Hogyan NE szüljünk (beszélgetés)

Nem értem, hogy a végzettség itt mit számít. A vizsgálóágyon három orvosi szakvizsga sem tudta volna megakadályozni, hogy megtörténjen, ami megtörtént.

Egyébként a baráti szívességről annyit, hogy szívesen fizettem volna akár dupla árat minden vizsgálaton, csak ne ilyen lett volna a végkifejlet. És szerintem nem seggnyalás, ha 10 percben elmondja, hogy általában hogyan vezet le egy szülést - ez azért távol van a mesedélutántól.

Szia!

Köszi az együttérzést!

Nem igazán akartam hozzászólni, de aztán elolvastam megint a cikket és állásfoglalás nélkül ennyit szeretnék mondani:

A cikk írója a bevezetőben ezt írja: "Ez az írás elsősorban az orvosválasztás fontosságáról szól, illetve arról, hogy akár az utolsó pillanatban is merjünk cselekedni - az esetleges negatív következmények miatt feltétlenül megéri!"

Tehát ő is bánja, hogy nem váltott. De első szülésnél... nekem nem volt saját orvosom, sztk-ba jártam, a végén szerettem volna a másik körzeti nőgyógyászhoz átmenni, de nemigen mutatott hajlandóságot rá, hogy fogadjon (még akkor sem, mikor a "saját" dokim négy héten át beteg volt). Szóval nem egyszerű.

A másik meg: a cikkben szereplő dokinak véleményem szerint az a legnagyobb "hibája", hogy vizsgálatként aposztrofált egy megindítást, aztán további "vizsgálatokkal" siettette a szülést. Én is egy ilyen "vizsgálat" következtében születtem 36. hétre anno.

orvosi egyetemet végzett a hölgy, igaz nem orvosként.

nyilván nem laikus, de persze nem nőgyógyász.

Ez így nem igaz.Az első szülés után már minden nő tudja mi az-ezt is meg kell tapasztalni-és a következőnél még jobban tudja mi fog következni, a teste hogy reagál.Az elsőnél még könnyebben mondja meg a szülésznő doki a dolgokat-de később a tapasztalat után a nő inkább a testére hallgat-vagy legalábbis szeretne-és ez teljesen normális természetes.A szülések nagy része otthon indul meg-de akkor most rettegjünk, hogy akár baj is lehet?A kórház sem biztosíték mindenre, nap mint nap ott is történnek kisebb nagyobb gondok szülésnél-csak senki nem mondja, írja meg nyilvánosságnak.Az otthonszülések rögtön bekerülnek a tv-be akár, így úgy tűnhet ott többször komplikáció lép fel.De ez nem igaz-különben nagyon kevés császár lenne a kórházban is-mivel az én dokim is azt mondta műtét csak végső esetben.

És az a véleményem-a kórház is jó, ha az emberi méltóság megmarad, számít a baba-mama nyugalma.A beavatkozás pedig úgy történik hogy szólnak, nyugodt higgadt szavakat kap a szülő nő-még ha kézzel tágítanak is-nem mindegy szólnak-e előre, figyelnek-e mennyire fájdalmas-és leállnak-e vele ha az anyuka jelzi nagyon fájdalmas.Nekem szóltak, mikor látták fáj-abbahagyták-és nem kiabáltak-ne ordítsak a fájások közben, illetve azt mondták ez meg az azért történik, mert a babát segítjük-de közben háttérbe vonultak, és tényleg egy rossz szót sem hallottam-kértek,nem utasítottak.Ha lenne következő szülésem-ugyanígy szeretném.És nem akarok durva dolgokkal találkozni-ha kézben a baba, az még nem jelenti azt, elfelejenék mindent ami szülés közben történt.És a lényeg, ha a szülő nővhöz normálisan állnak-az lényegében a babáról szól-az ő születése.

