Két éves kislányom egyre akaratosabb.Más anyukák ezt hogy küzdik le? (beszélgetés)

egyetértek.

Nem tudom mikori lehet ez a könyv :))

Terhesen is fórumoztam, az egyik csaj megtalálta az anyukája terheseknek szóló könyvét, az így kezdődött "dőljön hátra és szívjon el egy cigarettát"

:O

Na, ez az idézet már rendben van.

Bár ha nagyon akarok kötözködni, ebben is van olyan, amit nem értek..

Miért kellene csatát "nyernünk"? Ez nem verseny, vagy mi. Az a lényeg, hogy mindkét félnek megfelelő megoldás szülessen anélkül, hogy bármelyik érdekei "sérüljenek".

Lefordítva: A gyerek hadd nézze meg a porcelán csészét, hogy a kíváncsisága kielégüljön, de fogja kezébe az anyukája, hogy ne törjön el..

Nem értek egyet...

Aztán, amikor már elég jól beszél, és nem tetszik neki, amit én csinálok (mondjuk pont a "legyintgetés"), akkor elémáll és azt mondja, hogy "most kettőt a kezedre ütök, mert nem tetszett, amit csináltál"?

Teljesen természetes lenne a részéről ez a reakció. Mindegy, hogy elmagyarázod neki, hogy miért kap.. Ha a gyerekedtől azt várod el, hogy ne üssöm meg mást, más gyereket, sem téged, akkor Te se üsd meg Őt.

Egész kicsi gyereknél még előfordul, hogy megüti mondjuk az anyukáját (az én lányom is csinálta, mint ahogy a játékokat is dobálta, dobálja még néha), de ebben a helyzetben nem hinném, hogy a megütés/visszaütés megoldást jelent.

Vannak a büntetési módok, amivel korlátozni lehet egy gyereket anélkül, hogy "legyintgetnénk"...

vannak helyeztek amikor meg kell védeni a kicsiket, mert nyomot hagyhat bennünk, de direkt nem kell belenevelni, hogy féljen.

A cukorkás esetet már meséltem - nálunk voltak a színes cukrok (dobozos smarties) és más gyerekek is meg akarták nézni, végül sikerült rábeszélnem, hogy adja oda egy kislánynak, és vissza is kapta hamar (az is csak kicsit megcsörgette :)

szerintem ez azért fontos, mert így látja, hogy visszakapja, és egyszer eljön az idő, hogy nem fogja túlreagálni, ha valaki meg akarja nézni ami nála van :)

utána tök jól eljátszott a kislánnyal, valójában szimpatikus volt neki, a kislány próbálgatta a hangját (mint egy tigris) aznap este ő is ugyanúgy eljátszotta :))

azt szokták mondani, két féle gyerek van, a tiszta meg a boldog -

az enyém koszos :)))

ja és amit a kislány szülei kihagytak-elmondhatták volna neki hogy itt nagyobb gyerekek játszanak, csak kíváncsiak a telefonjára stb.nem az hogy mindenkit lehurrognak és felkapják a gyereket(kimentik).

Én pl. mindig elmondom neki hogy a nagyok vannak kint,iskolások, közéjük én se viszem mert már sokkal erősebbek, észre se veszik a picit a lábuk alatt-de nem minősítem őket a gyereknek.hogy rosszak ilyesmi, csak elmondom másképp játszanak és most ő kimarad,pl a mászóka vár tetejére még amúgy se tud felmászni kötélen.

