JÁTÉKSZENVEDÉLY - játékgépezés (beszélgetés)
Kedves docca!
A papírforma az, hogy kb 20 évig eltarthat akár örökké is mire egy ember beismeri, hogy szenvedélybeteg. Bármennyire is azt mondja, hogy a keresett pénzt jobban becsüli, újra és újra megpróbálja majd visszanyerni, mert a játékszenvedély egyik jellegzetessége, a kockázatfelmérés torzulása, ezért a delikvens elhiszi, hogy teljesen normélis, hogy visszanyeri a pénzt.Aztán mint a mesében örökre abbahagyja és boldogan él amíg meg nem hal. Ezzel szemben majd megtapasztalod, hogy mi történik ezzel az emberrel, ha mellette maradsz. Lehet hogy megérdemli, lehet hogy nem. Azt azonban ne hagyd figyelmen kívül, hogy mindenki rendes, amíg konfliktushelyzetbe nem kerül. mert akkor mutatkozik meg az igazi jelleme! És a kiabáós ember szerintem ...Ha rendkívüli jellemről van szó, érdemes a gyógyulása sok évét végigasszisztálni, és a segítségedet támogatásodat odatenni. Hatezer forinttal még mindenki erős. Ennél nagyobb összeget csak Te kezelj. Ha már beismeri, hogy beteg, onnanól már csak évek kérdése, hogy meggyógyul e... Tanulmányozd a témát erősen! Sajnos ez a hely itt csak egy panaszfal, ahol általában egy elsírt bánatig maradnak a legtöbben.Pedig ha az összes hozzászólást elolvasod, találsz nagyon jó gondolatokat. Ennek ellenére nem tudott magas szellemi szinvonalú fórummá változni az oldal. pedig az nem lenne rosz. Nem kell félni hogy rád ismernek, vagy rá, mert csak az érintettek ergy szűk csoportja talál ide. de az érintettekből is vagy négszázezer ember van. Aki akármilyen módonpl: rokon barát érintett. Te is csak egy érintett vagy! De, ugye mennyire megérint?
Sajnos nem ismertem, milyen volt a játék előtt, de szinte biztos vagyok benne, hogy ez teljesen megváltoztatta...amiatt ideges, és kifordul önmagából.
Köszönöm a válaszokat!
Sziasztok!
19 éves lány vagyok, és attól tartok, hogy a barátom játékfüggő. Eddig én sem ismertem el, mert hittem neki, hogy csak addig csinálja, "amíg visszajön az a pénz, amit eljátszott, mert hülye volt". Talán így is lett volna, de azóta már ez az összeg megduplázódott...ő nem ismeri el, hogy beteg, én sem tudom biztosan, mert nem dolgozik még (most érettségiztünk), a spórolt pénzéből játszott, ami nagyon szép kis összeg volt...mindegy.. a lényeg, hogy játszik, amint pénze van. És nem a játék vonzza, hanem a pénz visszaszerzése. Mondta, hogy neki az is jó, ha munkával szerzi vissza, de tovább szeretne tanulni, diákmunkát pedig nem találtunk. Most pár napja talált egy helyet, azt mondja, azt a 6000 forintot, amit kapott érte, jobban értékeli, mint mikor 100-200 000 Ft volt a kezében. Talán tényleg nem fogja eljátszani, de félek...arról nem is beszélve, hogy velem mennyit kiabál, ha nem jön be egy meccs. Szüleivel, régi barátaival nem beszél, én vagyok az egyetlen, akiben bízik, és akinek elmondja ezeket, mégis nagyon sokat kiabál velem...tényleg szeretnék segíteni. Mit tegyek, hogy beismerje a betegséget?
Ez teljesen így van!
A gyűléseken GA ott el lehet mondani bármit a sorstársaknak,ott nem vet meg senki nem ítél el,hogy az ember olyat tett amit máskülönben nem tett volna meg! Én is loptam,csaltam,hazudtam.... A legfontosabb az őszinteség,nyíltszívűség és a bátorság ezek a mi kulcsszavaink!
