Lenne olyan cég vagy magánszemély, aki megengedné, hogy besegítsek neki a munkában ingyen? (beszélgetés)

A motivációs levél személyre szabása pedig: a pozileírásban mindig szerepel, hogy mik az elvárások, becsületesség, lojalitás, megbízhatóság, stb...na, akkor motlevélben szépen kifejted, hogy azért vagy alkalmas a pozira, mert a leírt feltételeknek megfelelsz. Becsületes, megbízható vagy, 5 éve pénzzel dolgozol, sosem volt hiányod, főnököd nagyobb összegeket is rád bízott, ilyenek...így lesz egyedi. Ha egyik az IT tudásod emeli ki, akkor motlevélben azt fényezed. Ha a másik állás az emberi oldalt emeli ki, azt fényezed...

És könyörgök, ne ilyen általános hobbikat írj,hogy "mozi, filmek,színház,könyv"...milyen filmek,milyen könyvek, ha már ez a hobbid...

Detti. Nézd át/nézzük át a cv-det/motivációs leveledet, ha gondolod. Nem általános dolgokat kell bele írni, nem egy Europassot összecsapni- legyen egyéni, ez a lényeg...és nem kell félni az állásinterjútól, a HR-esek nem istenek, mi is csak emberek vagyunk,csináljuk a munkánkat. Toborzunk. És azért kérdezünk rá arra, amit titkolni akarsz, hogy kijöjjön, és megtudjuk. És azért hívunk be AC-ra, hogy megtudjuk, hogy csapatban hogy dolgozol- nem azért, hogy nyilvánosan beégessünk mások előtt. Ne azt írd a motivációs levélbe, hogy "szorgalmas vagyok megbízható blablabla szeretek olvasni nagyon akarok Önöknél dolgozni", hanem "ÉN VAGYOK A LEGJOBB, mert korábbi cégemnél így és így felfuttattam a céget, ilyen-olyan újításokat vezettem be, egy új vállalati rendszert (informatikai) megtanultam x hét alatt, és profin is alkalmazom...kollégáim csak ajánlani tudnak. Hobbim is a szakma: ilyen és ilyen gazdasági könyveket, folyóiratokat olvasok...

Minket nem a nyálgépek érdekelnek, a sokbeszédneksokazalja- típusúakat levágjuk egyből, hanem azok, akik TUDNAK is. Hidd el, egy jó antréval már sokkal könnyebben mész interjúra..

ott meg már csak beszélgetni kell, mint egy ismerőssel...mert az az interjú,egy beszélgetés...

Tulajdonképpen egyáltalán nem érdekel, milyen képesítésük van, ha hiányzik belőlük a gyakorlat, humánum, az élet és emberek iránti alázat. Ha valaki soha nem dolgozott a ranglétra alján, soha nem is fogja tudni, hogy a gépezet az ott lévőktől működik.

Bár a ki kinek a kicsodája témát nem én dobtam fel, de azért megjegyezném, hogy kapitalizmus ide vagy oda, az összes munkahelyemet úgy szereztem meg, hogy valakik látták a szorgalmamat és kitartásomat, és elhívtak a következő céghez. Ha tetszik, ha nem, ez még mindig így működik.

Azt hittem, érthető, amikor a katonaságot írtam, hogy nem a motoros fókára gondolok és az "agyoniskolázott" parancsnokokra, hanem a fegyelemre, az egymás melletti kiállásra, korrektségre.

Ok, de igen is vannak ilyen-olyan típusú emberek. Vannak magabiztos, laza emberek, akik valószínű max. néhány hónap alatt találnak munkát és vannak önbizalomhiánnyal küzdők, akik görcsösen mennek az állásinterjúra, akiknek valószínű sokkal nehezebb lesz melót találni. Mit tegyek, ha én a második csoportba tartozom? Ássam el magam? Ez nem úgy működik, hogy felkelek egyik nap és kész, mostantól magabiztos leszek.

Nem a világot hibáztatom, ne értsetek félre, csak ezt látom. Értem én, hogy nagyon sok ember pályázik egy adott állásra és azt fogják felvenni, aki a legjobban el tudja adni magát. De én sajnos nem ilyen vagyok.

Ezért szeretném ezt az ingyen munkát, hogy bebizonyítsam, hogy bár nem vagyok önmagát jól eladó típus, de a munkámat mégis megfelelően el tudnám végezni.

Hogy miből fogok megélni? Az jó kérdés. Azt tudom, hogy ha itthon ülök akkor sincs pénzem és, ha ingyen dolgoznék, akkor sem lenne. Akkor a kettő közül a második tűnik jobb megoldásnak. Az is lehet, hogy a munkám során olyan kapcsolatokra tennék szert, amely elősegítené, hogy találjak egy fizető állást is, vagy esetleg a cég felismerné az értékeimet és alkalmazna előbb-utóbb. Nem tudom, ilyesmiben bízom.

