JÁTÉKSZENVEDÉLY - játékgépezés (beszélgetős fórum)

Szia Nagykároly köszönöm a választ, már sokkal jobban érzem magam, ahogy telnek a napok egyre jobb!

Am hozzátenném, hogy senki nem tud a környezetemben erről a manőveremről, nem kérek a rekciókból, meg ezt nehéz lemosni, úgyhogy úgy gondoltam hogy senkit se avatok be a dologba,egyedül rendezem a dolgot, tudom hogy ez a legnehezebb. Ez az oldal pont elég.

Ajánlani tudok mindenkinek egy számot, le vetítheti mindenki magára, és még jó szám is:) Majka- Belehalok

Szia Citesz!

Nagyon örülök ,hogy egyre többen keresik fel ezt az oldalt!Nagyon sokat számít,ha meg tudjuk egymással osztani az érzéseinket!Az első lépés így szól a GA-ban!

1. Beismertük a tehetetlenségünket a szerencsejátékokkal szemben,és hogy az életünk irányíthatatlanná vált!

Nekem nagyon sokáig tartott amíg beismertem a tehetetlenségemet a szerencsejátékokkal szemben,mivel állandó tagadásban voltam önmagammal! Á én nem vagyok beteg vannak sokkal betegebbek nálam meg tudom állni van akaraterőm stb...,de ez a betegség sajnos súlyos kontrollvesztéssel jár és amikor már arra gondolok hogy tudnék minél hamarabb játszani honnét tudnék pénzt lopni,mivel már kölcsönkértem akitől lehetett és hasonló gondolataim vannak akkor már baj van.Amikor már nem tudtam a munkámra sem koncentrálni és nem tudtam figyelni semmire csak arra hogy játszanom kell! Reggel úgy keltem fel hogy játszanom kell csak ez forgott a fejemből ha nincs pénzem akkor kölcsönkérem,elveszem! Minden mozdulatomat a játék irányította! Akkor derült ki mennyire beteg vagyok amikor kidolgoztam a 20 kérdést! 20 ból 20 igen válasz és akkor mindig rádöbbenek és emlékezem arra hogy beteg vagyok szerencsejátékfüggő és még nagyon sokat kell dolgoznom magamon!Én is sportfodást játszottam és csak is azt sokszor beleéltem magamat mintha én játszanék,mintha meg tudnám változtatni az eredményt! Aztán egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtem ahogy ez lenni szokott először kicsiben tippmixen utána Szlovákiában egy kicsit nagyobban! Képes voltam utazni 5-6 órát mert ott jobbak az oddsok és több meccs van! Aztán internetes sportfogadás kicsiben aztán már nagyobban és még nagyobban főleg élöfogadásban!Elöször csak keveset buktam meg nyertem ,utána egyre többet buktam aztán elbuktam a fizetésem,utána már hiteleket vettem fel hogy játszak,miután már nem kaptam sehol pedig jól keresek mert már mindenhonnan vettem fel akkor kölcsönkértem,eladtam,zaciba tettem a dolgokat,utána egy párszor elvettem ami nem az enyém! Igazi lecsúszási folyamat!

De már kezdek tisztulni,kezdek felépülni jobb ember vagyok mint előtte bármikor voltam!

Ma van a 196. ik napom!

A gödör…

"Egy függő beleesett egy gödörbe és nem tudott kimászni.

Egy üzletember ott sétált el így a függő segítségért kiáltott. Az üzletember ledobott neki egy kis aprópénzt, és azt tanácsolta, hogy vegyen magának egy létrát. De a függő nem tudott a gödörből létrát vásárolni.

Arra ment egy orvos. A függő megszólította: „Segítség, nem tudok kimászni!”. Az orvos adott neki gyógyszert és azt mondta: „Vedd be ezeket, enyhítik a fájdalmat!” A függő megköszönte, de amikor a pirulák hatása elmúlt ő még mindig a gödörben volt.

Egy jó nevű pszichiáter épp arra járt és hallotta a függő segélykiáltásait. Megállt és kérdezte: „Hogy kerültél a gödörbe? Benne születtél? A szüleid raktak oda? Mesélj nekem magadról, az majd eloszlatja a magány érzését.” Egy órát beszélgettek, aztán a pszichiáternek mennie kellett, de megígérte hogy a jövő héten visszatér. A függő megköszönte a törődést, de még mindig a gödörben volt.

Aztán jött egy pap. A függő segítségért kiáltott. A pap adott neki egy Bibliát és azt mondta: „Elmondok érted egy imát!” Le is térdelt és elmormolt egy imát a függőért. A függő nagyon hálás volt, olvasta a Bibliát, de még mindig nem tudod kimászni a gödörből.

Legközelebb egy felépülő függőt sodort arra a véletlen. A szenvedő függő megszólította: „ Hé! Segíts! Itt ragadtam ebben a gödörben.” A felépülő függő rögtön beugrott mellé a gödörbe. Meglepődött a szenvedő függő. „Mit csinálsz! Most már mindketten itt ragadtunk!” De a felépülő függő azt mondta: „ Nyugi! Minden rendben van. Én már jártam itt és tudom hogy kell kimászni.”

