Kihasználós család (beszélgetés)

Figyelj, a leírás alapján tényleg lehúzzák a srácot.

Ha anyuka nem tud megélni, akkor először tegye le a cigit, és ha úgy sincs elég pénze, akkor kérjen.

Apuka, ha nem bír megélni (a 200 ezres nyugdíjból, szegény srácnak sem marad több, csak neki még semmije nincs), akkor igyon kevesebbet, és ha úgy sem marad pénze, akkor kérjen.

A srác nővére meg vállaljon felelősséget azért, hogy gyereket szült és ne a testvére nyakán nevelje fel.

Ha egyszer isznak és cigiznek, akkor miért ne vonná le ezt a lány? Nem valami 16 éves csitri barátnő, együtt élnek, jegyesek, közös jövőt terveznek, a házasság meg egyenesen vagyonközösség, na ott már közös a pénz, közös a döntés.

De ha frusztrált lenne mindig mellette, cseszheti.

A döntés az övé, persze.

azert, mert itt ugy van talalva, hogy a csalad, a szulok, a teso lehuzza penzzel, attol meg valoszinuleg korantsem ez a helyzet. azon is csodalkoznek, ha a srac igy talalta volna, anyamnak adok X ezret havonta piara. gondolom a csaj tudja, hogy pias az egyik szulo, es ezt vonja le

szerintem kerek tortenetet kell elkepzelni, nemcsak azt, amit meg csak nem is egyikuk mesel el, hanem a kedves nagyneni, aki eleve azt akarja, hogy a csaj dobja a sracot. nyilvan a sztori is errol az oldalrol van talalva

az ido ugyis eldonti, hiszen tervezni az egy dolog, a gyakorlatban bele szoktak vagni abba, hogy egyutt eljenek, nemcsak tervezgetnek. ha pedig belevagnak, az anyagiakrol is konkret szo esik. meg lehet ezt beszelni, nem kell ahhoz szo nelkul szakitani. persze ha valaki konnyen megteszi, akkor tegye, mert nem szereti a masikat

de mikor egy nagyneni adja ala a lovat, hogy ne hagyd, hisztizz, zsarolj, kovetelj, mert ez nem normalis, hogy eloskodo csaladnak ad penzt, az nem fair

Szerintem nagyon nem mindegy, mire adja a pénzt.

Szerinted jó szülő az, aki elveszi a gyereke pénzét és hátráltatja az élete megalapozásában, csak hogy neki több jusson alkoholra és cigire?

Ez nem segítség, hanem kihasználás. Segítség az, amikor a szülők még az ennivalót vagy fűtést sem tudják kifizetni, és a gyerek nem hagyja szarban őket. Ha a gyerek azt finanszírozza, hogy anyuka igyon és bagózzon, akkor 10 év múlva már olyan állapotban lesz, hogy majd ellátni sem tudja magát, akkor már 300 ezret fizessen majd az ellátására vagy költöztesse oda hozzájuk?

Nem lehet hosszútávon tervezni egy olyan emberrel, aki ilyen dolgokra veri el a pénzét.

borítékolható?

az is, h talál még az életben egy rendes, dolgos fiút, aki sokra viheti még, ha már huszonévesen ilyen jó állása van?

de szerinted miert lenne biztos, hogy szar kapcsolatba maszna? jobb lenne egy olyan sraccal, aki nem ad haza sok penzt, de nincs is benne se ambicio, se ratermettseg, se figyelmesseg?

azt mondani egy 22 eves lanynak, aki szerelmes, hogy hagyd ott a sracot, eleg felelotlen dolog, foleg ha befolyassal vagy ra

amikor en meg a szuleimmel eltem, de mar dolgoztam a suli mellette, a fizetesem 90 szazaleka a haztartasba ment. amikor sajat csaladom lett, akkor meg oda

mindegy, hogy mire adja a srac a penzet, kocsira, cigire vagy masra, a csaladjanak adja. ha nem lenne penze, nem tehetne meg. ha az lesz a prioritas, hogy kozos otthon, sajat csalad, akkor ha segiti is majd a csaladjat, annyival, amennyivel tudja. miert olyan katasztrofa ez? siman meg tudjak beszelni konkretan a terveiket, mikor akarnak osszekoltozni, hova, mennyibol, es ehhez mennyit kell kozosen osszedobni

nem egy szemet palirol van szo, aki megcsalja, atveri, kihasznalja, vagy a szulei nyakan akar elni 40 evesen is. nem hiszem, hogy az lenne elfogadhato tanacs, hogy hagyd ott, mert hazaad egy csomo penzt, mikor meg nem is elnek egyutt, hanem jarogatnak

oké

mondom, majd jön más.

