Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Én mindig többet szenvedtem az emberek közeledésétől, a társas együttléttől, mint az igazi magánytól. Egy ideig büntetésnek érezzük a magányt, mint a gyerek, akit egyedül hagytak a sötét szobában, amíg a felnőttek a szomszédban beszélgetnek és mulatnak. De aztán mi is felnőttek leszünk egy napon, s megtudjuk, hogy a magány, az igazi, az öntudatos egyedüllét az életben nem büntetés, nem is sérült és beteges elvonulás, nem különcség, hanem az egyetlen, emberhez méltó állapot. S akkor már nem is olyan nehéz elviselni. Mintha örökké nagy és tiszta levegőben élnél.
Márai Sándor :Az igazi
Amíg önzésből cselekszel, amíg csak kényelemből, vagy sértődöttségből, vagy hiú vágyból keresed a magányt, még adósa vagy a világnak s mindazoknak, akik a világot jelentik számodra. Amíg vágyaid vannak, kötelességeid is vannak. De eljön egy nap, mikor a lélek egészen megtelik a magány vágyával. Mikor nem akarsz már egyebet, csak kidobálni lelkedből mindent, ami fölösleges, ami hazug, ami mellékes. Ez az utolsó, emberi út. Ehhez jogod van. A poggyász, melyet ez útra magaddal viszel, könnyű lehet csak... fél kézzel viszed. Nincs benne semmi hiú, semmi fölösleges. És ez a vágy
nagyon erős a lélekben, bizonyos életkorban. Egyszerre hallod a magány zúgását, s ez a hang ismerős.
Márai Sándor :Az igazi
De aztán eljön egy pillanat, mikor lelked megtelik a magányosság vágyával.
Mikor nem akarsz már semmi egyebet…
Márai Sándor :Az igazi
Tudom, a magányra gondolsz. Arra a mély, sűrű magányra, mely minden teremtő lelkű embert körülvesz,
a magányra, mely légköre az ilyen életeknek, mint a földnek a levegő
.. Hát igen. Akinek dolga van, magányos. De nem olyan biztos, hogy ez a magány szenvedés is.
Márai Sándor :Az igazi
Vannak órák, mikor azt hiszed, nem is lehet elbírni. S talán jó lenne mégis megosztani valakivel, talán enyhébb lenne ez a mély büntetés, ha megosztanád, akárkivel... De elmúlik, mert a magány lassan átölel téged is, személy szerint, mint az élet titokzatos elemei, mint az idő, melyben mindez történik. Egyszerre megérted, hogy minden időrendben történt: először volt a kíváncsiság, aztán a vágyakozás, aztán a munka, s végül itt a magány. Már nem akarsz semmit, nem remélsz új nőt, aki megvigasztal, sem barátot, kinek bölcs beszéde megengeszteli lelkedet. Minden emberi beszéd hiú, a legbölcsebb is.
Márai Sándor :Az igazi
Először nehéz a magány, mint egy ítélet.
Márai Sándor :Az igazi
Tudom, a magányra gondolsz. Arra a mély, sűrű magányra, mely minden teremtő lelkű embert körülvesz,
a magányra, mely légköre az ilyen életeknek, mint a földnek a levegő
.. Hát igen. Akinek dolga van, magányos. De nem olyan biztos, hogy ez a magány szenvedés is.
Márai Sándor :Az igazi
Van egy folyamat az emberek körül, mely olyan félelmes, ijesztő, mindennél rosszabb... a magányosodás folyamata ez. Mikor olyanok lesznek, mint a gépek. Szigorú házirend van körülöttük, még szigorúbb munkarend, aztán egészen szigorú társadalmi rend van körülöttük, de rendje van szórakozásaiknak, hajlamaiknak, szerelmi életüknek is, előre tudják, melyik órában öltözködnek, reggeliznek, dolgoznak, szeretnek, szórakoznak, művelődnek... Rend van körülöttük, eszelős rend. S ebben a nagy rendben lassan megfagy körülöttük az élet, mint ahogy egy expedíció körül, mely messzire készült, virágzó tájak felé, egyszerre befagy a tenger és a világ, s akkor nincs többé terv és szándék, csak hideg és mozdulatlanság.
Márai Sándor :Az igazi
Hadd sírjak nyugodtan csendben,
sírok .Amint látod nem most van a legjobb kedvem.
Legszívesebben utálnálak téged,
De nem tudlak annyira szeretlek,hogy meghalnék érted.
Mikor meglátlak, szemem rajtad akad,
Szívemben egy fájdalmas érzés, dalra fakad.
Mit mondjak ilyenkor, inkább csak mosolygok,
Ne tűnjön fel senkinek h szívemben zokogok.
Oly sokan kérdezik miért szeretlek téged,
Miért sírok naponta többször csak is érted.
Nem tudok válaszolni, mert fogalmam sincs,
De azt tudom hogy a te neved szívemnek egy hatalmas bilincs.
Az emberi szív szeretetből áll össze, adj ma egy darabot másoknak belőle.
Ne félj, hogy elfogy, hisz neked is adnak, ezért van értelme minden egyes napnak!
Egyetlenegyszer mertem megkérdezni tőle: "Miért szeretsz te engem?"
Azt felelte: "Fogalmam sincs, de egyáltalán nem is érdekel."
Az áldozatokról és a merénylőkről
Mindig és örökké csak arra gondolj, hogy az emberek, akik közelednek hozzád, egyszerre
bűnösök és ártatlanok, s ugyanaz a törvény működik szívükben, mint a te szívedben
és a világmindenség érlüktetésében, s ugyanolyan halandók, mint te vagy. Az
emberi gonoszság és az emberi jóság a világ életütemének egyformán árama és alkatrésze.
A legnagyobb gonosztevőt sem tudom már másképpen szemlélni - azt sem, aki
életemre tör -, mint az élet nagy egységének egyik eszközét. Életemre tör, de ő is
áldozat - mit is gyűlöljek rajta?
Márai Sándor
Áprily Lajos
Ütés
Egy kéz érintett - ó, nem szelíden:
ütését most is érzi még szívem.
A sors ütése volt tán? Meglehet.
De hogy lelt rajta sebtelen helyet?
Elszoktunk a csodáktól. Megy az élet, minden ki van számítva, nem történik semmi rendkívüli... (...) Kislánykoromban volt egy szokásom: a csodavárás. Ha nagyon szerettem volna valamit, akkor behunytam a szemem, és háromszor balra megpördültem a sarkamon.(...) Egyszer megpördültem, és mikor kinyitottam a szemem, hát ott állt valaki. (...) A csodákat nem kell lebecsülnie az embernek, s ha nem várjuk őket, akkor is vannak. Szóval, ha valaki megkapargatja a saját életét, és a kicsi pillanatokat összesöpörgeti, nagyon sok van, egészen biztos. (...) Az emberek végigcsinálják a történeteket, és valahol a jóra várnak. Valahogyan mindig ez derül ki: a jóra várnak. Még ha nincs is a homlokára írva, és a világ a felszínen nem erről szól, de mégis ez van, mert enélkül semmi nem működne.
Schäffer Erzsébet
Volt egy világ, amelyért érdemes volt élni és meghalni.
Ez a világ meghalt. Az újhoz nincs közöm.
Márai Sándor
Hogy mit szeretek benne?
Azt, hogy mellette gyenge nő lehetek, aki szívesen tanul minden hibájából.
Válóczy Szilvia