Hogyan győzhető le az alkoholizmus? (beszélgetés)
A segítő kéz,ha más nem a lányok kitudják magukból beszélni a mindennapjaikat,mert egyébként a kutyát nem érdekli,hogy mi történik egy alkoholistával és a családjával.
Akik itt beszélgetnek nem alkoholisták,alkoholista társak,feleségek.Az alkoholista sohasem ismeri el,hogy ő alkoholista,ezért nem is látogat ilyen fórumokat.A legnagyobb sértés,ha a szemébe mondod!:(
Nem is tudtam, hogy van ilyen fórum. Mondjuk a címe alapján...nincsen is létjogosultsága. Az alkohol(izmus)t nem lehet legyőzni. Lehet nem inni, józanul élni, de aki harcba száll ellene, az elvérzik.
Beszélgetni lehet róla, és érdemes is, csak legyőzni lehetetlen.
Szia!:):)
Mi a helyzet veletek?
Rajtunk múlik, hogy megszünik-e!!:):)
Remélem nem fog!
A veszekedést meg el lehet kerülni, cssak akarni kell!!
Sziasztok!
Mindig azt gondoltam, a nyilvános fórumokon mindenki elmondhatja véleményét, búját-baját.
Akkor itt mindenkinek kell, hogy legyen hely!
Az a szép, hogy az ujjunk sem egyforma, és mi sem. Nagyon sokat tanulok/tanultam a fórumról. Igaza van az előttem szóló Sanyinak, a kéz nem mindenkit húz ki a gödörből. A kéz csak virtuális, a gödör valóságos.
Szeretem ezt a fórumot, helye van az életemben!
Ugye nézőpont kérdése, kinek mi a segitség.
Lehet, hogy elég, ha kiirja a bánatát.
Oksa, neked is hiszek.
Akkor nincs itt helyem.
Én már itt vagyok pár éve de én nem emlékszem hogy itt egy fórumban kapott valaki komoly segítséget.
Általában offolják,veszekednek.Ez inkább jellemző. :)
Oksa, mentem.
Úgy látom, nem a levegőbe beszélsz.
Kapott már itt valaki igazi segítséget?
És kért itt valaki igazi segítséget?
(komolyan kérdezem)
Szevasztok!
Mi ujság veletek?
Köszönöm, elgondolkodtató!
Mások véleménye is érdekel! Ti hogy látjátok ezt, milyen tapasztalataitok vannak?
A végén kezdem: van párkapcsolatban hosszan tartó boldogság!
Tudod, mikor? Akkor, mikor magadat is tiszteled annyira, hogy elhidd: ez jár neked, jogod van hozzá. Úgy, mint bárki másnak!
Aki nem tiszteli, becsüli saját magát, az mástól sem kap többet. Sajnos közhelynek hangzik, de így igaz.
Nem mondom, hogy egyszerű, és azt sem, hogy egyik napról a másikra megy.
És még azt sem gondolnám, hogy mindent egyszerre kellene változtatni, az sem megy.
Nem kell új partner, amíg nincs lelki béke, nyugalom, derű. Mert akkor az a kapcsolat is labilis, mint önmagunk.
Kellenek a lépcsőfokok, meg kell járni apránként, de el kell indulni rajtuk!!
Már ha becsüljük magunkat valamire is ....
Tudom, nem személyeskedésnek szántad, de igazad van, nálam pont ez történik, és felnyitottad a szemem...
Őszintén annyira félnék attól a boldog élettől, hogy egy buborék. Egyedül lenni, én nem tudnék, én szeretek magam körül embereket.
Új társat keresni, bízni, hinni, csalódni, azt már nem tudnám elviselni.
Sokszor átgondoltam én ezt már, mint sokan mások is, a lehetőségeimet, mindig kevésnek éreztem.
Egyedül albérletben, kijönni a pénzből, összeköltözni valakivel, új bolondériát megszokni, aztán a gyerek is feszélyezve érezné magát, a másiknak is lehetnek gyerekei.
Láttam magam körül sok válást, új szerelmet, hamar jöttek a gondok valami miatt, nem tudnék egyet sem mondani, ahol bevált a dolog.
Ti, akik segítő jószándékkal nyitjátok fel a szemünket, boldogan éltek? Van egyáltalán párkapcsolatban hopsszantartó boldogság?
Sajnálom!:(
És remélem, hogy nem azt a "példát" akarod továbbvinni ...