Sokáig gondolkodtam míg végig olvastam a hozzászólásokat, hogy írjak-e. Mindegy, hogy melyik táborhoz csapódok, mert akkor a másik véglettől kapom a hideget. Ezért simán el merem mondani, hogy én sem CSAK az orvost tartom hibásnak. Ami a cikkből számomra lejön (mert lássuk be a cikk eléggé hiányos) az orvos ott hibázott, hogy nem tájékoztatta az anyukát mielőtt megkezdte a "rásegítést" vagy "indítást", ki minek nevezi. A kérdés az, hogy ha az orvos ezt megteszi, akkor ellenkezett-e volna az anyuka, mivel így sem, úgy sem tudja előre, hogy mekkora fájdalommal jár. Mondom ezt azért, mert a terhessége végéig engedte az orvosnak a ráirányuló figyelmetlenséget. Pontosan azért mert először szülök és nem tudom, hogy mi vár rám tájékozódok az orvosomtól. Ilyenkor félre kell tenni, hogy jajj, én soha nem voltam olyan, aki kíváncsiskodott, meg zárkózott természetű vagyok stb. Nem olyanoktól kell tanácsot kérni, akik már szültek, mert azt mindenki másképp élte meg. Egyikünk könnyebben, másikunk nehezebben. Amikor valaki gyereket vállal, fel kell nőni hozzá. Határozottnak kell lenni, hiszen kettőnk élete a tét. Merni kell kérdezni!!! Utólag már kár okolni bárkit. A legprecízebb orvosnál is, aki a legodaadóbban figyel a páciensére előfordulhat olyan váratlan esemény, ami sajnos tragédiával végződik. Azért fél évre rá a szexualitás hiányát nem lehet teljes mértékben a szülésre fogni. Azt megértem, hogy másik babát nem szívesen vállal, de csupán a szextől nem kell ezt a kínt még egyszer átélni. Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a szülés vagy így vagy úgy, de igenis fáj.

Nekem is van két gyermekem. A másodikat csupán csak azért szültem másnál, mert az előző orvos befejezte a praktizálást. Viszont aug. elsejére voltam kiírva a lányommal és mikor megkérdeztem, hogy lenne -e az orvosom, (12 hetes terhes voltam akkor) elmondta, hogy döntsem el én, hogy szeretném-e, mert ő júl. 25-től 1 hétre szabadságra megy. Őt választottam. De ha a legkisebb jelét mutatta volna az érdektelenségnek a terhességem alatt vagy felhívtam volna rá a figyelmét, vagy másik orvoshoz fordultam volna. A másik gyermekemnél a terhesség során normális volt az orvos, a szülésnél volt nemtörődöm. De ott volt a szülésznő, aki teljes mértékben a segítségemre volt így ő kapta az összeget, amit az orvosnak szántam.

Kár ezen vitatkozni, bántani a másikat hiszen mindenki másképp éli meg a fájdalmat. Főleg úgy, hogy aki a cikket írta, azóta a fórum felé sem néz!

Edit, egy szó sem hangzik el a cikkben arról, hogy a szülésért fizetett-e az anyuka (gondolom igen) míg azt kihangsúlyozta, hogy a terhesgondozásért nem fogadott el egy forintot sem.

sok mindent nem tudunk, ezért kár, hogy nincs itt a cikkíró.

Ez a te véleményed, az enyém más.

Ezen kár vitatkozni, ki kinek ad igazat, mert emberek vagyunk, eltérő véleménnyel.

Szerintem igenis lett volna ideje váltani orvost, de nem tette. Én így gondolom.

Rengeteg nőgyógyász van, szabad választás.

Itt a mi kicsi országunkban is vannak ilyen sztárocskák.

Egyébként tényleg az a legjobb ha valamennyit vajúdik a kismama mielőtt megcsászározzák, mert az azt jelenti hogy a picur már kikívánkozik, fel van készülve a születésre.

bocsánat, hogy közbe szólok, de én úgy vettem észre egy csöppet eltértünk a témától.. itt nem azon avn a hangsúly, hogy ki, hogyan miért stb... hanem azon, hogy a doki vétett, mert nem mondta el a kedves anyukának, nem adott információt stb.. és szerintem ez a dokinak a felelőssége.. és nem hiszem, hogy abban az anyuka lenne a hibás, hogy nem váltott...

nagyon sok doki már nem vállal át ilyen eseteket...

és most mindenki üljön le és gondolja végig, hogy mit tenne, ha ez vele történt volna meg...

persze ez egyéntől függ, hogy ki hogyan éli meg ezeket a helyzeteket...

én hálás vagyok az én okimnak, mert egy tündér volt....

szó szerint...

és akik a doki pártját fogják megkérdezném, hogy ha az ő dokijuk tett volna ilyet mit tennének?

pláne ha még pénzt is kértek volna ezért... én tuti visszakértem volna és lehet, hogy etikai bizottsághoz fordultam volna....

ez meg az én véleményem....és szerintem nagyon sokan adnak nekem igazat...

Nehogy már magadat hibáztatsd azért ami történt. Ez egyáltalán nem a te felelösséged és az sem biztos, hogy ha orvost fogadtál volna másképp alakult volna. Akkor is ezt csinálta volna, csak esetleg császármetszéssel, de ha ö egyszer nyaralni akar akkor el is fog menni.

Felháborító az magyarországi arrogáns orvosi rendszer. Ugyanúgy letették a Hypocrates-i esküt, mindig minden körülmények között tudásuknak megfelelöen kellene ellátniuk a kismamákat. Szerencséd volt, mert túléltétek, de ez akár tragédiában is végzödhetett volna. Ez egyedül az ö felelössége és nem a tiéd!