igen, én is rászóltam erélyese is, de az enyém soha nem pityeredett el ettől, főleg nem 8 hónaposan.Nem tudom miért?végtelenül bízik az emberekben, bennem is.ha bele is mászott volna a ragacsba,persze mondtam volna hogy ne de az első alkalommal elvittem volna a szobájába,játékaihoz bármi.de nyolcszor nem csináltam volna meg vele.ilyen volt amikor dobált az etetőből,próbáltam rászólni, értette is hogy nem szabad-de mindig a kíváncsisága győzött,látni akarta hogy esik le a játék a kezéből-és nem az én bosszantásomból ellenszegülésből csinálta,hisz nem engem nézet nem velem foglalkozot hanem azzal ami lepottyan, ezért is felejtette el rögtön hogy nem szabad ledobni.így adtam neki ledobhatót, ő eljátszott boldog volt nekem meg egyel kevesebb alkalom volt hogy rászóljak,fegyelmezzem korlátozzam-de, ha olyat vett a kezébe elmondtam neki ne dobja mert törik, ne dobja mert másé-ezeket jobban megértette.ha meg már eluntam, nem vettem neki fel a dolgokat a dobálós játékához, hanem lent hagytam-ezen nagyon elcsodálkozott, és nem igazán hisztizett miatta, tudta vége a játéknak.és arra is rájött ha ledobja ottmarad a földön ez is normális.

való igaz az enyém állandóan játszik,folyton dolgozik valamivel,de remélem kreatív lesz, mindenféle fejlesztés nélkül.

pl. egyik alkalommal a játszón rávette a nagyokat legyenek kutyák ő meg a gazdi, na 5-6 gyerek kezdett négykézláb mászni előtte ugattak vonyítottak rengeteget nevettek, persze a szülők mire felocsúdtak tisztára idegesek lettek hogy ordibálnak csúsznak másznak a piszokban-szóval kikaptak a gyerekek,abba is kellett hagyni-én meg a gyerek voltunk a bűnbak a hülyeségünk(fegyelmezetlenségünk) miatt.De nem tudok beállni a sorba, a tanárnő barátnőm mondja milyen jó hogy ilyen a gyerek, mert könnyű tanítani-érdeklődő kíváncsi-szerinte ez többet ér mintha fegyelmezett lenne-de ezt is meg tudja oldani,hisz 20-30 gyerekkel is elbánik.

nem tudom, szerintem 1-2 éves gyerek nem igazán érti miért nem szabad bizonyos dolgokat, pl. ha addig bemehetett a konyhába, nem érti hogy most miért nem. és semmiképp nem fegyelmezné pár hónapos kortól.az első 1-2 év nálunk azzal telt, hogy mindent megmutattam neki, örültem minden kíváncsiságból fakadó tettének.pl. anyós teljesen kiborult hogy másfél évesen az összes játékot lepakolja a polcról, szerinte rá kellett volna szólni hogy nem szabad pakolni.Én úgy láttam neki kell ez a pakolás, és nem az én bosszantásom miatt csinálja.ráhagytam.egy kicsi idő múlva segített visszapakolni.én nem nagyon fegyelmeztem,ha veszélyes dolgok közelébe ment akkor szóltam rá, stb. így is elég gyakran elhangzott otthon hogy nem, meg hogy nemszabad-most ezek ő mondja a többi gyereknek(utánzás).meg gyerekfüggő is, pl. az unokahúgát 1 évesen biztatni kellett, hogy nyugodtan leveheti a polcról a játékot, egyedül nem tette meg-várta a szülői jelzést-nekem ez nem volt normális,furcsa volt. lehet emiatt is az enyém elevenebb most és egy nyitott barátkozós gyerek, mert soha nem ültettem bele a fejébe gátlásokat,nem bátorítottam el semmitől-és így nehezebb,de most próbálgatja magát rajtunk,most figyeli a reakciónkat-1-2 évesen még nem voltak hisztik,el lehetet hozni a játszóról egy hangja nem volt,vagy elvehették a játékát teljesen természetesen fogadta azt is.sokszor látom hogy ijesztgetéssel fenyegetéssel próbálják a többit fegyelmezni(néha okkal,néha ok nélkül),az enyémet is próbálták,pl. ha elszaladsz elvisz az ördög, vagy ha bementek a homokozóba betegek lesztek és dokihoz kell menni-sírás lesz belőle stb. én ezeket kihagytam, de sok gyerek megijedt ezektől,és szót fogad, vagy pl. ha nem viselkedsz nem játszhatsz a játékaiddal stb. és látom beadják a derekukat, de mennyi szorongás lehet bennük emiatt?pl. az enyém nem fél a dokitól,általában örül ha megyünk,minek ijeszteném meg vele, vagy egyébbel,ha ezeket elhagyjuk ijesztgetés fenyítés-bizony nehezebb és lassabb lesz, mire a gyerek rájön dolgokra-de legalább hagyom hogy gyerekkora legyen.

