Idén lesz az esküvőm, de csak egy barátnőm jön el... (beszélgetős fórum)

Nyilván kár volt megnyitnom ezt a fórum témát. Évek óta csak szemlélődő vagyok a Hoxán, attól tartok ez így is marad.

Elborzaszt, hogy néhány hozzászóló csak a lesarkított dolgokat ragadta ki, és ott tartunk, hogy éretlen vagyok a házasságra, nem érjük meg az aranylakodalmat, csak a pompa fontos, csak mert sajánlom, hogy az esküvőm örömén nem tudok osztozni a barátnőimmel. Igen, kívánom én is, hogy ennél nagyobb bajom ne legyen.

Többen írtátok, hogy értsem meg, hogy mindenkinek a saját gyereke a fontos. Akkor engem miért nem ért meg senki, hogy számomra meg az esküvőm fontos? Egy szóval sem mondtam, hogy terhes anyákat akarok koszorúslánynak, sőt pont, hogy kiemeltem: nem lesznek koszorúslányaim.

Valaki azt írta hozzászólásban, hogy enélkül is lehet házasodni. Ez pontosan így van, sőt házasodni lakodalom és násznép nélkül is lehet, de ha van nagyobb hacaráréra lehetősége az embernek, miért ne élhetnék vele? Mondjak le mindenről ami az esküvőhöz és lakodalomhoz kapcsolódik mert tulajdonképpen házasodni kedden is lehet két tanúval a városházán? Térdeljek kukoricára mert szerettem volna ha úgy telik ez a nap ahogy én ezt elképzeltem, megálmodtam holott sokkal egyszerűbben is lehetne kivitelezni?

Mégegyszer kiemelném, hogy nem haragszok a barátnőimre, nyilván nem várhatom el tőlük, hogy addig ne essenek teherbe ameddig férjhez nem megyek én is. Szerettem volna csak kiírni magamból a szomorúságom. Sokan mondjátok, hogy szar ember vagyok, hogy szeretném ha ez a nap rólam/rólunk szólna. De kiről ha nem rólunk? Ettől én rossz ember vagyok?

Tőlem senki nem kérdezi meg, hogy hogy haladok a szervezéssel, miújság, persze a babatéma megy ezerrel ami urambocsá' de egyáltalán nem érint jelen helyzetben, nem tudok hozzászólni, hogy érdemes-e venni légzésfigyelőt vagy sem...

Annyira kiforgattátok ezt az egészet, hogy már bánom, hogy egyáltalán kiíírtam magamból. Ti nem olvastok a sorok között? Köszönöm azoknak is akik tényleg megfogták a szomorúságom lényegét és saját példájukat felhozva osztották meg velem, hogy másként is lehetne mint előre elkapálni ezt az egészet.

Nekem volt esküvőm, szerencsére kötöttségek nélkül.

Egyébként meg van az úgy, hogy azt hiszed fontos vagy, közben meg nem. Tedd túl magad a dolgon, és koncentrálj arra, ami van, ne arra, ami nincs. Boldog készülődést!

Nyilván vicceltem a húsvéti esküvővel, aki akarta, értette.

De ha bármi áron lánybúcsú és barátnős koszorúslánysereg az óhaj, akkor akár bele is férhet ... :))

Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást.

Nyilván akinek volt már esküvője tisztában van azzal, hogy nem lehet csak úgy ide-oda rakni az időpontot. Ugyebár minden szolgáltató, és a helyszín is, a szerződés megkötésének pillanatában kér foglalót, ami lemondás esetén a szolgáltatónál marad. A dátum változtatása is lemondásnak minősül.

Engem az zavart, hogy a babáik még meg sem születtek, de már most elkönyvelik, hogy biztos, hogy nem jönnek. Ez szívfájdalom számomra, hogy meg se várják, hogy megszülessen és azután mondják meg, hogy van-e rá lehetőségük vagy sem. Nyilván, miután megszületik eltudják dönteni, hogy megoldható-e az általatok felsorolt megoldások egyike vagy sem. Nem egyből rámondani, hogy biztos, hogy nem.

Természetesen én sem várom el, hogy végig csinálják pár hetes/hónapos babákkal az esküvőmet, ezért is emeltem ki párszor, hogy önhibájukon kívül van ez a történet, és ez az egész inkább arról szólt, hogy "elpanaszkodjam" hogy jártam.

A koszorúslány az nem a hajadon, de minimum gyerektelen nőnemű?

Egy barátnőmet se "kényszerítettem" volna koszorúslánynak (főleg nem terhesen/pici babásan) és szerencsére én is megúsztam. Férjezetten meg gyerekkel szerencsére az a hajó már el is ment. Lányom volt már több helyen koszorúslány (nem babaként), de ő élvezte.

