Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)

Simon András:

Bűn – szeretet

A bűn becserkész,

a szeretet befogad.

a bűn bekebelez,

a szeretet magába foglal.

A bűn megköt,

a szeretet megtart.

A bűn száz annyit ígér,

A szeretet száz annyit ad.

A bűn elveszi az önismeretet,

felmagasztal és magasba emel:

csakhogy letaszíthasson.

A szeretet helyes önismeretre tanít,

Kiábrándít hamis „önmagadból” és összetör:

Csakhogy felemelhessen.

A bűn hájjal keneget,

hogy megrontson.

A szeretet kíméletlenül pöröl,

hogy megtisztítson.

A bűn fröcsköl,

a szeretet szétárad.

A bűn éget és perzsel,

A szeretet sugároz.

A szeretet egyszerű,

A bűn körmönfont.

A szeretet „egy-ügyű”,

A bűn agyafúrt.

A szeretet nyíltan beszél,

A bűn körülír.

Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,

A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.

Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen

megmondania az igazat,

A szeretet kitérő választ ad,

hogy ne kelljen hazudnia.

A bűn kényszerít,

A szeretet késztet.

A bűn csábít,

a szeretet vonz.

A bűn érzéki,

A szeretet érzékelő.

A bűn forral,

a szeretet hevít.

A bűn űz és hajt,

A szeretet lelkesít.

A szeretet megkeresi a tisztátalant,

hogy felemelje,

A bűn „felhajtja” magának a tisztátalant,

Hogy kihasználja és a sárba tapossa.

A szeretet az embert látja a cédában is,

de a bűn csak riherongy kurvának tartja.

A szeretet megjelöl,

A bűn megpecsétel.

A szeretet társakra lel,

De a bűn csak hordákba ver.

A szeretet kiteljesít,

A bűn kiüresít.

A szeretet mentséget keres,

A bűn kifogást talál.

A bűn bekerít és magadba zár,

A szeretet kapukat nyit és

másokhoz vezet.

A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,

De a szeretet önmagát osztja szét

Gyóni Géza

TIFELÉTEK

Tifelétek is csak oly bús a harangszó

Meg a madárének -

Mintha minden este

Valami elbúsult

Lelket temetnének?...

Az esteli szellő ott is olyan, mintha

Temetőből jönne -

Mintha sóhajtáskép

Rezdülne, rezegne

Az estéli csöndbe?

Gyóni Géza

ÁRNYAK

Sötét árnyékok összesúgtak

A felhős éjpalást alatt,

Hogy elfogják, ha hajnalt mutat,

A sugarat...

Minthogyha most esküdne össze

Ezer láthatlan árnyalak,

Hogy, mely hozzád visz, megkötözze

A szárnyamat.

Gyötörnek édes álmodásban,

Ugy meggyötörnek engemet...

Elébem állnak, hogy ne lássam

A szép szemed...

Bút adni boldog szívveréshez

Pompásan ért a cselszövény -

De az árnyékon, tudod édes,

Csak győz - a fény.

Szabó Lőrinc: Neved

Kiáltani szeretném, s nem lehet,

még súgni se szabad a nevedet,

még gondolni se, - jaj, elárulom,

pedig belül csak azt visszhangozom,

a hangos titkot, mely életem

úgy édesíti, édes nevedet:

nevedet, édes, a pár szótagot,

mely tündéri burkoddá változott,

röpítő kőzegeddé, nevedet,

mely körém gyújtja az emlékedet,

fűszerként csendít a nappalon át

s beillatosítja az éjszakát,

s úgy tapad a számba,tüdőmbe, hogy

már majdnem Te vagy, amit beszívok,

már majdnem Te: minden lélegzetem

veled itat és zsongat édesen:

édes neved betölti szívemet

s csak titka, te, vagy nála édesebb.

Gyóni Géza

KICSI KERTED

Kicsi kerted, látom én jól,

Kicsi kerted puszta már.

Falombja közt, tudom én jól,

Nem dalol már a madár.

A kis erdő ködruhában

Gyászol, gyászol valakit.

Aki benne bokrétába

Vadszegfűt már nem szakít.

Hogyha abból, ami elmúlt,

Megtérne egy pillanat,

Hogyha újra összejönnénk

Visszalopnánk a nyarat!

Kicsi kerted kivirítna,

Szólnának a madarak -

Hogyha abból, ami elmúlt,

Megtérne egy pillanat.

Gyóni Géza

VALAMI...

Valami édes, valami fájó

Borús merengés

Ugy elfog néha, mikor az úton

Mellettem elmész...