persze ha egy zárkózott félénk gyerekem lenne(esetleg lány,mert van különbség közöttük!)akkor lehet ezeket észre sem venném,és nem így zajlana le.Bár más gyerekekkel is így viselkedem biztatom őket a játékra, közös játékra-sok szülő ennek egyáltalán nem örül, mert kevés dolog engedélyezett a gyerek számára(félnek hogy megszólják őket-és ezt beletáplálják a gyerekbe)pl. sokszor van hogy csak hintázni hozzák le őket, úgy nem lesznek koszosak és másik gyerek sem ér hozzájuk,néha egy kézfogást is zaklatásnak vesznek, és rászólnak ha megérintik egymást, fogócskáznak, nekem ez nagyon furi-egy gyerekből alapjáraton nem jön, hogy a másiktól tartózkodni kell általában nagyon kíváncsiak egymásra(2-3évesen főleg).és hallottam óvis szülőktől, hogy otthon gyakorolnak,hogy illedelmes kedves legyen a gyerek az óvónővel-mert akkor az óvónéni kedvence lesz, és megvédi, jobban figyel majd rá bent az óviban(még akkor is ha rosszalkodna).

(újabb idézet) Nyolctól tizennégy hónapos korig

Az első életév második felében sok kisgyermek kezdi próbára tenni a szülői hatalmat. Saját kislányom például kilenc hónapos korában mérte össze erejét édesanyjával. Feleségem a konyha padlóját fényesítette viasszal, amikor Danka a linóleum széléhez mászott. Shirley így szólt: "Nem szabad, Danka!" - kézjelekkel is kifejezve a gyermeknek, hogy ne lépjen a konyhába. Mivel kislányom nagyon korán kezdett beszélni, világosan megértette a nem szó jelentését. A kicsi ennek ellenére egyenesen a ragadós viasz kellős közepébe mászott. Shirley felvette, és leültette a konyha küszöbére, majd így szólt? "Nem szabad!" ezúttal azonban szigorúbban. Mi volt Danka első dolga? Ismét bemászott a frissen feltörölt padlóra. Feleségem visszavitte, s még jóval erősebben rászólt, mikor letette a küszöbre: "Nem szabad!" Ez a folyamat hétszer ismétlődott, míg végre Danka megadta magát, és könnyezve más irányba mászott.

Hogyan fegyelmezze a szülő egyéves gyermekét? Nagyon óvatosan és gyengéden. A gyermek figyelmét ebben az életkorban nagyon könnyű elvonni és más irányba terelni. Ahelyett, hogy kirántanánk a porcelán csészét a kezéből, mutassunk neki egy élénk színű tárgyat helyette, s tartsuk szemünket a porcelán csészén, hogy idejében elkapjuk. amikor az összeütközés mégis elkerülhetetlen, nyerjük meg a csatát határozott kitartásunk, nem pedig büntetés által. Ismételten mondom, hogy ne ijedjünk meg a gyermek könnyeitől, amelyk hatékony fegyverekké válhatnak a lefekvés, vagy pelenkacsere elkerülésére. Legyen bátorságunk a vezető szerep betöltésére a gyermek életében anélkül, hogy gorombák, durvák, vagy rosszindulatúak lennénk.

Na egyenlőre ennyi... jó éjszakát!

Hát igen, én tudom, és megértem a törvényhozókat is, mert sokan nem tudják azt a határt (!) Meg már indulatból, dühből verik meg a gyereket. Itt nagyon hangsúlyozza a könyv, hogy akkor, ha a gyerek már megérti, hogy nem, nem szabad (ezt már egy egyévesnek illik tudni) és előre megmondani, hogy ha odamész, csinálod, meg kell bűntesselek! És nem elmondani 4 x 5 x- mire már az ember dühös, hanem másodszorra, mikor még higgadt, nyugodtan elmondani most kettőt a fenekedre ütök, hogy megjegyezd. Ha sír, az a jó, mert akkor érti, érinti a bűntetés. És ilyenkor nyugodtan ölbe lehet venni, és elmondani, hogy nekem is bánatot okoz, hogy a fenekedre kellett ütnöm. Máskor fogadj szót ... stb... ez a tanítás!!