Egy kényszeres szenvedélyes szerencsejátékos
Borzasztó sok energiát és szabadidőt kivesz az emberből. (hogy az anyagiakról már ne is beszéljünk)
Az olvtárs hiány szerintem inkább az önismeret hiányának tudható be: a legtöbb embernek nincs betegség tudata, mert vagy nem tájékozott ilyen témában vagy "nem ismeri be", nem vállalja fel. A legtöbben csak egyszerű akaraterőhiánynak tudják be a dolgot (a játékosok is és a környezetük is)
Pedig ez a tevékenység súlyos kontrolvesztéssel jár: az addig becsületes, példás életet élő ember egyszer csak csalni, lopni, hazudozni kezd. Az elbukott pénz mennyiségét még maguknak sem vallják be igazán, nemhogy a terapeutának vagy egy hozzátartozójuknak. Állandó ferdítésekkel, bagatelizálással próbálják elhitetni magukkal és mindenki mással azt a tényt, hogy súlyos függőségben szenvednek, pedig a gyógyulás elfeltétele a betegség tudat kialakulása lenne. Nos ez, mint írtam a legtöbb kóros játékszenvedélyben szenvedő ember esetében sajnos nincs meg.
Szia!
Ne orvost keressetek hanem a fiad jöjjön el egy GA gyűlésre oda járok én is! Ott sikerülhet neki absztinens maradni. Ez egy betegség ami egész életét végigkíséri és ebből a betegségből nem lehet kigyógyulni de fel lehet tartóztatni mindig egy napra!Ez egy szenvedély és sajnos a játék irányítja az embert nem az ember a játékot! Hiába keres jól ha eljátsza a pénzét. Én is ismerek olyat aki nagyon sok pénzt játszott el és tényleg megjárta a poklok poklát meg 30 évig játszott... A fiad még az elején jár ennek a szörnyűségnek még lehet ,hogy egyszerűbb kontrollálni! Sokkal nehezebb ha az embernek van egy csomó adóssága és minél több éven át játszott! Ha gondolod tudok segítséget ha Ő is akarja,mert amíg az egyénnek nincs betegségtudata addig játszani fog!
Üdv: egy kényszeres szenvedélyes szerencsejátékos
ez a hivatalos meghatározás. Írj ha lenne még kérdésed
Borzasztóan nehéz téma!Egy közeli hozzátartozóm is ebben szenvedett, ő úgy "gyógyult" ki, hogy eljátszott egy gyönyörű szép úszómedencés házat, egy 20 év alatt felépített céget és elfogyott a pénze, sőt súlyos adósságokba verte magát, úgyhogy azt mondja, megtanulta most már a leckét és nem jár kaszinóba...2 feleség bánta, na meg a 3 gyerkőc...Próbáltuk szépen, próbáltuk durván, próbáltuk mindenhogy...van olyan típus, akinek meg kell járnia a "poklok poklát", hogy észhez térjen, van olyan, aki ezek után sem...Ez a rokonom azt mondta, hogy őt nem is pénz, hanem a pénz megnyerésének a lehetősége, az adrenalin, a fények, ezek tetszettek neki. Volt, hogy "elfelejtett" elmenni a gyerekekért az iskolába, 2 napig ült egy huzamban a játékteremben és napi 6 doboz cigit szívott el...Szörnyű volt ez az időszak, és mint utólag ez már 20 éve fennállt, csak azért nem lehetett tudni korábban, mert nem voltak ilyen súlyos következményei, mint amikor kibukott ez az egész...
Fiatal még a fiad, azt tanácsolom, próbálj meg vele beszélni őszintén, hogy még is mi az ami nyomasztja, próbáljátok megkeresni az okát, hogy miért jár a kaszinóba:pénz, adrenalin, fények, sikerélmény, esetleg mindegyik?Próbáld meg megőrizni a nyugalmadat (tudom, baromi nehéz), mert csak a higgadt, nyugodt beszélgetésre fog reagálni, hiszen benne most egy háború dúl...meg kell keresni az okát, hogy miért és sok-sok szeretettel és mégtöbb türelemmel és megértéssel lehet neki segíteni, hogy kimásszon ebből a "pokolból"!
Szia Pedo26!
