Hogyan NE szüljünk (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Hogyan NE szüljünk
én nem az orvos védelmében írtam
engem is kiakaszt ez a bánásmód
persze, hogy nem volt szó pénzéhségről. az egy másik dolog, amit leírtam -baráti körömből tapasztalat.
arról van szó, hogy baráti segítséget kapott az orvostól anyagi szempontból, amiért cserébe ő még reklamál is. azért miért nem rendez sajnáltatási fórumot, hogy ő ugyan megúszott gyenge fél milliót?
ezt leszámítva, sajnálom a traumáját, de orvosolható, nem egyedi, nem végleges, azt is aláírom, hogy megzavarták az illúziót, miszerint háborítatlanul szerette volna világra hozni a babáját, de gondolkodjunk megint, hogy akkora köcsög volt tényleg ez az orvos?? Szerintem nem.
Ja, és azzal segítetek neki, ha sajnálkoztok, meg ismeretlenül segítetek neki utálni az orvost?
és az a legnagyobb baj szerintem, hogy mi nők ezt nem visszük olyan helyekre, ahol egy kis figyelmet kapna...
szegény geréb őt meghurcolják egy baba miatt...
(most nem védeni akarom) de az ilyen dokikkal mi van? ezeket miért nem hurcolják meg?
Nagyon elkanyarodtál a lényegtől..nem is veled érzek együtt...
Nem igazán értem a reakciódat. Támadsz, pedig nincs okod rá. Ha annyira szép élményként élted volna meg a szüléseidet, ahogy bizonygatod, nem fakadtál volna ki.??
Tájékozódhatnál egy kicsit v. te tényleg ilyen naiv vagy, hogy mindent elhiszel?..és még le is írod: Most sem kevesebb az elhalálozás, mint régebben - legyen szó csecsemőről v. a szülő nőről!
Szerintem te az a fajta vagy, aki képes lenne a másik szemét is kikaparni, mert ő még nem élte át azt a megáláztatást, kiszolgáltatottságot, fájdalamat, amit lehet, hogy te is, meg a legtöbben. Nagyon kevesen vannak azok, akiknek nem okozott maradandó károsodást a szülésük!(fizikailag is és lelkileg egyaránt)
Hosszasan lehetne a témát boncolgatni, de ez nem az a topic!!!
ha pedig pénzéhségről lenne szó, akkor bárki tarthatná a zsebét, akik valamilyen szolgálatot tesznek az emberért...
és nekik is kevés a fizetésük..
és azt hiszem joggal várhatjuk el az orvosoktól, hogy ha már erre a páylára készülnek tudják mi vár rájuk....több évet eltöltenek kezdetektől egy kórházban..
tudják mire vállalkoznak..
Egy első gyerekét váró kismamának igenis kell a mesedélután.
Amellett ha nem fizetsz,azt csinál veled az orvos, amit akar?
A magyar egészségügyben amúgy is az egyik legnagyobb probléma az orvos- paciens közötti kommunikáció abszolút hiánya. Tudtommal a kórházakban már kiplakátolták, milyen jogai és kötelességei vannak a betegeknek, és többek között az is ott szerepel, hogy a betegeket tájékoztatniuk kell az alkalmazott kezelésekről, amit a beteg meg is tagadhat.
Amúgy meg emiatt a szóbanforgó szegény doktor úr csúnyán meg is üthette volna a bokáját, hiszen egy szülésindítást általában fel kell terjeszteni megbeszélésre a főorvosnak, akinek azt engedélyeznie kell.
és még egy szó...
pont azért szülünk mi nők, mert képesek vagyunk ezt a fajta fájdalmat földöntúli érzésnek érezni....
amikor a kezedbe adják és kinyitja egy picit a szemét és talán mosolyra is húzodik a szája mi nők rögtön elfelejtjük, hogy mekkora fájdalmat kellett kiállnunk.. én sem tudnám mihez hasonlítani, de nem mondanék le róla bárhogyan is fáj....
ne haragudj kátya, de nem adok neked igazat, mert:
1: lehet ha egy vadidegennél szül, aki teszem azt nem rohan síelni vagy csak haza az asszony lába közé, akkor nem lesz depis utánna
2: ha már ismerős által kerül hozzám, akkor kinyalom a kis fenekét, mert lehet, hogy az tovább adja és lesz még páciensem...
