Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Én hiába szeretem a szobám csendjében az utcagyereket!
Nem arra van szüksége, hogy könnyes, szende szemembe nézzen, hanem hogy legyen kenyér az asztalán, fedél a feje fölött, étel a tányérján, ceruza a kezében, takaró az ágyán, kapjon jó szót, simogatást."
Böjte Csaba
Tóth Árpád: Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz szíven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptű papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...
Ez az Én történetem,
és egyben lehet hogy épp tiédnek a kezdete,
ki vagyok Én?...mi történik velem?
...olyan hosszú idő telt el hogy közben elfelejtettem a múltamat,
fény éveken át feküdtem a homokba rejtve sivár sivataggal körül véve,
talán épp Te segítesz majd az emlékezésben,
hogy rekonstruálhassam az arcomat, a testemet, a személyiségemet...
...hogy megismerjem a születésem helyét, és azt hogy miért vagyok itt...
Volt egy hely fákkal és vízzel,
...látom a múlt mozaikos töredékeit,
veszély,...a családom, mi történt?
tudom hogy Tumáj a nevem,
ami a borány nyelven "Az élet reménye" jelenti
Talán Én vagyok a Te történetednek kezdete...
és egyben Te az enyémnek...
"A test kívánsága a lélek ellen van,a léleké pedig a test ellen,ezek ellenkeznek egymással,hogy ne azt tegyék,amit akarok."
/Gal 5,17/
"De jó volna mindent, mindent elfeledni, de jó volna játszadozó gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel a világgal kibékülni, szeretetben üdvözülni. Ha ez a szép rege igaz hitté válna; Óh de nagy boldogság szállna a világra."
Ady Endre
HA ÉN TÜNDÉR VOLNÉK
Ha én tündér volnék,
Gyakran varázsolnék,
Csupa jót azoknak,
Akiket szeretek.
Ha tündér lehetnék,
Sokszor énekelnék,
Mindig letörölném,
A hulló könnyeket.
Ha én tündér volnék,
Vigasztalást vinnék,
És felvidítanám
A bús embereket.
Ha tündér lehetnék,
Esténként mesélnék,
És csókkal zárnám le
A fáradt szemeket.
Ha én tündér volnék,
Közeledben élnék,
Hogy mindig vigyázzam,
Összes lépésedet.
Ha tündér lehetnék,
Arany fényben égnék,
És felolvasztanám
A hideg szíveket.
Ha én tündér volnék,
Talán varázsolnék,
Néha magamnak is,
Egy kis szeretetet.
"Mindenki annyit él, amennyit szeretett.
Aki szeretetet nem adott, semmit nem adott.
Aki szeretetet nem teremtett, semmit nem teremtett."
Lev Tolsztoj
"Nem érdekel honnan jöttél,
ki volt apád, vagy anyád.
Nem érdekel hogy palotád van,
vagy csak egy kis tanyád.
Nem érdekel hogy átlagos,
vagy híres a neved.
Nem érdekel a szined,
a nemed, a fajod.
Nem érdekel az sem,
hogy kivel mi a bajod.
Nem érdekel, hogy erős vagy,
vagy éppen gyenge.
Nem érdekel az sem,
ha eszed vág mint a penge.
Nem érdekel más,
bármit is tegyél,
csak az érdekel engem,
hogy JÓ EMBER legyél."
(ismeretlen)
Álomban valóság
Mit hoz nekem az éjszaka
Felkínál-e a múltammal?
Elhozza-e régi idők
Fájdalmas,zord emlékeit?
Elém rendelteti-e őt,
Kiért vérem adtam volna
Csak baja ne legyen soha.
Megpillantom, rám néz, rám vár.
Hozzámér s én megborzongok,
Megcsókol, én nyugodt vagyok.
Átölel még és megszorít,
Nem fogott rajta az idő,
Nem bánom azt, ha most ott hagysz,
Hiszen álmomban enyém vagy.
Három majom
Nótás kedvemben hogyha volnék,
Elordítva elénekelném
Még utoljára, hogy is volt ez?
Ha hallanám ahogy szólsz nekem,
Arra fordulnék, én azt hiszem.
Látod-e mégis nagy a csend,vagy
Lehet, én nem hallok semmit sem.
Nincs semmilyen új, legalábbis
Ezt kéne hogy lássam mostanság.
Már úgy tűnik a körvonalak
Látványa sem maradt a régi.
Átláttam úgy, hogy nem is láttam,
Talán most már meg is vakultam.
Némán állok inkább, vigyorgok.
Elmondanám, hogy mit gondolok.
Mégsem nyitom ki a szám inkább,
Beszéljen helyettem pár emlék,
Ezer szóval úgyis mind felér.
Szavaim is még csak sírnának,
Értelemmel nem is bírnának,
Levegőben is elszállnának.
