állítólag akad egy-két doki, aki ezt felvállalja, a legnagyobb titokban persze. :( De akiknek volt ilyen "háttérdokijuk", azok közül nem volt szüksége egyiknek se rá.

Többen úgy csinálják, hogy fenntartanak egy választott dokit, aki semmiről se tud, majd az utolsó pillanatban lelépnek. Ha meg mégis kórház, akkor hívják, mintha semmi se történt volna. Ilyenkor persze nem szokás az otthonszülés tényét fitogtatni, lehet azt mondani, hogy épp most indult be a szülés, ha meg már utána van gond, akkor jön a "véletlenül szültem otthon".

Nem tudom, én a dokikat a fiam születése után messze elkerültem. Eszembe se volt, hogy jók lennének menet közben valamire, ha meg mégis kórház lett volna a vége (ez meg pláne esélytelen volt a részemről, s azt hiszem, ez a magabiztosság, önbizalom nagyban hozzá is szokott járulni a sikeres otthonszülésekhez, mert mindenki ott szül jól, ahol biztonságban érzi magát!), szóval akkor meg teljesen mindegy lett volna, ki az orvos, alkalmazkodnom kellett volna a kórházi protokollhoz, mert az orvosok abban tudnak hatékonyan dolgozni.

Tetszik az utolsó mondatod! :))

De még jobban tetszene, ha ebben a kérdésben is európai szintre emelkednénk....

Komolyan kérdeztem, de arra gondoltam, hogy:

1. otthonszülésre készülnek, de

2. megegyeznek egy kórházi orvossal, főorvossal, hogy probléma esetén azonnal fogadja

Kórházi háttér magyar módra, erre gondoltam.

Fiamnak spirálban volt a nyakán-testén a köldökzsinór. A sürgetés eredménye az lett, hogy beakadt, s 6 órán keresztül tartott a kitolás szak. Hiperaktív lett, mert oxigénhiányos volt, de persze erről nekünk elfelejtettek szólni, csak a zárójelentés kódszámaiból derült ki más orvosoknak is. A Pető Intézetben (mozgáskoordinációs zavarai is voltak, de szerencsére azokat kinőtte a fejlesztésnek köszönhetően.) csak annyit mondtak, örüljünk, hogy ennyivel megúsztuk. Hát köszi....

Középsőmnek a csuklóján volt úgy 6-7x a köldökzsinór feltekeredve. Őt nem sürgette senki. Kissé lila volt érkezésekor, de semmi maradandó kár nem érte.

Legkisebbünk meg burokban született. :)) (Ami alapból nem szokott veszélytelen lenni, de manapság roppant ritka, hiszen jóformán rutinszerűen repesztik a burkot.)

:)))))

Ezt ugye nem kérdezed komolyan???

Hiába egyezkedik valaki kórházban az orvosával, a főszerep sose lesz az övé. :( A döntési jogot átadta az orvosának...

Anno nekünk is beígértek fűt-fát a kórházban, de a világon semmi se úgy történt. :( Meg is lett az eredménye...

Hát ismerek egy párat. :)))

Igen, ha baj van, természetes, hogy "futás a kórházba", hiszen a kórház hivatott arra, hogy a bajt elhárítsa.

Node nem egészen így megy ez azért. :) Alapvetően egy komplikációmentes várandósság végén egy teljesen természetes, beavatkozásmentes szülés során a baj kialakulásának esélye sokkal kisebb, mint a kórházban, ezt külföldi statisztikák (ahol az otthonszülés bevett dolog) jól mutatják! Ilyen szülések idehaza kórházban viszont sajnos esélytelen, hogy megtörténnek. :(((

Tehát eleve ritka, hogy baj legyen. Ennek oka az, hogy a világon minden úgy történik, ahogy az az anyának a legjobb. Mert, ami az anyának jó, az jó a babájának is, és fordítva, mindaddig, míg szimbiózisban élnek. :)) A két életet a születés pillanatáig nem lehet szétválasztani...

Ha mégis adódik valami, az általában "bagatell" probléma és otthon is nagyon szépen ki lehet küszöbölni, meg lehet oldani. Egy jó bába csodákra képes. :))

A szülések kb. 10%-a kerül végül kórházba, de ebből indokolt eset kb. 1 %, a maradék arról szól, hogy az anya menet közben meggondolja magát, elfárad, stb...., pszichés eredetű szülésleállás csupán.

