Megmutattam az írásaimat a pszichológusnak.Remélem nem... (beszélgetés)

Írhatnátok egy novellát annyian, amennyien vagytok, online. Valamelyikőtök elkezdi, ír tíz-húsz sort. A másik folytatja ugyanannyival. A harmadik következik szintén húsz sorral. És így tovább. Ha elfogytok megint jön az első.

Egészen muris dolgok jöhetnek ki belőle.

Régen az angol órákon játszottuk ezt szóban. Angolul kellett folytatni az előzményt ott helyben. Meg kellett küzdeni a sztorival és a nyelvvel. Nagyon vicces dolgok kerekedtek ki...

Gondolom időre kellene írni, nem kellene érlelni a dolgot, hanem csípőből tüzelni. Aki időre nem teljesít, valami büntetést szenved el.

Amiről beszélek, az nem a Hoxa, hanem egy tanfolyam, ahol kezdő írókat tanítanak.

És ráadásul, segítenek összerakni első könyvük anyagát - a műveikből!

Tehát, semmi nem indokolná, hogy csak szorongás és szenvedés lehetne a téma!!!

Hát....

Az is lehetne terápia, hogy igyekszem meglátni az életben a szépet, a jót!

És ha már észreveszem, talán, előbb-utóbb csinálni is így fogom!!!

Úgy vezetem majd az életem, hogy minél több jó és kellemes pont legyen benne!!! És élvezzem!

Dehogynem!

Ez a sok megkeseredett, céltalan, csak a rosszat látó ember számomra nagyon szomorú. Én is voltam fiatal de ez akkor nem volt "divat". Tettük a dolgunkat. Egyébként bennem is felmerül gondolatként ami benned. Ez az én fejemben is egy hatalmas kérdőjel. Nem tudom, hogy szerencsétlenek-e, szerintem nem. Van nagyon sok okos, önbizalommal telt, tanulni-, többre vágyó fiatal is de azok talán nem itt nyavalyognak a hoxán. Nem az a válaszuk, hogy mit miért nem lehet megoldani hanem, hogy s miként lehetne jól és egyszerűen mindenki örömére.

Hogy nem tudnak örülni, hogy nincs jövőképük, céljuk?! Nem értem, de szerintem nem is akarom. Igaz a közmondás mindenki a maga sorsának kovácsa.

Dehogy!

Ha elkapott a vágy, hogy bármit leírj, akkor nyilván van mondanivalód!

Pont az, amit leírtál!!!

Én sem vagyok író!!!

De örömmel teszem! Egyre inkább!

És magam is látom, hogy fejlődöm!

Én szívesen megosztom írásaim egy részét mással vagy másokkal!

Figyelek a kritikára - és örülök a dícséretnek!!!

Lassan elgondolkodom, hogy kellene valami online kurzust keresni, ahol tanítanának! Hozzámértenének...

Egyszer, véletlenül, bele is futottam egy ilyesmibe, de ahogy beleolvastam, hát elment a kedvem...

Ugyanis a "kortárs írok" műveiben leginkább sanyart és nyomort, lelki szenvedést tapasztaltam csak!

Elgondolkodtam...: A mai fiatalok mind ilyen szerencsétlenek? Senki nem örül? Nem történik velük jó? Nem szerelmesek?

Persze, vannak az életnek nehezebb időszakai, de jók is!!! Arról írni nem szabad???

Én is írok lelkesen! Novella-szerűségeket...

Nem akarsz velem beszélgetni?

Keress meg privát levélben, ha érdekelne az "írói találkozó"!!!

Engem érdekelnének az írásaid! 😊

Milyen írásaidat mutattad meg?

És jársz hozzá rendszeresen?

Ő kérte, hogy megnézné?

Mesélj majd!