Kihasználós család (beszélgetés)

Ha nem egyszerre zárja le ezt a dolgot, akkor sosem.

Ez olyan, mint az ital, cigi, vagy leteszi valaki, vagy nem.

Más kisgyerekkel nem él annyiból, mint a szülők egyenkénti nyugdíja.

Ha szereti a lányt a fiú, elzárja a pénzcsapot, hiszen nem a múltban, a jelenben és a jövőben kell gondolkodnia.

Nem szerencsétlen 40-50 ezer forintos nyugdíjból kell tengődniük a szüleiknek. Egyszer fel kell, hogy nőjenek.

Az a baj, hogy akkor jön egy telefon. És amikor unokahúgomnak mondja a srác, hogy "telefonált az anyám", akkor unokahúgom volt már, hogy olyan rosszul lett, hogy hányt:( Mert tudta, hogy az lesz, hogy 30-40-50 ezret kér. Persze, az ilyen nem ám piára kéri meg bagóra, hanem kajára, naná, mert elpiálta, elbagózta. A nővére sem autó hitelre kéri, hanem a gyerekre.

Ebben képtelen az unokahúgom kompromisszumot kötni, azt mondta. De sajnálná is a kapcsolatot.

De tartok tőle, hogy rá fog menni a kapcsolat.

Igaz, már egyszer mondta az apjának, hogy nem ad. És nemrég az anyja is kért megint, annak is mondta, hogy nem ad most sem, és a jövőben sem, mert kell a kettőjük közös jövőjére.

Ugyanakkor néha meginog:

Pl. egy hete kérdezte a lányt, hogy nem lehetne-e mégis úgy, hogy lenne havi 50 ezer, amivel ő nem számol el. (Egyértelmű, hogy a családjára akarná.)

A lány nem ment bele, de másnap egész nap sápadt volt, és hányt.

Akkor mondtam, hogy ennyit nem ér. Faszi annyi, mint égen a csillag.

És akkor mondtam neki, hogy felteszem ezt én ide, itt azért vannak tapasztaltabb lányok-asszonyok.

(Nővérem nem érzi át, csak ítélkezni tud, ezért is én vagyok a lánya bizalmasa. Nem érti, mi a baj ilyen jövedelem mellett, pedig nagy a baj.)

Nem . keressen a leányzó egy olyan családot, ahol a vőlegény a teljes keresetét rá tudja forditani.

Egy új kapcsolat családi hagyományokat, szokásokat nem változtathat meg.

A család 24 évig eltartotta tanittattta a vőlegényt. Normális dolognak tűnik, ha most a jó fizetését zsebreteszi, a családi gondoskodást nem viszonozza,holott a korábban helytálló családtagok megszokott életszinvonalához kellene - hanem az egészet a leányzóra forditja, (akinek gondolom hogy van saját családja is).

Majd idővel rájöttök, hogy a család mindig elsőbbséget élvez.

Akkor mondja azt, hogy elapadt a forrás.

Különben tényleg, bármikor előfordulhat. Jobb, ha nem szoknak hozzá. Adjanak hálát az eddigiekért.

Ezt mondtam én is a lánynak, hogy fokozatosan kéne elzárni a pénzcsapot. Tehát ha kér valamelyik, kapja csak a felét, és egybe kijelenteni, hogy pl. pár hónap múlva ennyi sem lesz, mert pl. lakáskasszát kötnek, abba tolják bele.

A módját illetve, a lány azt szeretné, ha egyből elzárná, de szerintem az kivitelezhetetlen.

Akkor mi a gond?

Valószínű úgy is lesz.

Azt, hogy a kettőjük jövője bárminél fontosabb neki.

És hogy kivezeti ezt a támogatási rendszert.

Van olyan szitu, amikor a Nemzeti Bank pénze sem elég :)

Kérdésre válaszolva, lejmolós családtól minél messzebb költözzenek.

Unokahugom dolgában szeretnék véleményeket, tanácsokat kérni. (Testvérem lánya, 22 éves). Kiöntötte nekem a szívét többször is, én pedig mondtam neki, hogy „hja, ha ezt feltenném egy női fórumra, biztosan jönne ilyen válasz is, meg olyan is”. Erre bíztatott, hogy kérdezzek itt is.

A lényeg, hogy van egy barátja, 5 évvel idősebb, mint ő. Multinál dolgozik, egyeteme van, igazán szépen keres (400 nettó körül külföldi napidíjakkal együtt). Közös jövőt terveznek, a srác el is jegyezte egy két hete. Együtt is élnek, a lány is bőven érettebb a koránál, neki még egy éve van az egyetemen, de dolgozik is mellette (diploma után hasonló fizetésre számíthat ő is).

A lényeg, hogy mint kiderült, a srácot nagyon lejmolja a családja. Anyuka bevallottan zugivó (és alkesz), és bevallottan napi két dobozzal szív a drágább cigiből. Nyugdíja 160 körül, de az mind elmegy, nem is kérdés (elvált szülők egyébként). Apuka az ország másik felén él, szintén nyugdíjas, 200 körül van a nyugdíja, közgazdász volt ő is. És ő is kéreget, mert sosem elég, babáját nyaralni vinni, stb. És hát ott a srác nővére, aki egyedül neveli a gyerekét, (mondhatni saját hibája, hogy egy munkakerülőtől szült gyereket), neki is juttat a srác.

Tehát havi rendszerességgel kb. 150-200 ezret betol a családjába.

Ez normális? A család amúgy követelődzik is, teljesen úgy veszik, hogy a fiú pénze közös pénz (még mielőtt valaki a gyermeki kötelességre figyelmeztetne, az egyetemet ő is munka mellett végezte, másrészt mindkét szülőjének, és a nővérének is van jövedelme, amiből meg lehetne élni.). Ha….

Ha anyuka nem piálna, cigizne, ha a nővér nem felső kategóriás kocsit venne hitelre, hogy az öccsével fizettesse a törlesztőt.

Unokahúgom gondban van, mert ilyen normális, rendes, barátja sosem volt, teljes testi-lelki összhang, stb…stb… Azt viszont megmondta a fiúnak, hogy ő ehhez nem szeretne egy életen át asszisztálni, és nem vállalja, hogy az ő jövőbeli sorsát a párjának az anyja-apja-nővére határozza meg. Konkrétan, ő nem azért szeretne félretenni, ésszerűen élni, hogy rájuk legyen elherdálva. És mi lesz, ha nekik lesz gyerekük majd?

Nehéz kérdés. Én azt mondtam, itt kb. hetven százalék azt mondaná, menekülj.

A lány azt mondja, lát benne esélyt, és ad két évet, hogy el legyenek zárva a pénzcsapok.

Én a magam „bölcsebb” 48 évével azt mondtam, az a baj, hogy folyton civakodni fognak, mert a fiú ebben szocializálódott. Igazából belenevelték, hogy baromira hálásnak kell lennie, amiért felnevelték. (Amúgy bevallottan nem volt szép gyerekkora, volt pár jó pillanat, de azért alkesz anyuka mellett, késői gyerekként, és születésekor ott is hagyta őket az apa.)

Tehát arról van szó, hogy tisztességes bevétele van mindkét szülőnek, a nővérnek is van munkahelye, de ezzel együtt közös pénznek tekintik a fiuk pénzét. A fiú tökörészik, bár ígérgeti, hogy leépíti őket, a közös jövő érdekében, de vannak visszaesések.

Láttok esélyt?