3: és ha ismerős, akkor nyugodtan megbeszélhetné ezt vele, hogy ha nem ő lesz itt, akkor jó lesz e neki az idegen orvos vagy mindenképpen nála szeretnlé e megszülni...
4: hadd én döntsek a sorsom és a kisbabám sorsáról....
én az ilyen orvost komolyan megfognám és feljelenteném testi és lelki sértésért...
a kedves dokik is sokat dolgoznak, éjszakákat vannak fennt...
mégis eltudja magyarázni, hogy mi van és hogy most mi fog történni...
és most képzelj el minden mondat után valami csúnya szót, mert azt nem lehet ide kiírni, mert most annyira dühös lettem a cikkedre....
sok orvos van de csak nagyon kevés az, aki tényleg szívvel lélekkel dolgozik.. nagyon sok csak egy darab húsnak gondol amit minél elöbb ki kell paterolni....
nem fogom védeni azokat a dokikat, akik nem képesek meglátni az aggodó anyukát, hogy minden rendben legyen a kisbabával....
a kivétel pedig mindig erősíti a szabályt
szerintem itt pénzéhségről szó nem volt.
a cikkíró jogosan várta volna el, hogy az orvos tájékoztassa arról mire készül vagy mit miért tesz
Sajnálom,ami veletek történt,nem csodálom,hogy kivagy. "Felejthetetlen" lelki élményt kaptál:(.
A kineziológus az "odalentiben" nem tud segíteni? Kitartást kívánok és sok türelmet!
Lehet, hogy elfogult vagyok, vagy túl nagy a kontraszt a szememben szapulandó orvos és nem szapulandó között. Érzékeltetés kedvéért pár rövid kis történet.
pl. 1. : van egy 8-9 éves gyerek, akinél B vitamin hiányt állapítanak meg -tévesen- miközben daganata van, ami gyorsan áttéteket képez. ->ezért szidni kell az orvost
2. : kismama, fizet, mint a katonatiszt, közben az orvos berendeli az ügyeleti napjára, megindítja neki a szülést, megkínozza, és követeli a jattot érte, azt mondom, hogy : SZIDNI kell.
De, amikor ott van egy állítólag orvosi egyetemet végzett valaki, aki ugyan nem orvos, feltételezem, hogy gyógyszerész(ugyanazt tanulja, kicsit több kémiával, mint az orvos, csak nincs hatodik év), aki elfogad egy baráti szívességet amiért cserébe még seggnyalást(mesedélutánt tartson a szülésről) is vár, azzal nem tudok azonosulni és nem tudom tolni a szekerét, hogy "jajj szegény, mennyire kibabrált vele a mocsok pénzéhes szülészorvos".
Ennek tükrében, tényleg annyira unkorrekt volt a sokat emlegetett neve nincs orvos??
Sziasztok!
Én fogadtam orvost, akivel maximálisan elégedett lehetek. Az első szülésem mégis hasonló kimenetelű volt mint a cikkíróé. Sajnos az orvosnak is van főnöke aki igencsak beleszólt a dolgokba. Én is nehezen hevertem ki. A másodikat ugyanennél az orvosnál szültem és akkor már minden jól jött össze.
Megint általánosítunk.
Velem nem kell együttérezned, mindkét szülésem szép élményként maradt meg bennem. Fájni fájt, de minden úgy történt, ahogy kellett.
Én akkor nem szültem volna, ha a sötét középkorban éltem volna, ahol a nőknél a szülés volt a vezető halálozási ok. Azért ezt sem ártana elfelejteni.
