Hogyan kezelhető a munkahelyi konfliktus? (tudásbázis)

bocs, rájuk köszönök, nem rájuk beszélek :D

Tényleg képesek elkezdeni dolgozni mellettem úgy, hogy még oda se köszönnek, tök gáz...

Valójában az volt a taktikám eddig, hogy nem szóltam a problémáról se a managernek, se nem beszéltem azokkal, akikkel ratyiban vagyunk. De már odáig fajult a helyzet, hogy pl csak akkor köszönnek, ha rájuk beszélek, kerülik még a kommunikációt is velem, mindemellett meg fúrnak ahogy csak tudnak, mindenféléket modnanak rólam a managernek. Mondta is a manager, hogy azt mondják, hogy ahogy ő hazamegy én onnantól kezdve nem csinálok semmit... Szép, ez pedig inkább róluk mondható el, de én mégse rohantam a főnökhöz árulkodni, mint egy kisgyerek.

Úgy gondolom, hogy kénytelen vagyok megoldani ezt a helyzetet, különben a végén még én fogom elveszíneti az állásom, amit meg nem szeretnék, tényleg nagyon nehéz új munkát találni... És egyébként ezt a konfliktushelyzetet leszámítva szeretek itt dolgozni.

pont az a nagyobb gond, hogy az emberek a szőnyeg alá sperik a konfliktusaikat és nem próbálják meg kezelni őket.

Nem feltétlen lesz rá megoldás, de legalábbb megpróbálta az ember.

A kezét széttárni és puffogni bárki tud, de ezzel a hozzáállással biztosan nem változik semmi míg ha megpróbáljuk megvan az esélye.

Nem akarlak elkeseríteni,de szerintem erre nem nagyon van megoldás.Én is voltam hasonló cipőben,de a legjobb szándékkal sem tudtam a helyére tenni a dolgokat.Ha szereted a munkádat és jól is végzed akkor én azt javasolnám,hogy ne foglalkozz a kollégáiddal.Tudom,hogy fontos a jó légkör a munkahelyen és az,hogy szívesen menj be dolgozni,de ha túl sokat rágódsz rajta magadnak ártasz a legtöbbet.Azzal is tisztában vagyok,hogy mai világban nem engedheti meg magának az ember,hogy egy konfliktus miatt munkahelyet váltson!

Szerintem csak annyit foglalkozz ezzel a helyzettel amennyit feltétlenül kell és koncentrálj inkább a munkádra.Ne emészd magad miatta!

Sok sikert!

Akkor tényleg valós a probléma, szerintem minél előbb beszélj velük-ki kell húzni a dolog méregfogát.

Mint írtam szerintem érdemes a közös célokra appelálni, ami őket is érinti, kedvesen, de határozottan.

Össze kell akkor szedni magam és végre lépni. :D

Még a héten dolgozok, utána 3 hét szabira megyek, jó lenne még előtte mindegyikükkel beszélnem.

Nem parázok rá, éreztem már kezdettől fogva, ahogy a céghez kerültem, hogy egy valaki nem bír, folyton beszólogatott nekem, de a többi újonccal is ugyanígy bánik, szóval teljesen elfogadtam, hisz ő a részmunkaidős assistant manager. Egyébként majdhogynem szomszédok vagyunk, néha együtt jövünk haza a buszon, munkán kívül tök normális, mondtam is másoknak, akik nem szeretik, hogy csak a munkában furi, szereti fitogtatni, hogy ő a nagy valaki.

Ma leültetett a manager, elbeszélgetett velem, kezdte a rosszal, a munkahelyi konfliktussal, majd folytatta a jóval, hogy milyen jól dolgozom, milyen gyorsan megtanulok minden új dolgot, stb.

Szóval ha már a manager is tudja, hogy gond van, akkor nem én parázok rá sajna.

Nem szívbajosak és folyton mondják a magukét a managernek mindennel kapcsolatban, ami nem szimpi nekik. Hallottam egyszer pl amikor az egyik új lányra is panaszkodtak, hogy miért kapja azt a könnyű munkát, azért mert szőke? Szóval el tudom képzelni, hogy miket mondhatnak rólam is...

Ezt az új csajt majdnem sikerült kirúgatnijuk is, szegény olyan parában volt, kapott még két napot bizonyítani, hogy jól tud dolgozni...

Sajnos...

Ehelyett van irigység, féltékenység. :(