A szeretet meleg, mint a kályha. Odatartod a tenyeredet és érzed. Felé fordítod az arcodat és sugárzik. Egy ember körül, aki szeret, más légkör van.Meleg van! Kívánom, hogy ezt a meleget egész évben érezzétek magatok körül.
Emmet Fox
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra, fácánra.
Koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki.
Kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba.
Békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni.
Tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
(Kálnay Adél)
"Amikor majd megöregszem, bolondos szívet akarok.
Egy olyan szívet, amelyik bukfencet vet és játszik,
egy szívet, amelyik nem felejt el álmodni.
Egy olyan szívet akarok, amelyik már megismert
néhány dolgot, de mégis mosolyog."
Sohasem éreztem magam kényelmesen e világ skatulyából kihúzott, csillogó-villogó teremtményeinek társaságában. Az élet megtanított, hogy a megbízható és őszinte emberek általában azok, akiknek a külseje már kissé ütött-kopott. Nem mindig, de általában.
Richard Paul Evans
A HANGYA ÉS A TÜCSÖK
A novemberi szél a zörgő faágakról éppen az utolsó fonnyadt-száradt leveleket tépte le, amikor az erdőszélen találkozott a tücsök és a hangya. A hangya kicsit kopott, naftalinszagú, de panofix béléses télikabátot viselt – júliusban vette leszállított áron a Bizományi Áruházban, akár a vízhatlan síbakancsát –, a tücsök viszont láthatóan didergett vékony és béleletlen vászondzsekijében. A tücsök zsebre dugott kézzel álldogált, mert kesztyűje sem volt.
– Jó napot, tücsök szomszéd – mondta a hangya. – Ahogy elnézem, nem izzad bele a kabátjába...
– Bizony, hideg van, hangya szomszéd – válaszolt vacogva a tücsök. – Ez a szél az ember
csontját is átjárja...
A hangya megigazgatta bőrkesztyűs kezével a sálat a nyakán.
– A feleségem kötötte – mondta. – Ügyes asszony: nézi a televíziót és közben mindig köt
vagy horgol valamit. Maga, úgy tudom, nőtlen és albérletben lakik...
– Hát igen – bólogatott a tücsök –, tudja, én mindig csak hegedülgetek, másra nemigen
marad idő...
Cigarettásdobozt kapart elő a zsebéből és odakínálta a hangyának.
– Köszönöm – rázta a fejét a hangya. – Több mint három hónapja, hogy leszoktam a dohányzásról.
Nemcsak haszontalan, az egészségre káros szenvedély ez, hanem pénzbe is kerül.
Egy doboz cigaretta árából megreggelizhet vagy megvacsorázhat a magamfajta kétkezi
munkás. – Megköszörülte a torkát.
– Úgy tervezzük a feleségemmel, hogy jövőre nagyobbra cseréljük a lakást. Központi fűtés,
telefon, közvetlen földalatti járat a szemétdombhoz...
A tücsök cigarettára gyújtott.
– Aki nyáron hegedül, míg mások fogják a munka végét, hogy vigyék valamire az életben...
– A hangya megcsóválta a fejét. – Talán azt gondolta, kedves tücsök szomszéd, hogy ebben az
évben nem is lesz tél?
– Egy hét múlva elutazom – mondta a tücsök – , csak úgy május felé jövök haza...
– Elutazik? – csóválta a fejét a hangya. – Valami rokoni meghívás, kedves szomszéd?
– Nem járok én vendégségbe – mondta a tücsök –, csak hegedülgetek otthon, gyakorlok...
– Elárulná, hová utazik? – mosolygott rá a hangya.
– Párizsba – mondta a tücsök.
– Párizsba?
A hangya kerekre tágult szemmel a tücsökre meredt.
– Tréfál, kedves szomszéd? – kérdezte kissé emelt hangon. – Miből telne magának arra,
hogy Párizsban töltse a telet?
– Meghívtak... a Conservatoire... – mondta a tücsök. – Hangversenyeken hegedülök...
A hangya a földre szegezte a szemét, hallgatott egy darabig, aztán kérlelő hangon megszólította a tücsköt:
– Tekintettel a régi ismeretségre... elintézne egy számomra fontos ügyet?
– Kérem, nagyon szívesen... – biztatta a tücsök – csak mondja, szomszéd úr ...
– Arra kérném – mondta a hangya –, hogy Párizsban keresse fel La Fontaine urat, és mondja meg neki, hogy nyalja ki a seggem.
A valóságot mi is alakítjuk. Amikor kedvesen szólítok meg egy eladót vagy egy ügyintézőt, több az esélyem, hogy visszamosolyog, vagy legalább nem utál látványosan. Ámbár vannak emberek, akik képtelenek mosolyogni. Látom én, meg is élem a morózus hangulatot, kelletlen modort a mindennapi életünkben, de tudom nem csak azt látni. Valamifajta szépség sok mindenben van.
Lángh Júlia