Ismertek notórius későket? Szerintetek az ő hibájuk vagy adottság? (beszélgetés)

Szeretem tudni,hogy kire,mikor várhatok,hogy időben"ünneplőbe öltöztessem a lelkem":-)Számomra fontos,és azzal,hogy megvárat azt sugározza,hogy én nem vagyok az számára,hiszen akkor odafigyelt volna arra,hogy ne várasson hiába,és ne "lopja az időmet".

Természetesen én is el tudom foglalni magam,de én beosztom az időmet és megszervezem a tenni valóimat,és szerintem minimális igény,ha ezt elvárom a családomtól és a barátaimtól.

A munkahelyen és az iskolában pedig,kötelességnek tartom az időben megjelenést. Lehet régimódi vagyok és ez már nem divat?

Lehet, h Minervánál a megoldás? "...igyekszem azt adni amit el is várok másoktól." Talán ők el sem várják a pontosságot? Ha jobban bele gondolok, lehet ez így, mert a párom, ha megbeszél valamit, éli tovább az életét, nem ül ott és várja a megbeszélt időben az illetőt. Mikor az megérkezik, majd úgyis szól. Ha neki közben úgy alakul az élete, h mennie "kell" vhova, elmegy..... Ezzel szemben, én ("mi") a megbeszélt időben a megbeszélt helyen várakozom az illetőre. Esetleg csinálgatok valami ott is végezhetőt, de ennyi...

Ezt hogyan látjátok?

6 éves korra kiderül? A fiam 14 éves koráig nem késett sosem, sőt már 1/2 7-kor ott állt a suli kapuba. A középiskola óta viszont 5-10 percet mindig késik. Ez a rossz időbeosztás miatt van. Hiába keltem fel időben a fiamat, ő mindent reggel csinál. Bepakolás, zeneletöltés, stb. Az idejét úgy számolja ki, hogy még véletlenül sem indul el a buszhoz. Ha nem oda, akkor már meg van az 5 perc késés. Azt szokta mondani, hogy miért várakozna, elég ha pont odaér, vagy kicsit késik. Sajnos ez suliba, munkahelyen is megtörténik.

Nem hiszem, hogy családi vonás. Sem az én családomban, sem a férjemében nem volt még ilyen.

A téma engem is érdekel :o)3 okból is érintve vagyok :o)

1. Magam gyermek és ifjonti koromban gyakran késtem (kaptam is szidalmat érte rendesen) de úgy emléxem, soha nem éreztem emiatt rosszul magam. Ahogy anyódos is mondja "hát ideértem, nem?"

Mostanra remekül szervezem az életemet. Ha késve is indulok, még akkor is odaérek (ezt nem tudom megmagyarázni, de így van) Most sem stresszelek a késés miatt, mégsem kések el.... :o)

2. A párom viszont komolyan míveli a késés tudományát. :o) Fura mód, engem nem zavar. Én sem értem miért(?)

3. Ami aggaszt az a gyerekem. Nem értem miért vagyok annyira kétségbe esve az ő késései miatt. Most 17 éves, és a legnagyobb nyugalommal képes készülődni otthon, becsöngetés előtt 5 perccel (a suli 40pecre van) Szólok neki, válasz "jól van már". A vicc (?), h én is pont ilyen voltam, kinőttem, a párom (nem az apja és nem ő nevelte) is ilyen és boldogul.... Mégis a kölök ki tud akasztani (pedig nem kéne) ... Vajon miért?

Én nem szeretem azokat,akik késnek. Tipikusan mindig megmagyaráznak mindent. Szoktam mondani nekik, hogy nem érdekel.

- Itt voltál időben?

- Nem.

- Akkor sorry, erről most lemaradtál.

Persze ezt csak akkor teszem, ha nem először fordul elő, hisz mindenkivel történhet valami, amire nem számít. Ha legalább egy telefont megenged, akkor egy picit enyhülök..:)

Szerintem sokat árul el az illetőről, az, hogy késik vagy sem. Például tudhatjuk, hogy mennyire számíthatunk rá bizonyos esetekben. A barátaink tehát ez alapján is szelektálódnak.

állítólag ez a notórius késők részéről egy játszma vagy pedig önkiterjesztési törekvés, mondván, úgyis elnézik nekik.

nektek mivel szokták indokolni ők maguk (a késők) a késést?

Ez egy jó kérdés... :)

Én sosem késtem el sehonnan, sőt már rosszabb voltam a kelleténél, mert volt, hogy már negyed órával előbb ott voltam, ahol kellett. Csodálkoztam is, hogy a barátnőm, aki felnőtt nő, egyedül él, gyereke sincs és nem is cicababa, miért késik el minden áldott nap mindenhonnan. Aztán amikor rövid időre én is egyedül maradtam, folyamatos versenyfutásba kerültem az idővel és nem értettem hogyan, hiszem nem is volt másra gondom csak saját magamra. Azóta minden visszaállt :)

igen, apám!

akkor kezd el készülődni, amikor oda kéne érni.

Már sokszor direkt előbbi időpontot mondunk,ha oda is akarunk érni.de mindig megtudja magyarázni:)

Na anyósom pont ilyen:S Párom szerint világ életében ilyen volt, munkahelyről is mindig elkésett. Nála ez adottság szerintem, nem bírja beosztani az idejét és nagyon szétszórt. Mondjuk van amikor sikerül időben megjelennie, de nem ritka a fél órás késés sem és csak megvonja a vállát, hogy úgyis itthon vagyunk nem?

Én kiborulok tőle.