Hogyan kell túlélni egy szakitást 8.év után? (beszélgetős fórum)
Igen, ezzel én is tisztában vagyok. Ezért élek úgy, hogy bár azt mondja, hogy szeret: felkészítem magam arra, hogy egy nap elém áll (vagy rájövök, vagy bármi más,) és vége. Megacélozott a sok szemétség amit életem folyamán kaptam a férfiaktól, és soha többé nem hagyom, hogy legyűrjön a miattuk érzett csalódás!
Róla is azt mondja mindenki, hogy ááá, nem, ő nem olyan... Nem a francokat. Minden pasi olyan. Ha most nem is, de később tutira felbüffen neki, hogy ezt akarja, azt akarja, menni, tenni akar.
Hát menjen.
Akkor két hónapot adok magamnak, hogy maximálisan kitöröljem őt az életemből érzelmileg, aztán go tovább. De amúgy már az első pillanattól azt tenném, amit eddig nem. :)
Az én párom is olyan volt,akiről mindenki azt mondta hogy áh ő soha nem tenne semmi olyat ami nekem rossz lenne..
Hát tessék...
Ezzel nem azt akarom mondani,hogy a tiéd is ezt fogja tenni,dehogy is. Anyukám azt mondta hogy alamuszi nyuszi nagyot ugrik..
Tetszik ez az aranyszabály))
Áh, nem tudom, ő olyan "lassú víz" típus. Én meg nagyon szeretek pörögni. Régen ő is ilyen pörgős volt, de kinőtte, vagy nemtom. Az jön róla, hogy beleunt az életbe, meg olyan közönyös. Minden hónapban fel kell ráznom, hogy szedje össze magát. Azt hiszem ebbe fogok beleunni, ha nem változik meg...
Nekem is volt olyan kapcsolatom, amiben mindent odaadtam magamból, testileg-lelkileg egyaránt, mégis megcsaltak, eldobtak. Ismerem az érzést. A mai eszemmel már másképp állnék a dolgokhoz, akkor én is ugyanúgy összetörtem, mint ti.
De van egy aranyszabály, amihez minden körülmények közt tartom magam:
"AZ ÉLET TÚL RÖVID AHHOZ, HOGY A FÁJDALMAT KERÜLGESSÜK!"
Lehet ti lesztek azok akiknek sikerül a mindhalálig kifejezés.:)
Nekem ő előtte egy 3 éves kapcsolatom volt,egy 16 évvel idősebb pasival..sosem akartam korban hozzám illő fiút,aztán mégis csak jött ő...mindig belül tudtam hogy semmi sem tart örökké,de arra nem gondoltam hogy pont ilyen vége lesz.
Soha senkinek nem kívánom az érzést
Nekem 26 a pasim. 8 éve vagyunk együtt. Én 32 vagyok. Eddig nem volt gebasz... És kész röhej, de én vagyok, aki folyton lázadozik... :)))
Az meg már jó, hogy tudsz nevetni, még ha keserű is a nevetés, akkor is. :)
Nem értem miért kérdezte hogy nyugodt vagyok e már,mert azóta semmi...se nem írt se nem hívott
már kínomba magamon nevetek:D
Mit akar? :P
Ő is vissza akar menni?
Felfoghatatlan számomra a magabiztossága amit mutat,holott tudom,láttam az arcán hogy tiszta ideg,és hallgatott....régebben ha veszekedtünk ha ő hallgatott akkor tudtam hogy igazam van..és most hallgatott.
Neki mentem volna én is ha nem lett volna ott a kislányunk,és hónapok óta gyanítottam,szóval volt időm elgondolkozni rajta hogy mit fogok csinálni....de a kezem már ökölbe volt
:)
Magamat ismerve, én neki is mentem volna. :)))
Figyelj, ha ilyet szólt, akkor miért várja, hogy visszafogadd? :P
Nem értem én a pasik észjárását...
Annyit írtam vissza hogy nyugodt vagyok...
ha így leírva is durva akkor képzeld el milyen érzés lehetett...Ja és amikor rákérdeztem hogy mit képzel,hogy én majd még a következő hét évben is ezt el fogom viselni...erre csak annyit mondott,hogy nem 7-et hanem még 27-et,közb e meg mosolygott....na akkor tudtam volna nekimenni úgy igazán!
Azt, hogy ez ne az ő gondja legyen. Nekem ez nagyon durva szituáció volt, amit leírtál. Mégis mi a fenét várt? Hogy beismered, hogy neki a kinn töltött idő alatt SZÜKSÉGE volt szexre? Akkor nem jutott eszébe a közös gyereketek? Esetleg te megfordultál a fejében? Meg egyáltalán az, hogy házasember???
Uuuh, komolyan, kész vagyok mint a mateklecke.
kellett volna
bocs kihagyta a betűt
Éppen most írt egy sms-t hogy: Mikor fogsz megnyugodni?
Na erre mit írhatnék??
ahhoz hogy én meg tudjak bocsátani,valami nagyon nagy dolgott kellene tennie...első lépésként soha többet nem mehetne ki németbe,ami a minimum..
és akkor is csak azt mondanám:Jó nem haragszom,de fogalmam sincs mennyi idő kellene hogy elteljen,amíg újra hozzám érhetne...mert ezt most elképzelni sem tudom...és olyan dolgot úgy sem tudna tenni,hogy elfelejtsem....nem kellett volna ezt tennie...ennyire egyszerű
Pedig mennék, elhiheted... :)))
Egyébiránt még annyit tennék hozzá:
a megcsalást meg lehet bocsátani, de ez helyzetfüggő.
Ha ÉN vagyok az, aki a kapcsolatban sorozatban nem viszonzom a párom érzéseit, folyton megalázom mások előtt, becsmérlem minden téren a teljesítményét, tudatosan-tudattalanul rombolom az önbecsülését (stb...stb...) akkor megértem, ha félrelép.
De egy pasi, aki orvul, sportból dugott félre, az rögtön leülhet a kispadra nálam. Örökre...
Az sem indok, hogy: "rám mászott, nem tudtam mit tenni..." Na ja. Én meg nem vagyok madár...
Igen ezt én sem tudtam volna jobban leírni:)
Már máshol át is állítottam a kapcsolatcímkénket,hogy már csak emlék..ez is megnyugtatott kicsit.
Kezdek jobban lenni:)remélem holnap nem rontja el a kedvem..
Én is mennék bulizni már valahova,ezer meg egy éve nem voltam
Ámen !
erre csak ezt lehet írni annyira jól összeraktad -e mondatod .
köszi
Ha semmi esély, akkor kár beforgatni magad rajta. A birtoklás vágya nehezen ürül ki az emberből, de egy idő után ez is elhalványul. Ez az érzés arra hasonlít (durván), amikor a kutya ráteszi a csontra a mancsát, hogy "ez az enyém, nem veheti el tőlem senki!" Még akkor is ezt teszi, ha nem éhes.
Ha nem vagy már szerelmes, és semmi esély a közös jövőre, már csak ez az érzés az, ami dolgozik benned. De nap nap után egyre kopik ez az egész, és képes leszel elengedni őt. Tudom, hogy a sok rossz mellett ilyenkor feljönnek a régi szép emlékek is, de erre hagyatkozni ilyen fázisban kár... Csak megtévesztik az embert, és aki megadja magát ennek, visszasétál abba, amitől meg akart szabadulni.
Tapasztalat.
jó gondolat jövő szombaton meg is ejtem-e dolgot csinálunk egy bugyi bulit !
Ki ismeri a retro discot a nyugatinál ?