Ismeretlen szerző

Én azt hiszem még az elején járok a mesterségnek, de érzem, hogy jó úton haladok a süllyesztő felé.

Az egész 7 hónapja kezdődött mikor feltöltöttem először pár ezer forintot egy sportfogadó irodához hogy majd ha unatkozok rakok 1-2 szelvényt, előtte tippmixeztem lottóztam és kaparósoztam néha napján mikor kedvet kaptam, ezzel még semmi gond nem volt csak egy pár ezer forintom bánta, teljesen kibírható volt.

Elkezdtem neten sportfogadásokat kötni kis pénzekkel, nem volt nagy veszteség, de egyszer csak rákattintottam a roulette ikonra itt kezdődött minden!

Eleinte nyeregettem pár ezer forintot,gondoltam minek fogadok sportra mikor itt sokkal hamarabb jön a pénz meg könnyebben,pár gomb nyomás. Csak óvatosan játszottam nem ismertem,tudtam hogy ez már kő kemény szerencsejáték.

De mikor pár ezer forintot bukogattam azt mindig vissza akartam nyerni,és folyamatosan töltöttem fel az elbukott összegek többszörösét, és ha már visszanyertem vagy pluszban voltam akkor is csak játszottam tovább( de többször mondtam magamnak, mit csinálsz, hagyd abba pluszba vagy de hiába) míg a végén letiltott a kártyám a napi limit miatt.( itt már százezer felett voltam).

Felfogtam tanulópénznek, megfogadtam, hogy soha többé nem játszok elég volt ez a bukta. És bevillant a közmondás hogy Az okos ember más kárán tanul, a buta a sajátján, a hülye semmiből. Nyúlhattam a félre tett pénzemhez, lelkiismeretemmel is el kellett számolnom eléggé rendesen. És elkezdtem megjavulni, spórolni, jobban értékeltem a pénzt ,gondoltam még jót is tett nekem nem szórom annyira pénzt mint előtte.

Eltelt 1 hónap hogy nem játszottam, egyenesbe voltam feltöltve jól éreztem magam. De nem tudom miért megint elkezdtem kicsibe játszani, lehet hogy az előző veszteség miatt, vagy csak túlságosan is lenyugodtam és azt hittem hogy kézben tudom tartania dolgokat.

Jött a 2. tanuló pénz!

Utána szokásos megjavulás, fogadalomtétel magamnak rendes élet játék nélkül.

Ez is kb. egy hónapig tartott mikor jött egymás után a legfájdalmasabb 3-4 pofon eddigi legnagyobb bukta. 4 pofon után jártam mikor elhatároztam véglegesen ismét hogy soha nem játszom többé. Ez után éreztem a legjobban a változást, ekkora zsebből indított pofon után túl normális ember vagyok, hogy ne tanuljak. Jól is ment minden, megint rendeztem mindent az anyagiakat is nagy nehezen(hitel segítségével). Kezdődött az építkezés előröl, kb. 1 hónapig teljesen normálisan játék nélkül voltam, túl okos embernek tartottam magam ahoz, hogy még egyszer hibázzak.

De gondoltam én visszatérek a sportfogadáshoz, rakok egy pár szelvényt, elkezdtem nyeregetni, jól jött a kis plusz pénz, teljesen abba a tudatban voltam, hogy tudom irányítani a dolgokat nem szállok el csak kicsibe. De csak visszatértem a gyökerekhez és elkezdtem Roulettezni.

Mit se mondjak megkaptam az 5. pofont, ezt már nem tudtam hova tenni. Ennyire gyenge, hogyan lehetek ill. nem volt elég a pofonokból, ennyire talán még sosem haragudtam magamra, hallottam néha egy-két történetet, hogy emberek mennyit veszítenek eladósodnak, elválnak, tönkre megy az életük, én erre mindig azt mondtam, hogy meg is érdemlik,legalja, ennyi nincs egy emberbe ennyi akarat. Hát most ezt érzem saját magam iránt is. És talán a legszomorúbb dolog, hogy az ember megnézi az étel árát amit megvesz, hogy azon is spóroljon, ill. vannak dolgok amire vágyakozik és nem veszi meg mert nem teheti meg,de szerencsejátékra elver több százezret. Sztem. ennél szánalmasabb dolog nem létezik.

Hát most az utolsó megtakarításomból kezdem ismét az építkezést. Megpróbálom úgy alakítani ezután az életem, hogy még egyszer ne keljen csalódnom saját magamban,és nem is fogok. Több figyelmet fordítok majd mindenre ami mellett eddig elsiklottam. És elég volt a tanulópénzből meg a büdös nagy pofonokból:)

Ez egy angol srác megosztásának régebbi fordítása, van benne erő.

"

Kedves olvasók,

Szeretnék egy történetet az aktív szerencsejátékos időből és egyet a felépülésem idejéből megosztani veletek. Ha egy átlagos látogatója vagy az oldalnak aki úgy érzi, hogy neki / férjének / feleségének / barátjának vagy a barátnőjének gyaníthatóan komoly problémája van a szerencsejátékokkal arra kérlek olvasd tovább…

A történet érthetőségének kedvéért szeretném elmondani közel négy és fél éve nem játszottam. El fogom mondani, hogyan sikerült és hogyan javul folyamatosan az életem.

Nem emlékszem a sodródó és általában véve ostoba időszakomra 18 és 23 éves korom között, így előre ugrok arra az időre, amit úgy hívunk „süllyedés”.

Telefon csöngés... francba… rohanás kifelé a gép elől... „Szia szívem!” „Pár órát kések, barátokkal beszélgetek.” Vissza a terembe, nem sokáig, csak amíg az utolsó bankjegy kitart... Semmi baj, van még pénz a számlán, gyorsan át pénzfelvét, nem keveset, az összeset. Ismét bent… Fenébe, két óra így eltelt! És csak ennyi maradt?!!?!! Hamarosan vissza kell fizetnem… Ugrás a kocsiba... a fenébe, miért, miért, miért!?!?!?! Szitkozódás, gyorshajtás, mint Schumacher bedrogozva. Közben a gondolataim: Vissza kell mennem… …vissza kell szereznem… vissza kell mennem… a legjobb kifogás, ami átfut az agyamon:

Boldogan sétálunk a párommal miközben rémülten azt mondom: „Kicsim, ez egy kész agyrém… elhagytam a pénztárcám!!!!” talán csak a negyedik pénztárca, amit elhagyok, mióta együtt vagyunk… a számos „nem indult az autóm”-on és a „pont defektet kaptam”-on túl. Ezek egy évig mentek, talán valamivel tovább…

Aztán eljött a lebukás napja: Ide tudnád adni a lakbért? eh… őőőőő…. szóval…. - ahogy vissza tudok emlékezni egészen eddig a pontig cipeltem lelkemben a hazugságok terhét. – Drágám, problémám van a szerencsejátékokkal… vesztettem… Teljesen leégtem. segítséget fogok kérni... Összeszedtem magam és találtam egy GA gyűlést.

Sajnos hat hónap folyamatos gyűlésre járást követően megcsúsztam, majd ugyanebben az évben ismét visszaestem. Az exem elhagyott és mindent vitt, amit el tudott vinni. Az életem drasztikus fordulatot vett és végül a családom is eltávolodott tőlem én pedig újfent a játék börtönében találtam magam bujkálva és menekülve.

Szeretném az ekkori életem egy hasonlattal illusztrálni, kérlek bocsássatok meg a helyenként élénk fantáziámért:

Az életem leginkább egy ház építéséhez tudom hasonlítani. Amikor megtalálod a megfelelő helyet a házadnak, mindent körültekintően kezdesz vizsgálni. Ha egy aktív szenvedélyes szerencsejátékos vagy és megtaláltad az alkalmas helyet, vizsgálódás helyett szerzel egy lapátot és ásni kezdesz. A gödör egyre mélyebb és mélyebb lesz egészen addig, amíg mindösszesen már csak a körülöttünk lévő sötétséget látjuk. Most, hogy ilyen mély a gödör és már ki sem tudunk mászni. A megoldás: folytatjuk és még mélyebbre megyünk. Eszünk ilyenkor azt súgja ki kellene másznunk és újra kezdenünk, ám a bűntudat társulva a fejünkben lévő hangokkal azt súgja: Áss!

Tetteim példátlanok voltak a betegségem mélysége miatt, vagy ahogy a barátnőm szerette hívni „akaratgyengeségem” miatt. Nem láttam kiutat a veremből, amit ástam és a barátság kötelékeit sem tudtam elkapni, amivel a GA-s barátaim próbáltak kihúzni, de egy teljes újraprogramozásra volt szükségem az személyiségem elejétől a végéig.

Ezt követően nem könnyen, de egy nap kiszabadultam. Teljesen és totálisan leégve, egy olyan helyre kerültem, ahol arra tudtam koncentrálni, hogy távol tartsam magam a következő játéktól bármi is történjen. Eljött tehát az a nap amikor kimondtam: „Ami elment, elment.” Csak azok a dolgok tehetnek képessé megépíteni egy új épületet, egy új életet, amiket a GA-ban tanultam. Pénz és játék nélkül elkezdtem lerakni az alapokat. Lassan, de biztosan dolgoztam, így egyre tisztult a kép. Ez azt jelentette, hogy hajnalban keltem, 6-ra jártam dolgozni és hittem, hogy vége lehet az őrületnek. Ez volt az időszak, amit ma úgy hívok a „nehéz út”. Minden napot azokkal a szavakkal kezdtem „csak a mai nap nem fogok játszani”. El kellett engednem egy szép autót és egy jó munkát egy bicikliért és egy hajnalban kezdő állásért, de a lefektetett alapok stabilak voltak. Folytattam a kemény munkát és egy idő után másik autót tudtam venni. Nem hitelre, hanem kp. Nevezzük ezt néhány téglának életem építésemben. Tovább dolgoztam, törekedtem és ahogy az erőm növekedett, úgy halkultak el a fejemben a hangok abból a sötét és nyomorúságos lyukból. Néha arra riadok fel, hogy ismét beleléptem a csapdába, aztán amikor felismerem, hogy csak egy szörnyű álom volt a múltamból megkönnyebbülök. Az épületemnek immár megvannak az alapjai, így az életemnek is megvannak az alapjai. Egy pici, de kényelmes helyen élhetek most, folytatom az építést immár a pozitív változásokkal a személyiségemben, jellememben így tudom, hogy új épületem nem fog leomlani.

