Meg lehet bocsátani a megcsalást? (beszélgetés)

Így van. Gyerekkel nagyon más. 2x kezdtem újra gyerekkel. És nem volt könnyű. Egyik alkalommal sem :) Másodjára azért könnyebb volt, mert akkor anyagilag stabilabb voltam :)

Az első férjemet, a gyerekek apját, úgy hagytam el, hogy 1 táskával, és mindent nekihagytam, teljesen 0áról kezdtem újra, 2 gyerekkel. És nehéz volt. Néha még én is csodálkozom, hogy sikerült. Ami megtakarított pénzem volt, az elment az ügyvédre, mert durva válásunk volt, és 2 évig húzódott. De ott komoly és durva dolgok voltak, el kellett hagyni, nem számított hogy mindent otthagyok, fontosabb volt a nyugalom és biztonság.

De nézd, ha rádöbbensz, hogy nem szereted, nem tudod megbocsájtani, akkor is még mindig jobb, mint a bizonytalanság, mint az érzelmi hullámzás. Akkor legalább érzelmileg stabil leszel, és úgy könnyebb mérlegelni a jövőt, meg a lehetőségeket. Ne félj attól, hogy kiszeretsz belőle, ez úgysem egy irányítható dolog.

Én bevállalnám a terápiát. A család miatt. Lehet segítene feldolgozni a történteket.

Én Csernus módszerével nem értek egyet, nem mondom van amikor az kell, hogy ráordítsanak az emberre és leszidják, de azért előtte, érdemes lenne, finomabban próbálkozni, mielőtt még jobban összetörjük azt a szerencsétlent :)

Igen, azért írtam én is, hogy emiatt nehéz dönteni, mert félek, bizalmatlan vagyok; és ezt kellene újra építeni...

Szerintem viszont megbocsátani sem...

Ugyanez történt velem is, és nekem tényleg felnyitotta a szemem, rájöttem amikor megcsapott a "VÉGE" érzés, hogy belehalnék, ha nem lehetnék mellette.

Egy esély mindenképpen, második semmiképpen.

Én is ettől félek!! Hogy így fogok érezni!

De ahogy te is írtad feljebb, gyerekkel annyira más! Annyi mindent kell mérlegelni, s a jobbik "rosszat" kell választani, s nem lehet önzőnek lenni.

Én is mennék pszichológus féléhez, csak azért félnék kicsit, mert sejtem előre mit mondana, s azt hajtogatná, lépjek tovább ha nem tudom túltenni magam, s ha feldolgozom maradjak. Dr. Csernus mániája is ez. De sajna nem lehet általánosítani s ez ennél sokkal bonyolultabb....

Szerintem nem lehet általánosítani. Van olyan pasi/nő, aki bizonyára többször is megteszi, mert hajtja a vére, mert nem tanul a hibákból, folyton beleesik ugyanabba a gödörbe ..... stb.

És van olyan is, aki egyszer "megbotlik", de ez átformálja, tanul belőle, és még egyszer már nem sodródik bele.

Megpróbálkozhatnátok egy családterápiával ..... ketten, a férjeddel együtt ..... mit gondolsz?

Hát az biztos, hogy több esélyt én sem adnék...

Ezt a fájdalmat elég egyszer is átélni, így is majdnem belehaltam...

A mostani párom fél év együttlét után hazudott nekem. Úgy, hogy én leszögeztem a kapcsolat kezdetén, hogy nem tűröm a hazugságot, az nálam szakítást jelent. Akármilyen kellemetlen is legyen, mondjon igazat, lehet hogy rosszul fog esni, és vitázok egyet, de gyorsan el is felejtem, a hazugságot viszont nem.

Kiderült a hazugság, és nagyon megviselt, azonnal kirúgtam. Persze ő bocsánatot kért, őszintén, és megígérte, hogy soha többé nem fog hazudni. Adtam egy új esélyt. Úgy gondolom, egy esélyt mindenki megérdemel, másodikat már nem :) De az az egy jár neki, mert lehet pont ez nyitja fel a szemét, hogy tényleg komolyan gondoltad azt hogy nem tűröd, és megváltozik a hozzáállása.

Azóta nem hazudik. Akármi van, és kellemetlen neki mert hülyeséget csinált, elmondja. Szóval nála nem igaz az, hogy ha egyszer, akkor aztán úgysem tudja abbahagyni.

De biztos van olyan is, hogy újra megteszi. Ha így lett volna, vége lesz, mert akkor tényleg nem tudhatom, mikor teszi meg ismét..és nem tudok bízni benne.

Az az egy esély viszont jár :) Szerintem :)

Persze hogy sokat számít a gyerek :) Én nem is javaslom neked, hogy rúgd ki, és boríts mindent. Várj, és letisztázodik benned, hogy mit tégy. Az érzelmeinket nem tudjuk irányítani, a viselkedésünket igen. Várj, amíg megérted mit érzel. Akkor könnyebb lesz a döntés.

