Helyes gyerekvállalás avagy mikor van a legjobb idő rá? (beszélgetés)

Dettó :)

Bár én a xaranyaklub elnöke lehetnék :), nagyon sok helyre vittem magammal, a konyhában is ott volt velem a hordozóban, én tettem a dolgom, közben beszélgettem vele :).

:-) Gratulálok és jó egészséget!

Én igen valahogyan így érzem, nem is a lemondás, hanem a hatalmas felelősség!

Neki nem mondhatod, nincs meleg azért mert, nincs kaja azért mert..

Nekem két macskám van és mióta macskáim sosem ettem hamarabb mint ők, pedig macsekok és nem is házörző kutyák, ők majd jövőre lesznek.

Viszont a gyerek az ha 6 millió éves lennék is a gyerekem lenne.

Szeretnék, de vállalom, hogy félek tőle és nálunk én még annyi minden mást is szeretnék, mielőtt terhes lennék.

;o)) köszi :)

egy biztos, soha, semmilyen szerepben nem veszem magam túl komolyan ;)

Még egy dolog: Sokan félnek attól, hogy mi jön egy gyerekkel: Tudatos nevelés esetén semmi katasztrófa, elterveztem, hogy két hónapig vagyok hajlandó felkelni éjjel.... 3 nehezebb éjjel után rájött a fiam, hogy nem lesz tejcsi, csak tea, azért meg nem érdemes felkelni :-) Sokan elítélnek azért mert az első perctől kezdve külön szobában van a gyerekem... pedig a lehető legjobb neki és nekünk is (lásd későbbi szex, a mai napig nem értem, hogy tud valaki egy szobában apázni a gyerekkel) :-) A fiam Önálló mégis szeret hozzámbújni, de hihetetlen kis vagány! Nem altattam soha, tudja, hol van az ágya és szépen megy, ha szólok neki, hogy alvás idő van... ha nem vagy könyörgős típus nem kell úgy csinálnod, ha pedig olyan vagy akkor úgy csináld, a lényeg, TE ALAKÍTASSZ MINDENT amitől esetleg tartassz most, azt Te tudod irányítani el tudod kerülni, következetesen kell csinálni és akkor tök jó összhangot tudsz kialakítani és mindjárt nem is kell annyi mindenről lemondani :-)

Abortusz: Öcséméknél volt egy.... a lány viselkedését tekintve azt mondom, hogy a lehető legjobb döntés volt, viszont öcsém aki imádja a gyerekem majd belepusztult!!!! (van lakása stb még sem vállalták a lány miatt)

Ideális szép kor és értékrendileg is szuper megállapítás szerintem.

Jó egészséget neked és sok sikert hozzá!

Igen a pénz, ami az élet mozgató rugója.

Mi számít stabilnak? A mai világban sajnos az a legtöbbször a módi, hogy nem javítgatjuk, hanem ki dobjuk.

Kíváncsi lennék amúgy erre is, hogy kinek mi a véleménye, hogyan lesz egy női-férfi kapcsolat jó és stabil?

Jött egy pasi azt mondta el vesz feleségül..kiröhögtem!:-DDD Akár csak magamat olvasnám!

Fantasztikus nőnek tűnsz így éteren keresztül is!

Le a kalappal! Köszi a kommentedet!

Ami pedig az abortuszt illeti, nem venném magamnak a bátorságot, hogy ítéletet mondjak. Még abban az esetben sem, ha nincs rákényszerülve. Az ő élete, az ő döntése, neki kell együtt élni a következményeivel.

Egészen a tegnap fórumra reflektálva: az a lány is valakinek a gyereke, én senki gyerekére nem mondanék olyan dolgokat, amiket a sajátomra sem mondok.

Az élet viszont nagy tanítómester, lehet hogy az, aki tegnap a leghangosabban acsarkodott, egyszer majd azzal szembesül, hogy a gyereke ugyanebben a helyzetben van. és akkor majd ordíthat nagy pofával.

Úgy pont erre:-)

Nálunk is van kicsi és drágábbnál drágább játékokat vettek meg nekik tesómék, mégis mivel játszott? Üres tusfürdős vagy bármiféle flakonokkal.

Szerintem sincs legjobb idő amúgy, de kíváncsi voltam és vagyok a véleményetekre.

Szerintem azért minimum egy stabil párkapcsolat, megfelelő társsal, akivel bátran vállalhat az ember lánya egy gyermeket.

És bizony pénz. Sok-sok pénz...

Már megvolt a diplomám, a második is fél úton, jól fizető munkám volt, önálló lakásom.

Jött egy pasi, azt mondta, elvesz feleségül, kiröhögtem. Aztán egyre több időt töltöttünk együtt és rájöttem, hogy teljesen beszerettem és éreztem, hogy vele jó lesz az élet. Összeházasodtunk, gondoltuk, legyen gyerekünk, egy év múlva megszületett a lányunk, aztán 3 év múlva gondoltuk, ebből kéne még egy, mert annyira cuki, egy év múlva lett egy fiúnk. Közben felépült a házunk, az életünk kerek, és igazam lett, ezzel a pasival minden jó ;)

Túlagyalni nem kell, de jó, ha megvannak az alapok minden szempontból.

