Hogyan előzhetjük meg, hogy gyerekünk félénk legyen? Ha már az, hogyan küzdhetjük le gátlásait? (tudásbázis kérdés)

egyébként ma egy játszóházban voltunk, ahol rengeteg gyerek volt, újakat utánunk már nem is engedtek be - és bár picit idegenkedett, de nem félt. Ez elképzelhetetlen lett volna egy hónappal ezelőtt.

A tapasztalatom az, hogy a félénk gyereket társaságba kell vinni, de főleg szelíd gyerekek közé, ne egyből a játszóházba, és sajnos a játszótér is csak délelőtt jó, amikor csak kicsik vannak lent.

Szelídebb gyerekek szoktak járni a zenebölcsikbe, manótornákra, az ilyen foglalkozásokat egy kis örökmozgó talán végig sem bírná ülni :)

Azt vettem észre, hogy picit muszáj erőltetni. Eddig ha nem akart ottmaradni a játszón, mert több gyerek jött azonnal jöttünk is el (persze sírt is, így nem nagyon akartam ott maradni vele)

Most eljárunk zenebölcsibe, és ma is sírt mikor bementünk, de pár perc alatt megnyugodott. Nem vettünk részt az órán, csak a terem egyik végében ültünk és onnan néztük, persze én énekeltem, mondókáztam. Végig az ölemben ült, de mosolygott tetszett neki. Remélem hamarosan aktívan részt vesz az órán, most még annak is örülök, hogy végül is jól érezte magát! :)

Mint ahogy vannak félénkebb felnőttek(pl.én is),úgy vannak félénk gyerekek is.

Az én fiam is inkább félénk természetű-legalább is most még,de nem próbálom átváltoztatni.

Kleonak teljesen igaza van!!!!

teljesen igaz, amit írtatok

a gátlásait pedig nem mi küzdjük le, hanem a gyerek saját maga

Teljes mértékben egyetértek veled Kleo!

A genetika ellen nem sokat tehetünk.A legfontosabb azonban, ha van egy kis bátor megnyilatkozása, akkor pozitívan megerősítjük, hogy milyen ügyes és önálló volt. Az ilyesmi szárnyakat adhat, még a félénk gyerekeknek is. Erőltetni azonban semmit sem szabad, mert akkor csak súlyosbodik a helyzet.Sok feladatot kell az ilyen gyerekeknek adni, hogy tapasztalja, hogy képes dolgokra. És sok dícséret, sok buksisimogatás.