Házas férfi-lehet nála esélyem? (beszélgetős fórum)

Szerintem tök megértve szólunk hozzá. Az erkölcs meg nem egy önmagában állól tőlünk független dolog, hanem a mi boldogsáunkat hivatott biztosítani. Mindenkiét, az övét is, persze csak erőfeszítések árán..

Egyébként meg szépen írtál, úgy van, ahogy mondod...Én nagyon értem, mert én rohadtul tudok szerelmes lenni...

Pedig nem butaság, amit mond, ha nem is pont kávéval. Valahogy fel kéne venni vele a kapcsolatot, mert így az van, hogy saját magadat lovalod bele valamibe, ami talán nincs is, vagy ha van, akkor nem úgy...

Ha meg úgy, akkor meg nem biztos, hogy jól van úgy...

Ez sokszor olyan, mint régen a levelezőpajtás, akibe beleszerettél. Amikor meg megláttad, már nem tudtatok egymásnak mit mondani...

Ha meg mégis részéről is több lenne, akkor se árt valamilyen módon beszélni róla, még ha virágnyelven is, mert -ezt te jobban tudod- az elfojtott érzelmek elég nagy galibát tudnak csinálni, és lehet, hogy pont az nem veszed észre magad körül, akit meg kéne...

Úgy látom, itt legtöbben, többé-kevésbé jól működő kapcsolatból "osztjuk az észt"

Arra senki nem gondol, hogy Bettsy mit érezhet?

Igen!

Valóban szent és sérthetetlen a házasság! Különösen akkor, ha még gyerek, vagy gyereke is vannak már!

Magam is így látom!

De!

Miután a korábbiakban írt Hofi idézet nem mindenkinél "jött át" kénytelen vagyok magyarázkodásra.

Miért nem találtam a több, mint 160 hozzászólás közül egyetlenegy "vigasztalót" ami valahogy úgy szólhatott volna, hogy:

"Attól, mert lázba hozott egy férfi érdeklődése irántad, meglátta benned a NŐT, és te ezt észrevetted, és odáig is "elmerészkedtél" hogy bátorkodtál esélyt latolgatni, még egyáltalán nem vagy egy büdös nagy K!

Ez az eset szinte mindannyiunkkal előfordult már, de Istennek hála, sikerült mederben tartanunk a dolgot.

Megértjük, hogy ennyi idősen már komolyan foglalkoztat a téma, különösen akkor, ha most nem is élsz komoly párkapcsolatban, miközben nap nap után látod a kisgyerekeket.

De próbáljad meg józanul mérlegelni a dolgot, hogy itt miről is lehet szó, minek is lehet esélye, és azt is, hogy szeretnéd-e a várható következményeket!

A helyedben megkísérelném kordában tartani a dolgot és inkább olyan szituációkat teremteni, olyan helyekre eljárni, olyan elfoglaltságokat keresni, ahol nagy eséllyel találhatsz magadhoz illő társat!

Ehhez kívánunk sok sikert és kitartást!"

Vajon ilyen hozzászólás miért nem érkezett?!?

Csak az erkölcs oldaláról voltunk képesek papolni!

Én mindenesetre szégyellem magam.

ok.."ál"megnemértettség,menekülés a felelősségektől..

egy szerető mit tud nyújtani?

pár óra boldogságot...akár éveken keresztül..

egy szeretőnél nincs vita,nincs nyűglődés,nincs gyerekgond..

a férfi mit kap?csak szeretetet,boldogságot..rajongást és ugyanezt adja..és nem annak akinek kéne,aki odahaza várja,hogy esetleg a problémákat együtt oldják meg.

Te még fiatal vagy..majd jön egy szabad független férfi,aki épp úgy magával ragad,mint ez!

Minden rajtad múlik,ez nem kérdéses...hogy Te akarod -e ezt az egészet..ha valaki kinyílvánítja a szándékát azt Te döntöd el,hogy akarod vagy sem!!!

Te mit akarsz?

én értelek Téged..

és azt is értem,hogy szeretnéd,,

de miért?mert beleszerettél?

ha most hirtelen úgy érzed,hogy házasság lehet a dologból ,akkor ezt most felejtsd el.nagyon nagyon sok dolog kell ahhoz,hogy egy férfi felrúgjon egy házasságot,ha jó,ha nem...

ha elfogadod az udvarlást lehetsz -e több szeretőnél???

ezt csak úgy tudod,meg,ha engedsz..engeded a dolgokat kibontakozni.

Na hát ilyet sosem tennék... Nem csak azért, mert házas, hanem egyáltalán... Sosem kezdeményeznék egy férfinál. És ahogy mondod, a felelősséget sem vállalnám. Ha akar vmit, akkor neki kell erre megérnie, és önszántából.