A dolgok, amiket örökre elveszítettem is kezdenek visszatérni: az exem – aki mindent elvitt – ismét megjelent és mára kölcsönösen tudjuk tisztelni egymást, kapcsolatban maradtunk. Visszakaptam a családom szeretetét és a múlt mostanra, valóban múlt lett.

Amikor azokra gondolok, akik szintén a gödrükben rekedtek és menekülnének a gyűlések végén elhangzó és lelkembe égett szavak jutnak eszembe: „Istenem adj lelki békét, hogy elfogadjam amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak azon amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget!”

A „bátorság” és a „bölcsesség” számomra azt jelenti, hogy bár nem látom az őrangyalom, de ő engem igen és ha rám néz megláthatja, hogy megváltoztam. Igaz ember vagyok, aki nem bánt másokat, tisztán lát és gondolkodik az élet dolgairól. Nem számít, hogy az utam merre visz az biztos, hogy nem szeretnék abba a lyukba visszalépni, amit mindannyian szerencsejátékként ismerünk.

Az életemet és a jövőmet köszönhetem a GA-nak, és hálás vagyok azoknak az őszinte és tiszteletre méltó embereknek, akik megadták elfogadásuk. Remélem mindenki megtalálja a bátorságát, hogy meglássa mit adhat a GA és hogyan változtathatja meg az életet.

Befejezem az írást egy utolsó érzéssel. A sötét napjaimban gyakran gyűlöltem a szerencsejátékot. Olyankor gyűlöltem azokat az embereket is akik számon kérték gyengeségeim. Inkább bezárkóztam a magányomba és kísértéseimbe. Most úgy látom ezt, mint az elmúlt önfejűségét, amit többé nem hagyhatok elhatalmasodni, hogy ismét szabályozza, befolyásolja, vagy meghatározza életem. Nem változtathatom meg a múltat és a tényeket, amik körülvesznek, de újraépíthetem az életem.

A történeteitek, kérdéseitek és helyzeteitek, olyanok mint egy „terápia” ezért gyakran szólok hozzá ezen az oldalon. Az érzés élénken él bennem általatok, milyen volt abban a lyukban lenni és a szívemből szólok hozzátok, mert mindezt én is végigcsináltam. Csak a felépülési programon keresztül tudtam újjáépíteni összetört életem.

Nem adok kölcsön, nem lopok, nem hazudok (próbálok nem hazudni), becsületes vagyok és próbálom tőlem telhetően tenni a dolgom. Ami a legfontosabb számomra, hogy minden reggel úgy kelek fel, hogy magamnak elmondom: csak a mai nap nem fogok játszani. Soha nem leszek „normális” és soha nem fogok tudni embereket megváltoztatni, ám ez nem számít, ha magam miatt és magamnak változok továbbra is.

Létezik a jobb út, tiszta szívből kívánom nektek!

A nevem Barrie és szenvedélyes szerencsejátékos vagyok.

Szia Sziddharta!

Sziasztok Szabi vagyok egy kényszeres szenvedélyes szerencsejátékos!

Nálam nagyon fontos volt a vágy a szerencsejátéknak az abbahagyására!

Amíg nem volt meg bennem a vágy addig nem tudtam megállni,hogy ne

játszak.Én sportfogadást játszottam és pókert,de mindegy,hogy ki mit

játszik legyen az póker,kaszinó,játékgép,sportfogadás a lényeg

az ,hogy vágyakozzon arra hogy abbahagyja a szerencsejátékot.A vágy is

egy erős kényszer,késztetés arra,hogy abbahagyjam a szerencsejátékot.

