Meg lehet bocsátani a megcsalást? (beszélgetés)

többször beszéltem is vele telefonon, és asztalt is borítottam rá, mert a mögé menekült a verés elöl...

a nyáron volt egy monoklija, és az volt a hír, hogy én vertem meg, de nem.

mindenkinél kihúzza a gyufát...

Húh! Az tényleg gáz!!! Én tuti oda mentem volna, s megmondtam volna neki! Nem bírnám ki! Én csak az iwiw-en láttam, de az is elég volt! Tőlünk szerncsére 200km-re lakik!

Szörnyű fájdalmas lehet látni.....ezt megértem! Én a helyedben elköltöznék! Bár tudom nehéz.

Hát igen! Én is pl. érzelmi megcsalást soha nem tudnék megbocsájtani! Nálunk más a szitu "szerencsére"! Kíváncsiság (is) hajtotta, de mondta, hogy arra kínosan ügyelt, hogy egy érzelmi szó se hagyja el a száját, mert nem érzett iránta semmit!

Talán ezért nehezebb lehet megbocsájtani egy nő félrelépését, mert tudjuk, hogy a nők ritkán képesek érzelem nélküli megcsalásra!

Ja, nekem is ez a bajom....ami magyarázatok jöttek a férjemtől, azt inkább én is úgy érzetem, hogy mondjon valamit, mert 1000x már rákérdeztem. S ráadásul mindig úgy mondja, hogy nem tudom, "lehet hogy azért mert sok olyan apró dolog jött össze."

Erre én: "Akkor hogy oldjuk meg, hogy tudjuk megakadályozni, hogy többet ne forduljon elő?" Erre ő: "Ilyen többet nem lesz"! Hát, neki legyen igaza, de nyugodtabb lennék, ha megmondná a konkrét 'miért'-et, aztán én életem végéig figyelnék, hogy többet az a 'miért' ne lépjen kettőnk közé! (Ha érted mire gondolok!?)

Sajnálom........úgy nagyon nehéz lesz....nem?

(Én beszélek? S lehet még én sem tudom megbocsájtani!) :(

Jaaa.....lehet igazad van! Úgy legyen!!!! :))

Köszönöm!

A bizalomnak vissza kell épülni egy idő után azért, különben a bizalmatlanság mérgezi meg a kapcsolatot. Azt a pasik nagyon nem bírják!

Szerintem, ha szereted, akkor mindenképp megérdemel egy esélyt még. Hiszen megígérte, hogy többet nem lesz ilyen, magyarázatot is tudott adni a miértekre. Jó, tudom, hogy az nem megnyugtató... De gondolod el, lehet, hogy nagyon kár lenne most elveszítened őt, mert többet elő sem fordulna egyáltalán. Nem tudhatod előre, mi lesz. Persze, tudom, hogy megvan az esélye, hogy megint megteszi, de annak a veszélye akkor is fennáll, ha ott hagyod, és új kapcsolatod lesz...

Megértelek! ;)

De tényleg nem bocsájtod meg soha??? Én bizakodóbb vagyok alapból, bár nekem is vannak gyenge pillanataim. Néha úgy érzem megbocsájtani tudok, de felejteni nem, s emiatt én vágom tönkre az életünket! :( Reméljük nem így lesz!

Igazi túlélő típus vagy!Bárcsak én is tudnék ilyen józan lenni.

Egyébként tudom magamról, hogy talpon tudnék maradni, ha nem lenne mellettem a férjem. A gyerekeiről gondoskodna, meg valamilyen szinten rólam is, ez megvolt az idő alatt is, amíg viszonya volt. Felelősséggel gondol ránk, és biztos vagyok benne, hogy ez nem csak a gyerektartásban merülne ki...

Egyébként volt ma egy érdekes szituáció, valahogy olyan fölényesen éreztem magam tőle...

autóban utaztunk,én vezettem ,mellettem apuka, hátul gyerkőcök... jöttünk hazafelé 8 óra körül, az utak mellett kivilágítva a fák épületek...

nagyfiam kérdi az apjától:

-mikor lesz karácsony?

-néhány hét múlva! (apa)

-már akinek lesz... (én)

-nekünk lesz családi szép karácsonyunk (apa)

-szerinted... (én)

-miért mondod ezt (apa)

-mert elcseszted (én)

-megbocsátasz? (apa)

-soha (én)

és ezek után végig hazafelé, meg itthon is, olyan volt mint egy árva kölyökkutya, aki mindent megtenne, csak legalább egy simogatást kapjon...