Az indokolt esetekben se kell általában rohanni, mert a bába képes az anyát figyelve, annak rezdüléseiből még a baj kialakulása előtt ráérezni a problémákra (amit sokszor megold helyben), s időben beszállítani az anyát a kórházba, ha szükséges. Kórháznak 20 percnyire kell max. lennie. Ennyi idő, amíg egy műtőt előkészítenek. A ciki az, amikor az anyát beszállítás után még várakoztatják. Ha egy telefonhívás után már csinálnák is a műtőt, mire beér az anya, akkor nem lenne időveszteség, mindenkinek jobb lenne. Kb. így működik külföldön a háttérkórház intézménye.

Szülésnél helyben van oxigénpalack, Bábatáska (sok kinccsel! :) ) tudnak újraéleszteni, stb... És van egy megkülönböztető jelzést használó autó is! :)

Nem indokolt vizsgálatok: a harmadik alkalommal volt szerencsém klinikán szülni, ott aztán megvizsgálnak rendesen! szemléltető tárgy az ember. Ahányan arra jártak, mindenki megnyomkodta a hasamat.

Na de akkor is volt ok, hogy ott legyek.

hasonlók miatt félnék az otthon szüléstől...első baba majdnem a mentőben lett meg,beestek velem,a szülésznő szívhangot akart nézni...emlékszem hogy valami olyasmit mondtam hogy de én már szülök...jött is a fájás...levágták rólam a fehérnemüt amit a mentős(biztos szégyellős volt szegény)rámhúzatott,és kiabált hogy szüléshez...szaladt mindenki,szó szerint elkapták a lúrkót mert a feje már kint volt...6óra 15 kor ébredtem reggel és egy óra múlva baba lett:-)

szóval mégiscsak nyugodtabb vagyok én a kórházban,csak a gépeket tartom feleslegesnek és a vizsgálatokat,amennyiben nem indokolt

Nálam is volt ilyen tekeredés, persze csak akkor derült ki, amikor már jött kifelé. Szorult a hurok :( Sürgettek rendesen!

Ahogy megszületett, újjáélesztés és egyből a gyerekintenzivre. (Mondjuk ilyen sincs otthon)

Nekem van egy nagyon jó ismerősöm,aki nem rég szült.Ő nagyon otthon szülés párti volt.....egészen addig amíg a szülésre nem került a sor.

Mondjuk már a szülés előtt végül a kórház mellet döntött,de azt nem gondolta hogy műtét lesz a vége.A baba nyakán többszörösen volt a köldökzsinór.Szegény azért nagyon sajnáltam már láttam rajta hogy mennyire csalódott az elveiben...és kissé meg is ilyedt attól hogy más vége is lehetett volna,ha máshogy dönt.

Csak gondolom, ott közelebb van kórház, mint itt sok helyen, pláne a mostani "reformok" után. Itt, mire kiérne hozzám a mentő (vagy valaki elvinne), és beérünk a kórházba, nyugodtan megmurdelhetnék én is, a baba is.

Szerintem nem ciki otthon szülni, csak kockázatos. Bár, ami azt illeti, a kórház is az.

Nem tudom, hogy beengednék-e, még az sem tejlesen tiszta, hogy hol szülök.

Nem akarnám sem videóval, sem "élesben" sokkolni a gyereket. Inkább lebeszélem, aztán majd mindent elmesélünk neki.

Igen, ismerek.

Ciki? Hát pont az a baj ezzel az országgal, hogy ez ciki. :((( Ahelyett, hogy a beteggel foglalkoznának, papírmunka, b@szogatás, stb... jut osztályrészül a kórházba kényszerült nőnek. Pedig a kórház a betegségek ellátására van kitalálva. A szülés viszont nem betegség.

Közhely, de bizonyára ti is tudjátok, Hollandiában a tb. az otthonszülést támogatja (sokkal olcsóbb, mint a kórház!), s akkor kell külön fizetni, ha valaki indok nélkül akar kórházban szülni. Létezik a háttérkórház, ami annyit tesz, senki se vet meg akkor, ha valami miatt mégis kórházban kell befejezni a szülést, avagy utána fellépő gondok miatt kell bemenni.

És amúgy beengednék?

Ki lehet előbb próbálni egy szülési videóval... hátha azzal megelégszik.