Jó az, ha egy középső csoportos tud már olvasni, írni, számolni? (tudásbázis kérdés)

Én is szembesültem már az első gyerekemnél mikor a betüket tanulták,hogy már nem az a módszer ami anno nálunk volt.Mert ugye nincs lö betű,mert olyan szó sincs,hogy löó.Ez érdekes.

Az én lányom előre volt tanulva,és mire suliba ment írt,olvasott,számolt,tudta a kisebb-nagyobb jeleket az órákon meg sormintát rajzolgatott a füzetébe mert unatkozott.Nem vitte sokkal elöbbre a tudása mert másodikba már neki is tanulni kellett.Az igaz,hogy könnyen tanul mert odafigyel órán és itthon csak házit csinál.A kicsik is jó tanulók pedig ők már nem tanultak előre.

Az olvasással és számolással a későbbiekben nincs gond, bár a gyermeket érheti negatív hatásként a társai kirekesztése, hiszen ő sokkal ügyesebb, és gyorsabb az osztály többségének újdonságot jelentő feladatok megoldásában. Ezt általában a tanító néni tovább rontja azzal, hogy agyondicséri vagy éppen ellenkezőleg, agyonszekálja a tanulót, és így a többiektől való elzárókózására még rá is tesz.

Az írásnál azoban komolyabb problémák jelentkezhetnek: egy négy-öt éves gyereknek nincs még megfelelően kifejlett mozgáskoordinációja az írásnak megfelelő finom műveletekhez. Ezért a szépírást elsajátítani ezek után nem tudja már olyan mértékben, ahogy ezt elvárják alsós korában - mivel "rosszul" rögzült benne.

Nem igazán jó. Mert amikor az iskolatársai olvasni és írni tanulnak, akkor ő majd nem fog odafigyelni az órákon mondván ő ezt már tudja.És nem fogja érdekelni mi történik az órán.

Az én lányom 5 éves az ovodában angolul tanul szavakat, ez jó dolog, könnyebben tanul majd a suliban.

Hát, azok alapján, amiket írtál, csak örülök, hogy a lányom még csak egy éves! Ki tudja, hátha addig még változik a nevelők módszere és hozzáállása.

Egyébként a betűket mi is össze-vissza tanultuk annak idején. :)

Isten őriz',hogy visszafogjuk a gyerekeket, pláne eltiltsuk az írás-olvasástól! Az a legjobb, ha a gyermek a saját tempója, kedve, hangulata szerinti "tanmenet"-ben szerez egy kis alapot.

Ezt a kíváncsi, fogékony korszakot érdemes pl. kihasználni nyelvtanulás céljára is- korábban volt ez téma, de mostanában nem nagyon hallok erről.

Tamikát is visszafogták az oviban egy évre((és mennyit még!(a várható létszámok,meg a szülők önzése,a felelősségvállalásának hiánya miatti "bunda", egyebek, de ez más lapra tartozik, és botrányos néha)), akkor már majdnem minden betűt ismert, akár olvasta, vagy írta őket. Még annak idején írattam vele sorokat néhány betűből, füzetbe, és mostanában került a kezembe: sokkal szebbek voltak a betűi, mint amiket most ír az isiben.

Amikor én voltam gyerek, mindig cseszegettek a tanárok, hogyha olvasok miért nem teszem oda az ujjam, hogy tudjam, hol tartok, annak ellenére, hogy sosem tévesztettem el a sorokat. Most meg látom, hogy 7év körüli gyerek a tesco feliratot is úgy olvassa el, pedig nem kis betűk!

Amit meg nem értek, hogy a betűket az iskolában össze-vissza sorrendben tanulják, a mássalhangzóknak a másik hangzóját nem tanítják, valószínűleg, hogy olvasásnál,kiejtésnél ne okozzon gondot egyenlőre, na de azért a TV-t nehogymár ne mondhassa tévének, meg ugyanígy a WC, és sorolhatnám,ami nekik szókincs... Úgyhogy én azt mondom, a SZERENCSEKERÉK igen hasznos és jó dolog volt!

Szerintem az nem jó, ha DIREKTBEN megtanították neki. Ha viszont, kérdezte, akkor meg muszáj volt válaszolni...

A legjobb példa a fiam: azt tudta, melyik betű a "vé", mint Viktor, de a "vö" betűt nem ismerte (még volt SZERENCSEKERÉK) :)

Sziasztok!

Az én lányom 4 évesen magától rájött a szorzás és osztás technikájára. Emlékszem, hogy egy balatoni nyraraláskor, este lefektetéskor megkérdezte:Anya, te tudod mennyi 3x5, mert én tudom, és onnantól kezdve nem volt megállás.

Viszont a betűk egyáltalán nem érdekelték, az iskolában tanult meg olvasni.(Később kiderült, hogy dislexiás, valószínűleg ez volt az érdektelenség oka.)

Ami viszont érdekes volt, a huga és közte 3 év van, a huga 3 évesen a nővérétől ellesett olvasási házi feladatokból tanult meg olvasni, 4 évesen már olvasott.

Most 17 és 14 évesek, elit gimnáziumban, a nagyobb 4,5 ,kicsi majdnem kitűnő.

Összefoglalva: ezek kiskori dolgok előre jeleznek valamit,de csak akkor, ha spontán megjelenések és nem a szülői dresszirozás eredményei.

Szerintem a gyerekkori stabil lelki egészség minden iskolai eredménynél sokkal fontosabb...