Idén lesz az esküvőm, de csak egy barátnőm jön el... (beszélgetés)

Már majdnem azt hittem, hogy árvaházban nőttél fel a pároddal együtt....

Mindenki magának szüli, de vannak események, amikor esetleg rá kell bízni valakire.

Igen, tuti, hogy csak én vagyok olyan szupernő, akinek volt kire bíznia a gyerekét:DDD

Most már biztos vagyok benne, hogy szupernő vagyok:D, mert én nem csak akkor nem utáltam a családomat, amikor a gyerekem kicsi volt, hanem a mai napig nem utálom őket. Ez manapság már egy különleges képességnek számít, mert sokkal egyszerűbb megoldás nem szóba állni másokkal, aztán fröcsögni, hogy mindenki undok, csak az illető nem, mint toleránsnak lenni. Biztos egyszerűbb az is, hogy egy embert leírjunk a kora miatt, pedig csak időnként beszélgetni kell, meglátogatni pl. az idős rokonokat, illetve be kellene látni, hogy más is képes azokra a dolgokra, mint mi, nem vagyunk különlegesek, hiszen az anyánk, az anyósunk, a néniként, a sógornőnk, a barátnőnk, stb. is felnevelt néhány gyereket, és ha erre képes volt, akkor vajon miért gondolom azt, hogy az enyémet képtelen ellátni?

És igen, tuti, hogy azért picsog annyit sok gyerekes anya, hogy semmire nincs ideje, mert azt gondolja, amit írsz is, hogy vége a bulinak és szórakozásnak, az én időnek, stb. Csoda, hogy ennyi frusztrált nő van manapság?

Csak egy kicsit a fóruminditó és képtelen rá :(

Mert azt látja, hogy ő mindenkinek hajnalig segített. És valószínű ezek a barátnők is segítenének hajnalig, ha nem lenne a terhesség/ a gyerek.

Remélem, azért meg tudják oldani.

Én mondjuk a maradék 1 barátnvel, aki nem terhes, lehet lefoglalnék lánybúcsú gyanánt egy jó kis fürdőzős, wellness hétvégét :)

a mi esküvőnkön csak a család volt mindkét részről, 25 ember, barátnőm csak egy. Mégis rengeteget tervezgettem, hogy mi hogy lesz, a teríték milyen színű lesz, a csokrom, ruhám milyen lesz, rengeteget próbáltam frizurát, mindent.

Utólag már semmi se számít, sőt, nevetségesnek tűnik, hogy napokat képes voltam agonizálni a szalvéta színén :D

Ami igazán fontos, az utána következik.

Testvér nincs, szülők meghaltak, nagynénik 200km-re. Egxik barátnőmnek 4 gyereke van, egy ötödiket nem sóztam volna rá, másiknak is picije volt, plusz velük lakott a 86 éves beteg dédi, volt elég gondja.

Különben is magunknak szültem, nem Jánosnak meg városnak.

Aki nem érti meg, hogy pici babával nem úgy bulizik az ember, mint gyerektelenül, az mennyire jó barátnő?

Igen? A lényeget fogtad meg?

Neked miért nem volt segítséged? Hol voltak a szülők? Hol voltak a nénikék, barátok, testvérek és barátok? Tényleg senki nem volt? Vagy csak nem voltál jóban velük? Ha igen, akkor miért?

Igen, kompromisszum, amire sokan képtelenek, és az a gond.

Én azt gondolom, hogy sokan azért nem oldják meg, mert kicsit sokat képzelnek magukra, a környezetükről meg túl keveset.

Miért kell mindenkivel haragban lenni?

Na, és látom, hogy bár te írod nem tudnád kire hagyni, de ott van a megoldásod is! Ugye, hogy van megoldás? Persze, így nem olyan felhőtlen a szórakozás, de legalább megteszed a tőled telhetőt. Erről beszélek:D

Persze, megoldható, de kompromisszummal.

Nem védve őket, de lehet, nincs segítségük.

Például nálam anyósom 75 éves, többször műtötték a lábát, nehezen mozog. Fel se bírja emelni a gyereket születésétől kezdve kb., nemhogy pelenkázni. Az apósom 83 éves, összességében jól tartja magát, de egyikükkel se hagynám kettesben a gyerekemet.

Én valószínű úgy oldanám meg, hogy a párommal maradna a gyerek, elmennék a templomba, szertartásra, aztán haza, majd a vacsi egy részére. De egészen biztos, hogy nem tudnék hajnalig maradni.

Nem mindenkinek van anyuka vagy anyós. Vagy ha van is, nem biztos, hogy bevállalja.

Ha nincs kire hagyni a picit, rángassa magával, hogy esetleg végigüvöltse a baba az egészet, vagy ő kínlódja végig az estét a picivel?

Nem mindenki olyan szupernö, mint te, hogy soha semmi sem gond, mindent megold, mindent bír, és mindig elő tud rángatni valakit aki segít.

