Hogyan kezeljem a nagynénémet? Folyamatosan bánt. (beszélgetős fórum)

Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólásokat, tanácsokat.

Most egy kicsit háttérbe vonulok, az biztos, nem keresem a társaságát.

Szerintem, lazíts egy kicsit a kapcsolaton, legalábbis egy időre. Adj neki egy kis időt, hogy elgondolkozzon, esetleg elrendezzen magában dolgokat. Lehet, hogy vannak olyan dolgai, amik nagyon nyomasztják, de nem tud róla beszélni, és részben ezért ilyen negatív. Lehet, hogy része van benne annak, hogy mostanra tényleg felnőttél, és fura módon ezt ő nagyobb drámaként éli meg, mint egy szülő, aki tudja, hogy ő nem könnyen lecserélhető, mert a nagynénik könnyebben kerülnek partvonalra, mint a szülők. Lehet ez annak ellenére is, hogy te nem akarod sutba dobni őt, csak a félelmeit vetíti ki.

Persze, lehet, hogy csak irigy. Bár ha eddig ennyire szeretetteljes kapcsolatban voltatok, akkor szerintem ez több ennél. Minden esetre kívánom, hogy előbb-utóbb tudjátok rendezni a kapcsolatotokat.

Ó uramisten, tényleg erősen eltúlzott reakció, hogy ezek miatt te lennél a világ szerencsétlenje.

Tényleg irigynek tánik, ahogy a többiek is írják.

Mindha keményen dolgozna azon, hogy ne szeressed.

Ezt egyszer meg is mondhatod neki, hogy szereted, de a viselkedéséve azt éri el előbb-utóbb, hogy kerülni fogod.

Ebben maximálisan egyetértek veled, de ugyanakkor nekem is borzasztóan nehéz ezt elfogadni, hogy van, akinek valószínűleg ez jó, és ebben érzi jól magát... hogy ő az áldozat, rajta a világ fájdalma, semmiért nem kell felelősséget vállalni...

Nem tudom vki mitől lesz ennyire önző, és önzőbb, mint az átlag/elvárható/normális, de kb. sztem ez a lényeg.

Pedig rengeteg embernek nincs gyereke, párja, betegsége is van, dolgozni se tud, szóval na, vannak akik nyígósak és örök elégedetlenek.

Az ilyen emberek nagyon lehúzóak, én már próbálom kerülni a társaságukat, mert a legnagyobb baj velük, hogy annyira büszkék, hogy még ezt sem hajlandóak belátni, és nem tudsz velük mit kezdeni..

szörnyű,de élnek meg szörnyűségeket emberek,mégsem válnak gonosszá,erről ennyit

minden jót kívánok neked és ne keseregj feleslegesen!

ahelyett hogy örülne egy családtagja boldogulásának,irigy mint a d*g,gusztustalan egy ember lehet,kerülném messziről.nemhogy még emésszzem magam rajta.

szerinted szeretett téged valaha is,mikor most,mikor már boldogulsz,megállsz a saját lábadon,így áll hozzád? akor szeretett csak,mikor másokra voltál szorulva??

amugy meg az sem mentség hogy neki nincs munkahelye meg semmije,mert ilyen szinten irigynek lenni,most írhatnám,hogy elképeszt,de nem,mert az emberi irigység határtalan és megszokott .

én a helyedben menekülnék,szerinted ha már most így áll hozzád,később hogy fog? később jönnek majd a munkahelyi sikerek,magánéleted is teljesen rendeződik,család ,miegymás,még undoritobb lesz veled szemben,nem akarlak elkeseríteni,de ez várható!

A szüleid mit szólnak ehhez? Talàn ők jobban ismerik. Betegesnek tűnik minden esetre, hogy te vagy az egyetlen barátnője, főleg ekkora korkülönbséggel.

Kedves Fórumnyitó! Reakciód a válaszokra?

Szia!

Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, mert ez rohadt szar érzés arra rádöbbenni, hogy vannak, akik csak addig "szeretnek", amíg neked is szar/szarabb náluk.

Ezen nagyon sokat gondolkozom ma is, de én mindig arra jutok, hogy jobb a hozzánk hasonlók társaságát keresni minden szempontból, mert előbb vagy utóbb megmérgezi a kapcsolatot az irigység. Akármiről is legyen szó, pláne, aki ilyen típus, hogy nem bírja kontrollálni az érzéseit... attól szerintem sok jóra nem lehet számítani -felelősségvállalás terén. Szerintem semmi értelme a szembesítésnek.

Lazíts a kapcsolaton és fogadd el, hogy ő nem fog igazán örülni most a te örömödnek, mert ilyen ember. Ki tudja miért, de a lényeg, hogy neked most fájdalmat okoz. Lehet, hogy szeret, de így.

