Írjunk verset bármiről! (fórumjáték)

Ne ugrass Te engem Hansi, a szavadat nem hiszem,

egyszerre e sok változás, feldúlná az életed?

ha melletted jó asszony van, nem hagyna Ő hoxázni,

csak is mindig azt akarná, őt kényeztesd estélig.

új tervem már régen nincsen,felborult az életem,

a nyugodt kis állóvízben, felmerült az új elem,

nem a panasz miatt mondom, csak változott sok minden,

mosogatok,beágyazok, és vasalom az ingem,

hirtelen a sok változás,nincs már időm semmire,

verset írni Bogárkámnak,titokban kell, izibe,

éjjelente felébredek,akkor gyorsan rímelek,

aztán gyorsan vissza ágyba, s álszent pofát mímelek,

Nem muszáj azt Hansi bácsi, Te akartad így legyen,

ágyra járni csak muszájból, az nem olyan élvezet,

a munka meg ketté oszlik, könnyebb lesz a lelkednek,

kibeszélni, megbeszélni lesz kivel a terveket.

elmúlt lassan ez a nap is, nem csináltam oly sokat,

Láttad volna Hansi bácsit, mily édesen mosogat,

oda lett a szabadságom, párban járok ezután,

muszáj megint ágyra járnom,így telik a délután,

Elbújt a nap, fúj a szél,

erre vártam nagyon rég,

elég már a dög melegből,

jöjjön egy kis enyhülés.

Hiú reményt táplálok,

holnap megint "40" fok,

izzadni fog mindenem,

tusolhatok szüntelen.

A vízórát leolvasom,

eldobom az agyamat,

ennyi vizet nem használ el,

talán egy foci csapat!

Ígéreted ne feledd!

Elülöm a fenekem,

Ha versedet olvasom,

Erre várok már nagyon.

Ha pihentetted testedet,

Ne feledd ígéretedet!!!

hansi túl van az ebéden,édességnek málna volt,

pitykézni sincs most sok kedve, nadrágján meg lett egy folt,

húz a háló, álmosodok, ebéd után pihizek,

alvás után kertbe megyünk,"megvizsgáljuk" a vizet,

Énekedet nagyon várom,

Ne járjál úgy, mint a bárdok!

Remélem, írsz nemsokára,

De nem kerülsz a máglyára.

Walesi bárdok a kedvencem,

Könyv nélkül is elrebegem.

Hansi, gatyád kösd fel már most,

Utánozzad Arany Jánost!

nem tettél fel túl sok kérdést, ennyi tintám nincs nekem,

hogy a választ kimerítsem,olvasd majd el énekem,

"walesi bárdok" stílusában fogalmazom meg Neked,

mire majd a végére érsz, elülöd a feneked,

Tudom, nem vagy őzsuta,

Nem is vagy Te bugyuta.

Fantáziád végtelen,

Megértetted levelem.

Meséljél már egy kicsit,

A Te napod hogy telik?

Milyen arra a széljárás?

Medencédben pancsikolás?

Locsolás a kertedben?

Gyönyörködés epredben?

Husikáddal csevegés?

Hideg szélben remegés?

Tűző napon hőguta?

Bár tudom, nem vagy buta,

Nem fekszel ki a napra,

Szert tettél már kalapra?

tudom, tudom, megértettem,

nem vagyok én oly buta,

sorok között olvasni kell,

nem vagyok én őz suta,

Se nem mákos, se nem tej,

Nekem ilyen sosem kell.

Sokkal jobb volt, tudod Te,

Mi nincs itt megnevezve.

Italokban nem vagy otthon,

Nekem se ivás a gondom,

De azért azt tudom én,

Hogy két italt kevertél.

A whisky az nem pálinka,

Nem is holmi kövidinka.

a fokhagyma pálinkája, úgy nevezett tüzes víz,

úgy cuppogott mikor itta, mint lekvárban gyümölcsíz,

gyermekként volt intézetben, annak neve a "kóter",

ott szokott rá erre arra, köztük volt "fire-water"

kitalálom, ne szerénykedj,

mákos tészta lehetett,

madártej a másik tippem,

hasam attól mehetett,

Nagyot tévedsz, kedves Hansi!

