Meg lehet bocsátani a megcsalást? (beszélgetős fórum)

nem tudom mi ez,de ma hajnalban is olyan rosszakat álmodtam róla,mindig újra és újra becsap álmomban!

tegnap is voltam a szomszéd faluban,nagyon közel van,szinte egyben van a miénkel,és ott találkoztam egy régi goleganőnkel,mert mi egy helyen dolgoztunk a férjemmel,és olyan furcsán köszönt!érdekes handsúllyal.lehet,hogy ez már paranoia,de nagyon rossz.mikor elvertem a macát,és utána beszélgettünk,azt mondta,hogy nem érti miért vele cirkuszolok,mikor/és itt a szomszéd falu nevét mondta/a fél faluval jóbavolt.mármint a férjem.persze a férjem azt mondta,hogy azért mondta ez a dög,hogy engem bosszantson.és égre-földre esküdözött,hogy csak ez az egy volt.csak hát itt már az ember nem nagyon hisz.

Szia Cickány!

Akkora dőreséget nem követek el, hogy azt mondjam, hogy ne gondolj a nőre, mert én is ezt teszem elég gyakran, pedig tudom, hogy a megoldás kulcsa egyáltalán nem a nőben rejlik!

Az tök mindegy, hogy az a nő ilyen vagy olyan! Persze lehet utálni, mert hát ő sem volt korrekt, a „mi macánk” végképp nem, de a folytatás lehetősége egyes-egyedül azon múlik, hogy a kettőtök kapcsolatán keletkezett lyukat sikerül-e befoltozni, illetve, ahogyan Krisztinnek írtam, sikerül-e felülemelkedni a sértettségen. Hogy erősebb-e a szerelem-szeretet, mint a büszkeség! A múltbéli és az óhatatlanul jelentkező jelenbeli problémákat meg tudjátok-e beszélni?

Elolvastam a „Ki a hibás” fórumodat is, van némi hasonlóság a történeteinkben!

Az én férjem azt mondta, higgyem el, hogy csak ő a hibás, én nem, de voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy egyedül csak én vagyok a hibás. És nem azért, mert ő ezt mondta, vagy éreztette volna, magamtól jutottam erre a következtetésre. Aztán szépen lassan, sok-sok beszélgetéssel eljutottunk oda, hogy mindketten sárosak vagyunk, változni, változtatni kell!

És változtattunk, átértékelődött a fontossági sorrend! A munkahelyi elismertség, a gyerek aktuális matekjegye, hisztije egy kicsit háttérbe szorult, a kettesben töltött idő mennyisége és minősége nőtt. Mert a kapcsolatunk ad alapot az összes tevékenységünk színvonalának!

Gondolom hogy nem lesz fákjásmenet.Szeretném hinni.hogy képes vagyok rá.Mivel ezen az eseten kívül tényleg nem volt más az jutott eszembe tényleg megbánta.Hiszen tehette volna mert voltak egész komoly gondjaink,de akkor kiállt mellettem.Ez miatt is adtam még egy lehetőséget a kapcsolatunknak.Remélem nem bánom meg.

Köszi,és én is minden jót kívánok neked.

Nem akarlak ámítani, baromi nehéz lesz! Nekem majdnem egy évvel az eset után is voltak időszakok, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom ezt csinálni, szakadjon, aminek szakadnia kellet volna akkor! Pedig minden körülmény adott volt ahhoz, hogy boldogok lehessünk!

Egyszerűen jöttek az emlékek, képzelgések, kétségek, időben teljesen kiszámíthatatlanul.

Azt persze Te tudod, hogy mennyit ér Neked ez a kapcsolat!

Ha két éve történt az eset, és azóta minden rendben, és tényleg nincs folytatás közöttük, akkor azért azt gondolom, hogy az eltelt két év minősége sokat segíthet.

Kár siratni az aludttejet! Pl. én is találtam a férjem fiatalkori levelezésében egy-két levélkét, ami arról tanúskodott, hogy az együttjárásunk kezdete után néhány hónappal volt egy kis flőrtje. 22 éve, na bumm! Persze, tudom, hogy ez nem azonos súlyú a Te eseteddel, de az biztos, hogy ha akkor tudtam volna róla, úgy, de úgy kirúgom!:)

Nagyon fontos lenne, hogy felülemelkedj a sértettségeden, a dühödön!

Ez a Te feladatod a történetben, a férjedé pedig az, hogy a kiábrándultságot és az ürességet elűzze, és közös feladat, hogy a bizalmat újra felépítsétek! Szerintem!

Kitartást kívánok hozzá!

Igen jól látod mit érzek most.Olvastam egy idézetet ami teljesen tükrözi amit mot érzek:

"A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,

Úgy érzem a szerelem csupa keserűség.

Elhagyatva, megcsalva, kifosztottan állok.

Hazug ez a világ, megcsaltak az álmok."

Haragszom,dühös vagyok,kiábrándult és üres.De gondolo ez azért van mert még friss,hisz nemrég tudtam meg a teljes igazat.Biztosan idővel higgadtabban és másképp fogom ezt látni.Biztosan hibáztam én is.Nagyon sokat beszélgetünk azóta a férjemmel,és ez sokat segít abban hogy megmentsük ami még menthető.

