Mikor tudom hogy végleg menthetetlen a kapcsolat? (beszélgetős fórum)
Mindig nehéz az 1. év. Meglátod, ahogy a baba nagyobb lesz, javul a helyzet. Nem értem, miért kéne szétmennetek. Szeretitek egymást. Elvileg jóban, rosszban. Azért válnak el ennyien, mert a többség rögtön azt mondja, ne hagyd magad, válj el. De szeretitek egymást, van egy gyermek. És minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek. Ez nem ok rá, hogy felrúgj mindent.
ha nincs párbeszéd, a kérdésre nincs válasz, akkor az
Én már régóta úgy érzem, menthetetlen a kapcsolatunk a párommal. Kisfiunk 9 hónapos, azóta számomra rosszabb minden. A napok nagy részét egyedül töltöm vele, párom rengeteget dolgozik, igyekszik azután is kiszabadulni itthonról, én meg 9 hónapja élek bezártságban, néha úgy érzem, beleőrülök. Az ő élete nem változott annyit, mint az enyém. Mióta a fiam megszületett, nem tudok elmenni szinte sehová nélküle, mert szoptatom. A páromnak több szabadnapja volt már, nekem egy sem. Soha nem tudok pihenni, nem tudom magam kialudni, sokszor depis vagyok ezek miatt. Ha itthon van, néha segít, máskor meg nem akar. Nagyon nehéz, és elítélhettek érte, de volt már olyan, hogy megbántam, hogy szültem.
nekem van egy barátnőm, aki szintén folyton ezen problémázott (mi nagy bulizósok vagyunk), hogy milyen anya, ha a nagymamára hagyja a kicsit, de sikerült meggyőzni, havi akár 2-3szor is elmegyünk az éjszakába, látszik, milyen jót tesz neki, hogy végre emberek között lehet, bulizhat, szóval ne parázz ezen! rengeteget biztattuk, végre elfogadta és rájött, hogy attól még havi 28 napot nonstop a gyerekkel van otthon, abba a 72 órába a gyerek se fog eltorzulni, főleg, hogy szereti a nagyit, és a nagyi is őt, sőt, jó az, ha kicsit a gyerek megszokja, hogy nem lehet folyton anya lábába csimpaszkodni... nyugodtan engedd el magad, nem az a nagy magyar anya, aki öt éves koráig szoptatja, és ki se engedi a kezéből a gyereket.. szerintem tök szánalmas az ilyen, aki csak a gyerekén át tudja a saját létét értelmezni. ne sajnáld a kettesben meg egyedül töltött időt. amúgyis hadd lásson a párod kicsit titokzatosnak, az mindig felkelti az érdeklődést;)
Hát sikerült leülni és mindent nagyon átbeszéltünk, köszönöm a segítségeteket. Sznebk2 jó volt egy férfi szempontját is megtudni és igyekszem és igyekszünk mindketten jobban figyelni a másikra, sőt elmegyünk egy hosszú wellnes hétvégére, kicsit pihenni hisz több mint 7 hónapja sehol nem voltunk igazán kikapcsolódni. mert én mindig tartottam attól hogy ha kettesben megyünk el csak pár órára is milyen anya vagyok, hogy addig másra hagyom a gyereket, de kell hogy együtt legyünk kettesben is meg hogy hármasban is kikapcsoljunk egy kicsit a mindennapokból.
Hogy és meddig érdemes a problémákat megoldani? A gyermeked apjával? Hát ott az egész élet! Ha tökéletes apa, akkor nem ettől menekül. Én el tudom képzelni, hogy egy férfit egyáltalán nem érdekel, hogy milyen babakocsit veszel, sőt, nekem ikerfiaim vannak és engem sem érdekelt,milyen a rugózása, csak elférjenek benne és tudjam tolni, tehát legyen kereke. Szóval lehet, hogy Te olyanokból csinálsz problémát, amik nem azok. Így viszont valóban nyomasztó lehet neki. Rajtad is nagy a nyomás a pici miatt, de tudni kell szelektálni. Neki lehet, hogy a munkahelyén is nagyon meg kell felelni, és otthon is ezt érzi. Ezt persze csak Ti tudhatjátok, beszélgetés nélkül viszont nem derül ki.