És épp ezért nem hiszek abban, hogy valakit elszeretni a másiktól. Csak azt lehet vinni, aki hagyja magát-annak meg oka van.

a mai világban csak "én" vagyok..és senki más,nincs ma már felelősség,nincs az,hogy felmeri valaki vállalni,hogy egy családhoz tartozik élete végéig.

mikor házasodik valaki,akkor ott tegye magát oda az ember,nem semmiért vanank 50-60 éves házasságok,mert minden annyira hú de jó..hanem mert megtanulták egymást tiszteletben tartani,elfogadni a másikat.

nem tudnak ma már boldogok lenni az emberek ,mert nincsen miheztartás..nem tud egyik másik ember mihez igazodni,mert semmi nem jó..

az emberek igenis lusták tenni a házasságukért,azt hiszik az csak úgy van...a szerelem csak akkor múlik el,ha az ember akarja.

Betssy! Van hogy az ember mindenáron akar valamit...ha ez az a helyzet...akkor tedd meg az első lépést..kérd meg igyon veled egy kávét...ha megy közben kiderül mit szeretne..te még nem tettél ajánlatot, nem jössz ki belőle rosszul...bárhogy elsülhet ... még ki is farolhatsz belőle...lehet hogy nem is fog tetszeni - ha nem megy kávézni..na bumm csak egy kávé lett volna..mert szépen néz..

Ha mégis jól sikerül a kávézás és még mindig mindenáron akarod és tudod hogy ő is, biztosan tudod...vedd számba a következményeket és ha még mindig....élj az eséllyel....de tudod hogy a mennyekbe és a pokolba is taszít egyszerre és nem csak téged!!!! A következmény a tiéd, csak te leszel a felelős minden rosszért és jóért! Tudod ezt vállalni?

Hát jól érzed, mivel ha nem akarnám ezt, akkor nem foglalkoznék a témával.

Egy másik hozzászóláshoz: velem se most fordul elő először, hogy vki jobban megnéz, vagy hogy lesül róla, hogy csapja a szelet. Ne gondold azt, hogy bárki csinálja ezt, arra rárepülök. Lehet, hogy téged eddig nem fogtak meg azok az emberek, akik ki akartak veled kezdeni.

Csak itt más emberek iránti felelősségről is szó van. Többek között egy gyerekéről...

Elég baj, hogy a mai erkölcsök ilyen egoisták.

Nem az a baj, hogy a nemek vonzása fennáll, az volt mindig is. Az a baj, hogy a régi elég jól bevált kezelési módoknál vagy okosabbak akarunk lenni, vagy egyszerűen lusták vagyunk, vagy cikinek tartjuk betartani..

A boldogtalanság meg egyre több, egyre húsbavágóbb. Ez a baj, nem egy jó kefélés...

Igen.

De aztán utólag már nem is tűnik annak. (Persze utólag minden könnyebb.)

Arról nem is beszélve, hogy ez adja meg a család értékét. Felmegy tőle az árfolyama...

Csak az a baj manapság, hogy ezt sokan nem várják ki, pedig sok szétment kapcsolatot meg lehetne javítani. Persze nyilván nem mindet kell, de ez más téma...

itt alapjában véve az erkölcsről van szó.

ki mit enged meg a másik félnek,mennyire adja alá a lovat.

egy szemezéstől még nem áll meg a világ ,,meg egy mosolytól sem.

én nem vagyok még férjnél és elég sűrűn kikezdenek velem de tudok mit kezdeni a helyzettel,mert nem akarok semmit,itt minden arról szól,hogy az ember akar -e egyebet annak tudatában ,hogy az illető nős ember.

egy ilyen helyzetben a szereposztás nyilvánvaló..

a fórumindítónak meg van a maga értékrendeje,neki...a meglátásom szerint belefér a kapcsolatba egy esetleges megcsalás,mert ha ez nem így lenne adott topikcím meg se fogalmazódik a fejében...

ebben a mai szabadfelfogású világban vannak még olyan emberek,akiknek a hűség számít még valamit és ez a szó tartalommal bír!

nős ,családos emberrel nem kezd az ember,meg se fogalmazódik a fejében,hogy lehetne-e valami,mert NEM!!!!

az ember valóban nem vakságot fogad,látni lát mindenki,de az,hogy hogyan viselkedik a másik féllel az saját döntés,akarat.

mindent az elejéről kell kezdeni..ha valaki kihívóan viselkedik,elkezd udvarolni..ott még nem tudni egy házasság mikéntjént és hogyantját..mi miért történik,zajlik..ott még senki nem tart,hogy kiadja a magánügyeit...senkire sincsen ráírva,hogy nekem rossz a házasságom vagy nyitott házasságban élek..nincs,nincs..

jelen esetben felmerült a gondolat,hogy "házas férfi van nála esélyem???"

ha az erkölcsöd megengedi,,igen!