Nem magának vette Knóbli

Azt a finom itókát.

Volt is érte nagy jutalom,

De azt el nem árulhatom.

Nem álom volt, valóság,

Igaz, ez nem hazugság.

Olyan is volt, miről tudom,

Te is kedveled, de nagyon.

volt tömésből amalgám is,

meg a híres fogarany,

ahol lyuk van ott tömni kell,

hol van az én Bogaram?

"Jack Daniels" mániája,betegségre utal már,

a fokhagyma lassan sorvad,a testéért pedig kár,

alkoholba önti baját, férfi testről álmodik,

sötét bőrről, nagy bajuszról,hogy rebegi, dikk má dikk...))

Nem hallgatott Hansira,

Az a galád fokhagyma.

Besétált a kocsmába,

De ott nem volt jó pia.

A minőségit szereti,

Jack Daniels kell neki.

Ott is hagyta a Hansit,

Keresett egy jobb pasit,

Azzal itta a Whiskey-t.

várost néztünk fokhagymával,

indultunk a parlamentbe,

bandukoltunk, jött egy kocsma,

és Ő inkább oda ment be,

mindhiába imádkoztam,

ne gondolj már a piára,

ha jó leszel,elutazunk,

híres Via Appiára,

hatóságok begyorsultak, nekem is van plasztikom,

áprilistól júliusig ezt sütötték aszpikon,

mehetek már én is úszni,vén asszonyok vizébe,

az uszoda mindenkié,ördög forgat tüzébe,

Veled vagyunk, ugye, tudod?

Én is nagyon drukkolok.

szegény fejed, megértelek,

erre mit is mondhatok,

bízva bízzál, majd meglátod,

vigyáznak az angyalok,

szegény fejed, megértelek, erre mit is mondhatok,

bízva bízzál, majd meglátod, vigyáznak az angyalok,

A félelmemet írom ki,

hallgasson meg valaki...

holnap műtik a fiam,

mert nagy daganata van,

bizakodom,de félek...

lelkierőt - azt kérek...

tudott valamit az öreg...

az életrajzáról olvasgatva, ott volt "véletlenül" minden helyszínen a múlt században, ami ma már történelem...))

Nagyon jók a szonettjei, azt is dedikálta nekem.

A Jegyzetek az esőerdőből Eric Johnsonnal közös könyve.

A Vitorlán Kekovába verses kötet.

Kekova:

[link]

A kötetből Kekova című verse:

Kekova

Német turisták eddig el nem lepték

e falut, sem az orosz maffia.

Halászhálók száradnak, tarka lepkék

szállnak s a fűnek van még illata.

A körszínház több mint kétezer éves,

se bár, se diszkó; szerény emberek,

a kávéházban szelíden beszélnek

és még naponta sütnek kenyeret.

A tengert reggelente kékre festik

a roppant hegység alján. Itt mindenkit

a csend s az öröm ölel, szende korlát.

Ne mondd el mindezt másnak, kérve kérlek,

hadd tartson még pár percig a boldogság,

mely nélkül másutt tébolyda az élet.

(Kás, a török tengerparton, 1996)

elmentettem a címeket....

de vagy három nekem ismeretlen belőle.

200 szonett

Jegyzetek az esőerdőből

Vitorlán Kekovába

biztos nagy élméyn lehetett a találkozás...

engem az élete, a csavargásai inspiráltak...

néha szeretem olvasni a könyveit...

eléggé korlátok nélkül élt..

lehet érte szeretni és megvetni is...

én szeretem...

Faludyról még csak annyit,

Köztudott, nem viselt zoknit.

Én biz voltam oly' kíváncsi,

Lábára rá tudtam nézni.

Miközben könyveim dedikálta,

Láttam, zokni nélküli a lába.

A lényeg persze, egészen más,

Öröm volt a találkozás.

(Az egyik könyvbe azt írta, hogy szívvel és örömmel)