és basszus élveztem, hogy szenved!!!

Totálisan igazad van és teljesen megértelek!

A családok igen nagy %-a ilyen okokból nem tud lépni.

Nálunk is hasonló a szitu, engem jobban zavarnak az anyagi dolgok, mert a párom a fő kereső.

Ebben az országban tényleg nagyon nehéz egyedülállóként eltartani gyerek(ek)et! Szinte képtelenség, ráadásul azzal is számolni kell, hogy pl. egy 1-2-3 éves gyereket mennyire megvisel, hogy másik, (legtöbbször) kisebb lakásban, apa nélkül, másik szobában, másik ágyban kell lehajtania a fejét, s akár másik iskola, óvoda stb. Szerintem ezek jobban árthatnak. S akárki is honnan tudná, hogy nem lennék zaklatottabb lelkileg a sok váltás miatt, amely idegességet a gyerek is átvesz, mintha otthon maradtam volna, s beletörődök dolgokba!???

Az jó, ha tudsz úgy élni, hogy ne függj senkitől, nehéz ez nagyon, ma Magyarországon!

Még annyival kiegészíteném, hogy sok "okos" pszichológus arra nem gondol, hogy jobb is lehet egy botlás után a párkapcsolat, építőleg is hathat az elkövetkezendő évekre...jelenleg én is ebben bízom, mert nálunk azért "durva" dolgok nem történtek.

A Csernus félék úgy gondolják, a nő ne alázkodjon meg, legyen független, tegyen meg mindent a párjáért!!!! De a pasi mit tesz???? Akkor megbecsül? A legtöbb nő megbecsüli ha mindent megkap, ellentétben a férfiakkal, mert a kíváncsiság legtöbbjüket akkor is elcsábítja....

ahogy Te is írtad: máshogy vannak összerakva a nők, s máshogy a pasik! :(

És szerintem recept nincs a boldog életre...szerencse kérdése, vagy a "tudatlanok boldogsága szindróma."

Míg a férfi, ha elválunk, fele vagyont, és a tartásdíjért cserébe szabadságot kap. Kéthetente elviszi szórakozni a gyereket, aztán ennyi. Ő lesz a jófej, mert vele élmény lesz az együtt töltött idő, míg az anyánál lesz a szigor, mert ő neveli. De bőven tud dolgozni, mert nincs 1-2-3 gyerek akiért rohanni kell oviba-suliba, nem megy táppénzre, ha beteg a gyerek, egyetlen igazi felelőssége a munka.

És ha Csernus szerint gondolkodom, akkor vigye az apa a gyereket, és adom én a tartásdíjat, csakhogy erre nem sok anya képes. Mert a gyerekek általában az anyjukkal vannak közelibb kapcsolatban, mert az anya van úgy összerakva, hogy feláldozzon dolgokat a gyerek érdekében.

Az első férjem nem csalt meg, bár csak a halál biztos, de nem derült ki, mindenestre. Ott egyéb jellegű dolgok voltak, teljes mértékben birtokolni akart, fizikai bántalmazás is megvolt, nem is egyszer, terrorizálta az egész családot. Úgyhogy ott egyértelmű volt, hogy ez csak árthat a gyerekeknek, és bizony le kell mondani az anyagiakról. Amúgy is olyan volt, mintha egyedül nevelném őket, soha nem segített, azt sem tudta hová jár iskolába a lánya. És rájöttem, hogy ugyanez lenne ha egyedül nevelném őket, azzal a különbséggel, hogy nem rettegnék, hogy épp mi baja van ha hazajön, milyen hangulatban, és hogy jóval kevesebb pénzből. Ha lebetegedtem, a gyerek nem ment suliba, mert nem volt aki elvigye. Pedig otthon volt az apja. És ezek után, kérte a gyerekek elhelyezését, lefizetett egy rakás hamis tanúzót, a lényeg az volt, ha megkapja a lányokat, visszamentem volna hozzá. Eleinte azt hitte, majd nélküle meg a pénze nélkül úgysem boldogulok és majd visszakönyörgöm magam, de tévedett, úgyhogy jött az, hogy a gyerekeket akarja, mert én idegileg labilis vagyok, és hasonló mulatságok.

