Írj néhány sort kedvenc versedből (fórumjáték)

....

....

Azután

újra hiszem, hogy összetartozunk,

hogy kezemet kezedbe tettem...

(Pilinszky János)

Elmentek már a madarak, a fecskék

Csak mi maradtunk itt: én és az ősz.

Szép álmomat a lelkemből kilesték

Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.

De elmentél, veled a nyár, az álmok.

Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken.

A hervadásban elmerülve állok,

És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.

....

/részlet Wass Albert - Őszi dal c. verséből)

Schrenk Éva: Merre jársz, kedvesem?

.........

.........

hangodat vélem hallani,

sejtem, hogy mit akar mondani.

.........

.........

Te vagy a lelkem jobbik fele,

nélküled életemnek nincs színe

.........

.........

Folyton szétfúj és összerak,

a mozdulaton át

mindig feléledő irányban

mutatva meg magát.

/Sz.M./

Az oltalom az oltalomban

a két karod a két karomban

a szerelem a szerelemben

a két szemed a két szememben.

Hogy szorítottam oltalomban

a két karját a két karomban

a szerelemben hogy szerettem

a két szemét a két szememben!

Gyurkovics Tibor

Percy Bysshe Shelley - A Szerelem Filozófiája

"...........

...........

...........

...........

A hold a tó vizén csobog,

réten ragyog a nap -

mit ér mindez, ha nem fonod

körém két karodat?"

Dsida Jenő / A kovakő

...........

...........

E fényüzenet én egyetlen kincsem,

de szívem csupa áldva-szerető,

s csak ütöm, ütöm Tinektek a szikrát,

míg elkopik, vagy szétreped a kő.

f

....

Te vagy a legszebb Hófehérke!

Ha megtudják,megölnek érte.

De befogad hét igazi törpe.

Mostoha nem néz tükörbe.

.

.

.

Elindult egyszer egy királyfi

az igazságot megtalálni.

De míg az egyik megtalálta,

az utat sok királyfi járta.

/Székely Magda:Hét mese/

/igaz lelkedért,jószívedért,humán hozzáállásodért,

manipuláció kizárásáért/

...Vad indák gyűrűznek körül,

míg a föld alvó lelkét lesem.

Régmúlt virágok illata,

Bódít szerelmesen.

Csönd van.A dudva a muhar,

A gaz lehúz,altat,befed......

Mint pára a tükrön,mint tükörkép az ablakon,

Mint a Kedvesed haján játszó,szétömlő hajnali fény,

Mindig két part között-mindig két tűz között..

...

És fogadd el azt,aki vagyok.

...

...

.......

.......

.......

.......

Két karodban átölelsz te ha félek.

Két karommal átölellek s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem.

Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.

(Radnóti Miklós)

Székely Magda:Úton

De hogy ki vagy valóban én

mégis tudom

hogy zaklatottan mint a szél

mindig úton

Hogy elég hogy elégedetlen

léted hová vezet

hogy ezután mindenfelől

utad leszek.

Kardos Győző: Olyan messze vagy...

......

......

......

Olyan messze vagy, mit keresek,

Vajon mi hoz mégis hozzám közel,

A képzelet? - A szeretet?

Mely ily gyengéden át és átölel.

Ölelj-ölelj te szív!

Annyira kellesz Te szeretet!

Szemeim a távolba néznek,

S a csillagokon át, téged keresnek.

Móra Ferenc:A didergő király

...

Mint amikor nap süt a jeges ereszre,

A király jégszíve harmatot ereszte.

Szemében buggyan ki szívének harmatja,

Szöghaját a lánynak végigsimogatja:

"Ne félj,a babádat ruhátlan nem hagyom,

Bíborköntösömet feldaraboltatom.

Bársonyrokolyája,selyem főkötője,

Lesz ezüstkötője,aranycipellője!"

...

Minden órám csüggesztő magányom

Néma csendén búnak szentelem,

Rajtad elmém, ah, törődve hányom

S könyim árját issza kebelem.

......

......

(Kölcsey Ferenc)

Várnai Zseni - Mért sír a gyermek

Mért sír a gyermek mikor köldökét

anyja ölétől eltépi a lét?

Mert szenvedéssel kezdi életét,

mikor el hagyja meleg rejtekét.

A zord világ hidegét érzi már,

nem tudja még, hogy lenni, élni fáj...

csak sír, mert fázik, éhes is szegény...

aztán megnyugszik anyja kebelén.

.....

......

Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál.

A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.

Oh, jössz-e már?!

......

......

-Goethe-

Dsida Jenő:

/Arany és kék szavakkal/

...

Úgy szeretnék én is

lámpásom esteli,

halavány fénye mellett

megörökíteni,drága

arany és kék szavakkal

csak Téged festeni,

míg ujjam el nem szárad,

mint romló fának ága.

S le nem lankad fejem

a béke isteni

ölébe,én szerelmem,

VILÁG LEGSZEBB VIRÁGA.

/küldöm Zsuzsanka43-nak,és .../

...

Dobbanó szívek ritmusán

reszkető vágy,ha átszalad,

rájönni édes kábulatban:

Én mindig téged vártalak!

/Kormányos Sándor: Vártalak/

Amíg fiatal vagy minden szépnek látszik,

Hulló könnyed is szivárvánnyá válik,

Mert ahogy te szeretsz úgy szeretnek mások,

Így lesz ellenséged és így lesz barátod.

Kit majd útitársnak melléd rendel a sors,

becsüld meg azt és erősen szorítsd a kezét!

Ha majd minden álmod valósággá válik,

egyet ne felejts soha: Légy hű mindhalálig!

Szeretlek, csak annak mond kit igazán szeretsz,

Boldogtalanná ne tégy senkit, ha boldoggá nem tehetsz!

/ism. szerző/

Endrődi Sándor: A szeretetről

Valakit, valamit szeretni kell.

Istent, szülőföldet, hazát.

Kinek lelkében nincs szeretet:

Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.

Nyíló virágot, kék eget,

Minden koldusnál százszor koldusabb,

Ki senkit, semmit nem szeret.

................

................

................

Radnóti Miklós - Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;

csönd van a házban, az éber egér se kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,

kasban a méh, rózsában a rózsabogár,

alszik a pergő búzaszemekben a nyár,

alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

......

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek

Elfelejtem azt,hogy rossz vége lett

És csak az maradsz,

Ki engem boldoggá tett.

.........

Heinrich Heine

Várnai Zseni - Be szép

Angyali kisded

Anyjának lenni,

Bölcsőt rengetni,

Nótát zengeni

Be szép.

Gügyög hangra

Gügyögve felelni,

Nyűgös síráson

Elkeseredni

Be szép.

Piciny kezecskét,

Lábacskát csudálni,

Ébredést lesni,

Aluvást várni

Be szép.

...

Olyan csönd van így nélküled,

hogy szinte hallani,

amit még utoljára

akartál mondani.

/Váci Mihály: Nélküled/

........

messziről kutatlak, kereslek,

szeretlek, szeretlek, szeretlek. -Szabó Lőrinc-

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek -

Bennem, legbelül valami remeg.

Mert nem tudom,

Sohasem tudhatom:

Szoríthatom-e még

Azt a kezet, amit elengedek.

...

/Reményik Sándor:Viszontlátásra/

.......

Arra kérlek, maradj még soká,

Repítelek, elviszlek bárhová,

Csak hiányodat nem bírja szívem,

Megszakad, és elveszítem hitem.

Nagy László: Hiány