Lombikprogram 40 felett - nekünk is sikerülni fog! (beszélgetős fórum)

Sziasztokl

Régóta olvasgatlak benneteket, drukkolok mindenkinek ezerrel!

Túl vagyok inszeminációkon, sikertelen lombikon, Tapolcára járunk.

Megkérdezhetem melyik intézetbe jártok, milyen a tapasztalat?Itt sok pozítiv eredményről olvasok

Vigyázok én nagyon, már a beültitől betegállományban vagyok, itthon pihizek.

Többször véreztem, meg barnáztam, de már elmult. Sokat aggódtam a drágaság miatt.

Már nagyon várom hogy érezzem minden nap a rugdosását, akkor nyugodtabb lennék.

Addig meg legszívesebben rákötném magam egy ultrahangra :D

Nagyon szép baba! Gratulálok!

De jó neked! Nekem még fél évet kell várni :D

Óhhh,ezt ne...ne agyalj ezen,nincs értelme,hogy mikor-miért-miért nem stb...Ez van,hasonló cipő:),de: én nem akartam előbb gyerkőcöt,mint 35é.,az én szüleim elváltak,akkor voltam 14é. és nagyon megviselt - anyu 38é,apu 40é volt akkor - iszonyú volt végignézni az egészet:(és végig élni...nem akarom részletezni...

Én megfogadtam,hogy csak és kizárólag akkor alapítok családot,ha egzisztencia megvan és a szeretet,nyugalom...35é koromra elértem/tük de a baba még nem jött/jön,de majd fog!Annak nem látom értelmét,hogy legyen fiatalon és se pénz,se szeretet...a volt oszt.társaim közül 8-an 2x,van aki 3x elvált,romokban az életük...ugyanígy a nővéremnek is...a sóginak is...

Szóval nem rontottál el semmit! Nem vagy elkésve,csak küzdeni kell érte...(nekünk is és itt a fórumon sokaknak)! Nem akarok lelkifröccsöt - inkább igyál egyet:) - de ne keseregj!!!:)

Ui:Mindenkinek megvan a maga keresztje!

Ha egyszer lesz egy lányom, tutira arra beszélem rá, hogy 20 éves korától hajtson rá, hogy legyen babája.

Tudjátok, néha olyan dühös vagyok magamra, hogy mi a frászkarikának vártam eddig?!

De a szüleim még a fiúktól is tiltottak, mikor 20 voltam, mondván hogy az iskola az első. Elvégeztem egy fősulit, utána egy egyetemet, utána a munka volt az első. Utána édesapám nagyon beteg lett, akkor a család volt az első, hogy anyut támogassuk, hazajárjunk, segítsünk, amiben kell. Aztán a neten (hol máshol) megismertem a páromat, akivel 10 éve vagyunk igazán boldogok. Csak mindig volt valami, ami miatt nem a gyerek volt az első. Vállalkozások, költözködések, ház, blabla. 36 évesen volt egy méhen kívülim. Az akkori dokim azt mondta, hogy várjunk egy fèl évet. Közben pánikbetegséggel küszködtem, azt mondták, hogy így ne. Aztán külföldre költöztünk, meggyújtottam a 40. Gyertyát a tortán, körbenézek és azt látom, hogy minden ismerősömnek gyereke van, mindenki tök happy.... és kezdem megkérdőjelezni, hogy nekem kijut e ebből a boldogságból valaha is... Vagy hogy egyáltalán mit rontottam el.

Az előző UH tiszta volt, sőt, ugye pár hónapja voltam átjárhatóságin, azon sem láttak semmit.

Most ugye szedtem a stimut is, tök feleslegesen. Ettől függetlenül azt mondta, próbálkozzunk. Nem is értem.

Köszönöm aniko888 és Dulche,

tegnap lett volna az inszem. És az UH-n meglátott valami egy centist valamit és azt mondta, hogy akkor ugrik az egész, ameddig azt nem tisztázzuk le, de ne aggódjak, mert nem altatásos dolog, csak belenéz, meglesz pikkpakk.

Dühös vagyok...