Köszönöm a bíztató szavakat.

Krisztin!

Elolvastam a naplód! Haragszol, úgy érzed, hogy elárult! Megértelek! Nekem is az volt az első gondolatom, hogy hogy merészelte ezt tenni velem, amikor annyi mindent tettem érte! Nem tisztelt, nem szeretett, nem becsült annyira, hogy ne tegye ezt velem! Ápoltam a haldokló édesanyját, tartottam benne a lelket, amikor meghalt, csak én és a gyerekeink maradtunk neki ezen az egész világon, és ezt merte kockára tenni!

Szó se róla, be is pánikolt rendesen, amikor lebukott! Sokat gondolkodtam, hogy hova fajulhatott volna a történet, ha nem bukik meg elég hamar!

Beszélgettünk róla, hogy mi volt végül is a terve, hogyan képzelte!?

Azt mondta sehogyan, nem volt terv, csak sodródás! Várta, hogy valaki oldja meg a helyzetet, mert érezte, hogy kutyaszorítóba került.

Tudom, gondolkodni kellett volna előre neki is!

Az, hogy a kapcsolatotok még friss volt, minden bizonnyal más magyarázattal szolgál a megcsalásra, mint a mi esetünkben!

Persze megnyugtató magyarázat úgysincs erre, legfeljebb jobb-rosszabb kifogás! Mert igenis az a tisztességes, ha közli, ha kommunikál veled, hogy valami miatt nem érzi igazán jól magát a kapcsolatban, valami túl sok, vagy túl kevés. De az ember a problémát sokszor még magának sem tudja megfogalmazni, nem hogy elmondani, csak azt érzi, hogy valami nincs jól, és lépeget, tántorog olyan irányba, ahol azt érzi, hogy a hiányzó „valamit” megkaphatja.

Persze ez a külső kapcsolat általában nem jut el arra a szintre, hogy kiderüljön, hogy abból, mi minden hiányzik, ami viszont otthon megvan! Így marad a kettős játék! Fúj!

A megcsalónak fogalma sincs róla, hogy mekkora fájdalmat okoz, csak amikor szembesül vele! Az én férjemet halálra rémitette az eset utáni fogyásom, (3 hónap, mínusz 15 kiló, pedig nem voltam kövér, most már sovány vagyok!), a szenvedésem, amit igyekeztem nem mutatni!

Nekem ez a megcsalásról szóló megállapítás sokat segített:

„A legfontosabb – mondja Bálint Éva szexológus-pszichológus –, hogy ha hűtlenek hozzánk, az nem rólunk szól. A párunk hűtlensége nem minket jellemez. Nem mi leszünk csúnyábbak, rosszabbak, kevesebbek attól, hogy ő félrelép. És nem azért lép félre, mert nem talál elég szépnek, jónak, tökéletesnek bennünket. A hűtlensége az ő testi-lelki igénye, az ő cselekedete, amit valamiért meg kellett tennie. Legfőképpen azért, hogy tanuljon belőle, tapasztalatot nyerjen, például arról, milyen tisztességtelennek lenni, fájdalmat okozni, bűntudatot érezni, milyen bujkálni, tilosban járni. Vagy éppen azért, és legtöbbször ez a motiváció, hogy kompenzálja alacsony önértékelését."

Minden eset más és más! Vannak nótórius csalók is, sokan azt mondják, ha megtette egyszer, megteszi többször.

Nem tudom, nincs nálam a bölcsek köve, de két nagyon fontos dologra (is) megtanított az eset, a kommunikáció fontosságára és arr, hogy soha ne általánosítsak!

Szia Kékcsillag!

Örülök,hogy te is írtál,és megosztottad véleményedet.Olvasva téged nagyon sokmindenben igazat is adok neked.Egy problémám van,hogy nem tudom igazán magamévá tenni,mert nálunk a dolog fordítva történt.Csupán pár hónapja éltünk együtt,friss kapcsolat mikor még lámgol minden.Ő ekkor tette meg,mikor minden odafigyelést,gyengédséget,stb megkapott tőlem.Szerinte épp az volt a baj,hogy megfolytottam a szeretetemmel,és egyéb dolgok.Már leírtam szerintem,és naplót is kezdtem ezzel kapcsolatban,ha pontosan érdekel mi történt.

Olvasva azért ezeket a pozítív dolgokat, hogy igen is rendbe lehet hozni és meg lehet bocsátani én is egyre optimistább vagyok,és látok kiutat.Köszönöm ezt nektek!

Sziasztok Lányok! Krisztin, Cickány!

Már jó régen regisztáltam a hoxán, de még soha nem szólta hozzá semmilyen témához!

De most a fájdalmatok, a kétségeitek nagyon megérintettek.

Azt hiszem tudom, hogy mit éreztek, mert átéltem én is! Több, mint egy éve! 17 évi házasság után csalt meg a férjem, akiről azt gondoltam, hogy soha nem tenne ilyet! Annyira korrekt, megfontolt, tisztességes embernek tartottam! Másfél hónapig volt viszonya, utána lebukott!

Természetesen összedölt a világom, úgy éreztem magam, mint akit kilőttek az űrbe, és azt gondoltam, hogy nem lehet túlélni!

És mégis, a megbocsátás úgy jött, mint a gyorsvonat, ösztönösen, feltétel nélkül, zsigerből! Azonnal szakított a nővel, bocsánatot kért, nem hárított, nem okolt engem!

De én tudtam, hogy hibás vagyok, és a túlélésért tényleg meg kellett küzdeni. Rengeteget beszélgettünk, nagyon sokat rágodtam, gondolkodtam, hogy miért kerültem ilyen méltatlan helyzetbe, miért kaptam ekkora pofont az élettől, miért nem volt öszinte velem?

Ha az ember nem keresi meg magában is az okokat, nem változik, és nem bocsát meg önmagának is, akkor nem fog tovább működni a kapcsolat.

Mert szerintem létezik a megcsalásnak egy formája, amit egyszerűen meg KELL bocsátani!

Miről is szól ez?

Huszonévesen, házasságkötés előtt mindenki úgy gondolja, hogy ő bizony jól választott és komoly, „kőbevésett” elképzelései vannak arra vonatkozóan, hogy hogyan lesz boldog élete végéig, hogyan kerüli el a párkapcsolati csapdákat, hibákat.

És telnek az évek tényleg boldogan, vállvetve, jönnek a gyerekek, 1-2-3, mindegy is, és még mindig minden gyönyörű! Tényleg jól választottál!

De a megfelelési kényszer óriási! Sokszor 10-12 órát dolgozol a munkahelyeden, megpróbálsz otthon is helytállni, megfelelő mintát mutatni a gyerekeidnek, segíteni nekik a tanulásban, megérteni minden problémájukat. A férjedét is…

Ehhez opcionálisan jöhet még építkezés, beteg szülő, saját betegség…, az élet természetes velejárói. Egyre fáradtabb az ember! Melyik ujját harapja, mit hanyagoljon el egy kicsit? Mindig azt a tüzet oltja, amelyik a legnagyobb lánggal él!

És ott van az életed párja, aki tulajdonképpen megérti, hogy rá kevesebb az energiád, hiszen veled él, ismeri a helyzetet! Egy ideig megérti! De jöhet valaki, aki tényleg csak rá figyel, beszélget vele, akivel nincsenek problémák, csak megoldások. Kedves és rajong érte!

És megcsal, mert kivetíti a harmadikra azokat az érzelmeket, amit Neked szeretne adni, de Te nem érsz rá elfogadni!

Akkor is Téged szeret, amikor éppen mást ölel, vagy amikor esetleg úgy érzi, hogy a másikba szerelmes!

Lehet, hogy megkapom, hogy mennyire naiv vagyok, de vállalom!

Ha valaki kicsit is magára ismer a sztoriban, gondolkozzon el ezen is!

Hogyan lehet túllépni a fantáziaképeken, azon a tényen, hogy mást is érintett? Lehet, hogy furán hangzik, de szerintem rengeteg önfeledt, odaadó szexel! :) Bocs, hogy hosszú lettem!

Szia!

Nagyon jó leírtad,nekem is mindig ezek a kérdések járnak a fejemben.Pedig mikor hazafelé jött mindig felhívott(miután a csajt elkísérte egy darabon)Akkor miért jutottam eszébe,hogyan tudott nyugodt szívvel kedvesen velem társalogni.Szerintem mi ezt soha nem fogjuk megérteni.

Nálunk is úgy volt,hogy találkoztak is néhányszor,meg mindig lebeszélte a telefonkártyáját a csajjal.Nem tudom meddig csinálta volna és mi lett volna belőle,ők túl hamar lebuktak.

Most sajnos nem sok időm van,de mindenféleképp beleolvasok a fórumodba.

Te mennyire tudtad magad túltenni?

Van,mindkettőnknek az előző házasságunkból ,7 évesek, és van egy 15 hónapos közös babánk.

Ezek szerint számíthatok rá,hogy nagyon hosszú idő míg valamennyire túlteszem magam rajta.

Ti mióta vagytok házasok?

Szia!Azt mondta ő is szeretné,és tanult belőle.De nem tudom hiheteke neki..Azt tudom,hogy nem lesz semmi ugyan olyan,nem is lehet.Úgy érzem elárulta a kapcsolatunkat.

Én is ugyan így vagyok ezzel,hogy folyton a fejembe jár és elképzelem mi hogyan történhetett.Lehet csak én vagyok ilyen "beteges".

Nálatok mennyi idő telt el?

Sziasztok!

Én is ezt a kérdést teszem fel folyamatosan.Sajnos belekerültem ebbe a szituációba,megcsalt a férjem.Igaz a dolog 2 éve történt,de teljes valójában most derült ki.Kapott még egy lehetőséget,de nem tudom biztosan helyesen cselekedtem-e.Még friss a dolog,és nagyon fáj,kínlódom.Nem tudom túl tudok-e rajta lépni,és megmenthető-e még ez a házasság.