Hogyan győzhető le az alkoholizmus? (beszélgetés)
Köszi! :)
Hidd el, már ez is megfordult a fejemben. Egyelőre ott tartok, hogy magamat helyezem 1. helyre. :D
A párom is egy pár napig megbírta állni, hogy ne igyon minden nap és hétvégén is kevesebbet, de ez nem tartott sokáig. Ismét munka után első útja a piás haverokhoz vezet. Még jó, hogy este 7-kor zár a diszkont ahol italoznak. Utána jön csak haza. Én is rettegtem, mert titkon tudtam, hogy ez nem lesz hosszú életű, de ici-picit titkon mégis megpróbáltam hinni benne, de sajnos a rosszabbik érzésem győzött ismét.
Már ott tartok, hogy nem idegesít, nem háborgok azért, mert nem énhozzám jön elsőre haza. Elfáradtam és magammal akarok foglalkozni!
Az utolsó mon datoddal nem értek egyet!
Sok alkoholistát ismerek, van közöttük nem egy nagyon értékes ember! Tehát a segitő kezet mindig ki kell nyujtan i feléjük!
Ez betegség, csak nem mindenki tartja annak!
A családomban is volt alkoholista, 3 évig tiszta volt, aztán ujra kezdte. Mindig mellette álltunk!
Sziasztok!
Megint nagyon fáradtnak érzem magam, pedig jól aludtam. Lehet, az idő. Ásítozom, legszívesebben egész nap ágyban maradnék, pedig nemsokára kezdek dolgozni és indul a pörgés.
Szép napot nektek!
Minél kevesebb gondot!
jó kérdés, hogy ez mikortól kezdődik. igazából nem tudom, hogy szeretetéhség-e amit megfelelnivágyásba öltem én tulképp legalábbis. szükség van rám, tehát szeretnek, nélkülözhetetlen vagyok az alkim számára, nélkülem nem tudna élni (dehogynem, ez a legnagyobb önámításunk), szóval igazából nekünk van szükségünk arra az érzésre, hogy nélkülözhetetlenek vagyunk. aztán persze sokan kihasználják ezt a tulajdonságunkat, amit megtoldottam én azzal, hogy nem tudtam nemet mondani. így vagy túlvállaltam magam legtöbbször, vagy nem tartottam be az ígéretem valakinek és nem kértem bocsánatot, bármennyire is szégyelltem magam az adott szituban.
meg kellett tanulnomnemet mondani, és nem dőlt össze a világ. nem haragudtak rám, és nem manipuláltak érte.
Szevasztok!
Környezetemben az alkoholistákat vagy nagyon "letették" vagy agyon "kényeztették".
Ahogy látom nehéz az arany középutat meegtalálni, lehet sokan nem is akarják.
Sziasztok,
de jó, hogy beszélgetünk!
Szerintem is van saját szerep, amit felveszünk, de még nagyon korán: az első 3, aztán a következő 4 életévben. 7 évesen kész a személyiségünk, és azt sem tudjuk, hogy csináltuk.
A felismeréséhez nekem első körben pánikbetegségre volt szükségem.
Második körben egy alkoholistára. :)))
Ma már hálás vagyok mind a kettőért, pedig amikor benne voltam, szidtam én mindent.
Az én szerepem is az aggódó, helytálló szerep. Mivel ebben voltam(vagyok), tőlem is elvárta mindenki a kiszolgálást: de nem azért, mert hülyék, és kihasználnak, hanem mert az arcomból, a testtartásomból, a hangszínemből már messziről ordított, hogy ilyen vagyok, érezték (még csak nem is tudatosan), hogy bekapom a horgot, ha bedobják.
Nekem ismerősek a dolgok, amiket Judit mond...
De Kati (Józsi38) is megtapasztalta már a saját bőrén, amikor már teljesen kivolt, és nemet mondott, hogy nem dőlt össze a világ. Én is megtapasztaltam, alig hittem el. De ehhez le kellett jutnunk nagyon mélyre, és el kellett kezdenünk segítséggel összekaparnunk magunkat, igaz, Kati? Te hogy emlékszel ezekre?
Pusza:
Cila
Ma reggel arra ébredtem (megvilágosodás, de amint tudom, megveszem a könyvet)szóval, mindenki úgy él, amilyen szerepet leoszt magának.
Én az aggódó, mindenütt helytálló, megbízható szerepet osztottam magamnak, ezért mindenki elvárja, hogy segítsek, a családban, a munkahelyen.