Annak ellenére, hogy szánalmasan viselkedtem, amikor ragaszkodtam egy olyan emberhez, aki bántott, és szó szerint szánalmas voltam, hogy ezen sírtam, bármit megtettem volna, magamat hibáztattam, mégis nem bántam meg. Nekem akkor ez kellett, érzések voltak, nem tudtam irányítani. Most sem tudnék másképp cselekedni. Idő kellett amíg feldolgoztam.

Ne sürgesd magad, eljön még az hogy feldolgozod. És akkor világos lesz a megoldás, hogy igen át tudsz lépni ezen, vagy nem képtelen vagy szeretni őt ezek után. Ha érzelmileg megnyugszol, akkor tudsz ésszel dönteni igazán.

Nekem elég volt az, hogy én kellek neki, visszacsinálná, ahhoz, hogy rájöjjek, de nekem már nem kell, én nem tudtam elfogadni, hogy hazudott. De nem is volt közös gyerek, vagy vagyon.

Szerintem nem alapszabály, hogyha valaki megteszi egyszer, akkor máskor is megteszi.

9 éve vagyunk házasok, és van 3 gyerekünk, ez is sokat számít, persze csak a gyerekek miatt nem maradnék vele! igen egyébként én is attól tartok, hogy majd ha teljesen megnyugszok, (ha lesz ilyen egyáltalán) én is kiszeretek majd belőle...

szerintetek mennyire igaz az, hogy aki megtette egyszer az újra megteszi? a megcsalásra gondolok!

Igen, tudom, hogy aki nem élte át, az nem tudhatja. De az ezt megelőző kapcsolatom, úgy ért véget, hogy sikerült megismerni ezen oldalamat is :) Pedig megcsalás nem volt, de meglepetés igen. Váratlanul ért a szakítás, annak ellenére, hogy tudtam nem épp tökéletes a kapcsolat, de nem is voltak olyan eget verő gondok, veszekedések...nem számítottam rá, hogy vége. Nagyon megviselt, teljesen kifordultam magamból. Én aki, azt hitte magáról erős és büszke, szánalmasan viselkedtem. Nem akartam elhinni, hogy nem kellek neki. Szétmentünk én meg szenvedtem. Nagyon. Úgy éreztem bármit megadnék, megbocsájtanék, csak ne hagyjon el, ne váljunk szét.

Aztán eltelt kb 2 hónap, és ő visszajött, hogy nem tud nélkülem élni, szeretné visszacsinálni. Én meg örültem. Akkor tiszta lappal indultunk, bevallott pár dolgot. Pl hogy elment nélkülem abba a városba, ahova megesküdtünk, hogy együtt megyünk először, hogy randizott egy csajjal, aki az én ismerősöm volt, és egyszer nálunk aludt (külföldön éltünk együtt) mert épp ott járt, és ne menjen már szállodába. És akkor este beszélgetés borozás volt, és kiszúrtam, hogy megfogta valami a csajban, de nem firtattam, mert tudtam elmegy a csaj és kész. Randiztak, de nem lett belőle semmi. Ekkor derült ki, hazudott nekem pár dologban.

Akkor azt mondtam neki, és úgy is éreztem, nem baj, végül is külön voltunk, nem történt semmi, együtt vagyunk és minden más lesz.

Aztán eltelt kis idő, kb 1 hét, és rájöttem, hogy nem szeretem. Hogy gyűlölöm azért, hogy hazudott nekem, azért ahogy bánt velem, és azért is amivé lesüllyedtem, és soha többé nem is fogom szeretni. És hogy nem hogy megbocsájtani nem tudok neki, hanem bosszúvágy van bennem. Szakítottam. Megsértődött rajta.

Eltelt 2,5 év mire újra beszéltünk. Az esküvő után írt, gratulált. Én már itthon, ő még külföldön él. Aztán beszélgetni kezdtünk, mint régen, amikor még csak barátok voltunk. Nincs jól. Magányos, azóta sem talált igazi társat magának. Mondtam neki, hogy olyat aki annyira szerette mint én akkor, nehezen fog találni, de ha megtalálja, vigyázzon rá, mert a szerelem könnyen átfordul ellenkező érzésbe. Nem érzek már haragot, vagy bármit. Miután én szakítottam, már nem volt nehéz, nem hiányzott, úgy éreztem megint önmagam vagyok.

Innen tudom, hogy nem menne. Nem biztos, hogy elhagynám,addig nem amíg lelkileg össze nem szedném magam, mert tuti padlóra küldene a dolog, de azt is megtanultam magamról, hogy képtelen vagyok a megbocsájtásra, ha úgy érzem elárultak. A harag elmúlik, de soha nem tudom majd újra szeretni. Úgyhogy amint helyrerázodna a kis lelkem, tisztázodnának az érzéseim, és józanul látnám a dolgot, kiadnám az útját.

Nagyon megértelek! én is ugyanígy érzek!!!!!!

