Menthetetlen már a helyzet? (beszélgetés)

5 szakma/diploma és MGYArországon nem jutsz

1-röl az 1.5-re? Akkor külföldön sem fogsz. Ma Mo-gon munkaerohiány van

OK én technikus voltam és volt egy semmi vizsga angol nyelvismeretem

Kívánom neked bűr úgy szat

Ami gond lehet a párkapcsolat hiánya. Sokat tud könnyiteni ha átölelnek, kibeszélheted magad valakinek, netán meg is csinál helyetted akármit amig te lezitasz

"rohannék a vilagba es élvezném"

Mit is?

Utaznál? Buliznál?

Miből? És kivel?

A te világod nem a fi. világa.

Mások ezt a "nagy kiszabadulást" 17-25 éves korukban élik meg/át, aztán elkezdik komolyan venni magukat és azt, hogy mit is akarnak tenni az életükkel.

Azért a nagy rohangáláshoz nem árt, ha van egy kis anyagi fedezet.

Amit az emberek többsége munkával tud előteremteni.

Használd ki ezt a "megrekedést" arra, hogy pihenj! Ha lehet aktívan. Erősítsd meg magad az új kezdéshez!

Van az úgy, hogy az ember kezében tartott szálak nem mozdulnak. Csak türelem! Használd a saját javadra ezt a pangást.

Pedig ez jól hangzik. 5 szakma, diploma. "Anyád anyja vagy". Tehát az én olvasatomban okos, felelősségteljes, szorgalmas, lelkiismeretes fiatal vagy.

Nem vagy maximalista? Szerintem csak nem találod a helyed.

Célok bőven lennének, elég sokoldalú vagyok.

Anyám van csak, akinek én vagyok az anyja. Barátok, azok inkább csak "barátok".

Jelenleg munkát keresek, most már külföldön, otthon nem boldogulok. Ezzel már nagyot léptem.

Tanulás lenne még tervben, már van 5 szakmám, köztük egy diploma.

Önismeret és önfejlesztés is megy már jó ideje, ez már sokat segített.

Ennek ellenére, nagyon megrekedve érzem magam.

Egyáltalán nem menthetetlen. Fiatal vagy és képesnek kell lenned változni.

Elsősorban nem szabad ilyen görcsösen akarni a célokat. Minden célhoz többféle út vezet és ezeket rugalmasan kell használni.

A munka a megélhetéshez szükséges. Ma már nem kell lojálisnak lenni egy munkáltatóhoz sem, ha ott nincs előrelépés váltani kell.

"Sajnos, én nem tudok ilyen lenni."

Változni kell. Nyitottabbá kéne válnod. Munkából/jövedelemből legyen annyi amiből megélsz (esetleg tartalékolhatsz).

Legyen társaságod, barátok, akikkel időt tölthetsz, eljárhatsz ide-oda és ismerkedhetsz!

34 évesen még mindig előtted az élet ha nem gubódzol be. Sokan kezdik ebben a korban előlről.

34 éves vagyok, teljes, totális kiégésben. Soha nem panaszkodom, az elfojtás az én régi, jó barátom, de...

Mindig ezerrel tepertem, hogy elérjek valamit az életben. Keményen és kiemelkedően dolgoztam, töretlenül. Tudtam csak így törhetek ki a nincstelenségből. Nem jött össze. Mindig volt valaki, aki bár semmihez nem értett, mégis valahogy közel került a tűzhöz, undorító, aljas módon. Az állandó túlórázások, több munkahely egyszerre suli mellett, teljesen kiégetett. Reggelente alig bírok felkelni, úgy érzem elnyel az ágy, semmi kedvem az előttem álló naphoz. Az embereket a hátam közepére se kívánom. Mivel a magánéletem is mindig mínuszban volt, így a munka, a karrier jelentett számomra mindent, abba tettem bele mindenemet.

Ott tartok, hogy: karrier = 0, magánélet = 0, életkor = 34.

Mindeközben azt látom, más éli világát, ha másnem szarik bele mindenbe. Sajnos, én nem tudok ilyen lenni. Az életben soha nem volt kire számítanom, mindent magamnak kell megoldanom, ezért nem tehetem meg, hogy elengedem a dolgokat, de most már egyre közelebb állok hozzá.

Nem is tudom, talán, ha valaki járt hasonló helyzetben és kilábalt belőle, megoszthatná, hogyan sikerült.