Én csak azt tudtam amikor lejöttem a GA-ba,hogy undorodom a

szerencsejátékoktól,undorodom magamtól és mindent és mindenkit

gyűlölök aki nálam sikeresebb,boldogabb és gazdagabb.Irigyeltem azokat

az embereket akiknek semmi gondjuk nincs.Sokat és sokszor játszottam

nagy pénzben,ha nem volt pénzem kölcsönkértem,loptam akitől csak

tudtam,hogy játszak mert egy kényszeres szerencsejátékos vagyok. De ha

a vágyam erősebb ennél a kényszeres játszásnál akkor fel tudom

tartóztatni a játékot mindig csak 1 napra. Nekem jó dolgokkal kell

felvértezzem magam,hogy a rossz dolgokat legyőzzem!Elsősorban

önmagamban kell legyőznöm a rossz dolgokat.Én úgy képzeltem el ,hogy

akkor teszek jót ha sok pénzt nyerek akkor fognak becsülni a

családtagjaim és barátaim és ez önbecsüléshez is vezet! Ez a dolog

nálam akkor sem működne ha nyernék,mivel gépszíjas játékos vagyok és

addig nem tudnám abbahagyni a játékot amíg pénzem van.Ezért is erős a

vágy bennem és az elszántság!Hosszútávon mindig a kaszinó és a

fogadóiroda nyer,mivel én nem vagyok gép.Amikor sportoltam le tudtam

győzni az ellenfelet,de tudom hogy egy gépet hosszútávon képtelenség

legyőzni.Be kellett látnom,hogy a játék legyőzött engem amit már

amióta a GA-ba járok nem kudarcként fogok fel,hanem örülök neki,mivel

azóta sem lenne hitem és nem hinnék Istenben.Én azt hittem,hogy a

nyereményből megváltom a világot de most már tudom hogy ez csak egy

ábránd voltés olyan dolgokat eseményeket mulasztottam el a játék

miatt ,amivel jót tehettem volna a szeretteimnek ,barátaimnak és

önmagamnak ami minden nyereménynél többet ér.Már tudom,hogy akkor

hozok okos döntést,ha az időmet és energiámat a szeretteimre magamra

és jó dolgokra fordítom!A boldog élet lényege a jóság minél magasabb

szinten történő megvalósítása! És mivel én kényszeres szerencsejátékos

vagyok és az életembe beférkőzött a kényszeres szerencsejáték úgy

tudok ez ellen tenni,ha minél több jót teszek másokkal és önmagammal!

Szabi

Szia Nagykároly!

Ebben az írásodban jött ki a lényeg! Ez pedig az, hogy jóü dolgokkal kell felvérteznünk magunkat ahhoz, hogy a rossz dolgokat legyőzzük. És bár nagyon fontos hogy a világban létező rossz dolgokat legyőzzük, elsősorban önmagunkban kell legyőzni a rossz dolgokat. Csak az nem mindegy, hogy ki és mit tart jó dolognak. megfigyeléseim szerint a legtöbb kényszeres szenvedélyes szerencsejátékos úgy képzeli el a jót, hogy sok pénzt nyer, amivel aztán majd sok jót fog tenni!

Ez a dolog akkor sem működne, ha tudna valóban nyerni.Hiszen minden szerencsejáték egy ezerszeresen megtervezett üzletág ahol a szervezet mindig nyer. Tehát a nyereési esély olyan minimális, hogy az ember eközben minden olxóyan egyéb lehetőséget elveszít, ahol valóban jót tudna tenni. Ez minden szerencsejátékos tévhite, hogy majd a nyert nyeremélnyből megváltja a világot. közben minden lehetőséget elmulaszt hogy valóságos jó dolgokat tegyen. Pusztán az, hogy többet lehetne a szeretteivel, minden esetleges nyereménynél nagyobb lenne, ha ez megtörténne, de ehelyett az ember minden idelyét buta gépekkel tölti vagy lehúzós játékokra fecséreli az életét. Egy barátom azt mondta, hogy aki pénzben játszik, az feszültséglevezető perceket vásárol rossz arcoktól méregdrágán. Szerintem van ebben valami.

Okos döntést hoz az az ember, aki úgy dönt, hogy az idejét a szeretteire fordítja, és a jóság egyéb valóságos módjait szeretné megvalósítani. Ehhez kell ám a kreativitás! Hogy bközben találjon olyan jótetteket, amivel a feszültségét is levezeti. Mert sajnos a kényszeres szenvedélyes szerencsejátékosok nagyon magas feszültségküszöbbel rendelkeznek, és a jótettek nem igazán izgalmas dolgok. Hát keressen minden játékos olyan festzültséglevezető módszereket ahol jót tud tenni, de kiszámítható módon és nem egy esetleges, sőt igen kicsi esélyű nyerés általNálam a munka egy ilyen dolog. És nagyon figyelek arra, hogy ne legyek munkamániás. nem is vagyok az, pedig rengeteget dolgozom. A sport is egy ilyen tevékenység, és ez lártszik is, mert sok kényszeres játékos korábban a sporttal tudott gátat szabni a játékkényszereének, és mikor abbahagyja a sportot akkor szabadul el igazán a szenvedélye. Szerencsére azonban nem csak a játék és a sport lehet feszültségtlevezető eszköz, hanem szinte minden más is, csak valami jósággal össze lehessen kötni. Túrázás közösségi élet.Család barátok túrák kirándulások kertészkedés gyűjtés stb... egészségmegőrzés mértéktartás böjtök önmegtartóztatás mások segítése...

A boldog élet lényege a jóság minél magasabb szinten történő megvalósítása. Ebbe vesse bele magát, akineki lelkébe belefészkelte magát a kényszeres játék.

Szia Sziddharta!

Remélem csatlakoztál a csoporthoz mert sok pozitívumot tud adni! Én nem tudok mértéket tartani a játékban mert egy gépszíjas vagyok! Nekem a családom látta a kárát a játékomnak de én nem bánom hogy ilyen vagyok egy szenvedélybeteg mert ha nem lennék ilyen nem hittem volna Istenben! Nagyon szerettem játszani nyerni hogy én legyek a király a legnagyobb, a legjobb de rá kellett jönnöm hogy a leggyengébb vagyok.... Szerettem volna a legjobb lenni mindenben a VB n vagy Olinpián indulni valamiben de most már belátom hogy nem vagyok elég jó! Sok mindenben kell változnom de legalább látom már az út végét! Sok rosszat tettem az életemben amit nem kellett volna de tudom jól hogy hasznomra vált ez a sok rossz és jobb ember lettem ! Szeretem a családom és sok mindent el tudok fogadni amit ezelőtt nem tudtam elfogadni! Szeretem, a családom jobban mint bármikor a játék előtt és már tudok felelősségel tartozni irántuk! Élni akarok és hálás vagyok Istennek hogy nem tettem meg amit gondoltam! Te tudom hogy tudnál mértéket tartani ,mivel rendkívűl bölcsnek és okosnak gondollak.Jó élni és ezek után tudtam illetve érzékeltem meg hogy nem játszom..... Sokkal jobb dolgok vannak mint a játék szerető család barátnő szülő!!! Hosszú távon mindig a kszinó a játrék nyer vagyis a SÁTÁN!

ÜDV sz

Szia!

A sport az én életemben is nagyon erősen jelen volt és az én életemre is erősen rányomta a bélyegét a kűzdés. talán ezért van az, ha irreális célt is tűzünk magunk elé, mint pl: nyerni valami nevesített összeget, akkor sem adjuk fel, aminor fel kellene. A gyaloggalopp ostoba vitézéhez hasonlítunk, aki még akkor sem adta fel a harcot, mikor már levágták minden végtagját...Azért csak megtanulunk reálisan látni előbb utóbb. Ezért nem akarok teljes absztinenciát mert ha már tényleg bennem a mérték akkor nagyon ritkán miért ne gyakoroljam? nem válhatunk vén impotenssé, aki ha már a szerelem minden csinját binját megtanulta képtelen csinálni:)) Szóval minden ember képes arra hogy mértéket tartson, és megerősítse önmagát. ha viszont egészen biztosan a család kárára megy a sok próbálkozás akkor jöjjön az absztinencia, és az nem kudarc, hanem szintén győzelem. mindenki lehet győztes, ha igazán hisz benne. Sokféle győzelem van, mindenki azt a győzelmet szerezze meg amire képes!

Szia Sziddharta!!!

Na úgy tudsz csatlakozni az internetes GA hoz hogy küldesz egy e-mailt erre a címre és automatikusan felvesznek a listára!

fenntartas.24ora@gmail.com

Üdv: majd írok csak sajnos mennem kell dolgozni!

Üdv: egy kényszeres szenvedélyes szerencsejátékos

Szia!

Igen, már újra itthon vagyok Magyarországon, és Zalaegerszeg lett volna az ideális hely a GA-hoz.De a net is nagyon jó. Én is kártyáztam egyébként, csak a Black jacket nyomtam. Elég buta játék az ultihoz képest, de az izgalma megfogott. Én sem játszottam rosszul, de azt hiszem egy kényszeres játékos emlékeiben mindig szépülnek a dolgok, és a nyerési átlagát irreálisan magasra saccolja. Ez rám eléggé igaz. De az tény, hogy én is nyertem mesés összegeket. De azért inkább az volt jellemzőbb, hogy sokszor mentem le nullára vagy minuszba.

De én sosem éreztem magam vesztesnek, és Te sem vagy az. Mikor végleg lehyunyod a szemed akkor valaki lefújja a meccset. Majd akkor vethetsz számot. Addig kiváló esélyed van a győzelemre.

A szégyen eléggé hátráéltatja a folyamatot

Szia Nagykárooly!

