Lelki vagy szervi hogyishívjákok (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Csak egy újabb pánik szerűség, bár még nem hagytam kibontakozni.

Azért durva, hogy hónapok óta szinte állandóan produkál a testem valamit.

Az egyik elmúlik, jön a másik.

Voltam kivizsgáláson, egyedül a gerincem a nyakamnál említésre méltó, ott van valami gond.

Apróság ugyan, a terápia masszázs és torna továbbra is, azértmajd lesz róla egy mr.

S miután kiderült h kutya bajom, elkezdett vadul viszketni a bőröm.

Pici piros pettyek, persze mellé egy kis torokfájás, köhögés, mondom valami vírus.

De nem, sima ekcéma, gyanítom a mosógép mem öblít már rendesen, nem mai darab...

Mellé egy kis elhúzódó nátha és máris összeraktam egy légszomjat.

Hessegem el h valami allergiától dagad a torkom, de a refluxomnak tetszik az ötlet s rendre beszorul a levegő, nem tudom kipréselni a böffentést.

Úgyh most blognak használom a fórumot és várom h múljon.

Kezdek nagyon álmos lenni és reggeltől mókuskerék.

A legkevésbe sem agyalni kellene, hanem aludni...

Igen, kamillatea, be is vált :)

Most próbálok Rád hallgatni és legyűrni a nyavaját, össze kell szednem magam.

Köszönöm :)))

Sajnálom, hogy nem szereted a tejet.

Helyette egy pohár langyos, mézes citromfű tea? (Ezt is ajánlotta már valaki.)

Jobbulást kívánok!

Sajnos nem szeretem a tejet.

A tegnapelőtti eset után beszereztem egy vérnyomásmérőt. Miután másnap kialudtam magam, teljesen jól voltam, a vérnyomásom rendben. Tegnap.

Ma még jobban voltam, tudni kell h a hátam még odavan, még van hátra néhány masszázs mire rendbejön.

Erre ma ezen felbuzdulva nem kicsi és nem kevés fizikai munkát végeztem, fél kézzel - ráadásul a fájó oldallal emeltem fel a lányom ágyát...stb.

Nem kellett volna, aztán este egy mellrákos esetről olvastam.

Épph elaludtam volna, újból hidegrázás, remegés, szivem zakatol...

157/90-et mértem.

2napja hasonló volt, szintén erőlködtem és borzasztó dolgot is olvastam.

Mostmár csam ki kellene derítenem h melyik dolog váltja ki ezt....

Gyanítom az erőlködés, de akkor az nem jelent jót, hisz akkor vslszeg tényleg vacakol a vérnyomásom...

És nem szimpla pánikroham... :(

Nagyon sajnálom!

Én a helyedben ilyenkor arra gondolnék, hogy - talán - el fog múlni ez az eszement szívdobogás.

És elkortyolnék - lassan, meggondoltan, még ha éjfél van is egyébként - egy csésze finom, langyos, mézes tejecskét.

Igen, jellemző rám, h túlérzékeny vagyok, mármint alapjáraton nagyon higgadt és türemes, de éjjel rám tör ez a nyavaja.

Egész délelőtt olyan kába és gyenge voltam, fájdogált a vállam is.

Aztán azt bekentem izomazítóval, vettem be magnéziumot, egy fokkal jobb lett, átment rajtam a fáradtság is, kutya bajom volt.

Hanem miután lefeküdtem és ovasgatni kezdtem, jött ám :(((((

Nagyon szapora szívdobogásérzés, zakatol is, mértem pulzust, csuklómon 120at.

Közben reszkettem, mint a nyárfalevél.

Pedig nem fáztam, amúgy nagyon fázós vagyok de ilyenkor inkább melegem van, mégis remegek.

Felhívtam anyósom, egy órát beszélgettünk, neki a feje fáj nagyon.

Nyilván van valami front is.

Hát, azért járok ide, h leírjam a testi gondjaim, a lelki részét pedig próbáltam kiírni magamból, de nem megy.

Egyszerűen túl árnyaltan fogalamazok, még saját magamnak is, nem is lehet érteni, nem jön ki a lényeg. Töröltem a blogot, hát így semmi értelme.

Bár az előbb lenyugodtam, most ismét szaporább a pulzusom.

De nem lehet gond a szívemmel, már többször vizsgálták...

Lehet, hogy mégis? Lehet, nem jön elő mindennap, csak pár héten át kínoz egy-két alakalommal?

Amíg nem voltam egyedül a gyerekeimmel itthon, tehát itthon volt a férjem is, akkor is történtek rossz dolgok, nekem mégsem volt semmi bajom.

Nyugtatót nem szívesen szednék, egyrészt mert szoptatok még, másrészt mert igenis le akarom ezt gyűrni magammal, magamban, egyedül.

Félek h mégis vacakol a szívem, ez még jobban felzaklat. Ez iyen ördögi kör.