Most már, igyekszem úgy élni, hogy ha bármi történne, ne legyen gáz, legyen B terv. Ne függjek senkitől :) És ne kelljen lenyelnem dolgokat, mert nem tehetek mást. A férjem szeretne gyereket, de én nem merek vállalni. Hiába szeretem, és gondolom azt, hogy együtt maradunk örökre, nem akarom lekötni magam, nem akarok megint kiesni a munkából, kiszolgáltatott lenni, és itthon dekkolni 3 évig. Neki is van gyereke, nekem is. Én szép lassan építgetem a jövőt, ha minden oké és együtt maradunk, akkor ez a lányaim jövője lesz, és nem akarok pihenőt tartani, azért mert gyereket vállalok. Én nem tudom milyen úgy gyereket vállalni, hogy van benne társ, aki besegít. De a férjem munkamániás, és hiába mondja, hogy besegítene, ismerem annyira, hogy nem tud munka nélkül élni, és nem akarom megkockáztatni, hogy megint egyedül csináljam végig, mert természetesen ő keres többet, tehát én maradnék ki a munkából :)

Anyagilag messze felettem áll. És nem akarok közösködni. Első férjemmel közös cég volt, sokat dolgoztam rajta, és minden nála maradt, nem is kértem, lemondtam minden anyagi dologról, amikor elhagytam, nem akartam közös pontot.

Ha esetleg ezúttal is vége lenne, mert mondjuk megcsal, akkor szeretném ha meglenne a lehetőségem elhagyni őt, úgy, hogy ne kelljen hónapokig bíróságra járni, meg ilyenek.

Házépítést terveztünk, nagy ház, sokba kerül. Én nem tudok egyenes arányba beszállni. Úgyhogy bántott a téma. Aztán meglett a megoldás, nem szállok be, ez az ő háza lesz, én haszonélvezetet kapok, mert az otthonom lesz. De ha meghal, a gyerekei öröklik majd. Én meg befizetek egy lakásra, amit majd az én lányaim örökölnek. Vagy ha netán válásra kerül sor, nekem ott lesz a lakás, és nem fogok pereskedni, meg számolgatni, kinek mennyi része van a házban :)

A hétköznapi életben nincs külön kasszázás. Magasabb színvonalon élünk, mint amit én tudnék biztosítani, de neki igénye van erre, és tényleg most miért is mondana le róla. Az anyagi dolgok amúgy is engem szoktak zavarni, nem őt :D

Na ezért nem tetszett nekem ez az elgondolás.

Tulajdonképp csernus szerint, az a nő jó, aki férfiként viselkedik. De még soha nem volt egy nő helyzetében, hogy tudja miről beszél. Egy nő nem tud úgy átélni dolgokat, ahogy azt csernus elvárja, mert a nő nem úgy van összerakva mint a pasi.

Az egész általa elképzelt világ, nő, az érzelem mentes. Ne nyávogj, ne agyalj, ne áldozz fel semmit, légy önző és rideg.

Csernus szerint, most mindkettőtöknek lépni kéne, hagyni a fenébe a szenvedést és lelépni. Új életet kezdeni, keménynek lenni.

Csakhogy fingja nincs arról, hogy milyen az amikor nem tudsz, mert 1. gondolsz a gyerekedre, 2. anyagilag nem teheted meg.

Utálom amikor olyanok osztanak tanácsot, akik még nem voltak adott szituban, de irtóra tudják, hogy 1. ők nem kerülhetnek ilyen helyzetbe, 2. simán megoldanák..

Könnyű azt mondani, hogy dobbants, 3 gyerekkel, egy éppen totyogóval, úgy, hogy már esetleg évek óta nem dolgozol, mert gyereket nevelsz, kiestél a rutinból és irtóra nem hiányolnak téged a munkapiacon. Sokra mész a fele házzal, meg a gyerektartással..Könnyen beszélnek azok, akik nem tudják mit jelent egyedül felkészíteni 3 gyereket reggel, hogy el tudjatok indulni, és lerakni este, és miután ez megvan, még kaját, tiszta ruhát biztosítani, úgy hogy már összeesel a fáradtságtól, mert dolgoztál. Nem is csak az anyagiak, hanem az, hogy a felelősség a tiéd, nem tudod azt mondani, menj apuhoz, mert én most fáradt vagyok, fáj a fejem akármi. Neked kell megoldani. Manapság a nagyszülők nem mindig vannak kéznél, sőt általában dolgoznak még ők is. Szerencsés akinél nem így van, és szeret unokázni.

Szóval nem olyan ez, mint amikor ketten vagyunk, és új életet kezdek, és csak magamért felelek. Át kell gondolni mi a jobb a gyereknek, és nekem.