(amúgy fogalmam sincs mi lenne a baj egy 3 gyerekes özvegy apával vagy egy szegényebb férfival. ha szeretjük egymást :P )

Ezt az álszent hozzáállást.

Attól, hogy szerelmes, nem hülye az ember lánya.

Te bevállalnád háromgyerekes özvegy pasival, vagy a templom egerével, mert szerelmes vagy?

Vannak elvi kérdések is.

Ha tegyük fel 5 év múlva írná itt, hogy bedőlt a hitel, nincs kanyi tartalékuk sem, mert ők a fiúka családját finanszírozták?

Akkor jönnének a marha okos tanácsok, hogy előbb kellett volna gondolkozni.

A szerelem nevében sem kormányozzuk sz..ba az életünket. Ez még nem a "jön más" kategória, de gondolom, nem fog kolostorba vonulni.

Szerintem meg számít és ehhez nem kell pénzéhesnek lenni.

Ha az ember komoly párkapcsolatban él és eljutnak odáig, hogy elkezdenek közös jövőn gondolkodni, házasságon, házon és családon, akkor akár tetszik, akár nem, figyelembe kell venni, milyen anyagiakkal bírnak és mit tudnak együtt elérni. Aki saját családot akar, az legyen már felnőtt és ne hagyja, hogy a szülei lelki zsarolással lehúzzák a fizetése felét, mert ez nemcsak káros hosszútávon a saját életére, de borzasztóan kiábrándító is. Hogy lehet önálló életet tervezni egy olyan emberrel, aki úgy táncol, ahogy anyuci fütyül neki?

Jelen helyzetben nem arról van szó, hogy a szülők 60 ezres nyugdíjból tengődnek és éheznek, hanem konkrétan cigire és piára költik el a pénzt. A gyerek pénzét. Én sem lennék partner abban, hogy a közös életünk vagyonát erre verje el a párom. Vagy akkor majd a lány is adja oda a fizuja felét a szüleinek, és éljenek úgy, hogy alig jut abból, amit megkeresnek maguknak?

Azt gondolom, ha a szülők rászorulnának, a lány sem így állna hozzá. De ez nem normális helyzet, nehogy már a srác azért dolgozzon, hogy az anyja 50 ezret cigire szórjon ki az ablakon. A pofámról lesülne a bőr, ha ilyen indokokkal elvenném a saját gyerekem pénzét és hátráltatnám az életben, mert nekem kellene piára - gondolom, a lány is ezt gondolja és ezért nem tetszik neki a dolog.

Atyaúristen. Durva, hogy valaki számítónak nevezi a lányt, csak mert az nem örvendezik, hogy a közös háztartásuk pénzét anyós elissza...

oké.

majd lesz másik. akkor nincs kérdés.

(speciel ez a hozzáállás számomra nem valami nagy szerelemről árulkodik, és akkor jobb is, ha nem lesz belőle semmi)

Nem azt jelenti, hogy ha szerelmes meg is hulyul, mondjuk ez a gyakoribb.

Maradjunk abban, hogy nem illenek ossze. (Lehet tenyleg valami gond a fiu csaladjaban, nekem nem termeszetes ez a luxustamogatas, en is tamogatom a szuleim, de fizikai segitseggel, nem vennek el a fizetesem egy reszet. Mas lenne, ha egyutt elne a csaladjaval es rezsire, etelre kellene adni, vagy raszorulnanak...) Nagyon meghallgatnam a fiut is.

Visszajöttem. Már bocs, de hogy ne számítana, szerelem ide vagy oda. Attól még nem kell önként belemászni a sz...ba, amikor borítékolható, hogy frusztrált lesz tőle. 22 évesen nem. Nem árva lány, nem szegény, nem bányarém, az időből sem futott ki.

Nincs az a szerelem, amiért ÍGY vállalnia kéne (mondom én, élemedett korú matróna.)

nekem nem ciki.

ha nem akarja bevállalni a lejmolós családot, ne tegye.

de ha annyira szerelmes lenne, akkor ez nem számítana.

Ne haragudj, de ez hülyeség.

A család VÁLLALTA a fiút, a gyereknevelés minden költségével, szükségével, nehézségével együtt. Nem tartozik nekik ezért semmilyen pénzzel, nem kell "visszafizetnie" a felnevelést. Aki így gondolkodik, inkább ne vállaljon gyereket.

És akkor egy 22 éves lány céltudatossága miért ciki?

A topic indító azt írta, nem feltétlenül és mindenáron akar vállalni a rokon lány egy jövőt, melyben az ő sorsát a fiú lejmoló családja határozza meg.

(Valahogy így írta az elején).

Nekem húszévesem van, okos, de nem ilyen határozott, de én is hasonlót tanácsolnék neki.

Nagyon fiatal még az a lány, a hapsika pedig elég határozatlan, szerintem.