Érdemes elolvasni:

[link]

Szervusz, Esőerdő!

Köszönöm az újévi jókívánságokat! (Rám fér, ahogy sokunkre...)

Viszont kívánok én is minden jót!

"Létezik, hogy ennyire nagyon megvisel?"

Persze, hogy létezik. Sokan vagyunk ilyenek - ha ez "megvigasztal".

Nem könnyű a hiperérzékenyek dolga, állítom, remélem, lesz, aki megerűsíti ezt az állításomat.

Sajnos az életben vannak olyan dolgok, amiket nem lehet elkerülni. (Tegyük fel, ilyen egy fogfájás is. Vagy az, hogy meghal valaki... Ha nem mégy el a fogorvoshoz, hosszan sanyargat a fogfájás... Egy haláleset azonban nem olyan fájdalom, amin orvos segíteni tud... Ez az én véleményem, még akkor is, ha tudom, hogy vannak olyan orvosok, akik mást mondanak.)

Talán egy enyhe nyugtató segítene.

És citromfű tea, esténként.

Kedvesek!

Új év, s boldogat mindenkinek! Viszont én megint kalapáló szívvel riadtam fe az éjszaka közepén.

A tanácsaitokat megfogadva felkerestem néhány orvost, kivizsgáltak.

Senki nem talált semmit, ott ahol éppen a gondot éreztem, illetve a karzsibbadást neurológus, a bal oldali hasi szúrkálást ultrahang deríti majd fel, februárban.

Voltam gyógymasszázson, és a zsibbadás is, az oldalfájdalom is elmúlt, s mint kiderüt, alaposan le voltak tapadva az izmaim, idegeket is nyomtak.

Elmúlt, megnyugodtam.

Eteltek az ünnepek és azt hittem, minden rendben.

Tudni kell, hogy gyakran vagyok egyedül a gyerekeimmel, a férjem sokat utazik. 3 napja most megint magunk vagyunk, nem is volt semmi gond.

Hanem megtudtam, h közeli ismerős testvére sajnos elment. Hirtelen.

Mint tavaly, csak akkor közeli rokon volt.

Tegnap épp beszéltünk róla, én nem bírom az ilyen témát, nem is firtatom, nem posztolom sehova, igyekszem gondolni se rá, de muszáj meghallgatnom másokat.

Létezik, hogy ennyire nagyon megvisel?

Hogy magamban őrlöm és szorongok miatta és rám zúdul megint az egész sz@rság az éjszaka közepén, amikor normálisan audnom kellene, mert egyébként minden rendben körülöttem, megy a mókuskerék a maga szokott módján...

Akkor én miért nem tudok aludni, nyugodtan... Tényleg szívbetegséget produkálok, holott semmi bajom, tényleg nem tudom magam kipihenni, nem tudok... Á.

Ezeket az embereket nem zárhatom ki az életemből és tudom, h nem segíthetek mindenkinek, hogy iyen csillapíthatatlan a fájdalom..

És tudom h jól vagyok, egészséges vagyok... Akkor mitől félek ennyire, mi zaklat fel így??? És miért???

Én tényeg nem akarok senkit zaklatni az ilyen gondjaimmal... Miért nem múlik már el????????????????????

Köszönöm a könyvajánlást! :)

Nos, ahogy záródnak ki a szervi betegségek, úgy nyugszik a lelkem is. Akaratlanul is belelovaltam magam a meglévő nyavajáimból a csak fejben létezőkbe.

A zsibbadásos panaszom valóban gerinc eredetű, gyógytorna és gyógymasszázs az ellenszere.

Még van egy fura baloldali szurkáló érzés az oldalamban, azon vagy segítenek a fentiek, amennyiben izom, vagy lát valamit az uh, esetleg az már tényleg csak a fejemben létezik.

Nagyon jó fej a háziorvosom, mindig diplomatikus, ugyanakkor megnyugtat. Ez is sokat segít. De az utóbbi hónapokban annyi mindennel kerestem már fel, melyek fele nem létező betegség volt, pl pánikroham, amit én csináltam magamnak azzal, h a nyelőcsőbe szorult levegő miatti mellkasfeszülést kissé túlaggódtam. De megnyugtatott, h nincs szó semmi komolyról, ez csak egy légbuborék...

Szép lassan gyógyul, gyógyítom, gyógyítjátoj a lelkem :)

[link]

Nagy szerencsémre ezt a könyvet épp akkor olvastam, amikor szükség volt erre.

Ha sikerül megvenni, érdekes és nem nagyon orvosi szövegű, tanulságos olvasmány.

Elhiszem.

Akkor hárman már vagyunk, akik egyetértünk.

Nem járok terapeutához.

Az orvosi kivizsgálással, a szervi okok kizárásával teljesen egyetértek.

Azért, mert teljesen etikátlan és hiteltelen lenne. A nyugati orvoslás a mért vizsgálati értékeken alapul.