Ugy, ugy szeretnék visszafordulni

S nézni utánad -

Nem szabad. S könnyem, érzem elönti

Bús szempillámat.

Valami édes, valami titkos

Égi sejtés száll:

Valami súgja, hogy te is épen

Arra gondoltál.

Szív

Szív - emberszív.

Csakolyan, mint a másé.

De mégis másnál rokontalanabb.

A végzet jegyese

S az elhagyatottságé.

Szív - magyar szív.

Szív-alakú sziget.

Körülnyaldossa bánat-óceán.

Körültombolja sötét gyűlölet.

Szív - figyeld a rendhagyó verését:

Néha szinte eláll.

Aztán jön egy óriás dobbanás,

A csillagokig fel - -

Azért sem a halál!

Szív - árva szív.

Hogy fogták kétmarokra

Ezt a szívet vaskesztyűs századok!

Hogy szorították irgalmatlanul!

És ime mégis, azértis dobog.

Nézd meg ezt a szívet:

Immáron teste sincs.

Csak puszta szív,

Kitépett szív.

De éppen így lett mérhetetlen kincs!

Ha bűne volt:

A testével elmult, megsemmisült.

A pusztában önmagára talált

A szegény szív

S minden vadrózsája megnemesült.

Vedd ma körül áradó szerelemmel

Ezt a szent, szív-alakú szigetet:

Magyar szív az,

Sokat szenvedett szív -:

Az én szívem, a te szíved.

1934 december 10 Reményik Sándor

Egy "eltűnt" anyjának

Várod... még mindig várod.

Én nem mondhatom Neked, hogy ne várd, -

Várni fogod, amíg élsz, mindörökké.

Szibériából, Kínából, Japánból,

Mandzsuriából - világ végiről.

Tizenöt év...

Mi az: tizenöt év?

Egy óra sok,

S az örökkévalóság is kevés

Egy anyának, ki várja a fiát.

A könnyeidet ki számlálta meg?

Ki jegyezte fel sóhajtásodat?

Szerelmed pergő ima-szemeit?

Minden olvasó-szem csak ennyi volt:

Hozd vissza, hozd vissza, hozd vissza...

Ki kutatgatta rebbenő reményed

Fogyó s növő holdváltozásait?

Ki látta: hányszor volt fekete újhold?

Csak beteljesült holdvilág soha.

Tizenöt év....

S én mégsem mondhatom Neked: ne várd,

Úgyis várod, amíg élsz, mindörökké,

S az Isten nap-nap után tesz csodát.

Jönnek, - még ma is jönnek

A hajdan virággal várt daliák.

Szibériából, Kínából, Japánból,

Mandzsuriából, - világ végiről,

Feketén, vadul, ismeretlenül,

Arcukon évtizedes idegenség -

De jönnek, jönnek

Virágtalan világba vissza mégis...

Én nem mondhatom ma sem, hogy ne várd.

Hátha egyszer majd mégis telehold lesz

S egy teleholdas téli éjszakán

Valaki megáll majd a küszöbön.

Arcáról a kő-maszkos idegenség

Leolvad egyetlen csókod nyomán...

Én nem mondhatom Neked, hogy ne várd...

Engem is így várt volna az Anyám.

1931 március 3 Reményik Sándor

IMA

léptedért lettem:

utad vagyok — célod nem.

Lassan fuss rajtam

EGY HIPOTÉZIS

Páncélunk arra

is jó, hogy a világot

megvédje. Tőlünk.

EGY HIPOTÉZIS

Lehet mindennél

súlyosabb terhed az, hogy

nem szorulok rád.

F.Á.:ÍTÉLET

Sohasem fogod

megbocsátani nekem,

hogy nem szerettél.

Lehet, hogy nem szép vers, de nagyon igaz.

Luna Piena: Ölelj át

Ha az éjszaka véget ér,

de még napkelte előtt,

Ölelj át,

vigyázz rám,

mint soha azelőtt

Ha hallgatsz,

én is hallgatok,

nézlek,

s beszívom illatod

Ha beszélsz,

iszom szavaid,

figyelem ajkad

és kezed mozdulatait.

Ha hozzádbújok,

veled biztonságban vagyok

Ha szeretsz,

nem kell úgy tennem,

mint a nagyok;

lehetek az...

aki vagyok.

Fodor Ákos

TÚLCSORDULÓ HAIKU: A SZÉPSÉGRŐL

Van, ki gyönyörű.

Van, kit észre kell venni.

