Kedvenc idézetek (beszélgetés)

Ha találsz valakit, akibe mindennap első látásra beleszeretsz úgy, hogy közben az az érzés nem múlik és csak erősebb lesz és úgy érzed bármit megtennél érte az a szerelem. Az igaz szerelem pedig az, amikor már úgy érzed, nem szeretheted enn

él jobban mégis meglepődsz mindennap hogy mégis. És nem érzed azt hogy bármit megtennél érte, hanem mégis teszed érte. Amikor már nem kellenek indokok, hogy miért is szereted te magad sem tudod, hogy miért egyszerűen csak szereted mindennél jobban és az életeddé vált!!

"S nem kérdezem, az ég ragyog-e még,

Azt sem kérdezem, hogy vagyok-e még"

-Kosztolányi Dezső-

Süket füllel szóra várok,

Vak szememmel napfényt látok.

Bánatvidék, merre jártam,

Köd előttem, por utánam.

/Ismerős Arcok/

Sokszor eltűrjük, hogy rosszul bánjanak velünk, csakis azért, mert annyira szeretnénk, hogy szeressenek és elfogadjanak bennünket, hogy azért bármire képesek vagyunk. Nagyon fáj, amikor rájössz, hogy nem számít, milyen keményen próbálkozol, vagy mennyire szeretnéd, hogy ez bekövetkezzen, az emberek egyszerűen képtelenek elfogadni olyannak, amilyen vagy. Azután megutálod azt az időszakot, amelyet arra vesztegettél, hogy megpróbáltál megfelelni másoknak, és elkezdesz azon gondolkodni, hogy mi lehet benned annyira visszataszító, amitől még csak el sem tudták játszani, hogy szeretnek.

Sherrilyn Kenyon

‎"Mert a fény harcosa számára nem létezik olyan, hogy reménytelen szerelem. Nem félemlíti meg a hallgatás, a közömbösség vagy a visszautasítás. Tudja, hogy az emberek fagyos álarca mögött forró szív dobog."

( Paulo Coelho ) —

Nézem a felhőt,nézem az eget,

Mint játszadozó,csintalan gyermeket,

De nem nyugszik szívem,lüktet a vágy,

Nem lelem az elveszett éjszakát...

A múltat,a ködöt,a felhőt,az árnyat,

a bolondozó,színes világot,

a lepkét,a rétet,a turulmadarat,

a ködbe mosódó tegnapokat.

Hontalan fájdalom tombol bennem,

Mi esztelen méreggel bénítja lelkem.

Felnézek az égre,a fodrozó felhőkre,

s vidáman cikázó szenvtelen játékuk

könnyet csal két szemembe.

Boldogan bámultam egykor évődésük,

S most riadt tekintettel nézem sugárzó "remegésük".

Mélán bámulom a kéklő tavat,

Hol egykor oázis volt,most epedő sivatag.

Két kezem kinyúlik,de levegőt markol,

Egy megsárgult képet egy szakadt albumból...

Egy szót,egy álmot,egy széthullott reményt,...

Egy vacogó gyönyört szívem rejtekén."

Különleges vagy

Ha úgy érzed, hogy szíved összetörték,

amikor úgy érzed, hogy mindennek vége,

vesd fel a fejed, nézz fel az égre,

hagyd, hogy a napfény az arcodat érje,

eltűnik majd lelkedből a fájdalom,

hidd el, különleges vagy nagyon.

Ha úgy érzed, hogy mindenki ellened van,

amikor úgy érzed, hogy nem bírod tovább,

melletted áll néhány igaz, hű barát,

bízz bennük, ők szeretnek Téged,

velük mosoly terem majd arcodon,

hidd el, különleges vagy nagyon.

Ha úgy érzed, hogy magadra hagytak,

amikor úgy érzed, hogy nincs már erőd,

fogd meg a kezem, itt vagyok Neked,

a bajban, ígérem mindig Veled leszek,

a barátomat, hogy baj érje, nem hagyom,

hidd el, különleges vagy nagyon.

‎"A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent,

mintha vándorlás közben csúcsra értél volna.

A dolgok rejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek

ebben a nemes ködben és gyöngyszín messzeségben."

Márai Sándor

"A lélek levegője a szeretet.Nem látjuk, mégis érezzük.

Lelkünk magába szívja, és él.