Az internetes oldal címe [link]
Ha az internetes Ga csoporthoz fel akarsz iratkozni akkor kellene az e-mail címed. Addig örülj amíg a szüleid melletted állnak van aki nem mondhatja el magáról! A szégyenérzet nagyon rossz dolog bennem is hatalmas volt,viszont le kell küzdeni. El kell fogadni,hogy ez egy betegség és soha nem lehet kigyógyulni belőle,viszont mindig csak 1 napig nem kell játszani ezt kell megfogadni. Az ember az 1 napokkal egyre erősebb lesz.Vannak fontosabb dolgok is a játéknál az életben. Jó dolog játék nélkül élni és nyugodtságban. Amikor játszottam a játékkal keltem és azzal feküdtem. Semmire nem tudtam koncentrálni csak a meccsekre meg arra,hogy milyen tippeket tegyek. Senki és semmi sem érdekelt,pedig itt volt a család a gyerekek. Nem tudtunk egy rendes ebédet megenni,hogy ne rohangáltam volna fel a számítógéphez vagy a telefont ne nyomtam volna a meccsek miatt. Most meg az van,hogy játszunk együtt együtt vagyunk mesét olvasok,elmegyünk fagyizni stb... Mellesleg marad pénzünk nem sok mert tele vagyunk hitelekkel a játék miatt,de azért meg tudunk venni 1 fagyit vagy csokit ami nem volt mindig így! Előbb-utóbb a hitelek is elkopnak és ha nem játszom újra egy boldog életet tudunk majd élni békében,szeretetben!
Üdv egy szerencsejátékos
Szia Pedro26!
Ne is folytasd az utolsó mondatodat!!!!
Ugyanezek az érzések voltak meg bennem is ami benned! Amikor vesztettem napokig nem ettem depis lettem mindenkivel haragban álltam! Én úgy gondolom,hogy gondod van a játékkal amit te is beismersz ez egy nagyon fontos dolog,mert sokan tagadják betegségüket.Örülök,hogy felkerested az oldalt itt társakra találsz! Van GA internetes csoport is az is jó! Ha van kedved jún. 16-17 én lesz az Országos GA találkozó szívesen látunk jó lenne ha eljönnél és megtapasztalnád azt a légkört ami ott van! Hidd el a keresztet én is cipelem barátom. Szégyenérzet,bűntudat,félelem mindet átéltem én is! Hidd el lehet egy Ga gyűlés belekerül 5 ezer forintba de lehet megmenti az életed! Ha bármiben tudok segíteni akkor írj!
Ga telefonszám vagy ha beszélgetni akarsz!
Üdv: egy kényszeres szenvedélyes szerencsejátékos
Én 26 éves srác vagyok. Kóros játékgépfüggő és tippmixelő. Körülbelül 17 évesen kezdődött a függőségem. Először csak kis téten nyomtuk a gépet, majd később egyre nagyobba. Ekkor még nem buktam nagyon nagy összeget.21 évesen kimentem Németországna dolgozni, mosogatónak. Ott is felkerestünk a barátommal kaszinókat. Innentől kezdve játszok nagy tétbe. Mivel a fizum jó volt mertem nagyba játszani. Amikor haza jöttem az összes kinti pénzemet eljátszottam, vagy tippmixxen -kockás gépen. Akkor megfogadtam h nem játszok többé.SAjnos nem jött össze, egy ideig nem játszottam, segített a nyugdíjas édesapám is, sokat beszélgettünk. Nem vagyok egy csúnya gyerek de a függőségemnek köszönhetően még nem volt tartós kapcsolatom. Ezután kimentem Ausztriába is dolgozni. Kinnt nem volt probléma, dolgoztam elfoglaaltam magamat. nem is játszottam, de mikor haza jöttem , megint eljátszottam minden pénzemet. Ekkor majdnem 1 évig nem játszottam semmit, majd amikor megkaptam az első nyári fizut 120 ezret rögtön játékgép, el is buktam mindet. Szégyeltem magam, de inkább a családom előtt. Megint hazudtam. Télen kimentem Ausztriába, sok pénzt kerestem 1.5 milliót, haza jöttem, nem találjátok ki h mi történt???
Megint kaszinó, kockás gép, és el is ment minden, most kajára nincs pénzem , depis vagyok , fogalmam sincs h mit csináljak, el vagyok keseredve. Pénzem nincs h mindig feljárjak GA gyülésekre, pedig szeretnék. Szeretnék változtatni szánalmas életemen, sokszor próbáltam...
