Lelki vagy szervi hogyishívjákok (beszélgetős fórum)

"Szerintem veszélyes pszichológushoz fordulni, mert az "okosok" csak felkavarnak benend mindent és még rosszabb,"

Az agykontroll szerinted nem hoz fel dolgokat?🤔

Ami azt illeti, a cipekedés és annak tünetei valós dolgok. Teháét ha nem kíméled magad még komolyabb lehet és ez nem pszichológus, hanem idegsebészeti dolog. le kellene választani minden más beképzelt betegségről. El kellene olvasnod egy "Agykontrolt", mert neked ott a gond, hogy (példa: képzeld el, fel kell mosni mondjuk az előszobát és van ott egy-két-három folt ami az istennek sem jön fel) az agyadban lehetnek valós, vcagy képzelt itt fáj, ott fáj dolgok és nem tudod kitörölni. Nincsenek ismerősök, barátok akik elvihetnének egy nagy kirándulásra, egy hangulatos közös kakapcsolódásra? Olyan dolgok kellenek, melyek (segítenek felmosni a foltokat) takarítják a lerakódásokat az agyadban.

Tudod sokan miért nem menekülnek meg az infarktus elől. Mert fáj egy szúrás a szív körül, vagy zsabbad a balkar, nyomás van a mellkasban és nem a mentőt, orvost hívják először, hanem az agy kétségbe esik és még nagyobb hatással van a szívre, ez okozza az olyan sokkot, mely halálhoz vezet. Aki olyankor nem arra gondol, hoyg jaj, most meghalok, annak sokkal nagyobb az esélye a túléléshez.

Szerintem veszélyes pszichológushoz fordulni, mert az "okosok" csak felkavarnak benend mindent és még rosszabb, taláén olyan dolgok is előjöhetnek, amkiket régen feledni kellene. INkább törekedj mindenféle olyan eseményt találni, ami törli az agyadból a pocsék, rossz érzéseket, amelyek több félék és persze a test több részén előjönnek. Hidd el megszűnik rengeteg rossz érzés.

Köszönöm Mindenkinek, aki írt!

Valóban jobb, ha az ember beszél erről.

Egyszer azt mondták, olyan vagyok, mint egy, nagy klotyó, csak gyűlik és gyűlik bennem a sz@r amíg már lehúzni sem tudom. Na ilyenkor kell kiadni. Csak ezt a végét nem ilyen szépen mondta :)))

És igen, még nem fáj a testem mert még nem fáj a lelkem, csupán háborog...

Igazán jó lenne pszichomókushoz menni, szerintem nem ciki. Tudom is, kihez fordulnék, de dajnos nagyon messze praktizál tőlem. Tervben van, de előbb megpróbálom kiírni magamból, tényleg el kellene engednem, de hajlamosabb vagyok eltemetni magamban és forrongni miatta. Vagy éppen elfojtani, és akkor ébredek arra éjszaka, h belülről emészt, fojtogat és mar, egésznap csendben van, aztán ilyen alattomosan támad, mint a gyomorsav.

Az utolsó sorig igaz Lávli cikke, belátom, csak kérdés van-e olyan orvos, aki ezt türelemmel képes kezelni, márha hozzá fordulnék. Én még nem kezdtem el a dokitúrát bár volt az a holtpont, na jó megyek... De hova...?

Aztán ha mégis elindultam, a háziorvosom mindenféle vizsgálat után mindig megnyugtatott, h nincs velem semmi baj.

Volt, h én is azt hittem, szívrohamom lesz.

De a gyomorsav marta a nyelőcsövem, az okozta a feszítő érzést a mellkasban. Erre jött a pánikroham, éjjel. De ezen már túl vagyok.

Csak újabb és újabb nyavajákat produkálok..a semmiből. Ennek szeretnék véget vetni.

Így igaz. Csak nehéz elfogadtatni, hogy pszichológushoz kellene menni, az emberek többsége felháborodik, hogy "ő nem bolond", mivel panaszait ténylegesen megéli.

Ismerősöm képtelen volt kiszakadni rákfóbiájából, tüdő-gyomor- nyelőcső, hasnyálmirigy, ha egy kicsit puffadt, már rohant ultrahangra, laborba, kisírt teljes mellkasi, hasi CT-t, biztosan nem látják, hát hülyék ezek, vakok... :D Aztán teherbe esett, szült, évek óta semmi baja.

Lávli cikkében benne van minden.

Azon meg, hogy "beáll" a derekad néha, én nem csodálkoznék, ha 30 kilós teherrel lépcsőzgetsz...

Lehet. A magamat illető érzéseimet nehéz helyretennem.

Hisztinek hiszti, meg~rzem a család álláspontját, hisz nyafogok olykor, panaszkodtam is, de már nem igazán teszem, mert konkrét fájdalom nincs.

Idegesítő lehettem, h naponta álltam elő újabb fura tünetekkel...szóval inkább nem részletezem senkinek.

Egyébként a refluxot állandó gombócérzettel a torkomban a fül-orr-gégész diagnosztizálta.

A hátam sem fáj, hanem beáll. Érzem, hogy valami nem stimmel, de ennyi. Néha remeg, máskor zsibbad a karom, de csak az egyik és mindig ugyanott.

Nincs fájdalmam, hanem zavaró, aggasztó tünetek.

Nem hiszem, hogy "csak" hiszti. (Feltételezem, hogy a családod is tudja, hogy nem "csak" az. Feltételezem, hogy a családod elsősorban Téged nyugtatgatna azzal, hogy "csak" - és talán magukat is -, hiszen az nagy baj mindenkinek, ha az anyunak itt-fáj-ott-fáj folyamatosan...)

Szerintem Te most gyászolsz, azért jöttek elő ezek a testi tünetek.

