Hogyan kell túlélni egy szakitást 8.év után? (beszélgetős fórum)
nos ez valóban nehéz ,nekem is ott van a torkomban de mit tegyek magamnak nem hazudok nem menne a dolog !
Nem tudnám elviselni hogy hozzám érjen ezt is tudom ! mi a francnak kellett ezt csinálni bakker !
Így igaz.
Két dolgot tudok pontosan.
Azt hogy szeretem,és azt hogy soha többé egy ujjal sem érhet hozzám.
A végeredmény az,hogy szenvedek,de újra boldog leszek..érzem
Mindenkitől függetlenül: én bemennék valami cool szórakozóhelyre, és seggrészegre innám magam. Másnap meg mennék tovább azon az úton, amit magamnak választok.
Ez nem javaslat, én ezt tenném. Ha el akar menni, elmegy. Kár elétolnom magam, hogy maradjon. Onnantól már mindennek lőttek. Két hónapig biztos rossz lesz hogy nincs ott, meg mittomén, de egyszer minden rossznak vége szakad. :P
Így van ettöl többet nem tehetsz, ha most döntesz nem biztos hogy jól döntenél .
Én ezért nem tettem meg ! Úgy döntöttem az idő tuti majd begyógyítja ezt a sebet és tisztábban fogok látni ,érezni ezért én most egyedül maradok !
na ez az amire én sem találtam meg a választ és neked sem tudok mit írni erre !
Nem tudom sajnos most még nem !
nem tudom,nem gyűlölöm.sőt szeretem,olyannyira hogy most muszáj gyűlölnön,hogy ne szeressem.
De mi lehet ez az érzés? Hogy tudom,hogy szeretem és még vele akarok lenni,de ez miatt sosem tudnék többet vele lenni.hogyan lehet ezt kompenzálni?
Te tudod hogy neked mi a jó de azt is tudd a gyűlölet nem jó tanácsadó és a harag sem ,nekem egy szó nem hagyta el a számat mikor elment és ez tudom jobban fájt neki mint nekem !
Megírta
Én viszont azt akarom hogy neki is fájjon...és tudom hogy szenved mint egy kutya...és azt is tudom,hogy ő tényleg nem vette komolyra azt a másikat...de ha arra gondolok hogy más nőhöz ért hozzá,kiráz a hideg.
Muszáj válaszolnom,mert valamilyen szinten elégtételt akarok,és most olyan jól esik hogy kicsit én is bánthatom...lehet hülyén hangzik,de így van. Holnap jön csak a holmiáért,kíváncsi leszek mit mond és hogyan..de az biztos,hogy utánna minden könnyebb lesz.
Nos ezzel én is így voltam és vagyok ! ezek a szavak mintha az enyém hallanám !
De én nem válaszoltam, nem adtam és adok életjelet és én is azt érzem elvesztettem az egyik felem.
Igen,ott van a DE!
Százszor végiggondoltam már,hogy mi lenne ha megbocsátanám: és rájöttem hogy bármit is fog tenni ezek után,akárhogy is próbálna a kedvembe járni,nem tudnék elsiklani a dolog felett..
Tegnap este írt egy smst.hogy most még nem lehet vége,még várni kell ezzel..nem értettem,mire kellene várnom???? Ma már nem sírok annyit,csak ez a fene nagy düh,meg utálat ne lenne.Semminek érzem magam,hiszen megalázott
Figyelj ! sírj !
Nekem 2,napon keresztül jött mint a záporeső de utána jobb volt meg a mit a lányok írtak az is jó volt !
Nekem nem megy a megbocsájtás és nem jött be a duma hogy nem bírná elviselni a gyerekei mondatot sem !
Ámbár az is igaz szeretem de piszkosul de ott van a de !
Nem hiszem már el egy szavát sem, merthogy amit eddig mondott itt van ott van semmi nem volt igaz, ezek után mit is kellene elhinnem !
De ez az én döntésem neked nem kell igy tenned !
