Mama meg a kettős mérce (beszélgetés)

Egy hónapban 1-2 alkalommal van ott.

Ettől nem fog tönkre menni a gyerek foga.

Egyáltalán nincs a gyerek ellen, csak szereti kényeztetni.

Elég nagy baj az, ha a férjed nem áll ki melletted, hanem "anyuka pici fia" bólogat a drága mamának.

A nagymama ne bírálja a nevelési szokásaidat! A nevelést a fiával kellett volna gyakorolnia.

Nyers vagyok? Lehet. De akkor se tévesszen szerepet egy nagymama. Mi az, hogy téged "lehurrog"? A férjed meg szó nélkül hagyja.

Nem vitatom, hogy a nagymamák többsége a legjobbat szeretné az unokájának. Mégis sokan túlzásba viszik a dolgot, és szembeszegülnek a szülő kérésével. Ez már nem cinkosság, hanem túlmegy azon. Persze szeresse az unokát, de azért illő lenne nem mindenben csak azért is mindent megengedni a gyereknek, ami otthon nem megengedett. Mert pont ez vezet az ellentétekhez. Az pedig hosszú távon még jobban elmérgesítheti a helyzetet.

Először is a férjednek kellene melletted állni és kiállni érted, amikor a kedves édesanyja téged bírálgat és ellentmond neked.

Szeretheti ő attól az unokáját, ha betart legalább néhány olyan szabályt, ami otthon, a ti családotokban működik.

Nem vagyok anyósellenes, de határokat kell húzni. A férjed pedig ébredjen fel végre! Nem az anyukájának kellene bólogatni, hanem a felesége mellett kiállni. Attól még szeretheti az anyját. De nektek már külön családotok van; a férjednek ideje leválnia az anyjáról.

Kitartást neked, és ne hagyd magad! Ne hagyd, hogy elmérgesedjen a helyzet anyósod és közted!

"Sajnos a férjem nem áll a sarkára, mert tart az anyukájától, sosem vitázott vele, mindenre mindig bólint."

Hívd fel a férjed figyelmét arra, hogy ideje felnőni. Nem tudom, hány éves, de biztosan nem 18 év alatti, hogy ne merje megfellebbezni az anyját.

Valamint kötelessége az anyja megjegyzéseit hallva melléd állni és téged megvédeni. Minden alkalommal.

Nem újkeletű dolog ez, már a Bibliában is az szerepel, hogy "a fiú elhagyja atyját, anyját és a feleségéhez ragaszkodik" házasságkötés után. Ez a normális dinamika.

Persze, alapvetően és kirívó esetekben meg kell beszélni, hogyan neveljük a gyerekeinke, és azokhoz a nagyszülők ek is alkalmazkodniuk kell. Ez természetes. De nem minden apró dologban.

A nagymamáknak nem az a dolga, hogy szülők legyenek (már voltak), és (az egyébként hasznos) tilalomfákat állitsanak. A nagymamáknak a nagymamás szeretet, a biztonság és a kényeztetés a dolga. Minden szerencsés felnőttnek van emléke arról, milyen sütiket ettünk a nagymamánál, és azok milyen isteni finomak voltak. Igen, uzsonnára is, a kertben, meg este is, amikor jólesett. A nagymamáknál nagymama-szabályok vannak. Otthon meg a szokásos szabályok. A gyerekek pontosan érzik ezt. Ezért is kötődhet a nagyikhoz a gondtalan és végtelen nyarak emléke.

Semmi bajuk nem lesz, ha kapnak még egy Túró Rudit. Viszont az érzést, hogy milyen volt a mamánál lenni, hogy ott sok mindent szabad, amit máskor nem, hogy ott kis cinkosság van a nagyival, azt örök életre elviszik magukkal. :)

Sajnos a férjem nem áll a sarkára, mert tart az anyukájától, sosem vitázott vele, mindenre mindig bólint.

Anyósom engem nem tisztel, hiába bánok vele tisztelettel, ezt nem kapom vissza. Szerintem a fiát sem tiszteli úgy, ahogy kellene.

Igen, próbálom nem meghallani, a szemem becsukni. Nincs ott sokszor a gyerek, de havonta 1-2 ott alvás szokott lenni és utána itthon meg a "de a mama megengedte..." szövegelés. Tehát haza is visszük a problémát.

Tudom, hogy nem lesz baja a túró ruditól, bár a fogmosás utáni evészetnek azért vannak következményei.