Nekünk például nem volt semmi segítség, volt a férjem, meg én. Nem hinném, hogy ezzel egyedüli lennék.

Akkor a gyereked születésétől már sosem fogsz elmenni sehova. Szegény!

Én még a közel 30 éves fiamért is aggódok mindig, azaz, ha így gondolkodnék, akkor bizony csak itthon ülnék állandóan és várnám aggódva, hátha szól valaki, hogy rohanjak, mert belázasodott....

Egyébként rohanok, ha belázasodik, mert tényleg aggódok mindenért, de ettől függetlenül, már kis korában is képes voltam ráhagyni az anyósomra, mert tudtam, hogy meg tudja oldani az ilyen problémákat, hiszen ő is felnevelte a sajátjait. Bizalom!

nekünk annak idején a rokonságból, barátoktól összeszedett kislányok voltak a koszorúslányok! minél több annál jobb nem baj ha valaki "kiesik"

Egyébként is annyira gyönyörűek és cukik a gyerekek és még élvezik is!

Hát nem tudom....Manapság mindenen csak picsognak az emberek.

Terhesen sem jó, kisbabával sem, néhány hónapossal sem, sőt!, ahogy megfigyeltem még pár évessel sem megoldható az ilyen.

Nevetséges!

Miért ne lehetne lánybúcsúra menni pocakosan? A terhesség nem betegség, csak inni nem lehet, menni, fent maradni, szórakozni lehet.

Én pl. pont voltam esküvőn, amikor pici volt a gyerekem. Március végén született és július elején volt az unokahúgom esküvője. A nagymama (anyósom) simán elvolt a 2 hónapos gyerekemmel:D És persze, akárhova el tudtam menni, ha akartam, mert anyósom mindenben el tudta látni az unokáját. Egy pillanatig sem kételkedtem ebben a képességében, hiszen 2 gyereket ő is felnevelt. Az enyém nem szopott, de szerintem úgy is megoldottuk volna, mert ugye esküvője sem minden hétvégén van az embernek, azaz elvileg ez pont annyira fontos, mint más.

És persze egy kis kikapcsolódás sem árt a pici babás anyáknak sem.

Szerintem ha szopik a baba, akkor menjen a nagyi is, így végig lehet csinálni a szertartást, majd egy kicsit lehet bulizni a lagziba, és legfeljebb nem maradnak majd ott hajnalig, csak este 9-ig pl.

Ja, nem biztos, hogy olyan lesz az alakja a frissen szült anyukának? Ez egy kicsit nevetséges, nem? Nem ő megy férjhez, és mit számít az, hogy nincs valakinek tökéletes alakja? És kinek van az? Látok és sok nőt, akik bár vékonyak, de attól függetlenül nincs jó alakjuk, csak esetleg ők képzelik azt...

Tehát, minden megoldható, ha valaki meg akarja oldani.

Erre akartam kilyukadni. Mivel szeretem a barátnőmet, elárulom, hogy nekem sem volt jó érzés ezt végignézni.

Amikor a barátnőm döntött, akkor egyébként senki nem gondolta volna, hogy fél éves babát is ennyire megvisel a dolog, a saját anyukája sem, itt meg még kisebb babákról van szó. Pedig épp érte tettük át az esküvőt október végére júliusról.

Akkor tulajdonképpen sehogy se jó, mert végül is a szoptató anyukák se isznak elvileg, és az alakjuk se éppen bomba általában szülés után 1-2 hónappal.

Vagy marad a koszorúslánytalanság, vagy új lányokat kell keresni.

A legnagyobbam 2 éves, a középsőm 3 hónapos volt, amikor a barátnőm férjhez ment. A gyerekeket nem vittük, de csak azért, mert márciusban volt, és hideg volt. Anyukám vigyázott rájuk addig. A templomi esküvő után hazamentünk, megszoptattam, aztán vissza az esketésre, ami a lagzi helyszínén volt. Este 10-kor jöttünk el, addigra megvolt a nagyja vacsora. A menyasszonytáncot odaadtuk borítékban.

Teljesen jól éreztük magunkat.

De igaz az, hogy nem minden baba mellett lehet ezt megcsinálni. A harmadik fiam a legnyűgösebb típus mind közül. Vele lehet, hogy nem vállaltam volna be, bár ezt már nem tudhatom, mert nem volt lagzi.

Ez attól is függ, hogy milyenek lesznek a babák. Ha nyugisak, akkor el lehet velük menni egy esküvőre. Viszont ha olyanok, mint az enyém, akkor esélytelen. Én 2 hónapos korában nem több órára, de annyi időre is alig tudtam a nagyira hagyni a picit, amíg hajat mostam. Mire kiléptem a fürdőszobából, már nyomta a kezembe az üvöltő gyereket.

Majd meglátjuk, hogy a TI mit fog tenni, amikor neki lesz babája.