Szerintem 1 kis távolság, idő ilyenkor mindenképpen segít és viszonylag fájdalommentes megoldás, szerintem jobb, mint gerjeszteni a konfliktust, amit ő próbál is provokálni a megjegyzéseivel, de ez róla szól, nem rólad.

Ő az, aki skizofrén?

Nekem alapból fura, hogy ennyire szoros a kapcsolat egy nagynénivel, de minden család más. Én hanyagolnám, nagyon fáj neki látni a boldogságodat, és úgy érzi valamiért, hogy ninden az öledbe hullott.

Azért elgondolkodtató, mennyire volt ez őszinte, szeretetteljes kapcsolat, ha gyűlöletet vált ki belőle az, ha neked jól megy sorod.

Egyetértek Sablonossal.

Ez már nem az ami eddig volt.

Olyan szinten irigy rád, hogy képtelen leplezni, ráadásul az ő dolgai nem jól mennek, Te meg haladsz a saját utadon.

Egy darabig kerüld, és ez a Te érdeked, különben sosem kap a fejéhez.

Az utolsó mondatodra reagálva: ez már közel sem jó és szeretetteljes viszony. Nem is értem, hogy érzed még most is annak.

Tippem? Ne ragaszkodj hozzá ennyire! Sőt! Semennyire!

Örülj, hogy apádtól kaptál egy lakást. Van szerető apád, jó állásod jó fizetéssel, van egy párod. Miért kellene még egy olyan nő is, aki irigy rád? Ne törődj vele, ne is figyelj rá! Vagy ráébred magától, hogy benne van a hiba, vagy még jobban dúl majd benne a gyűlölet (te írtad, hogy gyűlölet van az arcán). Ne reagálj az üzeneteire, ha hív, ne vedd fel a telefont. Akkor majd elgondolkozik. Ha nem sikerül neki pozitív irányba terelnie az indulatait, akkor meg így járt.

Sziasztok!

Fiatal lány vagyok, van egy nálam 22 évvel idősebb nagynéném, apukám húga. Mindig nagyon közeli volt a kapcsolatunk, imádom őt gyerekkoromtól, úgy éreztem, hogy ő is engem. Nemrég kikerültem az iskolapadból (legalábbis a nappali oktatásból), elég jó munkát találtam jó fizetéssel, valamint tovább is tudok tanulni ott, ahol mindig szerettem volna, ráadásul lett egy párom, ami eddig még nem volt, akivel nagyon nagy köztünk az összhang. Ez eddig szépen is hangzik, mindenki örül neki, vagy legalább közönyösen... Kivéve a nagynénémet. Azóta folyamatosan belém áll mindenért. Ha valamit jól csinálok, vagy valami jó történik velem, azt vállrántva nyugtázza (eddig örült mindennek), ha valami nem sikerül, akkor viszont olyan élesen áll belém, hogy csak pillogok, hogy hahóóó, mik vagyunk mi, ellenségek? 🙄 Szó szerint gyűlölet ül ki az arcára, hívogat, írogat, hogy ő megmondta, hát igen így jár, aki túl sokat képzel magáról (őszintén bevallom, elgondolkodtam ezen, de nem... kifejezetten szerény vagyok, voltam mindig), órás előadást tart arról, hogy ő megmondta... Apukámtól kaptam egy lakást, azóta a helyzet fokozódott. Tudom, hogy frusztált valamilyen szinten, mert neki viszont évek óta nincs állása, lakása sem, a férje is rosszabbul keres, mint eddig, de nem értem, hogy miért ilyen velem. Mikor minden szerencsétlennek elhord, akkor tudom, hogy nincs igaza, de maga a szándék rettentesen bánt. Mit tegyek? Próbáltam már erről beszélni vele, számtalanszor. A válasz: már megint nem nézek magamba, ő szeretetből mondja ezeket, miért támadok vissza mindig (sosem támadtam vissza, lenne mivel, de soha nem vinne rá a lélek)... és folytatja az előadást... Imádom őt, erre soha nem gondoltam, hogy ilyen lesz. 😥 Enni és aludni alig bírok mióta ez megy... Páromat pl. következetesen "az" "az az izé"-nek hívja, ha valamit kapok tőle, azt mondja, hogy nem mindegy? úgysem maradunk együtt már sokáig... (nem is látta soha, nem is ismeri) Ezek előtt olyan szinten kimutatta a szeretét, hogy pl. néha csak írt egy sms-t vagy fb üzenetet, hogy mennyire szeret, megosztotta velem minden baját, titkát, most meg ez van... Úgy, hogy nem tettem semmi rosszat, tényleg nem, erre rá is kérdeztem, hogy megbántottam valamivel? Dehogyis, mit drámázok...

Ha esetleg valakinek lenne valami tippje nagyon szívesen fogadom, én szeretném vele továbbra is tartani a jó és szeretetteljes viszont, de így nem megy.