Akár én is írhattam volna ezeket a sorokat. :))

Persze bennem is volt félsz, sok mindent illetően: féltem a jövőtől a szüléstől meg még jobban :))

A mai napig úgy vagyunk a "szülőséggel",h a gyerek az első. Pelenka, tejital legyen meg gyümölcs.. meg még ez meg az aztán jövünk mi. Ha kell lemondok a fodrászról, már kozmetikushoz sem járok, házilag gyantáztatom a szemöldökömet meg be is festik :)

A legnagyobb örömöm a gyermekem és ha ő örül. És ő még annyira tud örülni mindennek :))

Nem mondom,h nincsenek nehéz pillanatok de a gyermeked mosolya a nehéz pillanatokat is széppé teszik. Régen azt hittem,h ez vmi nevetséges giccs pedig nem :))

Erre nem lehet semmit mondani. szerény anyagi körülmények között vállalt 5 gyereket rokonom, tényleg szinte a nulláról indultak. Nem volt márkás ruha, külföldi utazás. Viszont olyan embereket neveltek, akik tele vannak érzelemmel, szeretettel és négy lediplomázott, egy szakmunkásként végzett.

Van olyan aki beleszületett a jóba "aranybölcsőben" ringatták és egy senki lett belőle, a szülei elkényeztetett hülye gyereke, aki nem tudott már semmiben örömöt találni, csak a bódító szerekben.

Arra sincs jó válasz, fiatalon, vagy érettebben, a fiatal is lehet felelősségteljesen nevelni gyereket, az idősebb meg idiótán...mindegyikre lehetne példát hozni.

Az anyagiak,meg olyanok valahogy mindig úgy alakulnak, hogy megéljenek belőle az emberek, ha nem alkoholisták, játékszenvedélyesek.

Valahogy igaz az a mondás, ha a Jóisten báránykát ad, ad hozzá legelőt is. :)

Szerintem akkor a legjobb az idő ha mindkét fél szeretné és persze anyagiak is megvannak.Ez nem korhoz kötött.Én ha újrakezdeném lehet másképp csinálnám,de mindegy is ez már így alakult.

Nyilván egy nő nem szivesen szül meg egy olyan gyereket akitől nem akart hisz mondjuk megerőszakolták és elakarja vetetni.Sokan azt mondják nem szép dolog,neki kell eldönteni hisz ő neki kell majd felnevelni.És minek szülje meg ha eleve irtózik attól ami történt és az férfitól.lehet az ő gyerek de soha nem tudná igazán úgy szeretni mint ha ez a baba tervezett lett volna és a szerelmétől lenne.Szóval én nem ítélem el azt aki ilyen okból elveteti.

Megfelelő idő sosincs...Ha arra vár az ember, akkor nem lesz sosem gyereke.

Én 31 évesen szültem, pont azért, mert én is vártam. Hogy mire? Először is a megfelelő apajelöltre, aztán hogy legyen saját autó, lakás...Igazából pedig a szüléstől féltem, meg hogy mi lesz utána, hogyan jövünk ki 3-an a havi bevételünkből?!?. De muszáj volt a félelmet leküzdenem, s mivel már 30 múltam, és szerettem volna legalább 1 gyerkőcöt mindenképpen, nem akartam tovább várni..Szerencsére rögtön összejött, aztán pedig már ment minden a maga útján...

Hogy min változtatnék, ha tudnék? Hát korábban szülnék: 20-as éveim elején...Nem ilyen "későn"..;) Talán akkor lehetne még egy tesó is mellé.

Öngyilkosság-e gyereket vállalni?: Izgultam, hogy anyagilag hogy jövünk ki majd...Hiszen nagyon "drága" a gyerek...

Kellemeset csalódtam...Mert amint megvan a gyerkőc, ő az első, neki mindent megadnak a szülők..Olyan nincs, hogy a legfontosabb dolgokra nincs keret, igenis van..Mert akkor inkább kihagyom a fodrászt, meg nem veszek új cipőt, nadrágot(gyerkőc előtt elképzelhetetlen volt, hogy lemondjak róluk), meg nem megyek barinőmmel plázázni;D, nem akarok külföldre menni nyaralni, jó nekem a hazai is, a boltban jól megnézem minek mennyi az ára, s próbálok spórolni, de a gyereknek megveszem ami kell...És nincs hiányérzetem, mert most már annak örülök jobban, hogy a gyerkőc örül:).

Tele voltam félelemmel a gyerekvállalás előtt, ha csak rágondoltam, most pedig már csak nevetek rajta...;)

Abortusz: senkit nem kell elítélni. Ki tudja, miért alakul vkinek így az élete...Mások is kerülhetnek ebbe a helyzetbe....Biztos nagyon nehéz döntés, s eléggé megszenvedi az, akinek erre kerül a sorsa....Én inkább együttérzek...

Én 24 évesen teherbe estem. nem vártuk, nem számítottunk rá, de vállaltuk, mert szeretjük egymást, és miért is ne? 25. születésnapomon megszületett a lányunk, aki egy csoda, imádjuk, és sosem fordítanám vissza az időt. Jó, hogy fiatalok vagyunk, és nem nyugdíjasan megyek majd szülőire a suliba.

Amúgy szerintem nem kerül sokba egy gyerek. Az első időszakban ami kell neki, az a pelenka, meg ruha, utána már csak ruha... Enni eszik amit mi, ruhát meg ha akarom, olcdón is tudok venni neki... Szóval anyagilag nem tesz tönkre egy baba, érzelmileg viszont hatalmas ajándék. A párom szokta mondani, hogy amióta megvan, azóta sekélyesnek érzi az előtte leélt éveket...