Nem igazán értem, mint kiderült jó apa, foglalkozik dolgokkal, elmegy vásárolni stb... nem lehet, hogy túl sokat nyaggatod? hogy követelőzől? lehet, hogy csak nyugalmat szeretne, lehet, hogy csak nem tudod kezelni..
A férfiak másképp fejezik ki a szeretetüket...
nem csak azzal kellene foglalkozni, te mit akarsz, hanem azzal is, ő mit akar és ez az önzetlen hozzáállás meghozza a gyümölcsét, ő is majd foglalkozni fog veled...
Szerintem üljetek le és beszélgessetek hosszasan! Mondjátok el mindketten, hogy kinek mi a gondja! Ki min változtasson!
Te nem vagy hibás! Érthető, hogy nőnek szeretnéd érezni Magad!
Sajnos ez nekem csak 40 évesen adódott meg. Egy rossz házasság egy még rosszabb 7 éves kapcsolat! Aztán 40 évesen találtam meg az igazit.
Nálunk az volt a gond mind a kettőnél, hogy még beszélgetni sem lehetett velük!
Próbálj meg beszélni Vele!!!!!!!
Én szeretem, de azt hiszem fáraszt a harcolás vele, hogy neki mindegy mi történik, mármint pl babakocsit szeretnék venni és erre ő mikor elmegyünk nézni nagy felgmán mikor megkérem hogy nézze meg ő is nehogy rosszat vegyek hogy jó legyen a rugózása meg hasonlók, közli hogy neki mindegy úgyis én tolom. :-( Azt hiszem ő is szeret, csak talán nem tudja kimutatni, mert valentin napra is kaptunk mindketten virágot v már ellustult hogy bármit is tennie kellne azért hogy megtartson, már az övé vagyok örüljek. Én többre vágyom, lehet én vagyok a hibás. Tudom hogy fáradt is vagyok Babó miatt, de azért még szertném nőnek érezni magam. Egyébként tökéletes Apa. Segít pelenkázni, fürdetni, takarítani bármit amit kell. És ha kedve van mehet nyugodtan a haverokkal. sőt ha nag yritkán én megyek el itthonról, szívesen van itthon a lányukkal. De azt mondja ő unja hogy mindig felhozom neki hogy döntse el mit akar és akkor úgy cselekedjen, én még most is boldog szertnék lenni, nem azért akarok vkivel együtt lenni hogy csak éljünk egymás mellett. De pont az előbb kérdezte hogy hívtam e vkit holnap estére, mert ha nem akkor itthon maradna és attól még el tudnám dönteni mi legyen.
Egyébként még soha életemben nem írtam ilyen fórumokban, d már most jobb kedvem lett hogy ennyien válaszoltatok és segítetek. Szerintetek van még remény? mit csináljunk? Még nem éltem együtt ezelőtt senkivel, ezért vagyok ilyen bizonytalan hogy hogy is és meddig érdemes a priblémákat megoldani.
Egyébként mit érzel iránta? Szereted még? És mik az érzésed Ő szeret Téged?
Ez így van, ami nem megy nem szabad erőltetni!
Nem szabad, teljesen igazad van. Most még a babának oly mindegy (még ha hülyén is hangzik), hogy ott van-e a papája. Majd másfél, két évesen fog hiányozni, amikor már érik a kis tudata. Most még anyának lenni nehéz, főleg egyedül. A baba nem old meg semmit, mármint, hogy arra fogjuk, hogy azért maradunk együtt, mert a babának így jó. Ha két idegen él egy fedél alatt, az senkinek sem jó. Lehet, hogy elfáradtak, laposabb lett a kapcsolat. De minden kapcsolatban, hosszú házasságban vannak ilyen időszakok. Ilyenkor lehet bebizonyítani, hogy túléli, vagy nem a házasság ezeket az időszakokat. Én annak a híve vagyok, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni. egy házasság azért jóval többről szól, tehát sok-sok beszélgetés és kérdőjel kell.