Én ilyen esetben max. beugranék az egyházi és/vagy polgári eventre aztán uccu haza gyerekezni.

Van benne igazság!

Menyasszörny-elkényeztetett, hisztis liba!

Ez a “Nagy Nap” különösen tetszett.

😄

"A Nagy Nap, tündöklés, egy koszorúslány vicc kategória, a lánybúcsúmnak lőttek..."

Köszönöm az anyatermészetnek, hogy fönti sorok írójának inverze lettem! :))

Én nem vagyok haragban senkivel a családomból. Csakhogy testvérem sem nekem, sem a férjemnek nincs. Úgy hozta az élet, hogy a férjem szüleitől 360, az én szüleimtől 260 km-re élünk. Anyósom meghalt, apósom demens, apukám súlyos szívbeteg, akit anyukám nem mer magára hagyni. Nulla segítségem van, és igazából inkább én vonnám kétségbe a barátnőm irántam érzett szeretetét, ha elvárná, hogy egy két hónapos babát egy idegen bébiszitterre bízzak, csak azért, hogy neki ne egy, hanem több koszorúslánya legyen. Emellett olyan galád vagyok, hogy hiszek az igény szerinti szoptatásban, tehát nekem nem működne az, hogy három óránként félreugrok az esküvő bármelyik részében szoptatni, mert a 2-3 hónapos gyerekeim akárhányszor kaptak, amikor csak kértek, és ez bár nehéz volt, de nekik határozottan jó.

Amit akarunk, azt meg tudjuk oldani. Ez nagy igazság. De engedje meg a világ, hogy van olyan anyuka, aki nem akarja megoldani a kisbabája kárára a fenti helyzetet. Szerintem ennyiből lehúzni ismeretlenül, hogy ő nem igazi barátnő..... és ezzel hergelni a fórumindítót nem helyes. Még millió helyzetben bizonyíthatja, talán már rég meg is tette, hogy milyen barátnő.

Talán a fórumindító is másképp fog vélekedni, amikor ő kerül hasonló helyzetbe a saját kisbabájával.

De őszintén..... ha emiatt a helyzet miatt elmaradna az esküvő..... megérteném a felháborodást. Így erős túlzásnak tartom. Ahogy azt is, hogy azon múlik a menyasszony boldogsága a nagy napon, hogy pontosan hány koszorúslánya van, vagy van-e egyáltalán.

Adja ég, hogy semmi másban ne kelljen kompromisszumot kötni majd a nagy napon. És tényleg sok boldogságot kívánok!

Bocsi!

Te nem férjhez mész, és nem a házasság a fontos számodra, csak a rongyrázás...

Tündökölni akarsz, rólad szóljon minden.. És a párod? Vagy az csak egy kellék?

A barátnők meg babázzanak csak! Gyorsan felnőnek!

Ne haragudj, nem szeretnélek megbántani, de hidd el, hogy más a képzelet és más a valóság.

Hidd el, hogy majd ha 3 hetes gyermeked lesz, akkor kisebb bajod is nagyobb lesz annál, minthogy önfeledten bulizz. Sőt, a széltől is óvni fogod, jó esetben 6 hetes koráig ki se viszed a házból, csak a kertben vagy a balkonon levegőzteted.

A 3 hete szült anyukák kényelmetlenségeiről meg ne is beszéljünk, kezdve a kialvatlansággal.

Tényleg nem a barátnőd lánybulija lesz a kardinális probléma, és attól még jó barátnő lehetsz.

És ha árvaházban nőttem volna fel? Az bűn lenne, vagy mi? Mert olyan pejoratívan írod...

Egyébként egyre inkább az lesz, hogy nem lesznek nagyszülők, mire megszületik a pici, mert egyre később jönnek a gyerekek. Aki a harmincas évei vége felé szül, plusz már az ő anyukája is, hát nem biztos, hogy megérik az unokát. Főleg a nagyapák nem.

Nem vagyok haragban senkivel, barátaim is vannak, csak képzeld a rokonságom messze lakik, mert már réges-régen Budapestre költöztünk.

Amikor már nagyobb a gyerek, lehet vele jönni-menni, de én biztos nem dajdajoznék egy lagziban egy-két hónapos picivel!

Nem tudom elképzelni, miért olyan nehéz elhinni, hogy van akinek nincs segítsége.

Én is így vagyok. És nem, nem vagyok haragban senkivel, sőt, barátaim is vannak, akiket igyekszem nem kihasználni.

Dehogy nincs!

De mit nem lihegnek túl manapság?

Az én napom, az én esküvőm, az én gyerekem, stb. Semmi más nem számít, csak az, hogy ő, neki, vele!