Most képzeld el: "azt gondolom, hogy ön rákos, mert magas a trombocita száma és fáj a hasa, ezért elküldöm ultrahangra, aztán majd meglatjuk."

Szerencsétlen beteg magánkivül lesz, éjszaka elviszi a mentő infarktus gyanúval, és hogy Happy end legyen a történet, nem hal meg, és a további vizsgálatok kideritik, hogy vesegyulladása van. Én biztos, hogy az Orvosi Kamarához fordulnék a beteg helyében.

Orvos és beteg érdeke nem ez.

Ne magyarázkodjon, ne feltételezgessen egy orvos, elég a "zárjuk ki a szervi okokat", és legyenek is kizárva tisztességesen.

Értelek én...

Csak azt nem tudom megérteni, hogy az orvos miért "nem engedheti meg magának" nem a feltételezésekbe bocsátkozást, hanem azt, hogy az eljárásához magyarázatot kapcsol. A saját jól felfogott érdekében is, de még inkább a betege érdekében.

Annyi magyarázat bőven elég, hogy "kizárjuk a szervi okot". Ha csak egy mondattal is többet mondanának: "Önnek a feltételezéseim szerint lelki problémák okozzák a bajt", máris kivívnák a betegük ellenérzését és kevésbé lehetne velük együttműködni.

Amúgy meg egy orvos nem is engedheti meg magának, hogy feltételezésekbe bocsátkozzon a beteg felé.

Én nem rovom fel, egy beteg türelmetlen...

Ki lehetne ezt védeni azzal, hogy a háziorvos elmondja pár szóban, hogy mire jó ez a Ponciustól Pilátusig való küldözgetés. Csak erre - többnyire - "nincs idő".

Én is így gondolom, le is írtam :)

Egyébként a jó háziorvosok is a szervi okok kivizsgálásával kezdik, hogy ki lehessen zárni azokat.

A bizalmatlan, rosszhiszemű beteg mondja ilyenkor, hogy "össze-vissza küldözget az az idióta, maga se tudja, mit csináljon, nem ért hozzá ... Én meg csak itt szenvedek ... " 🤔

Ezért szokták JÓ terapeuták azzal kezdeni, hogy mielőtt "belecsapnának" a "tudatalattiba", megkérik a páciensüket, hogy vizsgáltassa meg magát alaposan. Hogy a szervi betegségek tüneteit a maguk helyén lehessen számon tartani.

...Mert, ugye, mi emberek egyszerre vagyunk test, lélek és szellem...

(Krhm-krhm - lehet kötözködni, ha valaki másképp gondolja.)

Sziasztok!

Egy fokkal talán jobban vagyok, próbálom nyugtatgatni magam, több kevesebb sikerrel.

Mivel én megállás nélkül produkálok tüneteket, most éppen bal oldali hátfájdalom, derékbántalmak... Uhh rohadtul unom, és a felfázás sem gyógyulgat rendesen, ezért kértem időpontokat a megfelelő orvosokhoz és masszőrhöz is.

Valami csak kiderül :)

Egyébként a derekam, gerincem kisgyerekes anyukaként nem tudom megfelelően kímélni, mindig akad szituáció, amikor nem elég leguggolni mellé, hanem fel kelk emelni vagy cipelni kell az utcán ha elesik vagy elfárad, úgyh ez hosszadalmas gyógyulás lesz.

Viszont sok erőt adtak a hozzászólásaitok, lélekben sokkal jobban vagyok.

Alakul ez majd...

A titkos, névnélküli blogba belevágok, még szedem össze a gondolatokat.

Jönnek-mennek, hullámzanak az érzelmeim, de bízom benne, hogy lassan minden a helyére kerül.

Való igaz, az idegbecsípódés, a beállt hát, derék nem pszichés, de vajon az a zsibogó gyengeségérzet a karomban? Nos, ez masszázs után el szokott múlni, de sajnos mindig visszatér, ugyanúgy, fájdalom nélkül.

Szív eredetű gondom biztosan nincs, ezt már kivizsgáltattam többször is.

Valahol ott tartunk, hogy a meglévő és valós, talán nem is annyira súlyos, gyulladásos betegséget nagyítom fel pszichésen azáltal, hogy állandóan azt figyelem, mikor milyen bajom van, majd ráparázok?

El tudom képzelni magamról, de így leírva durván hangzik. Próbálom tudomásul venni.

Az, h bármilyen lelki terápia felednivaló dolgokkal zaklatna fel, ezzel nem feltétlenül értenék egyet. Ha így belegondolok, lehet csak azk a dolgok képesek felkavarni, amik nincsenek lezárva nincsenek feldolgozva, tehát muszáj valamilyen módon helyre tenni.

S a másik dolog pedig az, h lehet, egyszerűbb bemesélni a tünetek pszichés eredetét mint kivizsgáltatni... Valahol bennem a félsz ettől is.