Gyerekkoromban állandóan fűltanúja voltam az ilyen jellegű dolgoknak is, még ha akkor nem is értettem az egészből szinte semmit...részben ezért - részben azért, meg mert már rég felnőtt vagyok.., az biztos, hogy én akkor sem szülnék, ha fizetnének érte...
Elég jól ismerem a saját testemet, meg a lelkemet is..ha engem nem hagynának, hogy úgy szüljek, ahogy a szervezetem megkívánja, tutira belehalnék! Szerintem ami a mai Világunkat jellemzi, az maga a Sötét Középkor!
Nőtársaim, akik már szültetek, együttérzek Veletek! Végül is egy orvosnak könnyű dirigálni, nem neki kell átélni!... :P
Kiírt idő után segített rá a szülés megindulására? - IGEN -
Akkor is utolsó szemét lenne, ha nem segít rá (szándékosan nem mondom, hogy megindította, mert nem megindított szülés volt) és idegennél kell megszülnie?
- feltételezem, IGEN -
Az, hogy a szexuális élete megsínyli most a szülést, biztos vagyok benne, hogy ugyanez lett volna, ha idilli, "hejj, ráérünk, vajúdj tizenórákat, csökkenjen le a magzati szívhang a béka segge alá, de azért ráérünk, ne siessünk" szülése lett volna.
Ő az a fajta ember, aki traumaként élte meg a szülést. Nincs egyedül, sokan így kezelik.
Amúgy ez az orvos választósdi....sehogy sem tudsz jól dönteni,illetve bármi közbejöhet!Én sima terhesgondozásra jártam ingyen és olyan kedves dokihoz kerültem hogy megkértem a szülésre és utána adtam pénz neki!Jó kezekben voltam és kedves volt,mindent elmagyarázott.
Második babánál már nem dolgozott Ő ott,de kellett menni kötelező vizsgálatokra,és volt olyan hogy a doki beírt a kiskönyvembe és rám se nézett!!Nemhogy megvizsgált,a szemembe nem nézett...Elmentem magánba a régi dokimhoz.Én Ő csak ajánlani tudom.
Szóval nem mindíg a magán doki a szuper!
ami a cikk írójával történt az felháborító, azért írom le a példámat mert nekem is volt rossz tapasztalatom dokival és ez 1terhesség alatt
hát nekem fogadott dokim volt (12hetes uh-n találkoztam vele ) de kb 30 hetes terhes voltam amikor megkértem hogy legyen ő ..hozzáteszem már 12hetes terhes voltam amikor megtudtam az a doki akihez előszőr mentem katasztrófa volt egy uh-tnem csinált az sztk-ban és hagyta hogy én intézzem el a kórházban az uh időpontomat és persze a telefonálástól számítva 1hónappal később kaptam időpontot.... egyszer nem kért pénzt a kötelező orvosi vizsgálatok alatt sőt még azt is előre megmondta hogy melyik hétvégén ügyeletes ha uh-ra kellett menni és hogy mikor érjünk be... 1hónappal a kiírt időm előtt már tudtam hogy síelni szeretne menni a gyerekeivel feb12re voltm kiírva ő 17én ment volna... az utolsó uh-n kiderült hogy kettőzött lábtartásos a baba azt mondta semmi gubanc ez császár lesz mert nem akarja se a babát lesokkolni se engem teljesen így lesz a legjobb és emellé még igaz hogy megbesz az utolsó nst vizsgálatot de már a 7közepén megszültem a telefontját szinte azonnal felvette pont bent volt mert ügyelets volt... amikor beértünk azonnal velem foglalkozott... arról nem is beszélve hogy a kórházban töltött 5napból mind az 5 nap bejött hozzám... és emellett egyszer se hozta szóba a pénzt...
Igazad van, az orvos szerintem is jóindulatból gyorsította a szülést.
Csak ha ő nem kérdez, nem biztos hogy egyezik a kismama és az orvos számára elképzelt jó.
Ha mi nem mondjuk el, hogy nekünk mi a jó, az orvosok nem tudják. Azt tudják amit az egyetemen tanultak.