El akarod hitetni velem, hogy mind az ezer helyről, ahová pályáztál, tudtad is, hogy mit csinálnak, mit várnak, mire pályázol?

Itt egy profi H.R-res (felvetted vele a kapcsolatot egyébként, mert pár hozzászólással korábban felajánlotta, hogy segít?), vagy megcáfol vagy megerősít, de nekem az a véleményem, hogy ez az egyik legsúlyosabb hiba, amikor válogatás nélkül küldözgeted az önéletrajzodat.

Simán megtörténhet, hogy többször ugyanarra, ugyanahhoz a céghez más és más pozícióra. Amiből azonnal leszűrik, hogy tök mindegy mit, csak legyen munka és fizetés.

Az egyetemet pedig tényleg többen végzik el, mint kellene :(.

Vezetői székbe nem ültetnek egyből akárkit, ha pedig igen, akkor kkv-ről van szó (kis-vagy középvállalkozás),ami nálunk familiáris módon működnek-sajnos. Sok kiválasztási folyamatban vettem részt, és főleg a felsővezetői pozíciókra TAPASZTALT, érett embereket keresnek, akik 40 év felett vannak, és még a vezetői asszisztenst is olyant vesznek fel, akiknek legalább 5-8 év tapasztalatuk van, nem pedig "csinosakfiatalokszépek".

A sok helyre elküldted a CV-det pedig ne hangoztasd, hanem inkább minőségi helyekre jelentkezz, cégre szabott levéllel, hidd el, levágjuk a "tucat- motivációs levelet", legalább egy kicsit írd át, és 1 hét múlva, ha nincs válasz, HÍVD FEL a céget, hogy küldtél pályázatot, érdeklődsz, megkapták -e , hol tart a kiválasztási folyamat, mikor várhatsz választ, és az elutasító válaszról is szeretnél értesítést...ne légy passzív, hívd fel őket!! Sokszor a cv beragad egyébként spamszűrőbe...és legalább ha telefonon megzaklatod, akkor BIZTOS megnézi a cv-det még egyszer...

Nem tudom, hogy így van-e. De látom azt, hogy ezer helyre elküldtem már az önéletrajzom és a kísérőlevelem és még csak vissza sem hívtak, nem is reagáltak. Ebből gondolom, hogy ezekre a helyekre meg vannak már az emberkék, gondolom a dolgozók vagy főnökök ismerőseik, rokonai, csak követelmény, hogy hirdessék meg az állást. Jobb ötletem nincs.

Az pedig igaz, hogy sokan elvégzik az egyetemet és azt hiszik, ők mindent, mindenkinél jobban tudnak. Pl. volt olyan üzletkötő, aki meg akarta nekem mondani a boltban, hogy mi az amit tutira el tudok adni. Fogalma sem volt a helyi viszonyokról, a helyi emberek igényéről, anyagi lehetőségeiről, de ő állította és tudta, hogy amit ő kínál az tuti siker. Nem lett az, még mindig ott rohad a boltban. Ennyit erről! Szerintem minden egyes friss diplomásnak meg kellene adni a lehetőséget, hogy kijárja a ranglétrákat, megtapasztalja, hogy mi, hogy működik a gyakorlatban és csak utána vezetői székbe ültetni.

Amúgy, érdekes módon, én sem nyaltam be sehol, de mégis, havonta megkeres kb. egy cég, hogy dolgozzak náluk- és nincs fenn egyetlen oldalon sem az önéletrajzom, még mielőtt...ja, és "senki" vagyok, mert nem ismerek senkit...csak látják LinkedIn-en a profilom, és megkeresnek...és attól, hogy 22 éves vagyok, el tudom dönteni, hogy egy adott munkára ki alkalmas, és ki nem, van diplomám, nappali tagozatot úgy végeztem el fősulin, hogy végig dolgoztam mellette, és 2 idegen nyelven beszélek folyékonyan. Tehát, így el lehet helyezkedni, anélkül, hogy benyalnál, és nem tartom magam-és mások sem tartanak- nagyképűnek.

úgyhogy, ezt felejtsd el, hogy csak a nyalógépeknek lesz a mai világban állása....

Amúgy, meg, ha ezt tartod magadról, akkor bevonzod, hogy sosem lesz állásod, ez egyfajta önigazolás, hogy azért nincs munkám, mert gonoszak a cégek...nem szabad ezt csinálni!!!!

"Miért van az, hogy manapság csak a benyalós, hízelgős, magukat eladni tudó embereknek van esélyük a munkaerőpiacon, meg persze annak, akinek van ismerőse? Ha én nem ilyen vagyok, akkor esélyem sincs?

Pedig lehet, hogy sokkal jobb munkaerő lennék, mert sokkal inkább bennem van a tenni akarás, a megfelelési kényszer, vágyom arra, hogy elismerjék a munkám, amit teszek. De erre esélyt sem ad senki, hogy mindezeket bebizonyítsam."