Azért különbség van ebben, és egy jó elverésben. (szerintem) :-)

Hát én részemről egy kicsit sem értek egyet a könyvvel. A fenyítés nem vezet jóra. Hogyan várod el, hogy ő jól viselkedjen, ha te csak az erőfölényeddel tudod megoldani a dolgaidat? Meg aztán mi abban a logika, hogy megbüntetem, most hagyjuk, hogy erőszakkal (az is erőszak, ha a fenekére csapsz, legyintesz), aztán meg babusgatod, hogy azért szeretlek ám. Na, ebből aztán végképp nem érti, hogy most mi van, előbb veszekszünk, aztán eltelik 5 perc és szeretjük egymást?

Nekem meggyőződésem és kipróbálás után garantált az eredmény, ha kiragadod abból, amit csinál. (pl. játszón irány haza) És nagyon fontos dolog, hogy nagyon nem összetévesztendő, hogy hány éves gyerektől mit követelsz. Na, ebben a könyvvel is egyetértek. A következetességet szépen kitapasztalja és egy idő elteltével nem fog próbálkozni (vagy mégis?) Minden gyerek más, én pl. nagyon, de nagyon önfejű vagyok és mindig csak a saját káromból tanulok, pedig 32 éves vagyok, mondhat bárki bármit.

És az a lényeg, amit ében11 is írt: utánozni fog a gyerek. Te a fenekére ütsz, és amikor ő teszi, akkor kikéred magadnak, mert Te vagy a főnök. A főnök valóban a szülő, de mindenképp példa a gyereknek. Érdemes ezen elgondolkodni.

Ez ugyan az, amikor azt mondja a szülő, én dohányzom, de a gyerek ne tegye, az más.

nagyon jó.

bár hihetetlenek tudnak lenni az biztos.

a két éves sógorom kapott fenyítést apósomtól:

ha nem hagyod abba fenékbe billentelek!

erre a kicsi:

nézd apa!leültem a fenekémre,most már billenthetsz de nem tudsz!

Nem mondom hogy nem próbáltunk picit rácsapni a kezére, fenekére de ettől nem ijedt meg sőt utánozni kezdet!

Az enyém nem egy félős gyerek,szóval nehéz hatni rá-most kitaláltam ha nem úgy viselkedik beküldjük a szobájába a játszón meg leülök vele a padra-és nem rohangálhat, mintha semmi sem történt volna!

eddig úgy vettem észre nem nagyon értette ha rosszat csinál, mostanában jobban.pl. mindenkit fegyelmez, állandóan boltban a pénztárost a játszótéren az anyukákat gyereket bennünket utánoz, engem mivel folyton mondom neki...azért kíváncsi leszek még pár részre a könyvből!

Ne haragudjatok, hogy felvetettem az "Akaratos gyerek C. köny témát, és azóta sem jelentkeztem. Nagyon elfoglalt voltam, és mikor a gép mellett voltam, nem volt könyv, vagy fordatva.

Most itt van mellettem a könyv, és idézném az említett részt.

Közelmúltban.... -ban odajött hozzám egy akaratos 3 éves kislány fiatal édesanyja, hogy megköszönje könyveimet.. E.mondta, hogy néhány hónappal azelőtt kislánya egyre akaratosabb lett, és egyszerűen "lehengerelte" elkeseredetten igyekvő szüleit. Látták, hogy a kislány manipulálja őket, de nem tudtak felülkerekedni rajta. ...