(Nemrég halt meg nekem is valaki a családban, tudom, mit beszélek.)

A cikkre visszatérve, mindig jellemző volt rám a túlérzékenység, viszont pl sírni nem tudok. Pityergek max, de nagyon hamar elmúlik.

Az idegbecsípődés persze nem koknkrétan stressztől van, de a vele járó zsibogásérzet állítólag igen. Mozgás és masszázs segít.

Koknkrétan az a baj ezzel, h bármilyen nagyobb erőltetés után jelentkezik...

Azt nem tudom megmagyarázni, hogy pl miért cipelek egyszerre 30 liter vizet az emeletre, holott ráérne 5 literesével.

Persze sietek, mert a 2 évesem nem túl megértő :)

Tehát ez van eleve, és igen, akkor zsibog és szúr ha ebbe az állapotba kerülök...

Próbálom tudatosítani.

Jót tesznek a ko krét példák és esetek. Szerintem tudunk segíteni egymásnak. Legalábbis remélem..

Köszönöm, Neked is jobbulást!

Nem kell és nem lehet kategorizálni, hogy mekkora a baj, mindenkinek a maga bája a legnagyobb.

Mindenesetre az a legrosszabb, ha valaki a "semmiség" mellett dönt és nem törődik magával.

Ez rád nem igaz, hisz megfogalmaztad magadnak (nem nekünk, és ez fontos!), hogy gondjaid vannak.

Az se szerencsés, ha valaki átesik a ló túloldalára, és nagyjából azzal telik az élete, hogy, mi minden baja van.

Azért IS jó egy jó pszichológus, hogy a helyes arányokat segítsen megtalálni az embernek, a mértéket, hogy mennyit és mennyire kell foglalkozni bizonyos dolgokkal, hogy egészség legyen.

Én profi vagyok - sajnos- a pszichoszomatikus betegségekben.Vannak tényleges mozgásszervi,reumatikus bezegségeim,amik felerősödnek,ha pszichésen nem vagyok rendben.Ez minden fájdalomra érvényes,jobban viseljük,ha egyébként lelkileg rendben vagyunk.

Ezért mindent nem lehet

hisztinek nevezni.

Az idegbecsípődés,felfázás szerintem nem ebbe a körbe tartozik.

Jobbulást kívánok!

Igen, tudom.

Egyébként ez hullámzó. Van, hogy hetekig jól alszom, semmi bajom. Aztán valami felkavar..

Pl tegnap, egy mentőbe idős nénit hordágyon emeltek be. Az én anyukám ugrott be azonnal, aki pár éve egy hétfőn még ittottamott, aztán szerdán...

Nem dolgoztam fel, fel sem fogtam. Elnyomom. Tudom. A bátyám talált rá, aki tegnap beugrott hozzám.

Ez éppen elég volt ahhoz, h ma ne aludjak. Ilyenkor álmos sem vagyok.

Tehát ennyi? Most nem tudom eldönteni, hogy nagy a baj vagy semmiség...

Nem "csupán", ha lesz indíttatásod, kimazsolázgatod a cikkből, hogy miért nem csupán, elég érthetően ki van fejtve.

Amúgy az alvászavar mint tünet is ide sorolható.

Köszönöm a válaszokat!

Bennem is felmerült.

Köszönöm a cikket is!

Akkor is elképzelhetetlennek tartom h idegbecsípődést prdukálok, vagy felfázásos gondot, csupán a belső szorongásom által.

Ugyan háziorvosnál jártam, ő is hasonló véleményen van, de persze próbál segíteni, hisz a gyulladást gyógyítani kell.

Igazából azt is ő javasolta, h beszéljek a problémáimról másokkal, első körben olyannal, aki hasonló cipőben jár.

Badarságnak tartom most is, h nyaggassak bárkit, hisz tessék hajnali 5 van és én fél órát ha aludtam.

Nem is tudom, nem érzem a problémámat annyira súlyosnak, de kénytelen vagyok belátni, h egyedül nem bírkózom meg velük...

Ezeket pszichésen produkálod.

Beszélned kéne valakivel arról,ami benned tombol,ami fáj!

Egy pszichológus ezesetben jó szolgálatot tehet.

Ezek a hogyishívjákok pszichoszomatikus betegségek.

Kérlek, hogy figyelmesen olvasd végig a cikket!

[link]

Majd lassan talán eljut a nyugati orvoslás is a holisztikus szemléletmódhoz, és az orvos a betegével karöltve és egyetértésben tudja vizsgálni és gyógyítani a test-lélek-szellem együttesét.

Akkor majd talán nem lesz az, hogy kikérik maguknak a betegek, ha azt hallják: "keress egy jó szakembert".

"Így a gyógyításban nagyon fontos szerep jut a pszichiátereknek, pszichológusoknak, pszichoterapeutáknak is."

Igazából nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi jár a fejemben, de bízom benne, hogy lesz, aki érti. :)

Történetem kora tavasszal kezdődött, egy tragikus családi esemény után.

Azóta ezerféle nyavaját produkál a testem, s így az év vége felé már merőben unalmas.

Létezik, hogy ennyire megvisel egy - egy gondolat, emlék... hogy fizikai panaszokká válnak? Konkrétan gyomorpanasz, nyelőcső és torok bántalom, reflux, alvászavar, pánikrohamféleség, végtagzsibbadás, alhasi panaszok, felfázás...

Nyugtassatok meg, hogy nem csak én vagyok ennyire hipochonder, vagy erősítsétek meg, hogy tényleg lehet valaki ennyire szerencsétlen, hogy egymás után vagy egyszerre van jelen 10 féle tünet...

A családom szerint csak hiszti. Egyetértek, csak nem tudom kontrollálni...

Van sorstársam? Vagy valaki érti ezt? Help!!!