Erre gondoltam. Hogy "beszoptad" ezt a szánalmas önigazolást. Ha nem lépsz ezen túl, véged van.

Ha ezt gondolod, teljesen feleslegesen írod a leveleket.

Ezek a kretén metrosexuálisok azért általában beszélnek egy-két nyelven és van egy MBA képesítésük. Ez persze még nem garancia arra, hogy érti is a dolgát.

De az egy elképesztő baromság, hogy az számít, kinek a kicsodája vagy, mert a kapitalizmusban élünk, ahol az dönti el, jó vezető vagy-e vagy sem, hogy a mérleg pozitív számot mutat-e vagy sem. Ha nem, repülsz, még akkor a tulajdonos unokaöccse vagy. Kivéve, ha pénzmosoda, mert akkor azért jár a dícséret :)). De ha nem, akkor mész az elnöki tanácsba, borsos fizetésért, de tuti, hogy nem vezetsz céget.

Félév sorkatonai szolgálat? Minek, hogy a nyolc általánost végzett őrmester végre kiélhesse a kisebbségi komplexusait a diplomásokon? A bátyámmal egy fogkefével pucoltatta ki a wc-t. Ez szerinted mennyiben járult hozzá a tesóm lelki fejlődéséhez?

Ezzel a hozzáállással biztos, hogy nem jutsz egyről a kettőre :((

Ezer példát tudnék neked mondani arra, hogy ez nincs így, de minek? Látom már eldöntötted.

De nem csak úgy bele a semmi közepébe. És nem derüljön ki a levélből, hogy egy formalevél, amit rajta kívül még tucatnyian megkapnak.

Találd ki, hol képzeled el magad, tudd meg a vezető nevét, a cégről tudakozódj, legalább azt, amit a honlapon ők kommunikálnak. És legyen elszántság abban a levélben. Ne "munkáért" kuncsorogj, mert te fogod főzni a kávét még a takarítónőnek is, hanem ajánld fel, hogy aszisztens leszel azon a területen, ahol később működni szeretnél. Ennek lesz csak haszna a későbbiekben.

kérjük a folyamatos beszámolód, hol tart az ügy!

Szia!

Látom kaptál sok hasznos ötletet. Javasolnám, hogy próbálkozz Önkéntes Centrumnál, Családsegítőnél, civilszervezeteknél. A google kiadja neked a hozzád közel esőket. Biztosan örülnének bárhol egy önkéntesnek.

Miért van az, hogy manapság csak a benyalós, hízelgős, magukat eladni tudó embereknek van esélyük a munkaerőpiacon, meg persze annak, akinek van ismerőse? Ha én nem ilyen vagyok, akkor esélyem sincs?

Pedig lehet, hogy sokkal jobb munkaerő lennék, mert sokkal inkább bennem van a tenni akarás, a megfelelési kényszer, vágyom arra, hogy elismerjék a munkám, amit teszek. De erre esélyt sem ad senki, hogy mindezeket bebizonyítsam.

Nem törvényszerű. Van egy barátom, éttermet akart nyitni, de még csak nem is vendéglátós, fogalma sem volt róla, hogy kell csinálni. Volt egy étterem, ahová nagyon sokat jártunk, megkérdezte a tulajt, néha bejöhetne-e dolgozni, bármit megcsinál, sőt kifejezetten szeretne még a fekete mosogatóban is dolgozni, pénzt nem kér, csak gyakorlatot akar szerezni. A fickónak tetszett az ötlet. Fél évet sem volt ott, amikor meghalt az üzlettárs és a tulajdonos a barátomnak ajánlotta fel az üzletrészt. Azóta Bécsben van saját étterme.

Abban nagyon igazad van, hogy aki úgy áll oda, hogy itt vagyok, én vagyok az akiben a cipőtöket törölgethetitek, azzal meg is teszik.

De vannak még normális emberek, akik nem felejtették el, hogy honnan jöttet, ők hogy kezdték, akik értékelni fogják, hogy nem otthon hőbörög, hogy nincs munka, ötezer pályázatot elküldött, már azt sem tudja "mire lőtt", de be sem hívják, hanem proaktív módon kézbe veszi a dolgokat.

Csak erre szabad fókuszálni, és akkor sikerülni fog.

drukkolok, példaértékű a hozzáállásod!!

és tényleg tuningold az önbizalmad! semmi kis emberek úgy eladják magukat, mint a fene...te se becsüld le magad, mert akkor mások se fognak értékelni...

Emberileg dicséretes a hozzáállásod, de azért tudj róla, ha valaki ennyire alázatos (és ezt most jó értelemben mondom), akkor azt könnyen kihasználják. Az ilyen emberek szoktak a kollégák helyett túlórázni, az érdemeiket pedig sosem ismerik el, nehogy elbízzák magukat és kinyíljon a csipájuk.

Sokkal több önbizalommal állj a dolgokhoz, légy tisztában a képességeiddel, és tudd, hogy hol a helyed (ami lehet, hogy feljebb van, mint gondolod)