Akik elvárják ezt, azok nem adnak érte semmit, mert természetes, hogy lehet rám számítani.
nekem meg rosszul esik néha, hogy mennyire semmibe vesznek, kár, mert ezt a szerepet én alakítottam ki magamnak.
igazam van?
Cila! Teljesen igazad van! Az is baj, hogy keveset tudunk tudományosan az alkoholbetegekről.
Ugyanakkor, ha többet tudnánk, akkor sem biztos, hogy mi megmenthetjük őket. Valahol a józan parasztésznek van igaza, minek kínlódni velük?
Csak akkor változnak meg, ha ők akarnak, különben mindenki tehetetlen!
Bárcsak ők is tudnák, hogy mekkora teher a betegségük, szenvedélyük, és megtennének mindent, hogy jobbá tegyek a maguk és szeretteik életét!
Sziasztok!
Kedves newoman...
Ez az alkoholbetegség egy annyira sokrétű és szerteágazó betegség.
Nekem több alkoholistám is volt a mostani józanodó előtt (csak nem ismertem fel, hogy azok), volt amelyik ittasan volt kedvesebb, és józanon hülye, és volt, amelyik fordítva.
Az alkoholizmus, ahogy én tudom, egy hármas természetű betegség: lelki, fizikai, szellemi.
Van olyan lelki része, amit már a függés rombolt tovább, de van olyan lelki része is, ami már az ivás előtt eleve megvolt... Van akinél a depit a pia hozza ki, van aki eleve depis, és csak fedi az alkohol a depijét...
Szerintem a betegségről való tájékozódásban a mai legpontosabb segítséget a Deviáns alkohológia című könyv nyújtja, melyet az egyik sikeres, alkoholizmust vegyes módszerrel kezelő terápiás központ orvosai írtak. Megdöbbentő, szemfelnyitó, nagyon érdekes és hasznos.
Biztos mások is tudnak még neked segíteni a tapasztalatukkal, ezen a fórumon nagy örömmel olvasom több, már értő társam hozzászólását, és a még szenvedő társaktól is rengeteget tanulok, nekik is köszönöm.
Szép napot: Cila
Sziasztok!
Volt már vagy van valakinek az enyémhez hasonló tapasztalata? Előző,alkoholista párom,ha ittas volt,mindig romantikus,kedves,lágy,érzelmes ember volt,ilyenkor imádtam.Ha valami miatt napok óta nem tudott inni,durva,figyelmetlen,közömbös,sértő lett. Hosszabb(2 hét-2 hónap) száraz időszakai alatt pedig depressziós volt.Miért van ez?
Sziasztok!
A párom egész héten nem ivott, viszont szombaton motorozás után bepótolta. Elég hamar lement a borocska és a söröcske, ja és persze megint sikerült megbántania szokás szerint. Ha iszik mindig ezt csinálja, ami nekem nagyon rosszul esik és fáj is.
Pont így gondoltam mikor mondta, hogy ha motorozni megyünk akkor nem tud inni. Viszont gondoltam, hogy utána befogja pótolni, hát....igazam lett. :(
Sikerült szombat éjszaka lehúznia a WC-ben lévő tisztítót is. Még jó, hogy nem akadt el valahol és nem dugította el a WC-t. Ja és persze erre nem is emlékezett.
Szép napot Nektek! :)
Nekem sokat javult a színpadi kiállásom, biztos neked is sikerülni fog, ha akarod. Ha mondjuk hetente van fellépés az már egy olyan mennyiség, ahol lehet gyakorolni. Ha ritkábban, akkor nem idegződik be annyira a rutin. Nekem ez a tapasztalatom.
Szerintem jó jel, ha Szigonyos óvatosan áll hozzá.
Az az alkoholista, aki biztos a dolgában, bukásra van ítélve. A betegség ennél jóval alattomosabb.
És nekem nem tűnik úgy, hogy nem akarná a józanságot :)))
nagyon örülök az elhatározásodnak! Kicsit azonban úgy érzem, mintha nem lennél eléggé biztos magadban, én biztos vagyok benne,hogy féken tudod tartani ezt az alattomos szenvedélyt, csak nagyon erősnek kell lenned!!! Szorítok neked, hogy sikerüljön, és büszke lehess magadra!
Nekem a színpaddal vannak gondjaim, ha ki kell állni nagy közösség elé, szorongóvá válok, és ez látszik is rajtam, ezért elvállalok karácsonyi fellépéseket, és egyre kevésbé adok ezzel teret ennek a fóbiámnak....minden legyőzhető, és általában saját magunk baja a legnehezebb, de sikerült nekem is, neked is fog, csak tisztában vagyok vele, hogy neked a nehezebb...így azonban az értéke is nagyobb lesz a tiédnek-:)))
De örülök mikor Al-Anonosoktól hallok beszámolókat! Olyan jó tudni, hogy igenis vannak pozitív példák.
