Házas férfi-lehet nála esélyem? (beszélgetős fórum)

Kb olyan problémái vannak 30 évesen, amik nekem ilyen 16 évesen voltak... Jujj, most hány másodpercig viszonozzam a pillantását, elmenjek-e még egyszer a Zsotti fele?

Tinédzserszinten mozog, inkluzíve körülmények és következmények telibe sz...sa.

Fel nem fogom, ennyire éretlen ember hogy a vérbe lehet pszichológus.

A fórumindítónak nem sok lehet,ha egy szép nézésbe már ennyi mindent belelát...

Nekem ami nagyon unszimpatikus,az a számítás,gátlástalanság.Jó hogy már nem hívja őket családterápiára,és vezeti rá a pasit,hogy jobb ha elválik őmiatta:D

De látom le is lépett,nem tetszenek neki a válaszok.Vagyis csak azok,amik támogatják a beteg elképzelését.

:-)))))))))))))))

Néha elállították a gépet a gyártások során:D

Van amelyiket túl,van amelyiket alul méretezték:-)))

Vagy az agyukra gondoltál?:D

Nézd, szerintem épp ettől a "kis" feszültségtől működik egy kapcsolat jól. Mármint arra gondolok, hogy nem mondasz el mindent. Az se jó, ha már tényleg mindent megosztasz a másikkal, mert akkor már egy langyos barátság lesz belőle, de az se, ha túl sok a spira...

Meg azért a családi minta is sokat számít.. Főképpen abban, hogy azt látja-e az ember, hogy lehet egy életen át szeretni... (Az hogy közben ki kinek nézte meg a fenekét, netán izélte meg, tök pitiánerré válik.)Én ezt láttam nagyszülőkön, szülőkön. Az igazi összforrott szeretet, ami túlélt hízást, fogyást, betegséget, munkanélküliséget... Baj mindig lehet egy kapcsolatban, de nem eleve úgy állok hozzá, hogy minden mindegy...

Azért a pasik se egyformák, bár az tény, hogy egyes részeiket futószalagon gyártották, de azért az összeszerelésnél volt egy kis egyedi ötlet is..

DDDDD

Na szép napot!!

:-)))))))))))))

Igen,de itt a fórumindító,egy "olyan" nézéstől már családrobbantást várna.Már azon agyal,hogy biztos nem jó a házassága,nem jól választott,mert rá így nézett.És azon töri a fejét,hogy a gyereket felhasználva,ha elérné,hogy az ő csoportjába járjon,akkor közelebb kerülhet apukához,és megkaparinthatja.Mindezt egy nézés miatt,ahogy szerinte rá még nem néztek.SSSSSSSSSSS

Még ha a szeretője lenne már,ez akkor is sok lenne,nem még így.

Képzeld, én 15 év után se vágyom erre. Az, hogy a férjem vágyik-e, nem tudom, őt kéne megkérdezni, én azt gondolom nem, eddig nem adta ennek jelét, egész "másnak" szokta jelét adni...

Viszont ez az egyensúly nagyon sok munkába került. Igen elsősorban tőlem, a férfiak valóban másként állnak ehhez. De ő is változott, csiszolódott, és jobban tud velem bánni...

Én úgy látom, hogy a párok elsősorban ezt az időt nem szánják rá egymásra, mert úgy gondolják, minden fog magától működni... Pedig nem működik magától... A szeretet ugyanis nem csak egy érzelem, hanem "tudatos törődés a másik helyzetével." És az a jó, hogy a tudatos törődés általi jó érzés utána ismét visszafordul pozitív érzelembe... De a tudatos törődés részt nem lehet kihagyni. Magyarul néhanapján akkor is kell f.cagyereknek lenni, ha épp nem esik jól.

Valószínűleg nem nagyon olvastál vissza, tehát nem tudod, hogy baromi rossz helyre céloztad a dolgot...

Egyébként meg a szigorúbb erkölcs igenis sok csalódástól megvédett. Eredetileg ezért lett kitalálva... A prűdség és a baj ott kezdődött, amikor önmagáért csinálták, és éppen ezért degradálódott le az értéke is...

Én pont a saját hülyeségem által jöttem rá az értékére, de bizony nem volt helyes mindenen átmennem, amin átmentem.

Ezzel teljen egyet értek.

Én a fórum indító helyében hagynám az egészet, mert nem ér annyit, hogy aztán a gyerek szemébe kelljen nézni azzal a tudattal, hogy miattam hagyta el az apja...ez az első szempont nálam a második meg az hogy ott a felesége(csak gondoljon bele a feleség helyébe is mikor belemegy egy ilyenbe) még akkor is ha esetleg nem jó a házasságuk...azt nekik kell rendezni.Aztán lehet tiszta lappal indulni.

A pasikra meg tegyünk szemellenzőt, hogy nem lássanak mást csak a feleségüket :-)

Jobban kellene tisztelni a házasság intézményét még akkor is, ha ez manapság már nem divat...házas ember legyen az nő vagy férfi tabu.Ha otthon gond van, rendezzék el és aztán mindenki mehet amerre lát és azzal akivel akar, de addig ne...

Ha csak egy csöpp esély is van arra, hogy a házasság megmenthető akkor arra kellene törekedni nem pedig arra, hogy "jogom van a boldogsághoz isten véled"

Azok a fórumok amiket már elolvastam a legtöbb esetben azt a látszatot keltik, hogy a nők még tennének is a kapcsolatért csak a másik nem valahogy...hát nem is tudom...nem nagyon erőlteti meg magát, pedig igaz az, hogy az új is csak egy darabig új és aztán kezdődik minden elölről.Jobban kellene tisztelnünk a párunkat.

De megfordulhat. Az enyémben is fordult meg, mert szerelmes voltam. És biszony akkor beszélgettem erről emberekkel, mint ahogy azt most a kishölgy is teszi.

Már bocs, de akinek ilyen nem fordul meg a fejében, sosincs ilyen helyzetben, az vagy hazudik, vagy annyira randa, hogy fel se merül ez, vagy esetleg baromi szerencsés, hogy az Isten ettől a kísértéstől megkímélte.

Nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy az eddig, szüleitől, környezetétől, netán a vallásából felhalmozott erkölcsi, viselkedési tapasztalat alapján VALÓJÁBAN hogy fog dönteni...

Képes lesz-e önmegtartóztatást gyakorolni...

Elég baj, hogy a mai világ tök szabad válásai, nyitott házasságai azt a hazug illúziót keltik, hogy ezt szabad, mert úgyse lesz belőle semmi komolyabb baj. Kíváncsi vagyok, hogy a megtört lelkű asszonyok (és pasik), és gyerekek szava mikor lesz már ilyen hangos... Valószínűleg persze soha. Meg aki ilyen, az igyekszik sérülését legjobban titkolni... Csak mostmár lassan azt kell nagyítóval keresni, akinek nincsenek ilyen velehozott terhei...

Egyébként szerintem ez az egész helyzet a hölggyel nem komolyabb, mint amikor 13 évesen addig pillogtam a 40 éves úszóedzőmre, amíg végül adott egypuszit, végigsimított... No bumm..

Remélem, végetérni is így fog, az ő érdekében is...