Elhatároztam, hogy egy új jobb világot hozok létre magamban és magam körül. A saját szűk környezetemben ha sikerül ezt megvalósítanom, az még nem földtől elrugazkodott elhatározás, pedig nem is túl könnyű feladat. Bár sokan képesek lennének valami hasonlót csinálni, mégsem teszik,sőt
szinte alig páran a hétmilliárd emberből. vannak akik inkább mások által létrehozott világokat adaptálnak. Az is jobb mint a semmi, persze ha ól választanak. Az Isten szolgálata is egy ilyen út. Egy szenvedélybetegnek tehát egy kóros szenvedélyes szerencsejátékosnak is jó út az isten útja, mert megtartja őt az önpusztítástól. Nekem is jó lenne ha az Isten útját választanám. Valahogy mégis inkább csak egyszerűen egy új jobb életet akarok élni, nem Isten ellen, nem mellette, hanem csak az emberekért a jóért a szeretetért. Következetesen fegyelmezetten és helyes szabályok szerint. Ez csak annyiban tér el az Isten útjától, hogy én találok ki egy élhető rendszert és nem átveszem a már kitalált egyik utat. Mondjuk kezdem azzal, hogy kiszórok az életemből egy csomó olyan felesleges rossz dolgot amikhez eddig ragaszkodtam vesztemre. No a kontrollvesztéses játékok a pénzzel és pénzért poont ilyenek voltak. nem ezt egyedül kell kiszórnom, de ezt biztosan, sőt ezzel kell kezdenem. Az öaazes rossz szokásom és mértéktelenségem azonnal abba kell hagynom, hogy újra juthasson hely bennem a jóra amikre mindig is vágytam és amiket halogattam évek évtizedek óta. Értelmetlen tevékenységek helyett értelmesek. Ilyen egyszerű elméletben az új élet megvalósítása. Persze ennek a buktatóit mindenki ismeri, nem is írok róluk. Mindenki azonnal le tudja írni a saját tapasztalata által ismert csapdákat. Még azt is mindenki le tudja írni, milyen módon kerülhetné el a saját csapdáit, sőt jó tanácsot abban is mindenki tud adni, hogy mások hogyan kerülhetik el a saját csapdáikat. Én azonban csak egyszerűen meg akarok változni, meg akarok javulni, és létre akarok hozni magamban és a szűk környezetemben egy új jobb világot. Olyan apróságokkal fogom kezdeni, hogy kevesebbet ülök a számítógép előtt és a tévé előtt, kevesebbet eszem, jobban elvégzem a feladataimat, többet gondolkozom... Ennyi bőven elég az induláshoz. fogalmam sincs, hogyan lehet egy ilyen indulásból belebotlani a régi életünk buktatóiba, de valahogy ez a szokásos formula. Szóval ezt kellene elkerülnöm. Meg fogom póbálni elkerülni...
Ha szeretnénk újra rendes emberek lenni, akkor a nehezebb utat kell választanunk. pl újra megtanulni egészségesen gondolkozni. ehhez sok egyéb tevékenységet el kell hagyni. olyan dolgokba kell vágni ami mellett még valóban lehet gondolkozni.Akkor nincs hiába a családtól való távollét sem. A játéknak is van értelme mint feszültséglevezető tevékenységnek, de az a könnyebbik út, nem a változáshoz vezet, mert ott csak vergődő légy lehet az ember egy légyfogó papíron. most én is a munkába "menekülök", mert akkora dömping van, de ha tehetem akkor család és meditáció. Ha az ember nem mindig van ott a GA-n akkor ne törődjünk a kritikus hangokkal, mert aki a Ga -t túlzásba viszi az csöbörből vödörbe esett...
Rossz szándék biztos nincs benne, de az életet sem ismeri. Aki pedig gyógyulni akar annak az életet ismernie kell. Különben csak egy kolostorba zárkózott allandó önkezelést folytató mszenvedélyes szerencsejátékos marad. Pedig lehetne akár rendes életet élúő absztinens szenvedélyes szerencsejátékos is...
Kedves Sziddhárta!