Tudom, hogy nem lesz baja a sok mesenézéstől, ha csak havi 2 nap történik.

De engem lehurrognak sokkal apróbb dolgokért is, én meg nyeljem le ezeket a nagyobb gombócokat. Ez teszi tönkre a kapcsolatot a mamával.

Nagymama vagyok. Le kell ülni megbeszélni. A nagyszülők dolga, hogy kényeztessék az unokákat. Örülj, hogy szereti és kényezteti. Én is kényeztettem és kényeztetem. És teszem amíg tudom. Egye a túrórudit, chipset, nápolyit és nézze a mesét este 9-kor ha nekik úgy jó. Szerinted mi baja lesz tőle? Megnyugtatlak, semmi. Ő a nagyanyja, te meg az anyja. Más a szerepkörötök. Nem kell elvadítani őket egymástól.

Az állandó kritikát nem kell elfogadni és nem kell meghallani. Nem kell tenned semmit. Nyugodj meg.

Nem vagyok nagymama.

Egy javaslat,,ne várd meg míg idegességedben indulatból fogsz rárobbanni.

A beszélgetésbe ha egy mód van rá vond bele a férjedet, az ő dolga is.

Hivatkozz arra ,hogy nem szeretnéd ha utána megvádolhatna téged.

A Mama anyósod, vagy anyukád?

Mert más a helyzet! Anyukádra neked kell hatnod, de az anyósodra a férjednek leginkább!

És igen! A saját határaidat neked kell meghatározni!

Indulatok nélkül, de következetesen!

Másrészt - nem tudom a gyerek milyen korú - de az egész kicsike is pontosan tudja, értelmezi, hogy kinél mit lehet!!!

Tehát csak a mamánál fogja azt a fajta viselkedést produkálni, amit ott lehet!!!

Légy benne nagyon biztos, hogy tudni fogja a szabályt, hogy otthon mit tehet meg és mit nem!!!

Egyetlen felnőtt megoldás létezik erre.

Leülsz vele és elmondod, hogy értékeled, ahogyan a kicsivel bánik, azonban vannak szabályok, melyek mentén nevelitek a saját gyereketeket. Ahogyan neki is megvoltak az ő gyerekével kapcsolatos saját szabályai.

Tehát lesz kedves a következőképp csinálni, mert ti így csináljátok és ez a helyes.

Ha pedig legközelebb megjegyzést tesz, akkor a válasz az, nagyon udvariasan, hogy köszönjük, mama, de mi pontosan tudjuk, hogyan neveljük a saját gyerekünket.

És nem mész bele vitába, nem emeled fel a hangod, hanem ez az egyetlen mondat. Ha kell, elismételni tízszer.

Meg fogja unni.

Ugyanis a határaidat neked kell kijelölni.

Ha pedig direktben sértőt mond, akkor kérd meg, hogy ezentúl ezt ne tegye, mert számodra ez bántó. Higgadtan, udvariasan. Ne feledd, épp a határaidta jelölöd kei és tiszteletet szeretnél kapni. Az csak akkor megy, ha példát mutatsz ebből te is.

Engem állandóan kritizál, hogyan nevelem, hogyan öltöztetem, hogyan etetem a gyerekemet. De ha náluk van, akkor látom, hogy minden létező édességet, ropit, csokit, tejszeletet, csokis pudingot, csipszet megvesz és tele van velük a ház. Bármikor nézheti a tévén a mesecsatornákat, még este is lefekvéskor, de ha én a kezébe adom a mobilom, hogy kicsit elfoglalja magát, rögtön meg vagyok szólva. Mi a kettős mérce, ha nem ez???? De a férjemnek hiába mondom, csak legyint. Egyre jobban idegesít ez, nem tudom, meddig bírom, hogy ne szóljak be valami csúnyát. Mi a fenét csináljak, hogy ne menjek rá idegileg, de a helyzet változzon és jó irányba?

Veszekedni nem akarok, de

1. nem fogadom el az állandó kritikát, ha közben a szálka meg a gerenda esete áll fenn.

2. ami a gyereknek nem jó, az nem jó és kész. Nem kell hagyni este 9-kor mesenézés közben még 2 túrórudit elmajszolni, mikor az itthon sem megengedett.

Tipp? Vannak itt nagymamák? Esetleg megmondanák, mit tehetnék?