Neked annyival nehezebb, hogy 9 hónapig csaltak (engem csak 1 hónapig, bár lehet nekem köszönhető, hogy nem bonyolódott bele jobban, mert hamar kiderült!? Még érzelmeket nem táplált, csak a kíváncsiság hajtotta! Más magyarázata nincs!)

De neked könnyebb, mert ahogy írod, nagyon "teper" a férjed, próbál visszahódítani, ami jó. Az én párom, csak minimálisan hajt, de nála ez is nagy szó, és jobban nem képes azt mondja, sőt ő már-már el is felejtette, megkönnyebbül! Ez a baj! Aki megcsal annak is nehéz, de ők könnyebben túl teszik magukat rajta!!!

Én is szakemberen gondolkodom, de én a párommal együtt mennék el szívem szerint, mert ő a nehezebb eset, kiváncsi lennék, hogy egy pszichológus mit szólna hozzá!!???

Ja, s míg kiforgatnád a szavaimat, míg nem tudtam, hogy megcsal, addig szerettem, csak azóta a kiábrándultság, a bizalmatlanság miatt lassan-lassan úgy érzem kiszeretek belőle...úgy érzem nem csak az 1-2 hónap míg csalt, de az egész elmúlt 10 évünket hazugságnak érzem, s már azt sem tudom, hogy nem csalt-e meg többször! ez a szörnyű ebben! S az igaz, hogy megbocsájtani lehet..de a bizalom??? Nagyon kéne, kell teperni a pasinak, hogy újra bízni tudjunk!

Aki nem élt át hasonlót, soha nem is sejti milyen érzés és hogy milyen nehéz továbblépni!!!

Hát nem egyszerű a történet és a helyzeted. Nagyon erős vagy szerintem.

Elgondolkodtam azon, én mit tennék egy ilyen szituációban. Én nem tudnék megbocsájtani neki. Már egy egyéjszakás kalanddot sem igazán, de erre nem mondok biztosat, mert helyzetfüggő is, viszont azt hogy 9 hónapig, és hogy mikor kiderült, utána 2 hónapig hazudozott nekem, na ezt tudom, hogy képtelen lennék megbocsájtani. Nem is akarnám. Egy ilyen dolog után, én biztos nem tudnám szeretni.

Szerintem is az történt, hogy rádöbbent akkor...

Beleolvastam itt a hoxán, sok hasonló témával foglalkozó fórumba, és borzasztó, hogy mennyien csalják meg a feleségüket, barátnőjüket! Nem értem miért ennyire nem öszinték, gyávák az emberek!

Általában vagy az a vége a történeteknek, hogy a pasi elhagyja a családját, feleségét, barátnőjét, vagy az, hogy megbocsát a feleség(barátnő), de aztán mégis elhidegül tőle, azért ami történt, hiába érezte úgy, hogy szereti, és tudja vele folytatni tovább...

Én nem ismerem a férjedet, hogy milyen a habitusa, a személyisége, de általánosságban azt mondom, hogy az érzelmek simán változhatnak hirtelen, akár homlokegyenest .... igen, lehet olyan, hogy vki mindenét feladná vkiért, és utána történik vmi, vagy egyszerűen csak ráeszmél dolgokra, és teljesen megváltozik, eltűnnek hirtelen a nagy érzelmek, és utána csak néz az ember, hogy mi van? mi is volt ez? De persze előfordulhat az is, hogy az ember az eszével dönt, megálljt parancsol az érzelmeknek ..... ilyenkor több idő kellhet ......

Szerintem, ha szereted a férjedet, és meg akarod tartani, akkor tedd félre a múltat, és jelennel foglalkozz. Adj neki még egy lehetőséget. Lehet, hogy akkor és azzal, hogy a szülinapján "elengedted", és érezte, hogy komolyan is gondolod, akkor jött rá, hogy tényleg elveszíthet benneteket, és ez észhez térítette.

Odaadóan és szeretget és foglalkozik a gyerekekkel, és bármit megtesz amit kérek, sőt kérés nélkül is!

Szerinted lehetséges, hogy teljesen elfelejti azt a nőt, annak ellenére, hogy őt szerette, hogy össze akart vele költözni? Rengeteget hazudozott az elején. Februárban amikor bevallotta mi a helyzet, azt mondta, hogy vége, és nincs semmi tovább közöttük, de áprilisban kiderült, hogy mégis beszélnek, találkoznak, azt a két hónapot is végig hazudta. Áprilisban aztán véletlenül megláttam a nővel, és asztalt borítottam rá (a nőre). Pár nap múlva jött a szülinapja( a férjemnek), és akkor küldtem neki egy üzenetet, mivel két napig nem is láttuk, mert úgy dolgozott, hogy szülinapja elkalmából minden jót kívánok neki és sajnálom, hogy nem velem de legyen boldog az élete akivel ő szeretné, és vége. Akkor következett be ez a változás, és azóta is ilen "jól viselkedik".