Olyan rég írtam már feléd úgyhogy megteszem :)
Én jól vagyok ma megyek gyűlésre. Az egyik társam azt mondja több gyűlésre kellene járnom heti 5-6 ra! Az az igazság én 3 műszakban dolgozom most is éjszakás vagyok a gyerekeket hozom-viszem az oviból,sokszor kérdezik apa megint mész gyűlésre?! Délutános héten nem is találkozom velük! Tudom,hogy hasznomra válnak a gyűlések,de hidd el egy héten 2-3 szor tudok menni nekem itt a család meg persze nem vagyok robot sem! Sokszor érzem azt,hogy ez a társunk aki 5 gyűlésen ott van kb nem is tudom leírni néha lekezelő! Pl a múltkor szóba került az egyik srác hogy már nem jár "mert biztos játszik" és kérdem én akkor mi van?! Ő dolga ő élete. Tudod nekem nagyon fontos a család a gyerekek és mi értelme van annak hogy akkor sem voltam efektíve velük amikor játszottam meg akkor sem ha minden nap délután gyűlésre megyek ráadásul úgy hogy ledobom a cuccomat és már indulhatok is! Én úgy gondolom az aranyközépút meg kell hogy legyen. Régen a játékban is így gondoltam,de tudom hogy nálam ez nem működne,mivel gépszíjas vagyok és addig játszom amíg pénzem van és el nem bukom!Nálam nem jönne be ez a tetőről nézegetés mivel tériszonyom van repülőre sem fogok soha felülni :)!Most újra el kezdtem járni focizni szombat délután(akkor sem vagyok a családdal) focizgatni,de ez csak kispályás de jól érzem magam! Végre egy értelmes alternatíva!Én úgy gondolom a GA ban azért merítenek külső erőt a felépüléshez(Isten,GA csoport,példakép aki lehet szülő házastárs mindenkinél más)mert a játékot az egyén nem tudta egyedül abbahagyni és a játék irányította az egyént! Tehát a játékot egy hatalmasabb felsőbb erő segítségével lehet abbahagyni. Kell hinni főleg az elején aztán mindenkinél kialakul a tisztánlátás és ahogy kezd felépülni eldönti illetve rálát arra hogy mi volt az a felsőbb erő ami segített neki!Én minden nap megpróbálok a legjobb tudásom szerint cselekedni a felsőbb erő segítségével!
Üdv: egy szerencsejátékos
Kedves Oroszrulett!
Nagyon örülök, hogy rátaláltál erre a fórumra! Megtetted az első lépést a leszokás felé, mivel saját magad ismered be, hogy kényszeres szenvedélyes szerencsejátékos(A Ga ban ez a meghatározás) vagy és az életed irányíthatatlanná vált!Amit most ecseteltél a leírtakban ez a tipikus lecsúszási folyamat! Először csak a saját pénzünket játszuk el, aztán másokét, utána a bankok kölcsönök ezután uzsora és végig a család nem tud róla csak akkor amikor már nagy a baj! Ne keseredj el van megoldás és ez egy nagyszerű dolog hogy megeetted az első lépést a felépülésed felé, hogy nem tagadod a függőséget és segítséget akarsz kérni!Megadom a tel számomat 06203139149 ha nincs pénzed felhívni akkor add meg a tiédet és felhívlak és dumálhatunk! Én 13 évet játszottam sokat nyertem de mégtöbbet buktam vissza! Nem tudom mikor fogom az adósságaimat kifizetni ha valaha is kifizetem, de egyet tudok nem akarok játszani és ezért bármit megteszek! Borzasztó sok energiát és szabadidőt kivesz az emberből. (hogy az anyagiakról már ne is beszéljünk)
Az olvtárs hiány szerintem inkább az önismeret hiányának tudható be: a legtöbb embernek nincs betegség tudata, mert vagy nem tájékozott ilyen témában vagy "nem ismeri be", nem vállalja fel. A legtöbben csak egyszerű akaraterőhiánynak tudják be a dolgot (a játékosok is és a környezetük is)
Pedig ez a tevékenység súlyos kontrolvesztéssel jár: az addig becsületes, példás életet élő ember egyszer csak csalni, lopni, hazudozni kezd. Az elbukott pénz mennyiségét még maguknak sem vallják be igazán, nemhogy a terapeutának vagy egy hozzátartozójuknak. Állandó ferdítésekkel, bagatelizálással próbálják elhitetni magukkal és mindenki mással azt a tényt, hogy súlyos függőségben szenvednek, pedig a gyógyulás elfeltétele a betegség tudat kialakulása lenne. Nos ez, mint írtam a legtöbb kóros játékszenvedélyben szenvedő ember esetében sajnos nincs meg. DE BENNED IGEN ami nagyon fontos!!!
Hidd el jó dolog játék nélkül élni!!!
Írj nyugodtan vagy hívj ha bármiben tudok segíteni!
A probléma nem akkor van ha az ember megbotlik és elesik, hanem akkor ha már fel sem akar állni!!!
Üdv: egy sorstárs
Kedves Oroszrulett!
Nagyon örülök,hogy rátaláltál erre a fórumra! Megtetted az első lépést a leszokás felé,mivel saját magad ismered be,hogy kényszeres szenvedélyes szerencsejátékos(A Ga ban ez a meghatározás) vagy és az életed irányíthatatlanná vált!Amit most ecseteltél a leírtakban ez a tipikus lecsúszási folyamat! Először csak a saját pénzünket játszuk el,aztán másokét,utána a bankok kölcsönök ezután uzsora és végig a család nem tud róla csak akkor amikor már nagy a baj! Ne keseredj el van megoldás és ez egy nagyszerű dolog hogy megeetted az első lépést a felépülésed felé,hogy nem tagadod a függőséget és segítséget akarsz kérni!Megadom a tel számomat 06203139149 ha nincs pénzed felhívni akkor add meg a tiédet és felhívlak és dumálhatunk! Én 13 évet játszottam sokat nyertem de mégtöbbet buktam vissza! Nem tudom mikor fogom az adósságaimat kifizetni ha valaha is kifizetem,de egyet tudok nem akarok játszani és ezért bármit megteszek! Borzasztó sok energiát és szabadidőt kivesz az emberből. (hogy az anyagiakról már ne is beszéljünk)
Az olvtárs hiány szerintem inkább az önismeret hiányának tudható be: a legtöbb embernek nincs betegség tudata,mert vagy nem tájékozott ilyen témában vagy "nem ismeri be", nem vállalja fel. A legtöbben csak egyszerű akaraterőhiánynak tudják be a dolgot (a játékosok is és a környezetük is)
Pedig ez a tevékenység súlyos kontrolvesztéssel jár: az addig becsületes, példás életet élő ember egyszer csak csalni, lopni, hazudozni kezd. Az elbukott pénz mennyiségét még maguknak sem vallják be igazán, nemhogy a terapeutának vagy egy hozzátartozójuknak. Állandó ferdítésekkel, bagatelizálással próbálják elhitetni magukkal és mindenki mással azt a tényt, hogy súlyos függőségben szenvednek, pedig a gyógyulás elfeltétele a betegség tudat kialakulása lenne. Nos ez, mint írtam a legtöbb kóros játékszenvedélyben szenvedő ember esetében sajnos nincs meg. DE BENNED IGEN ami nagyon fontos!!!
Hidd el jó dolog játék nélkül élni!!!
Írj nyugodtan vagy hívj ha bármiben tudok segíteni!
A probléma nem akkor van ha az ember megbotlik és elesik,hanem akkor ha már fel sem akar állni!!!
Üdv: egy sorstárs
Sziasztok!
Én tegnap játszottam el azutolsó lehetőségemet egy újrakezdéshez az életben.Több mint 8 éve rászoktam a rulettra. Először persze mindíg nyertem, 30-50 majd 200-300 ezreket. Azt hittem ez örökké így fog menni.Aztán persze fordult a kocka,amit addig nyertem folyamatosan mind visszavesztettem.Nem is voltgond amíg csak a sajátomat játszottam el, akkor jöttek a gondok amikor hozzányúltam mások pénzéhez, ami szintén elment. Aztán hogy tiszta maradjak kölcsööket vettem fel,előbb bankoktól aztán mikor már nem adtak ,akkor magánszemélyektől, kemény uzsora kamatra. A munkám elhanyagoltam, csak akkor koncentráltam rá amikor nagyon muszáj volt. Az évek alatt tönkre ment a kapcsolaatom is, immáron 1 éve új párom van aki próbált egyenesbe hozni, de mindíg becsaptam és újra mindent elvesztettem.Most 5 forint van a zsebembe, és azt mondta a párom, hogy nem segít többé, ha én ezt akarom tovább folytatni. Nagyon szeretnék leszokni és új életet kezdeni, ehhez pedig kérném a ti segítségeteket is. Jó volt olvasni, hogy ki hogyan próbál megszabadulni a szenvedélyétől. Talán nekem is sikerülni fog, vagyis kell hogy sikerüljön mert egy hajléktalan csöves lesz belőlem, akinek semmilyen kapcsolatai nem lesznek!!
