Kedvenc idézetek (beszélgetés)

Ha az emberek meggyőznék magukat arról, hogy mind közül a mai nap a legfontosabb, nagyobb eséllyel lehetnének boldogok.

Ana Maria Braga

Mennyire igaz!

"Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja, vagy hogy milyen magas - idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét. Ezért mondják azt, hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele; a külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel! Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik. Ez a szeretet lényege - a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget.

/Egy gésa emlékiratai/

"Sokat

hibáztam az életem során. Hagytam, hogy az emberek kihasználjanak, és

elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. Ám tanultam a

rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit

sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak

bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyozok le

olyan dolog mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek."

‎"Az élet arról szól, hogy élvezd! Kockáztass! Merj önmagad lenni! Tanulj

a múltból! Élvezd a jelent! Bízz a jövőben! Becsüld meg az emlékeket!

És vedd észre: az élet mindig megy tovább!"

„Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet

minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem

tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek.A

biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert

elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire

félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom

kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna.Azt akarom, hogy

egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni

engem.Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.És létezik olyan pillanat,

amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja

még.Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz!

Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd,

hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!”

"Ami

a legjobban fáj, azt sohasem érted. Csak állsz, tehetetlenül a romok

fölött, ami megmaradt az álmokból, és nem érted. Nem érted, miért fáj

ennyire. Most szakadj meg szív, mosd el véreddel a fájdalmat! Igen,

hisz itt már csak a vér, és a könnyek segíthetnek..! És amikor végre

megfordulsz, hogy elfelejtsd a törmeléket és a rengeteg port, valami

mindig visszahúz. Mintha éreznéd, miközben összeomlasz, hogy ezen a

halott helyen még itt a béke, még itt rejtezik, csak meg kell találni,

fel kell kutatni...! Reménykedve állnál neki, hogy összeszedd magad,

hogy megtaláld az igazit... az egyetlen igazi lelki megnyugvást, ami

vigaszt ad. Aztán megtalálod az összetört álmaid alatt a kettérepedt

boldogságod eltört. Benned is eltört vele valami.

És akkor sírni kezdesz.

Nem érted, miért hull a könnyed, nem érted, miért..."

"Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni

annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy

éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni

és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és

tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az

ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és

olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy

minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó."

"Lesznek

nagyszerű és rossz pillanataid. Remélem, te tele leszel jóval. Remélem, látsz

majd olyanokat, amin ledöbbensz. Remélem, érzel olyat, amit addig még sosem

éreztél. Remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot.

Remélem, olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem,

lesz erőd, hogy újra elkezdd."

Nem tud úgy szeretni a világon senki

Mint az édesanyám tud engem szeretni.

Akármit kívántam megtette egy szóra,

Még a csillagot is reám rakta volna.

Mikor a faluban iskolába jártam,

Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.

El nem tűrte volna o azt semmi áron,

Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.

Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,

Magát nem kímélte, csak értem aggódott.

Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében

Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.

Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,

Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.

Lássak a szemében boldog örömkönnyet,

Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

Nincsen a gyermeknek

Olyan erős vára,

Mint mikor az anyja

Őt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal

Az édesanyánál,

Éberebb csillag sincs

Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás

Amennyi sok lenne,

Amennyit az anya

Meg ne érdemelne.

Egy kész

Egy kéz érintette meg szívemet,

Egy kéz, mely sokáig fogta kezemet.

Tartott, mikor járni még nem tudtam,

Támasztott, mikor lábamon először álltam,

S támogatott, mikor az életbe belevágtam.

Egy kéz, mely mos, főz, takarít,

Gondoz minket, sosem lazít,

Egy kéz, mely szeret, ölel,

Kezünket sosem engedi el.

Édesanyám, ma van a napja,

Hogy neked hálát adva,

Megköszönjem, hogy a világra hoztál,

S szerető kezeiddel, féltően gondoztál.

Boldog Anyák napját kívánok néked,

Az anyának ki nélkül nem lenne ily boldog ez az élet.

Azért vannak a jó barátok,

Hogy a rég elvesztett álmot

Visszahozzák néked majd egy szép napon.

- Mi semmi?

- A magányosság, az semmi! - mondta Pom Pom. - A kettőnk magányossága, még az is semmi!

Bogyó lassan magához tért, már nem suttogott, kíváncsian megkérdezte:

- Hogyhogy semmi?

- Úgy, hogy semmi, mert van nála nagyobb is! - vágta rá rögtön Pom Pom. S nehogy abbamaradjon a beszélgetés, gyorsan folytatta:

- Mert ugye aki beszélget valakivel, az már nem annyira magányos! Vagyis van nálunk magányosabb is!

E világon nincs más, mi többet ér,

Mint mikor kezed a kezemhez ér,

Mert a múlandó léleknek nem elég

Csupán kenyér, bor s menedék;

Az éj elszáll, a menedék nincs többé,

A kenyér sem tart örökké,

De egy baráti kéz és egy hang,

Végigkísér és örökké tart.

Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak

barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és

akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig

érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni

is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok.

Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.

Könnyű dolog azért szeretni valakit, mert tökéletes. A szeretet igazi próbája az, ha annak ellenére is tudunk szeretni valakit, hogy az illető az életében és a cselekedeteiben távol jár a tökéletességtől, amelynek a lehetőségét megtaláljuk benne.

/Vilayat Inayat Khan/

A tanács olyan, mint a só: mindenkinél szükséges, de a sok megárt. Azért mértéket tarts.

Tolnai Lajos

,,Egy jobb társadalomban,

ahol több megértő ember él,

senki sem próbál majd megváltoztatni.

Mindenki abban segít,

hogy önmagad légy-

és önmagadnak lenni a leggazdagabb dolog a világon."

(Osho)