2003 augusztusában ismertem meg egy fiút. hamar jött minden, az összeköltözés, a gyerek, de szerettük egymást, és tökéletesen megbíztunk egymásban. Mikor a kislányunk egy éves lett, a párom kitalálta hogy kimegy németországba dolgozni, hogy meg tudjuk venni álmaink házát. Mindenben támogattam, 5 hetente járt haza, és én vártam csak vártam mint egy kislány. 5 évig nem is volt semmi probléma, megvettük a házat, csinálgattuk hogy be tudjunk költözni jövő tavasszal. De tavaly novemberben, teljesen felfordult az életem. A sógorom közölte velem, hogy ő már nem tudja eltitkolni, és el kell hogy mondja hogy a párom németbe együtt él egy lengyel nővel. A döbbenettől megszólalni sem bírtam. Természetesen még aznap rákérdeztem a páromra, ő teljes mértékben fel volt háborodva, a családom minden egyes tagjával összeveszett, hogy mit képzelnek, mert ő ártatlan és ő imád minket stb. Én persze, neki hittem, kibékültünk. Mikor itthon volt, sok dolog gyanusnak bizonyult, hiába békültünk ki, ott motoszkált mindig a fejemben a dolog, Ő közben, állandóan veszekedett, mint ahogy itt mások is leírták, a legapróbb dolgokért is én voltam a hibás. a telefonja állandóan le volt halkítva, vagy éppen kikapcsolva, és a lelkemre kötötte hogy ha német szám hívja véletlen, vagy a főnöke, véletlenül se vegyem fel a telefont. Kiborultam, de elhatároztam, küzdeni fogok mert szeretem és nem akarom elveszíteni. Közben a régi magabiztosságom, az önbecsülésem romokban hevert. Tegnap azaz 2010 szeptember 13-án, a párom elaludt tévénézés közben. a telefonját töltőn hagyta, én kaptam az alkalmon és belenéztem. volt benne egy sms nem magyar nyelven, a főnökétől. nem is tudom mi motoszkált akkor a fejemben, de megnéztem a magyar jelentését, nem németül volt hanem lengyelül, és azt jelentette az üzenet hogy nagyon hiányzol. Megdermedtem, mert a főnökének nem hiszem hogy annyira hiányozhatott. azon nyomban kiírtam a számot és tárcsáztam, nő szólt bele. Mérhetetlen dühöt éreztem, azonnal felkeltettem a párom és számon kértem, de teljesen nyugodtan tehát semmi kiabálás meg ilyenek. Beszélt össze vissza, először hirtelen beismerte hogy egy kétszer találkozott egy lánnyal, de már nem is ismeri. Ami persze lehetetlen, mert tegnap előtt is hívta, láttam. Aztán mondtam neki, hogy akkor mi most itt befejeztük, és szeretném ha eltűnne az életemből. Nem akart menni, minden ésszerűtlen dolgot állított, amit persze senki nem hitt volna el. Kérdeztem tőle hogy miért van itt velünk, azt válaszolta miattunk mert szeret engem és a gyereket. Meg hogy ő nem tudná elviselni ha más férfi feküdne a gyereke mellett. Én hajthatatlan voltam, és csak annyit mondtam hogy nekem sem kell elviselnem hogy ő más nő mellé fekszik. Lesütötte a szemét. felállt, fogta a kocsikulcsot, a gyereknek odasúgot valamit és elment. Nem tudtam sírni, bárhogy is próbáltam hogy majd jól kisírom magam, nem ment. ekkora gyűlöletet még sohasem éreztem mint tegnap. egész éjjel forgolódtam, de egy könnycsepp sem gördült le, nem értettem miért. Ma reggel viszont felkeltem, elvittem a kislányt oviba, és azóta sírok, hang nélkül. Úgy folynak a könnyeim végig az arcomon hogy nem győzöm törölgetni, a szemeim vörösek, tegnap óta nem ettem egy falatot sem, és nem tudom mit tegyek. Hisz megalázott, hazudott, becsapott. Mérhetetlenül fáj, hiszen nekem 7 éve mindenem róla szólt. Tegnap azt kívántam bárcsak én is megcsaltam volna, mert akkor most a képébe tudnám vágni.
Szerdán jön a holmiáért, reggel csak egy sms-t írtam neki hogy összepakoltam mindenét, és szeretném ha mihamarabb elvinné.
Mit tegyek, mert én most is nagyon szeretem, hogyan lehetne ezt megbocsátani?
egyáltalán meg lehet-e ezt bocsátani, mert nekem nem megy, de nélküle senki vagyok.
Mint egy kislány még most is úgy várom, hogy felhívjon és azt mondja ne haragudj, szeretlek. holott tudom, hogy újra és újra azt mondanám, NEM!
Nem tudtam hogy, ennyire tud fájni.
De ha neki csak feleannyira fáj mint nekem, akkor az már nekem megérte. Azt akarom hogy neki is fájjon.
Légyszi írjatok, ti mit tennétek?
Végigolvastam a történetet,nagyon sajnálom és én tudom min mehettél keresztül. Most én is ebben a cipőben járok,és nagyon fáj.
Bemásolnám a történetemet...segítsetek
Helló !
Igen voltam jelentem szőke tincseim születtek és vettem valaki tanácsára egy kis meglepit magamnak ! gyetya !
Jó volt !
Felöltöztem nem mintha eddig nem tettem volna és mentem ,mentem mentem persze dolgozni de jó volt !
Barátok ehlyen vannak ,keresnek nem vagyok egyedül de mégis hiányzik az eggyik felem de piszkosul !
Párom is jelentkezett ,de nem tudok vele beszélni ,most nem !
Mondtam neki nem kell hazudni tovább és most ez nekem nem esik jól ,ne jöjjön és ne mondjon semmit, ne terhelje lelkem azzal is még hogy azon gondolkozzam megint hazudik !
Nem hivott tegnap ota !
Ja igen voltam jósnönél is ,lehet hülye dolog sosem tettem de most mennem kellett na majd jön valami, semmit nem mondtam tette ő hogy biza ott a nő de mégis engem szeret hát ennyi !
Sziasztok !
Megjöttem a munkából és szörnyen érzem magam !