Hogyan segíthetnék a barátnőmnek? Úgy érzem tennem kellene valamit! (beszélgetős fórum)
Ja, most látom csak, hogy ez egy nagyon régi kérdés volt.
Akkor meg nem tudom,miért jelenik meg oldalt,mintha friss lenne.
Azóta gondolom megoldódott a helyzet.
Szerintem ha valóban depressziós (nem csak rossz hangulat, ami elmúlik), akkor feltétlenül orvoshoz kell fordulnia.
A depresszió ugyanis betegség. És ha öngyilkosságot fontolgat, a depressziós beteg meg is teszi. Persze, az ilyen beteg nemigen beszél róla...
Szóval szerintem orvos.
Igen, elméletileg mindenből van és semmi olyan tragédia nem történt az életébe hál Istennek, amiből ne tudna kilábalni. Hajlamos a depresszióra az biztos és féltem.
Majd visszajön ide a városba és többet leszek vele, igyekszem majd kicsit boldogítani.
Egyelőre nem tudna albérletbe menni, nem lenne miböl fizetni.
Az anyjával gyakorlatilag azért nem jó a kapcsolata mert mindkettő nagyon makacs, hamar megsértődnek és meggondolatlanok, főleg az anyja. Folyton összevesznek valamin. Nem tudom másképp elmagyarázni.
Találjatok közösen vele valamit, ami motiválja.
Tudom. Én és depis vagyok. Mint a mérleghinta.
Nekem a gyerekeim a motiváció. Még. Remélem sokáig.
Nekem is eszembe jutott már, mennyivel könyebb lenne. Gyógyszerem is van rá bőven.
De még harcolok magam ellen és a célért.
Mutasd, vagy mond ezt el neki.
Elméletileg mindenből van kiut. Én reménykedem.
Egyelőre nincs munkája sem, nem tudna még albérlőtársat sem keresni...
Mellette leszek, az anyjával egyelőre nem beszélek, félek, hogy drámai kimenetelű vége lenne.
Csak legyél mellette, az anya úgysem változna és tényleg te jönnél ki rosszul az egészből.
Nem szabad hogy azt érezze hogy magára maradt , próbáld meg felnyitni a szemét , hogy neki kell megoldani a problémáját és te segíttel amiben csak tudsz, és mellette állsz és megkeresitek az egyetlen járható utat.
Nem kell neki olyan helyre költöznie ahol még rosszabb, ennél még az is jobb ha elmegy egy albérletbe, ha meg nincs annyi pénze akkor meg keressen olyat ahol albérlő társat keresnek így még nem is lenne egyedül és újra elkezdhetné felépíteni az életét.
Én vele beszélnék első sorban. Elsőre óvatosan.
Beszéltetni kell, esetleg felajánlani a segitséget. Persze ne azt, hogy elkiséred a dokihoz.
Ha nem megnyugtató a végeredmény, akkor azzal, aki a legtöbb időt tölti vele, már ha fontos neki a barátnőd.
Közös program...
Aztán lehet észhez téritősen nyomulni tovább...
Már magamhoz vettem egyszer, sajnos nem bírtuk sokáig, nem tudunk együtt élni, majdnem ráment a barátságunk.
Attól félek pont rosszúl sülne el ha beszélgetnék az anyjával.
szia
hát sajnos pedig így van, aki nem hagyja, nem lehet neki segíteni, nekünk is volt egy ilyen ismerősünk, magunkhoz is vettük (!), albit is kerestünk neki (!) végül mégis vissza ment az őt verő pasijához...
Viszont azóta rájött magától és ő maga jött el onnan később...
Szóval ha beszélgetsz vele, és ha még az anyjával is beszélsz és hatni próbálsz, onnan már csak az marad, hogy magadhoz veszed, ha annyira izé a helyzet... de látod a mi esetünkben az sem vált be elsőre... :S
A családját és őt is ismerem már vagy 10 éve. Már arra is gondoltam, hogy elmondom az anyjának, hogy jöjjön már rá mit érez a lánya de tudom, hogy ebből is én jönnék ki rosszúl. VOlt, hogy a párjával beszélgettem már és én jöttem ki rosszul az egészből...
Nem tudom hogyan tudnék segíteni. Tudom nagyon jól, hogy csak azon tudsz segíteni aki hagyja...és hogyha ő nem akar jobban lenni sosem lesz de mégsem nézhetem tehetetlenül, hogy valami hülyeséget csinál...
A történet röviden: hajlamos a depresszióra, nem tudom lehet-e örökölni de ha igen volt kitől. Van egy párja akivel voltak problémái, ezért úgy döntött hazaköltözik az anyjához. Az anyjával sosem volt túl jó a kapcsolatuk. Szereti az anyja de a fia mindig sokkal fontosabb volt, a fia mindig mindent megkapott stb...neki mindig igaza van stb...
Most úgy döntött visszaköltözik a barátjához mert egyik rossz jobb mint a másik vagy hogy is mondjam...
Nagyon maga alatt van, már évek óta nem találja a helyét és nagyon változó a hangulata is de felhőtlenül boldognak még sosem láttam.
Olyan mindig volt, hogy volt vmi gond, mindig túl tette magát de most féltem mivel már vagy 3jára mondta, hogy megakar hallni, sőt már gyógyszereket is említett. Nem tudom hogyan segíthetnék neki.