Szívesen látogatnék egy ilyen vuirtuális GA-t

hogy lehet odajutni?

nem akarok egy lehetőséget sem kihagyni, hogy megerősödjön bennem a kontroll, és az odafigyelés.Én 14 éves koromban játszottam utoljára játékgéppel. Akkore még nem voltak olyan függőséget segítő képi és hangeffektekkel megspékelt agresszív gépek mint ma. Kicsit hangsúlyozottan próübáltam ki, de azóta sem játszottam géppel, soha többé egész életemben.De 7 évvel később 21 éves kortomban külföldre diszidáltam, és akkor rákaptam az igazi kaszinóra, ahol nem gépekkel játszik az ember, hanem másokkal.Ez vált az én szenvedélyemmé, amit azóta folyamatosan szelidítek, és amiben már nagyon közel járok a mértékhez.tehát pontosan negyedszázados az igazi függőségem. Már nagyon jól uralom, de még van hová fejlődnöm. Mindig csodálkoztam, hogy lehet géppel játszani ha olyan kiszámíthatóan alacsony a nyerési esély... De hát épp az esély megitélésének képessége a gyengénk... Ennek ellenére én mindig ki tudtam számítani, hogy a gép sokkal rosszabb esélyt kí

nál mint az élő játék, így sohasem estem kísértésbe a gépek iránt. még akkor sem, amikor minden pénzemet elbuktam a kaszinóban, és már csak a játékgépbe való apróm maradt. ebben mindig tudtam következetes és erős maradni...

De azért az élőjáték is az 50 százalék alatti nyereményt kínál csak. Nem lenne rosz ha a géppel játszók tudnák, hogy mennyivel nagyobb a nyerési esély élőben. Bár akkor meg a kaszinózásra szoknának rá! Szóval nem reklámozom a kaszinókat... Csak jeleztem hogy én speciell nem a gépesek közé tartozom, de egy kutya.A lopások is kimaradtak, ha nem volt miből, akár fél évig sem mentem el. De az nem erény, Te is tudod, hogy nem a kihagyott idő a mérvadó. Mindegy. Igen álhatatosan munkálkodom az igazi erős egyéniségem kialakításán, és ebbe a folyamatba nagyon beleillik egy virtuális GA. Bár nekem nem kell erősítő gyakorlat ahhoz, hogy csak ezt a napot hagyjam ki, meg ilyenek, hanem én végleg meg akarom erősíteni magam hogy ha jön a gigantikusan erős impulzus akkor legyen ott az annál még sokkal erősebb kontroll...

Szia Nagykároly!

Tulajdonképpen mindenkinek a saját összes hibáját le kellene győznie, és abból a kóros játékszenvedély csak egy. Így aztán nekem sem csak a kóros játékszenvedélyemet kell féken tartanom egy életen át, hanem az összes jellemhibámat is, abból meg van bőven. Pont ezért emeltem ki olyan kihangsúlyozottan az önismeretet,mert annélkűl el sem jut a tudatunkig, a probléma lényege.Ezért az önismeret kiemelt terület!!! Ez nem azt jelenti hogy ez a legfontosabb, mert az a gyakorlat, de egy elengedhetetlen komponens. Nem tudom ismeri e valaki a zárak belsejét. Arról szól a dolog, hogy van egy konstelláció, ha az MIND együtt van, akkor a kulcs nyitja a zárat, de ha csak egy nem akkor nem nyitja. Ezért óvatosnak kell lenni egy részterület kiemelésével, mert úgyis csak együtt számít az egész, de azért az önismeret nyugodtan megemlíthető, mint markáns tartópillér. Önismeret nélkül nincs betegségtudat, márpedig annélkül gyógyulás sem. De ahogy Te kiemelted, a hít is legalább annyira fontos. Istenben , a jóban, magunkban, vagy valamiben. Én erős hittel rendelkezem és ez szintén nagyon sokat számít! Köszi hogy erre rávilágítottál!

A GA csoporttal sincs semmi bajom, sőt be is iratkoztam volna egybe, de ha nem lehetett akkor eljöttem ide, mert ez egy virtuális öngyógyító közösség ahol már az is gyógyerő ha leírod a gyógyulással kapcsolatos gondolataid, nemhogy még a másokét is elolvasod. És én ebben is hiszek! Minden jóban! Hiszem hogy minden számít! Minden tudást össze kell gyűjtenünk, mert sosem tudhatjuk, hogy nem épp az az egy dolog hiányzik a gyógyulásunk kulcsához. Egy életen át gyűjteni kell a tudást és használnunk kell, hogy a pozitív gyakorlaton át elvezessen a megoldásig a gyógyulásig a mértékig! Aztán ha odáig eljutottunk akkor ébernek kell maradnunk, hogy ezt az állapotot áéletünk végéig fenntarthassuk, hogy sose essünk vissza. Egy életen át tartó pozitív erőfeszítés. könnyedén erőlködés nélkül. Nagyon nehéz és nagyon nagy dolgok ezek... Írni sem könnyű róluk, nemhogy megvalósítani őket. Jó magam is ezen munkálkodom. Csak így tehetek valamit az emberiségért, ha magamat megjavítom.

Remélem ezt a tevékenységet még sokáig folytathatom embertársaimért és magamért. É ez életem összes szinterén zajlik. Ez itt egy helyszín.

Jó ez az oldal!

Én Zalaegerszegen el akaeórtam menni egy gamblers anonymusba, de sajnos nemrég megszünt. Azért mostb akartam elmenni, mert az volt az elhatározásom, hogy előbb megoldom aztán beszélek a dolgaimról. Így sokkal tovább tartott, tehát ne ezt az utat járjátok.