Kedves Nagykároly!
Minden embernek van egy átlagos feszültségszintje, amelyet mindenképpen le kell vezetnie, hogy egészséges és boldog legyen.Én ugyan nem csináltam kutatást arról, hogy a szenvedélyes szerencsejátékosoknak valóban magasabb e a feszültségszintje az átlagosnál, de saját életemből tudom, hogy biztosan magasab...négy éves koromban az volt a hobbim, hogy épülő tízemeletes házaklegmagasabb pontjáról, azaz a tető szélérőlnézegessek le a mélybe. Ehhez sokszor az éjjeliőrt is ki kellet játszanom, hogy beszökhessek, és általában még a lépcső sem volt végig kész, úgyhogy többszörösen veszélyes nehéz módon tudtam csak oda feljutni, ahonnan csak pár centi kellett volna hogy leessek...aztán persze folyamatosan újabb és újabb feszültséglevezető tevékenységeket választottam, míg eljutottam a szerencsejátékig.Ami persze nem is játék, hanem nyerészkedés, egészen pontosan saját vagy mások vérének és verejtékének a kockáztatása ahol az ember akár Istennek mis képzelheti magát és újra átélheti az omnipotenciaérzést azaz a mindenhatóság érzését.Ez akkora jutalom hogy nem csoda, hogy belegabajodik az ember. még a szexnél is veszélyeseb...Én azonban rájöttem a saját negatív tapasztalataimból, hogy létezik végtelenszámú egyéb feszültséglevezetési módszer is,ami helyettesítheti a kóros nyerészkedést. Ez a sportól kezdve az önuralom fejlesztésének különféle módozataiig bármi lehet. Akinek erős a szenvedélye, mindegy milyen szenvedélyről van szó váűlasszon nagyon nehéz feladatokat, ha a nyerészkedésről vagy bármi másról le akar szokni. gyakorolja azt, legyenek sikerélményei, tudatosítsa magában nagyomn erősen ezt a folyamatot, és fogadtassa is el a környezetével, hogy ő azért csinál olyan fura dolgokat, mert ha nem ezeket csinálja akkor még ennél is rosszabb dolgokat kell művelnie, ha nem akar megőrülni, vagy végleg lezülleni, vagy elpusztítani önmagát vagy másokat. Én most a kihívások között annál az őrült feladatnál tartok, hogy a saját játékszenvedélyemben akarom megtalálni a mértéket.
Bármit választhatsz nagykároly! De legyen konstruktív, adjon sikerélményt és segítsen megerősíteni a saját személyiséged! Légy nyugodt, a családod imádni fogja azt a tevékenységet, legyen akármilyen őrült is, ami téged jó értelemben gatyába ráz!Nem kételkedek benne, hogy találsz valami érdekes izgalmas és egyben feszültséglevezető tevékenységet az aberrációtól még innen...:)) gondolom úgyis kipróbálsz majd többmindent, mire rálelsz valami fenimenálisra... abban majd örömedet leled és kiteljesedsz! Ha nagyon akarod, akkor sikerülni fog. Ha hiszel istenben akkor az ő támogatásával, de a saját erődből. És ezért nem társulok a GA hoz, mert ott egy külső nagy erőbő oldják meg a problémát, ez azonban megakadályozza, hogy a saját erőd erőödjön.Azzal persze egyetértek, sok más mellett, hogy az egót nem szabad túlnöveszteni, de hinni kell saját erőnkben is. Ha már isten vigyáz ránk, azért örül neki ha mi is megtanulunk vigyázni magunkra, és neki csak a szemét kell rajtunk tartania...