"Egyik nap meglátták a közeli könyvesboltban a merjünk fegyelmezni c. könyvemet. Megvették, és megtudták belőle, hogy bizonyos jól körülhatárolt esetekben helyénvaló a gyermek "elfenekelése". Ez az elkínzott házaspár gyakorlatiasaknak találta javaslataimat, és a legközelebbi alkalommal, amikor a kislányuk kiérdemelte, elfenekelték. A gyermek azonban elég értelmes volt ahhoz, hogy "kiszomatolja", honnan származott az ötlet. Amikor másnap reggel az anya fölébredt, ... a könyvem lapjai a WC kagylóban úszkáltak. Az aranyos pici lány mindent megtette, hogy írásaimat az enyészet világába küldje, ahova őszerinte tartoztak. Azt hiszem ez a legdrasztikusabb kritika, amelyet valaha is kaptam!"

Félreértés ne essék, nem a "verésre" búzdít. Pont azért kisgyermekkorban kell kezdeni, mert akkor 2-3 "fenékrepaskolás" is elég ahhoz, hogy tudja a határvonalakat.

Pont a célja az akarat formálása, amihez hat általános irányelvet mutat be

1. Húzzuk meg a határvonalakat, mielőtt hatályba léptetnénk azokat. A legfontosabb minden fegyelmezési folyamatban a józal elvárás és kötöttségek előzetes felállítása. A gyermeknek tudnia kell, hogy mi számít elfogadható viselkedésnek, és mi nem mielőtt felelősségre vonnánk őt a szabályok megsértéséért. Ha a szabályt nem határoztuk meg világosan, akkor ne is kérjük számon!

2. A dacos kihívásra magabiztos határozottsággal válaszoljunk.

Amikor a gyermek egyszer már megérti, hogy mit várnak tőle, attól kezdve számon kell kérnünk tőle a megfelelő viselkedést. A lázadás pillanatában a legtöbb kisgyermek tudja szülei kívánságát, de kihívóan az engedetlenséget választja. Kifejezi a kisgyermek, hogy harcolni akar, és szülei bölcsen teszik, ha nem okoznak neki csalódást. Semmi sem árt jobban a szülői tekintélynek, mintha összeomlunk ilyenkor. amikor a szó sorozatosan csatát veszít, könnyekbe menekül, üvöltözni kezd,...a gyermek csalódik szüleiben.

3. Különböztessük meg a tudatos szembeszegülést a gyerekes felelőtlenségtől.

Nem szabad egy gyermeket "fenekeléssel" büntetni, olyan magatartás miatt, amely nem tudatos szembeszegülés. Amikor elfelejti megvetni az ágyát, vagy kivinni a szemetet, vagy valamit kinthagy az esőben - ezek a gyermekkor tipikus velejárói.

4. Az összeütközés végeztével nyugtassuk meg, és tanítsuk.

A konfliktus után - melyben a szülő bemutatta, hogy ő a vezető - különösen ha az a gyermek sírásával végződött) 2-6 éves kor között a gyermekek szeretetet és megnyugtatást igényelnek. Feltétlenül tárjuk ki karunkat és engedjük magunkhoz! Tartsuk karjainkban és beszéljünk neki iránta érzett szeretetünkről. Ringassuk gyengéden és tudassuk vele őjra, hogy miért kapott fenyítést és hogyan kerülheti el leközelebb. A gondolatok és érzelmek megosztásának ez a meghitt pillanata erősíti a szeretet kapcsát, ragaszkodást és a család egységét. (Gondolom olyanok nincsennek itt, akik Bántalmazzák a gyereket! Itt arról van szó, amikor szeretettel nyugodtan 2-3 fenékre paskolás után ölbevesszük és megnyugtatjuk, biztosítjuk a szeretetünkről, és újra elmondjuk, hogy miért volt.)

5. Kerüljük a teljesíthetetlen követeléseket.

Győződjünk meg arról, hogy a gyermekünk képes-e kérésünknek eleget tenni. Soha ne búntessük meg azért, ha akaratlanul ágyba pisil, vagy egyéves korára nem lesz szoba tiszta, vagy gyenge eredményt ér el az iskolában, amikor képtelen egy bizonyos tanulmányi szintet elérni.

6. Legyen a szeretet a tanácsadánk!

Az a kapcsolat, melyet az őszinte szeretet jellemez valószínüleg egészséges, még ha óhatatlanul is becsúszik néhány szülői hiba és tévedés.