Én sem gondoltam az első hónapokban, hogy eljutok majd oda, hogy semmilyen reakcióm nincsen arra, ha szeszes italt látok a boltban, vagy reklámot a tvben, vagy egy étkezés folyamán a jelenlétemben fogyasztanak italt.
Most a nyár az új lesz, mert tavaly még nem italtalanul töltöttem a nyarat.
De azt gondolom féken tudom majd tartani a gonosz kis gondolatokat.
:DDD
Jön a nyár, itt is nagyon meleg van.
Tegnap ittam (kb kéthavonta egyszer iszom) szeszesitalt, egy 4 centis Hubertust (meg fél liter vizet). A párom most már nem szekál, ha szociálisan iszom valamit, ez annyira jó. Régen nagyon féltett, nyilván a saját adottságaiból indult ki. Úgyis nagyon ritkán iszom.
Ugye, Szigonyos is mondta, hogy a betegség csak féken tartható, de nem győzhető le... Azaz, csak úgy tartható féken, ha egyáltalán semennyi alkohol nincs.
Kedves mindenki! Nem érdemes azt várni az alkoholistától, hogy cak egy sör, vagy csak egy kis pohár... Vagy nulla, vagy a totális részegség.
Én sokáig reméltem, hogy működik a keveset ivás nála, de nem működik, sajna. Egy év alatt egy nap volt, amikor csak egy sört ivott, de másnap bepótolta az előző napi adagot. Így működik a szervezete a napi ivónak. Háááát, ez van....
A párom most már ötödik éve nem iszik, de sokáig görcsöltem azon, hogy akkor én sem ihatok mellette. Mert ugye az én biokémiám nem alkoholista biokémia, de nem akartam, hogy kínlódjon mellettem, és most úgy örülök, hogy nem zavarja :))). Ezt is megértük? Hihetetlen.
Még visszatérve a csodára!
Tényleg csoda, ami történt, de nem csak az, ami vele történt, hanem az is, ami azóta velem történik. Az Al-Anonos életstílus (aminek a gyakorlásában azért jó nagyokat bírok csetleni-botlani :) ) fantasztikus rálátásokat ad erre a rohadt alkoholbetegségre, de arra is, hogy hogyan lehetek önmagam, hogy ne kínlódjak annyira más emberek dolgaitól.
neked is köszönöm!!!
igen, ez a betegség nagyon kártékony. egy társam fogalmazott olyan jól, hogy "egy alkoholista tarol maga körül", sok ember életét teszi tönkre.
ismét egy kis javítás, nem kötekedés gyanánt, de le nem győztem a betegséget, mert azt nem lehet. aki azt hiszi legyőzte, az szépen vissza fog esni.
megtanultam h tudok józan maradni, de meg nem gyógyulhatok belőle.
most jön a nyár, meg a régi emlékek, sörözni a strandon, vagy egy árnyas teraszon....ezek jelentették nekem nagyon sok évig a nyarat. mikor látok ilyent, hát, a kis ördög bizony ott bújkál bennem!!!!
Én is gratulálok neked!
A te példád is mutatja, milyen alattomos, disznó betegség ez, és legyél rá büszke, hogy legyőzted, mert nagy dolog!
Távol álljon tőlem, hogy kötekedjek, de én a JÓZAN életemet mégiscsak csodának tartom. nem olyan értelemben, hogy ne lenne rá magyarázat, vagy természetfeletti lenne az egész. teljesen logikusan levezethető az én utam eddig. de az mégis csodának tűnik nekem, hogy ezt az utat megtaláltam. az, hpgy eljutottam az AA-ba, nagyon sok szerencsés dolog együtt állásának volt köszönhető.
van az a fogalom, hogy "hálás alkoholista". sokáig nem tudtam értelmezni. de már én is érzem, hogy ha nem járom meg a mélypontot, vagyis nem leszek alki, akkor nem is tudtam volna olyan változásokon átmenni, aminek eredményeként azt monhatom, előbbre jutottam, mintha nem jutok a mélybe egyáltalán.
nagy igazság, hogy az ember csak akkor tud bármit értékelni, ha nem midníg birtokolja. nekem a józan élet többet jelent mint egy norminak, mert tudom mi annak az ellenkezője. tudok tőkét kovácsolni a józanságomból. a legérdkesebb, hogy mióta józanul élek a szerencse is jobban megtalál...