Viszont ha már 25 évet így belefeccöltem, nem tartom olyan rossz dolognak,azt hogy ezt így tettem.

Egyszo mint száz sajna nincs itt GA rezért ezt a forumot választottam magamnak közösségi terápiának... :)) A GA-t kipróbáltam volna, bár utóbb az egyik oldalon azt olvastam, hogy bele keverik kicsit az Istent. Nálam ez nem tuti dolog így aztán mégsem olyan nagy trauma, hogy ezt a helyet találtam helyette. Ide többen belépnek, okos dolgokat olvashatok Tőlük,amik elmélyítik az eddigi ismereteimet, hogy újabb összefüggéseket megállapíthassak. Az sem kizárt, hogy valakinek hasznára lesz az amit én megtapasztalok és megosztok. Biztosan sokkal tönbben járnak ide, amint akik meg is nyilatkozbnak...

Kedves Nagykároly!

nem kérdés, hogy a játék kényszer. De minden kényszer mögött áll valami, egy kiváltó ok egy eredet egy forrás. És ez nem minden képnyszeres játékosnál közös.De azért emeltem ki a pénzt, mert az minden szerencsejátékosra vonatkozik, hogy olyan játékot választ, amit pénzben játszik. Valamennyi szerencsejátéknak megvan az a fajtája is amit nem pénzben játszanak, azaz minden szerencsejátékot lehetne nempénzben is játszani ugye? mégis minden kkényszeres szerencsejátékos pénzben, PÉNZÉRT játszik. Ezért feltételezem, hogy a kapzsiság egy kulcsszó, mert ami van az nem elég!Több kell! És ezt kapzsiságnak nevezem . Most már hogy régóta figyelem magam. Korábban erre a kérdésre nem is figyeltem, mert bár nem tudatosan, de hittem, hogy az akaraterőmmel befolyásolhatom a szerencsét. De mióta nyilvánvaló számomra, hogy ez nem így van, azóta képes vagyok gondolkodni, és egy két egyszerű összefüggést megállapítani. Persze ezt mindenkinek meg kellene tennie saját magán, de az tény hogy NAGYON PONTOSAN megállapítsuk, mi az ami a mi kényszerünk igazi forrása. Tehát a felszinen lévő kényszert igazán a kiváltó ok oldaláról kellene már megnézni. Minden szakember leírja a felszint tüneteket a következményeket! De a kiváltó okok között legtöbbször valami baromságot említenek... Traumákat nehéz gyerekkort egy szeretett személy elveszítését. A nem ebbe a csoportba tartozó emberek között is mejdnem ugyanolyan arányban vannak traumák nehéz élethelyzetek szeretettek elveszítáése. Mélyebbre kell ásnunk önmasgunkba, ha valóban változtatni akarunk önpusztító szokásainkon, és kényszeres szenvedélyeinken.

Szia Sziddhárta!

Ez nem kapzsiság kérdése meg nem is akaraterő hiány!

A játékos illúziókat kerget maga előtt és egy álomvilágban él! Azt hiszi hogy ha nyer akkor minden jó lesz minden elrendeződik otthon a családban meg hogy ebből fog megélni! Aki kényszeres szenvedélyes szerencsejátékos(ez a meghatározása) az nem tud kicsibe játszani nincs olyan hogy akkor kicsiben játszom és annyi. Én is azt hittem hogy tudok kicsiben játszani meg csak napi 10 ezret nyerjek meg és abbahagyom! De az ember nem tudja abbahagyni mert ez egy kényszer és nem kapzsiság! Kényszert érzel hogy játssz! Sok játékos nem tudja megmondani hogy miért játszott! Valaki azért veszít sokszor,hogy így büntesse meg önmagát!!!Amúgy meg én nem gépeztem soha "csak" internetes sportfogadás meg póker! Engem hidegen hagy a csillogás ragyogás amit a nyelőautomaták okoznak! De sokszor volt olyan amikor fogadtam egy meccsre hogy úgyéreztem mintha játszanék és befolyásolni tudnám a mérkőzést!!! Illúzió! Utáltam magamat amikor nem tudtam magamnak venni akár kenyeret vagy akár ruhát stb... folytathatnám a sort.Sok mindent elkövet egy játékos akár törvénybeütköző dolgot is hogy játszhasson! És itt történik a legtöbb öngyilkosság is illetve öngyilkossági kísérlet! Remélem nem rémítettem meg senki és fel fogják keresni minnél többen ezt a topikot és megoszthatjuk egymás tapasztalatait vagy tudok segíteni bárkinek akinek szüksége lenne rá legyen az családtag!

Üdv: egy kényszeres szenvedélyes szerencsejátékos

Szia!

Én tudok neked segíteni ha hajlandó vagy elfogadni!

Van egy csoport GA( névtelen szerencsejátékosok) én is oda járok! Van telefonszám is meg minden vagy itt is beszélgethetünk a neten!

Üdv: egy sorstárs