Mindenképpen le kell ülni és beszélgetni! Lehet, hogy most sokan elítélnek, de csak a baba miatt nem szabad együtt maradni!!!
Probaly magabiztos lenni,persze tudom hogy egyedul a gyermekkel nehez,de erte megeri es talan majd rajon hogy hianyoztok neki.
Itt az első és legfontosabb szerintem, amit meg kell tennetek, hogy leültök és beszéltek...Ki mit szeretne, mit éreztek egymás iránt stb..őszíntén, hosszan, mert csak akkor ér valamit. Nehezebb a helyzet, ha a másik fél elhárítja ezt is. De csak így tudhatjátok meg, h mi a probléma, és van esély megoldani. A legfontosabb minden kapcsolatban a KOMMUNIKÁCIÓ. Nem lehet eleget beszélgetni.
De ő hogy legyen türelmesebb, ha el akar menni a férje, már nem is akar otthon aludni? Ha duzzogó kisgyerekként viselkedik az apa, akkor most is, meg később is sok gond lesz vele. Több, mint a gyerekkel.
Az elsargult falevel nem zoldul ki ujra!!!!!
Azt hiszem sok házasságba kell változtatni, egy jövevény érkezése mindent felboríthat. Gondold végig, nem-e ki vagytok merülve!? A kicsivel biztos sokat foglalkozol, érzelmileg is és a férfi ilyenkor háttérbe szorulva érezheti magát! Szerintem át kell hidalnotok ezt az időszakot, olyan lehet mint a 7 év! Ha a kicsi nagyobb lesz és nem lesz köztetek jobb a kapcsolat, akkor érthető hogy ilyenekre gondoltok, de szerintem légy türelmesebb! DE miben is kellene neki megváltoznia?
szia nem tudom hogyan eltek de szerintem ha ott tud hagyni egy pici babat,es rad haritsa a dontest az mar gaz .De fel a fejjel es donts a szived szerint .
Csak nem a harmadik van a dologban inkább ? Ő megy ? Engedd el! Majd megbánja, de késő lesz. Igaz nehéz a "picivel" egyedül...
Szia!
Nem lehet, hogy féltékeny mert a kislányoddal többet foglalkozol? Nagyon sok kapcsolatban ez a gond!
Gyönyörű a kislányod!!!!!!!!
Hááát, nem irigyellek. Ha unja már, hogy áldoznia kell... akkor az elég gáz. Ha valaki gyermeket vállalt (gondolom ő is észrevette, hogy 7 hónapja gyermeke született), akkor az bizony áldozattal jár. És nem csak a részedről. Bizony nem élheti a régi életét, mert végérvényesen megváltozott. apa lett. Kötelezettségei vannak és ha az az ára, hogy nem mehet el a haverokkal, vagy ha beteg vagy, ő etesse meg a kicsit, meg vigye le sétálni, meg kell, hogy tegye és az lenne a természetes, hogy ezt magától tegye. Magadat ne hibáztasd, gondolom Te megpróbálsz mindent, hogy megtartsd. De az úgy nem működik, ha ő nem akarja.
Párommal 3 éve vagyunk együtt, a babánk 7hónapos, mióta megszületett elég sokat veszekszünk, én úg érzem ő már nem tesz semmi a kapcsolatunkért, megszerzett és ennyi, nekem többre lenne szökségem, hogy már most ne úgy éljünk mint 30év múlva. Szerintetek mit tegyek? Holnap nem akar itthon aludni hogy döntsek mi legyen. mert előtte én mondtam neki hogy ha velünk akar élni akkor áltoznia kell. erre ő megy el és ő ad ultimátumot, mert ezt unja már. Segítsetek.
További ajánlott fórumok: