Kényszeres evés (beszélgetés)

Sziasztok!

Most épp nyugalmi időben vagyok,(bízom benne kitartok).Külömböző dolgokat tűzök ki magam elé,de soha nem egy-két hétre valót,csak aznapra,amiben ritkán szerepel az evés,a héten sikerült is még megvalósítanom.Rettegek már előre,mert tudom majd elkap a gépszíj,aztán lőttek.Tegnap este már a szakácskönyveket bújtam.Reménytelen eset vagyok?

Jó ötlet,bár nem tudom hol lehetne kezdeni a keresést.

Vettem egy könyvet,az a címe hogy "Kényszeres cselekedeteink üzenete". Elkezdtem ovasni de nem igazán tetszett... Nem fogott meg,unalmas volt. Bár lehet hogy másnak segítene.

Azt hittem eddig hogy evvel csak Én vagyok így... de látom hogy tévedtem és elég sokan vagyunk akik kényszerevők.

Nem tudtok valami megoldást?

Sziasztok!

Ha valakinek baja van magával vagy mással,bánatos vagy boldogtalan,elégedetlen,magányos,stb és eszik mert finom,jó,az hiánypótlás.Akényszeres evés az,mikor nemvagy éhes,sőt van,hogy hányingered van ha kajára nézel és mégis azt érzed,hogy muszáj,KELL!És míg torkig nemvagy addig eszel mindegy ,hogy mit,csak telítődj,ez a kényszeres evés.Sajnos bár ismert,de nem veszik komolyan az orvosok.Ezért nagy pénzekért magán rendelésen lehet orvosláshoz jutni.A hozzáállás az,hogy fogyókúrázz és ne egyél annyit,ami többszöri próbálkozás és kudarc után minimális leadott kilók duplájával jön vissza.Lehet kicsit javítani,csillapítani ezt a kényszert,de igazából nemlehet önuralom vagy hasonló okos tanács elmondásával megoldani.Bocs ha kicsit hosszú voltam,de részese vagyok a témának.

nekem is mennem kell! Fürdetés !

Szia!

hát ez hosszú dolog!!!én laktam déltirolban 3 évet,utána otthon voltam egyet,aztán két és fél évet voltam bayernben ,az elmúlt másfél évet innsbruckban töltöttem,s most hamburgban vagyok!!!

de mindenhol tetszett:-)))csak itt még nem ismerünk olyan sok embert:-((((((

mikor kezdödött nálad?

Nem. Ez annál régebbi dolog azthiszem.

Akkor nemrégóta élsz kint? Jól érzed amugy ott magad?

hát az voltam,de most már nem,vagy lehet,hogy nincsenek ilyen barátnöim itt németországban!!!még csak október óta lakom itt!!!és ezért nem pörgök,ha lenne valaki ,aki velem pörögne............:-)

bár ........ez az,egyedül már nem is megy!!!

te akkor kezdted el a kényszerevést,amikor egyetemre mentél?

:-)

Albiban együtt laktam egyetem alatt egy barátnőmmel. Egyke volt. Mindig csodáltam,hogy istenien elvolt magában. Én meg szenvedtem. Hiányzott a nyüzsi. Még tv-t nézni is rühellek egyedül.

Érdekes én ugyanezt éreztem amikor elkerültem otthonról egyetemre. Nem tudtam mit kezdeni magammal.

Testvéred van??

az hogy unatkozom,vagy nem tudok mit kezdeni magammal!!!megcsinálom a sportot,aztán tv-zek,nincs kedvem semmihez,ha egyedül vagyok!!!

már gyerekként se tudtam egyedül lenni-anya mesélte-soha nem tudtam egyedül játszani!!!ez szörnyü érzés!!

2 gyermekem van:-)

Dolgozom, oviba-bölcsibe szaladok, házimunka hegyek. E mellett megpróbálom de rohadtul elúszom néha a dolgokkal.

2006 novembere óta 20 kg-ot fogytam. Még 10-et lefogyhatnék.

Szét van szabdalva a térdem. Jártam tornázni de az ottani edző nem ajánlotta.

Míg GYES-en voltam itthon tornáztam. Most nehezebb megoldanom. Viszonbt arra ügyelek,hogy sokat sétáljak.

hát ez jó kérdés!!a belsövel kezdödik,mert mindig többet akartam elérni!!!nekem is van három szakmám,de én mindig is diplomát akartam,elöször betegség miatt nem tudtam felvételizni,utána anyagi okok miatt nem tanultam(mármint föiskolán)úgy érzem mindig hogy valami mást kéne csinálnom!!!

a külsöm az végülis rendben van ,fejben tudom,de egyszerüen annyira félek,hogy meghízok!!!ez már beteges!!én mondjuk sokat sportolok!!!de mégis félek!!!!