És ahogy testünk levegőjét más élőlényeknek köszönhetjük,úgy lelkünk levegőjét is.

Annak köszönhetjük,aki szeret."

Ha majd

néma fogadalmat tesznek

a neked írt szavak,

és nem lesz toll, sem kéz,

mely, hangra bírja azokat,

formázd tovább te,

a gondolatokat.

Mikor verssoraim között

megtalálod magad,

s megtalálsz engem,

mert énem is te vagy,

öleld magadhoz rímeim,

s a mondatokból eredő

szófoszlányokat.

Tudnod kell,

minden egyes versem,

mi hozzád szólott és neked üzent,

általam született, különálló darab,

mely, szív-kottájuk marad

lelkünk dallamának,

hisz, minden megélt érzés

azokból fakad.

Kun Magdolna

A hold kapujában várlak, némán, szótlanul.

Illatomról megismersz, mert szívedben lapul.

S onnan el nem illan, bármerre is járnál,

Mert bőrödhöz tapad minden mozdulatnál.

Csillagokból készítek éjkoszorút neked

S belefonok alkonypírból egy kóborló felleget.

Formálok hozzá egy fényes üveggömböt,

Melynek domború felszíne fényjeleket tükröz.

S abban látod majd két szemem könnyeit,

Amint a felsóhajtó vágyak harmatként pergetik

Hűvös tenyeredbe, hol gyöngyökké válva,

Szemedben lesz majd a nap ragyogása.

Kun Magdolna

‎"Az álom ereje

Kétségtelenül boldoggá

Teheti az embert.

De egyedül a valóság ereje

Képes az embert

Maradéktalanul tökéletessé tenni."

" Álmodj magadnak szép napot,

Ha már a nyár úgy itt hagyott.

Álmodj magadnak színeket,

Ha benned minden szürke lett.

Álmodj nyíló virágokat,

Andalító illatokat,

S mire elér újra a tél,

Mesédben minden dalra kél! "

(Shakespeare )

A szívem a tiéd, mióta először megláttalak, és a két kezed között tartva a lelkem és a testem vigyáztál rám.

Diana Gabaldon

Nem tudom, mi lesz ezután. Nem tudom, meddig tart. Nem látom a végét. A jövő számomra már nagyon rég elveszett. Csak az itt és most van, a múlttal megmérgezve. A jövő ismeretlen. Félek az ismeretlentől. A holnaptól. Minden egyes elkövetkezendő perctől.

Koncz Erzsébet

Időnként hihetetlenül rám tör a magány. Ilyenkor konkrétan azt élem meg, mintha egy komplett szakítás szerencsétlenebbül járt fele lennék. Fele. Valaminek - valakinek - a fele vagyok egyedül. Pedig nem is szakítás ez, hanem csak a legjobb barátomat veszítettem el. Mégis újra és újra átélem a szakítás fájdalmát.

Koncz Erzsébet

Titokzatos az igaz szerelem lángja. Lidércfényként lobogva táncol a gyönyör tündérországában, kohóként morajlik, és nagyon gyakran féltékenységből táplálkozik.

Theodore Dreiser

A szív, amelyet bánat terhe nyom, a legkisebb reménybe is belekapaszkodik.

Pelham Grenville Wodehouse

Annyira vágysz valamire, olyan sokáig reménykedsz, míg már elfogy a remény, és a beletörődés lép a helyébe. Lassan el is felejted, mire vágytál. És akkor, mikor mégis megkapod, amiről már lemondtál, egyszerre érzel határtalan boldogságot és kínzó félelmet.

Marina Fiorato

"A virág, ha nem kap éltető vizet, elhervad.,

ha az emberi szív nem kap szeretet,

nem tud viszonozni, eluralkodik érzései felett a kétségbeesés, a közöny, - végül teljesen kihűl."

/Syndie Maison/

‎"A fecske nem ember, mégis visszavágyik a szülőföldjére.

Ha nem vágyakozna, nem térne vissza.

Az ember is csak egy helyen van otthon,

másutt mindenütt idegen."

/Gárdonyi Géza/

Az anya a család szíve

és mosolya: a szívverés.

Csodáltam a kék eget,

A rajta futó felleget,

Mára ez mind elveszett,

A szenny tönkretette az ózonréteget...

