Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Békakirály (verses mese) cikk

Békakirály (verses mese)


Gyerekkoromban a kedvenc mesém volt. Később a család összes gyereke - a testvéreim gyerekei, az én gyerekeim - ezen a mesén nőttek fel, pontosabban erre a mesére aludtak el. Mind nagyon szerette. Legnagyobb örömömre ikerunokáim is nagy szeretettel hallgatják villanyoltás után.

Bevallom, nem tudom már, kitől származik, azóta soha, sehol nem láttam nyomtatásban, ami hasonló címmel látható volt a TV-ben, az nem ez volt. Csak a kerettörténet egyezett.

Szívesen megosztom mindenkivel, akit érdekel:

Békakirály


A vár alatt, lenn a völgyben,

sűrű erő vadona,

szarvasoknak, őzikéknek,

kisnyulaknak otthona.


A vár ura, a királyfi,

egy nap szörnyű hírt kapott,

a királyi vadaskertben,

egy óriás sas pusztított.


Nem kímélt az semmi élőt,

semmi kedves állatot,

fegyvert fogott a királyfi,

s az erdőbe vágtatott.


Néma gyász borult a tájra,

mint nagy, fekete palást,

tépett tollak, szétszórt csontok

jelezték a pusztítást.


Elhagyott kút peremére,

királyfint búsan leült,

egy őzike könnyes szemmel

lábaihoz menekült.


Védelmet kért a szegényke,

mert az égen odafenn,

új zsákmány után kutatva

a sas, ismét megjelent.


Rettenetes vijjogással

a felhőkből lecsapott,

a kirányfi sem volt rest,

gyorsan nyilat ragadott.


Pendül az íjj, suhan a nyíl,

a hegyes vas jól talált,

s a hatalmas rablómadár

sebesülten földre szállt.


De amint a földet érte,

ki látott már ily csodát?

Vén boszorkány állt a helyén,

ledobva a tollruhát.


- Átkozott légy! - rikácsolta,

hallgatni is borzalom.

- Vállj békává! Lakj e kútban!

Addig, amíg akarom!


Ez az átok addig tartson,

míg egyszer egy szép napon,

királyi ágyába fektet,

egy királyi hajadon! -


A boszorkány füstté vált,

és eloszlott a levegőben.

Hát a királyfi? Hova lett?

Bizony, béka lett belőle.


Fehérvárban egyre várták,

keresték a kiskirályt,

híre sem volt, hamva sem volt,

elrendelték hát a gyászt.


Szomszéd várnak, Rózsavárnak

öreg volt a királya,

sok kincse közt a legdrágább,

aranyhajú leánya.


Rózsabimbó volt a neve,

szépségének híre járt.

Okosságban, ügyességben,

messzeföldön nem lelt párt.


Szépen táncolt, jól énekelt,

csudamódra hímezett,

de mindközül a legjobban

labdázgatni szeretett.


Szállt a labda, aranylabda,

a lány utánafutott,

odalent járt már a völgyben,

a vén kúthoz így jutott.


Szállt a labda, aranylabda,

egyenest a kút felé,

kis őzike hajolt búsan

a kút pereme fölé.


A labda meg egyet perdült

és a kútnyílásba hullt.

A királylány megszeppenve,

labda után sírva nyúlt.


Kút mélyéből hang hallatszik:

Uramfia! Ki lehet?

- Visszaadom a labdádat,

ha kérésemet megteszed.


- Drága, kedves aranylabdám,

olyan nagyon szeretem.

Kívánságod, bármi legyen,

istenúgyse! Megteszem! -


Kút mélyéből, a sötétből,

előugrott a béka,

s a csillogó aranylabdát

Rózsabimbónak dobta.


Elkapta a lány a labdát,

szaladt, ahogy bírta lába,

futott sírva hazafelé,

a béka meg a nyomában!


Száját tátva ámul-bámul,

lépcsőnél a kardos strázsa,

fegyveréhez kap, de késő!

Benn a béka a szobában.


Vacsorázik épp a király,

mellette a leánya.

- Jóestét! - köszön a béka.

- Megjöttem vacsorára. -


Rózsabimbó elmesélte,

mily kalandja volt a kútnál,

megígérte, meg is tartja:

megvendégli asztalánál.


Vége lett a vacsorának,

leszállott a csendes este,

kézenfogta a csúf békát

Rózsabimbó, s elvezette.


De alig értek a szobába,

a gyertyalánt egyet lobbant,

s béka helyett a lány elé

deli királyfiú toppant.


- Ne ijedj meg, Rózsabimbó!

Elmúlt végre a varázslat!

Köszönöm, hogy segítettél

levetni békaruhámat.


Gyere, menjünk atyád elé!

Hadd mondjam el kívánságom:

adjon hozzám feleségül,

tiéd egész királyságom! -


A királyfi kívánságát

az ősz király meghallgatta,

jobb szeme sírt, bal nevetett,

mikor lányát nekiadta.


- Magam leszek vénségemre,

ha elviszed a leányom... -

Közbeszólt erre a bolond:

- Hallgass meg, jó királyom!


Csak gond néked a korona,

hozományul add országod!

Egyszerre lesz fiad, lányod,

így cselekedj, meg nem bánod! -


- Igazad van, okos bolond!

Köszönöm a jótanácsot!

Csapjunk hát víg lakodalmat!

Húst, bort ide, meg kalácsot! -


Zene zendült, nóta csendült,

tándolt a szép, ifjú pár,

ma is ropják, ha nem únják,

tán még most is áll a bál.




Írta: Rozália, 2007. augusztus 28. 06:03
Fórumozz a témáról: Békakirály (verses mese) fórum (eddig 14 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook