A Rubik-kocka története

A sztori főhőse Rubik Ernő, aki 1944-ben született Budapesten. Édesapja repülőgép-mérnök volt, anyja művészi vénával megáldott költő, így a kis Ernő már gyerekkorában úgy állt a világhoz, hogy „miért ne lehetne egyszerre valami szép és bonyolult?”. Ez az attitűd később is jól jött neki. A Budapesti Műszaki Egyetemen tanult építészmérnöknek, majd tanár lett az Iparművészeti Főiskolán, ahol a diákjai nem sejtették, hogy a tanár úr egyszer olyan dolgot talál ki, amitől több milliárd embernek fog fájni a feje.

Rubik Ernő mindig rajongott a tér és a mozgás kapcsolatának vizsgálatáért. Ez mondjuk elsőre úgy hangzik, mint valami nagyon unalmas PowerPoint-prezentáció címe, de valójában őszintén érdekelte, hogyan lehet egy tárgyat a térben mozgatni, szétosztani, újra összerakni. A 70-es évek elején, amikor a legtöbben a farmernadrágot tekerték fel, ő egy kockát kezdett tekergetni – szó szerint.

1974-et írunk. Rubik Ernő egy egyetemi órára készült, azon gondolkodott, hogyan tudná szemléltetni diákjainak a térbeli mozgásokat. Az ötlet egyszerűnek tűnt: készíteni kellene egy modellt, ami kockákból áll és mindegyik mozoghat egymástól függetlenül. Igen ám, de hogy lehet ezt úgy megoldani, hogy a kocka ne essen szét? Ez volt a nagy rejtély.

Egy nap aztán Rubik egy gumiszalaggal összefogott kis kockákból álló modellt rakott össze. Az első példány nagyjából úgy nézett ki, mint egy Frankenstein által épített színes kocka – fából készült, kézzel festett, messze volt a bolti verziótól. De működött! És amikor az egyik mozdulattal megfordított egy sort, meghallotta azt a jellegzetes kattanást, amit ma már minden Rubik-kockás jól ismer. Az a kattanás volt a feltalálás pillanata. És egyben a béke felmondása az emberiség és a türelem között.

Rubik először nem is játékot látott benne, inkább taneszközt. De ahogy tekergette, rájött valamire: az elmélet csodás, de összeállítani az egyszínű oldalakat meglepően nehéz. Napokig próbálta kirakni és amikor végre sikerült, azt mondta (idézve saját szavait): „olyan volt, mintha megértettem volna, hogyan működik a világ.” Bárcsak minden problémát ilyen színesen lehetne megoldani.

Rubik 1975-ben beadta a szabadalmat „Bűvös kocka” néven. Magyarországon 1977-től kezdve gyártották, de akkor még senki nem sejtette, hogy ez a játék hamarosan akkora karriert fut be, mint egy rocksztár. Eleinte itthon is furcsa dolog volt – egy kis színes kütyü, amit kevesen értettek és még kevesebben tudtak kirakni. De amikor 1980-ban az amerikai Ideal Toy Company megvette a licencet és piacra dobta az „Rubik’s Cube” névre keresztelt verziót, beindult a globális őrület.

A 80-as évek elején mindenhol ott volt: a tévékben, a sulikban, a gyerekek zsebében. Aki tudta forgatni, hős volt, aki meg nem, az titokban az asztal alatt próbálta leszedni a matricákat, hogy „úgyis kirakva hozzam vissza”. A 80-as évek gyerekének a Rubik-kocka volt az, ami ma a TikTok-trendek – mindenhol ott volt és senki nem tudta igazán, miért olyan izgalmas. Csak az volt.

Ahogy a kocka népszerűsége nőt, úgy született meg egy új sport is: a speedcubing, vagyis a villámgyors kirakás művészete. Az első világbajnokságot 1982-ben rendezték Budapesten (naná!) és a győztes, egy vietnami származású fiatalember, Minh Thai 22,95 másodperc alatt rakta ki a kockát. Ma már ez az idő nevetségesen soknak tűnik – a jelenlegi világrekord 3 másodperc alatt van. Három! Az ember pislog egyet és kész.

És ha azt gondolnánk, hogy a Rubik-kocka csak a matekzsenik játéka, akkor tessék tudni, hogy művészek, programozók és filmesek is rajonganak érte. Maga a kocka megjelent filmekben (például az A boldogság nyomában című drámában Will Smith kezében), reklámokban, sőt, kortárs művészeti alkotásokban is. Vannak olyan művészek, akik több ezer Rubik-kockából raknak ki portrékat – Elvis Presley-től Angelina Jolie-ig. Lehet, hogy Rubik Ernő nem így képzelte el, de a művészet és a matematika így összeért egy színes kockában.

A kocka több lett, mint játék. Szimbólum. A logikus gondolkodásé, a türelemé, a kreativitásé – és a kudarc elfogadásáé. Mert valljuk be: a Rubik-kocka megtanítja az embert beismerni, ha eltévedt. Nem véletlen, hogy a pszichológusok szerint ez a kis játék fejleszti a problémamegoldó gondolkodást, a térbeli látást és a kitartást. Vagy csak a dühkezelést. Attól függ, hányadszor próbáljuk kirakni.

A Rubik-kocka még 50 évvel a feltalálása után is friss. A 21. században 3D-s designikonként, digitális játékként, sőt, mesterséges intelligenciát tesztelő feladatként is használják. Az AI-k, amik képesek kirakni a kockát másodpercek alatt, megmutatják, mennyire bonyolult az, amit Rubik egy műhelyben rakott össze fából, pusztán kíváncsiságból.

A feltaláló híresen szerény ember maradt, aki nem gyártott magáról legendát. Nem költözött Hollywoodba és nem reklámozta a kockát minden sarkon. Csendben dolgozott tovább a kreativitás és az oktatás területén. Alapítványt hozott létre, előadásokat tartott és a mai napig vallja, hogy a játék nem gyerekes dolog, hanem a legjobb tanulási forma. Sosem az érdek, mindig a kíváncsiság hajtotta. A világ pedig ezért hálás lehet neki.

Rubik ma is példakép sok fiatalnak: a bizonyíték arra, hogy egy apró magyar ötlet is képes meghódítani az egész világot. Nem kellett hozzá óriási gyár, csak egy asztalosműhely, egy jó adag kitartás és néhány darab fából készült kocka. Meg persze az a bizonyos kattogás.

A Rubik-kockából azóta egy egész birodalom lett: különböző méretű, formájú és mechanikájú változatok keringenek a piacon – 2x2, 4x4, 5x5, sőt, gömb alakú, piramis formájú, sőt még dodekaéderes (12 oldalú) verziók is léteznek. Van digitális Rubik-kocka, ami Bluetooth-on keresztül csatlakozik a telefonhoz és online elemzi a mozdulataidat. Gyakorlatilag: ha 1980-ban a kocka az okosság szimbóluma volt, ma már az okoskocka tényleg „okos”.

Bár az évek során jöttek-mentek divathullámok, a Rubik-kocka megőrizte a varázsát. Talán azért, mert minden korosztály számára mást jelent. A gyerekeknek játék, a felnőtteknek kihívás, az idősebbeknek egy darabka múlt, a geekeknek pedig egy sport. És mindenki megnyugszik, amikor az utolsó kattanással a hat oldal mindegyike egyszínű lesz.