S van, aki attól szép,hogy hasonlít egy csúfra,

akit szeretek.

a vers nagyon jó, csak kemény, de elhiszem aki nagyot csalódik , az így is érezhet, hiszen fölteszi rá az egész életét, és a másik rútúl becsapja, megalázza, megpróbálja tönkretenni, de a vers akkor is kemény, hiszen talán az egyik legemberibb érzés a megbocsátás, bár én még nem kerűltem olyan nehéz helyzetbe.

A verseid értékesek, szépek, csak sok benne a fájdalom:

Baráti üdvözlettel :Gyula

József Attila:

Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat,

hiába hát a bánat.

Légy, ami lennél: férfi.

A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,

hiába hull a könnyed.

S hogy bizonyság vagy erre,

legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,

ne légy komisz magadhoz.

Ne hódolj és ne hódíts,

ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek.

A titkokat ne lesd meg.

S ezt az emberiséget

- hisz ember vagy - ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél,

s hiába könyörögtél -

hamis tanúvá lettél

saját igaz pörödnél.

Atyát hívtál elesten.

Embert - ha nincsen Isten.

S komisz kölkökre leltél

pszichoanalízisben.

Hittél a könnyű szóknak,

fizetett pártfogóknak,

s lám soha senki, - senki

nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek.

Csaltál, s így nem szerethetsz.

Most hát a töltött fegyvert

szorítsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet,

s még remélj hű szerelmet,

hisz mint a kutya, hinnél

abban, ki bízna benned.

Sztyepan Scsipacsov: Tévedsz,ha azt hiszed...

Tévedsz,ha azt hiszed,a szerelem csak játék,

Vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.

Együtt ülni kéz a kézben a kispadon este,

Sétálni a patak partján, csillagokat lesve.

Kedveseddel szombat este vígan táncba menni,

Tévedsz, ha azt hiszed, a szerelem csak ennyi.

Nagy dolog a szerelem és múlnak az évek,

Még nagyobb lesz, meleg kendő, úgy betakar téged.

Idő múlik,szépség hervad,jön az ősz, a tél is.

Aki szeret,melletted lesz,megbecsül majd mégis.

Az életet véges végig együtt kell leélni,

Úgy válik el, mit ér a nő és mit ér a férfi.

Jót és rosszat megosztani,kacagni és sírni,

A szerelem dal,melyet együtt kell megírni.

Vass Albert az egyik kedvencem ,nagyon szeretem.

Köszönöm

Átok

(Lir Morlan )

Elkárhozott lelkek hangja

Pokol fekete hatalma

Űzze, hajtsa el az álmod

És ne lehess soha áldott!

Sötét lelked elenyésszen

Kénköves tűz elemésszen

Hiába is siránkoznál,

Meg te sose hallgattassál!

Véred örök szenvedésben

Égjen el a szenvedélyben

Tested darabokra tépve

Hulljon le a sötét mélybe!

Nincs kegyelem a kínoktól,

Ne szabadulj a kínzóktól,

Ne hallják meg panaszodat

Felejtsék el alakodat!

Hallhatatlan lelked haljon

Más belőled ne maradjon

Tested napon elrohadjon

Csontod rögtön elporladjon!

Rád senki ne emlékezzen,

Erőmmel ne ellenkezzen,

Léted mintha nem is volna,

Úgy tűnj most el a pokolba!

Elkárhozott lelkek hangja,

Pokol fekete hatalma,

Meg ne törjék ezt az átkot,

Hogy ne lehess soha áldott!

sziasztok hoztam ismét egy sajátot..

Egyedül..

Néha ülök a sötétben, síri csendben

És várom hogy az idő hozzám érjen,

Hogy elmondhassam, hogy valaki lettem,

S hogy tudják, mi az amit nem szerettem.

És ülök csak síri csöndben, egyedül,

És hallgatom ahogy a gitár megpendül,

És csak várok valami ijesztő csodára,

Ami elvisz innen egy sokkal szebb tájra.

Néha kirúgom a falakat,

És üvöltök ordítok,

Űzöm a vadakat az erdőn át.

Máskor meg tűröm a szavakat,

Nem kérdezek, nem sírok,

Várom, hogy valaki majd megbocsát!

Amikor hallom a gitár sírását,

És érzem a világ hívását

És csak várom a csodát, de nem jön el,

Egyre inkább érzem, hogy mennem kell!

*-* 666bomba

Jenei Szilveszter - Koltay Gergely: Szeretlek akkor is

Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol.

Mikor nem gondolsz rám...

Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon.

Amikor azt gondolod, így nem mehet tovább.

Én akkor lehunyom szemem,

és azt a filmet nézem, ami az életünk...

Kimondott és kimondatlan mondatok.

Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,

azon, melyen nincsenek táblák,

és nincs korlát a halálos kanyar előtt...

Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,

s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki.

Valami kéne még, valamit kéne tenni.

De én akkor is szeretlek, ha néha fáj.

Ha néha előbúj rejtekéből a magány,

a dögevő, mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.

Csak egy mosolyt hozzon a déli szél,

csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj.

Tartson tovább a szenvedély,

mert akkor húsodba marnám a jelet,

mely üzenet hordoz: még minden lehet.

Szeress, mert adni kell, hogy kapj.

Higgy imáidban, s ne vétkezz önmagad ellen!

Légy költő és légy színész!

Játssz prédikátort a pokol kapuja előtt,

játssz szüzet, még ha az ördögnek is kell táncot járnod!

S játssz nekem is boldogságot!

Szeretlek akkor is, ha Te magadat egész másképp látod,

szeretlek akkor is, ha az életed csak egy gazos mellékvágányra várat

szeress kicsit jobban!

Szőkén és feketén szeretlek,

mint a villám szeret a fülledt nyárban,

mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó napsugárba.

Szeretlek akkor is mikor alszol...

Szeretlek, félve, haraggal...

Szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal...

Szeretlek...

Szeretlek...

Testvér!Valamit szeretnék mondani Neked.

Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók.

A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér.Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.

A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ és ez az igazi világ.

Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.

Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halottszőnyeg tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van.

Előfordul, hogy erdőtűz támad s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő tavasszal előbúvik megint.

Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott avar, a földben volt,az igazi földben.

Így van ez veled is,testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a hóvirág. Mert nincsen különbség,közted s a hóvirágok között abban a világban.

(Wass Albert)

Erdélyi József: Anyai szó

Vertük a fecskefészkeket,

az istálló eresz alatt,

kínoztuk és csaptuk a földhöz

a kopasz fecskefiakat.

Nem hatottak meg a kifosztott

madarak sikongásai, -

játszottunk... Van-e különb játék,

mint életekkel játszani?...

Egy kisfecskét én hazavittem,

hogy anyámnak megmutatom –

A szívemet cseréltem el

azon a végzetes napon,

az én ártatlanul kegyetlen,

öldöklő gyermekszívemet...

Anyám is jobban tette volna,

ha nem szült volna engemet!

Nem bántott, csak azt mondta, hogy

a fecske Isten madara,

s aki bántja, azt megveri

az Isten tüzes ostora.

Azt kérdezte: hogy esne nékem,

ha megfogna egy óriás,

s kitépné a két kezemet,

mikor nem is volnék hibás?...

Tanyasi játszótársaimnak

elmondtam: mit mondott anyám,

de félrelöktek. Nem fogott

rajtuk a jámbor tudomány.

Magam is maradtam, kis tudós,

egy játékommal kevesebb,

két kezem tisztább, mint a másé,

de a két szemem könnyesebb...

Miért is tanított jóra, szépre?

Miért nem mondta, hogy öld, csak öld,

ne sajnáld a kicsit, a gyengét,

mert az erőseké s Föld,

kiknek szívében nincs bűnbánat,

se irgalom, se kegyelem!...

Fegyverrel bírják a világot,

és énnekem nincs fegyverem.

Nincs fegyverem más, csak a szó,

és nem hallgat rám a világ,

nem hallja meg, hogy sikoltoznak

fiaik után az anyák.

Nem hallja, hogy siratja rablott

szerelmes a szerelmesét, -

egy neveletlen, óriás,

vad gyermek az emberiség.

Ki fékezi meg ezt a játszó,

gyilkos óriásgyermeket?

Ki fogja égi tudományra

a durva népvezéreket? –

Anyai szó! Angyali szózat,

isteni fegyver, tüzesen

szállj szívről szívre, szájról szájra,

s ne is némulj el sohasem!...

Én leszek, ki rendbe hozza majd az életed

és meggyőz arról, hogy még szép lehet,

ha úgy akarod.

Én legyek ki földre hoz egy darab kék eget,

kiért a régi rosszat eldobod,

ha gondolod.

Én leszek ki fogja majd a két kezed,

ki téged jófelé vezet,

ha engeded.

Nélküled, számomra sincs értelme semminek.

Akard, hogy én legyek a mindened,

és én leszek.

(Cs.Zs.)