Amiről Csernus beszél, az akkor lenne megvalósítható, ha egy olyan országban élnénk, ahol nagyobb a családtámogatás, a gyerekvédelem, az egyedül álló szülők támogatása. Gyerekelhelyezésben, munkában. Nem segélyekre gondolok. Hanem gyerekbarát munkahelyekre, és munkaidőre. Amíg az van ami most, addig illúzió amit Csernus képvisel :)

Vagy még akkor lenne igaz, ha minden nő, multimilliómos családból származna, és majd a szülők megoldják az anyagiakat, tud fizetni állandó dadust, hogy élje az önálló, férfias életét, komplikációk nélkül :)

???? "És mindenképp 2 ember tehet róla, s egyformán, ha tönkremegy a kapcsolat, de persze leginkább a nő a hibás!" Na ezt jól leírtam! :)

Szóval arra utal legtöbbször a könyvében, hogy nem a férfi tehet róla, ha félrelép, hanem a nő. De ha a nő megcsalja a pasit, akkor mindketten egyformán hibásak! Ez baromság! Nincs 2 egyforma megcsalás sem!

Én is olvastam a könyvet, s kész voltam, ráadásul kár volt, mert mindig azok az írásai "zengenek" a fejemben.

Kicsit úgy ír a doki, mintha neki nem lenne rendeben az élete, s azért vetítené ki másokra, hogy mit csináljanak!

Szerinte csak 4 fajta férfi és 4 fajta nő létezik!

És csak egy a jó, aki karrierista, és ésszel alapít családot, és ha nem megy le tud lépni, mert magunknak ártunk ha maradunk a sz*r-ban.

És mindenképp 2 ember tehet róla, s egyformán, ha tönkremegy a kapcsolat, de persze leginkább a nő a hibás!

Néha nekem is emiatt lelkiismeret furdalásom van, pedig most már látom, hogy ez hülyeség!!

Nincs 2 egyforma pasi,nincs 2 egyforma nő, s emiatt nincs 2 egyforma párkapcsolat! Nem lehet beskatulyázni a kapcsolatokat, mint ahogy Csernus gondolja!!

Mindenki máshogy reagál mindenre! Nem lehet általánosítani. Mindenki máshogy él meg dolgokat és mindenkinek más a tűrőképessége.

A párom sem engem hibáztat, azt hajtja, hogy ő volt a hülye, tudja. Én hosszú pórázra engedtem,én beszélgetni akartam vele folyton, csak ő nem az a megnyílós fajta...így nevelték.....vagy ilyen alapból...

Szóval Csernus szerintem csak letöri a nők önbizalmát, hogy maguktól aztán talpra álljanak erősen. De ez nem mindenkinek jön be....szerintem!!

Nagyon köszi a tanácsot!!!

Erőt ad, amit írtál!

De nagyon tisztellek és becsüllek, így ismeretlenül is, amit az első férjednél véghez vittél, és sikerült elmenned, újra kezdened. Igazad van, érzelmi hullámzás nem jó, bár még aránylag friss a dolog. Mondtam a páromnak, fel kell fognom mi történt, majd fel kell dolgoznom, s csak utána tudok bocsájtani (ha tudok), de sokszor úgy érzem, még mindig el sem hiszem mi történt, hogy tehette...stb. 1,5 hónapja tudom....

De ha durva dolgok lennének, én is biztos lépnék.

Hát nem tudom, hogy létezik-e egyáltalán, és hogy a valóságban is így praktizál, mint ahogy a tvben tette. Mert volt egy sorozat, ahol ő volt a pszichiáter azt hiszem, és mentek a nők sorra, és az volt a gyógymódja, hogy lehülyézte a páciensét, hogy kiabált, hogy rávilágított arra, mi a páciens hibája, hogy hülye és gyenge szar, ha nem áll fel és hagyja ott a párját, vagy nem csinálja ezt vagy azt. Szembesíti az embert a hibáival, a tétlenséggel, félelemmel, és kifogásokkal. De elég durván.

Szerinte minden nő hülye, aki nem önző. Van neki egy könyve is A Nő, belekezdtem, de nem tudtam elolvasni, akkora hülyeségnek tartottam. Most írt egyet A Férfi címmel. Nem olvastam.

De kiakasztónak találtam, hogy egy pasi akarja megmondani, mitől nő egy nő, és mitől érzi magát nőnek, és hogy kéne viselkednie...még nem volt nő, úgyhogy ne legyen már okosabb :D