- ember te tetted ezt! -

Csodáltam a tenger tisztaságát,

A kéken csillogó hullámzását,

Ma olaj, kátrány, benzin, szennyezi be

Vizek élővilágát pusztítja el

- ember te tetted ezt! -

Csodáltam a vizek csillogását,

Az ugráló pisztrángok ívását,

Ma szennyezett, habzó vizeken kiáltanának,

Szólni nem tudnak, így csak

tátogva a partra ugrálnak

- ember te tetted ezt! -

Pusztul a világ szenny lepi el,

Meghal a Föld, s nyomában az emberek,

A hőség, a víz, a köd hoz pusztulást,

Meghal az ember, és az élővilág...

- EMBER te tetted ezt! -

Döntés....

"Azt hiszem, minden ember életében van egy pont, amikor döntenie kell. Ha rosszul dönt, nincs visszaút.

Sokáig azt hittem, hogy másokat hibáztathatok azért, ami velem történt. A hibáktól azt mondják, hogy az ember jobbá válik. Ez talán igaz is. De minden hiba elvesz egy darabot az emberből. A hibákat nem lehet jóvá tenni. Örökké velünk maradnak, hogy emlékeztessenek a múltra.

Egy bocsánat, vagy egy elnézést jöhet szívből, de ez csupán szó. Azt hisszük, hogy ha megkapjuk, amire várunk, hogy ne haragudj, minden jobb lesz. De a szó nem fedi el a sebeket; Minden bocsánat egy újabb halál, amelyet a léleknek kell átélnie. Megbántottak. Százszor, talán ezerszer is.

De a legjobban az fájt, amikor bocsánatot kértek. Tudtam, hogy megölik vele a lelkemet. Nem a megbántás fájt, mert azt elfelejti az ember. Talán hónapok, vagy évek kellenek hozzá, vagy talán csak egy pillanat, de elfelejti. De a bocsánatkérés már azt jelenti, hogy ott, abban a pillanatban, amikor kimondta, vagy megtette, amit mondott, vagy amit tett, őszinte volt. Ott, abban a pillanatban tényleg úgy gondolta, vagy úgy érezte.

Ha tehetném, én is úgy élném az életem, hogy sose kelljen megbántanom mást. Mert bár feloldozást nyerhetünk azzal, hogy megbocsátanak, de azt a halott lélekdarabot már semmi nem támaszthatja fel. Senki nem érdemli meg, hogy megöljék a lelkét, hisz anélkül a szíve halott.

S szív nélkül, hogy éljük túl az életet?"

A boldogság olyan madár, amit bezárni, megkötni nem lehet.

Nekünk kell úgy élni, hogy velünk maradjon és elkísérjen egy életen.

Az Élet vize

Volt egyszer egy kislány, szép volt, tündöklően szép, még a Napnál is ragyogóbb, mert tiszta szívével soha nem bántott meg senkit.

Egy napon aztán apja kiküldte őt a kútra az élet vizéért:

-- Menj, vidd ezt a vödröt, és merítsd bele a kútba... Amikor megtelik vízzel, gyere vissza hozzám...

Úgy tett a lány, ahogy az apja kérte, mikor a vödör színültig telt a kút friss vizével, elindult hazafelé. Ám mire hazaért, egy üres vödröt tartott a kezében.

-- Mi történt? -- kérdezte az apja.

-- Ó, semmi... a vödröt, ahogy kérted belemerítettem a kútba, és megtöltöttem az élet friss vizével...

-- Hiszen ez a vödör üres -- mondta az apja, és nevettek mindketten. -- Hová lett, gyermekem, az élet vize?

-- Mindent úgy tettem, ahogy tanácsoltad. Ám ahányszor csak belemerítettem a vödröt a tiszta vizű kútba, megjelent egy ember, s mert szomjas volt, neki adtam az utolsó csöppig... Így ment ez végtelenségig, míg a kút ki majdnem száradt. Végül épp annyi vizet adott, amennyivel az utolsó vödröt telemertem.

Az apa mosolygott:

-- És hol van az a víz?

-- Mindenfelé... amerre jártam, mindenkinek adtam belőle, aki kért.

Üzenet:

,,Adj jót, ha adni tudsz -- ha jót nem tudsz adni, ne adj semmit."

Ha valakit nagyon szeretünk, mindennél jobban hinni akarunk neki, még akkor is, ha már ezerszer hazudott azelőtt.

Ezel - Bosszú mindhalálig c. film