Na ha felkeltette az érdeklődéseteket, szívesen írok még.

Kicsit hosszúra sikeredett! elnézést kérek.

Én is hasonló problémákkal küszködök. A kisebbik fiam októberben lesz 3 éves. Ma olyan hisztit vágott le a boltban, hogy rá sem ismertem (mert nem vettem meg az 5 kinder szeletet ami egyben volt). Ott állt a bolt előtt miután kijöttünk és nem akart hazajönni. Mire hazaértünk "foltos" lett a homloka, a sok sírástól. Ezt ma még kétszer eljátszotta. Pedig nem volt ilyen, kis szófogadó fickó volt. De most mást nem hallok nem és nem és nem.

Reméljük elmúlik és mi túléljük valahogy! :-))

:)

Hasonló, mint nálunk ugrani készül 2 méter magas csúzdáról,meg elszalad a buszmegállóba(játszó mellett) hogy fölszáll a buszra,nélkülem!és még sorolhatnám,néha olyan mintha 6 gyerekre kellene vigyáznom!

A mi egyetlen és egyben utolsó játszóházi élményünk, dióhéjban, most már annak tudatában, hogy mindkét csemetém hiperaktív:

- 5 perc után Ádám a horgásztóban, ahol sajna igazi víz volt (nem tudom máshol is az van-e)

- eközben Viktor a másik felében éppen letuszkolt valakit a kismotorról

- kihalásztam Ádit, átöltöztettem,

- addig Viktor egyedül eltűnt egy labirintusos mászókában, majd megtaláltam fejjel lefelé beakadt egy védőhálóban, és lógott

- Ádit kergettem egy szál gatyában, amíg

- Viktor éppen valakitől követelte a nemtudommit.

Így telt el egy óra. Aztán mondtam, hogy megyünk haza. Amíg az egyikre ráadtam a cipőt, a másik eltűnt. Mire megtaláltam és odavonszoltam az öltöző szekrényhez, az egyik lekapta a cipőjét és sehol sem volt. Őt is meg kellett keresnem, de úgy, hogy a másik a hónom alatt volt. A nő meg morgott, hogy csak egy órát fizettem be és nagyon jó trükk... Amíg az egyiket öltöztettem volna, a másik kirángatott egy csomó idegen kabátot és taposta őket. Utána vért izzadva, két gyerekkel a hónom alatt, cipő nélkül távoztam, kint a hidegben öltöztettem fel őket. SOHA többet. A bábszínházi élményem még szörnyűbb, azt el sem hinnétek. 6 évesen mentünk legközelebb bábelőadásra, a kijárathoz jó közel, menekülő útvonalat biztosítva. :O)Akkor már minden oké volt. Azóta voltunk színházban, kizárólag utolsó sorban, moziban, most már bírják, ügyesek.

látod ez eszembe se jutott. Pedig most hogy mondod, a fiú (a labdás) egy pillanat alatt már a hintánál is volt. De most már én is lazább vagyok, legalábbis igyekszem :)))

Igen a játszóházban nem volt még rossz élménye talán emiatt lazább, sőt időnként vagány is - a játékokon egyáltalán nem fél.

Nem írtad, de ti miért nem mentek játszóházba?

Mi gyereknap is voltunk és kész bolondokháza volt, tök szabadjára voltak engedve a gyerekek, csodálkoztam is hogy senki nem taposott el senkit :)))

a bölcsi után kitombolja magát és még abban a korban is van-állítólag elmúlik, ez a legjobb "gyógyszere".

Én van hogy magamat csukom ki a konyhába, ha nekiáll hisztizni...akkor elszámolok vagy 10-ig néha tovább :D mert ha kiabálok akkor ő is jobban rákezd.Bár mostanában inkább az utcán csinálja,ha tudom a hónom alá csapom és hazamegyünk.addigra abbahagyja, de van

hogy végig ordít, mert mire az egyik baját elfelejti

lesz neki másik(mondjuk az hogy hazaértünk a játszóról mert az előző hiszti közben nem veszi észre)

Szia!