Csak arra még én sem adnék oda semmit...

Ha ennél több is történt volna már, akkor felesleges lett volna így indítanom a fórumot, hogy lehet-e nála esélyem? Mert akkor magam is tudnám a választ...

Az emberek legnagyobb része - attól, hogy boldog kapcsolatban él - még nem mindig tud parancsolni a vágyinak!

A határt persze a legtöbben képesek vagyunk szabni a vágyainknak, és nem rúgjuk fel a jól működő házasságunkat egy futó kapcsolat, egy kóbor numera miatt.

Szerintem a szemezés, kacérkodás, beszélgetés az "ártatlan" és ártalmatlan viselkedési mód kategóriába sorolható!

Attól még senki nem válik bűnözővé, hogy eszébe jut, hogy egy bankrablással szerezhetne annyi pénzt, ami elegendő lenne a hátralévő életében!!!

Még attól se válik azzá, ha néhanapján betéved egy bankba, vagy véletlenül megnéz egy erről szóló filmet és ennek kapcsán eljátszik a gondolattal!

Nem konkrét esetre gondoltam, hanem általánosságban beszéltem, az én olvasatomban, ami nyilván lehet mindenkinél más.

Mindenesetre ha egy házasság odáig eljut, hogy ilyen felmerül, akkor le kell zárni, és akkor Betssy is tud nyitni az úr felé....

Érdekes, nálam is "idős" volt, akibe belezúgtam.

Csak annyit akartam sugalni Neked, hogy a jelenlegi érzelmeiddel ellentétben ki lehet gyógyulni, és talán érdemes is... De ez nem akart kioktatás lenni, csak mesélés...

Nagyon nem könnyű...

Az én "olvasatomban" megcsalás egy fogalom, ami egy cselekmény, vagy cselekménysor elkövetése, mely - attól függetlenül, hogy irányul-e valaki ellen - a társam/párom/szerelmem/feleségem tudatos és szándékos átverését/megtévesztését eredményezi.

A cselekmény attól függően nevezhető, vagy értékelhető megcsalásnak, hogy aki "sérelmére" a dolgot elkövetik, az annak tartja-e, vagy sem!!!

EZT EGY KÜLSŐ SZEMLÉLŐ SOHA NEM DÖNTHETI EL!!!

Miután nem ismeri a körülményeket, azt hogy a felek miben állapodtak meg, egyszerűen nem tudhatja a helyén értékelni és joga sincsen rá!

Arról, hogy ki mit tart megcsalásnak, akár egy újabb fórumot is indíthatnánk! (Ha még nem indult volna)

Szia!

Amit most írok, nem egészen passzol a Te helyzetedre, de talán mégis mond valamit:

Én két gyerek mellett lettem nagyon szerelmes valakibe. Mindamellett, hogy a férjemet imádom, tisztelem, és nagyjából minden ok volt. Aztán le nem feküdtem vele, de ahogy mások is írták, ez fejben kezdődik... Ő is házas volt, én is. Aztán - nagy szenvedések mellett - belenéztünk a tükörbe, és azt mondtuk, nem. A jelszavunk az volt: MÁS EMBER BÁNATÁRA BOLDOGSÁGOT ÉPÍTENI NEM LEHET!!

Azóta szültem a férjemnek még egy gyereket, még jobban igyekszem erősíteni a kapcsolatunkat, és erősödik is... Pedig nagyon sokat vagyunk távol egymástól.

Ő egyébként megtudta azt a másik pasit, de megbocsátott. Ezzel is nagyon sokat emelkedett a szememben.

Azóta két rémálmom van: Az egyik, hogy a hülyeségem miatt elhagy a férjem, a gyerekeim.

A másik, meg persze az, hogy igazából tényleg nagyon szerettem azt a valakit, de mostmár átfordulnak ezek az álmok az első verzióba, hogy nem ér az egész annyit...

Talán ezt lehetne annak a hűségnek nevezni, amit a templomban anno megfogadunk... Vagy valami ilyesmit. És ezt nem lehet úgy megtenni, hogy ne az ezerszeresét kapnánk vissza szeretteinktől...

Sok sikert a tiszta döntéshez!

Nem lehet egyszerű a Te szakmádban, az ember könnyen belefuthat ilyenbe...