Ha most hagyta abba a szopit, akkor nincs min csodálkozni. Gondolj bele, ez iszonyú lehet neki. Tudomásul venni, hogy anya már nem csak az enyém, ráadásul a bölcsiben sem minden a kedve szerint történik. Meg ahogy írtuk lejjebb, ez életkori sajátosság is, most próbálgatja Nálad is, másnál is a határokat. Ha már hiszti van, nem tudsz mit csinálni, átlépni, otthagyni. Ha könyörögsz, mit sem ér, a hegyi beszéd fölösleges, ha kiabálsz, ugyanazt csinálod, amit ő és akkor olyanok vagytok, mint az olaszok. :o)

Sok-sok türelem, meg türelem. Lehet, hogy a bölcsiben is van, ami nem tetszik neki és ő még nem tudja elmondani mi bántja, meg ő maga sem tudja, mi zavarja. Rám is folyton azt mondják, hogy szigorú vagyok (pedig csak szintén következetes, amit nem azt soha nem, amit igen, azt mindig igen), a másik oldalról meg neveletlen gyerekeim vannak.

Sziasztok!

Az én lányom januárban múlt 2 éves, tavaly szeptembertől bölcsődés. Eddig is hisztis volt, de most!!! Borzasztó! Hiába mondom szépen, csúnyán, csendben vagy hangosan, semmi hatás.

Ha nem veszek róla tudomást, utánam jön és tovább hisztizik. Földhöz veri magát, üvölt. Az első és szerintem az utolsó lurkóm, 43 vagyok, tehát nem éppen fiatal anyuka. Állítólag szigorú vagyok,(szerintem következetes) de ha nem lennék? 3 hónapja nem szopik, tehát a lelki kapcsolatunk nagyon erős. Imádjuk egymást! :) A bölcsiben szófogadó gyerek. Tudom, hogy ki kell tombolja magát, nem lehet korlátok között egész nap. Sok olyan dolgot tehet amit az én anyum nekem nem engedett. Tehát igyekszem valahogy a tudomására hozni, hogy szabad kicsit tombolni. Egy darabig ez öröm, aztán úgy gondolja, hogy most aztán mindent lehet! Na és akkor elkezdődik! Mit tudok vele csinálni?

jaj de jó.Tényleg az én párom is azt hitte meghülyültem a 3 év itthonlét alatt.Meg anyós is, mert az unokahugunk(másik unoka) olyan hogy 1 évesen leültették a kanapéra és úgy maradt.Semmit nem vett le,nem pakolt, levert valamit a polcról és elsírta magát-ezzel szemben az enyém egy égedelem!Szerel pakol játszik mindenkivel szóba áll, bárkihez odamegy játszani.Anyós pl. ezért rá még soha nem vigyázott, elintézte azzal hogy neveletlen rossz a gyerek(és tudom a játszón is ugyanezt gondolják) pedig én folyamatosan kedves vagyok a többiekkel(kicsikkel) játszom velük vigyázok rájuk stb.,csak közben az enyém élénk, de ha jobban megnéznének látnák nem engem utánoz(bár remélem egyszer fog).Szóval próbálok én kedves lenni helyette is, és hogy lássa a másik anyuka, nem vagyok durva bunkó stb. Csak egy nagyon eleven kölök anyukája.De írtó nehéz,kb.2 naponta kimegyünk,próbálok olyankor amikor kevesen vannak(kevesebb ideg nekem).szerencsére van egy-két gyerek anyuka akivel kijövünk,és ehhez annyi is elég hogy nem fegyelmezi meg helyettem és van pár kedves szava,akkor is ha épp elvenne valamit, mert úgy látom ez hat nála-ha valaki nyitott elfogadó akkor nem hergeli tovább magát,néha szó szerint lehiggad megszelídül.

Várom az óvit, jó lesz, és ott fogjáák egy bizonyos határig hagyni hogy egymás között lerendezzék,bár én is tanítom,mert szeret velem bírkózni, ha durvul szólok hogy fáj hagyja abba esetleg kérjen bocsánatot!egyébként ha inkább erre tanítanák meg őket, hogy mondják rögtön ha bajuk van és nem fegyelmeznének akkor jobban el tudnának játszani.