Hármas sex? (beszélgetős fórum)
Hát ha egyedül akkor ne is.Még 8 hónapos hassal is izgató volt a tánc.Rudinak nincs botlába csak zavarba jön.Jártak néptancra gyerekkorukba a sógorommal igaz nem túl sokáig.azt mondta ha berúg akkor majd ropja.De erre nem sok esély van mert ha vezet sose iszik.És ha épp jó az autó akkor szokott vezetni majdnem minden nap.Most sokat sétál a gyerekekkel mert nincs műszaki a kocsin de ha lesz onnantól sokkal lustább lesz.
Egyébként saját véleményem szerint nem is csinálom rosszul.Ugyanis az előszoba ajtó üvege tükröz és ott ellenőriztem magam.De a férjem előtt akkor fogom csak ha már fogytam és tökéletesen csinálom.De ha véletlen táncolni mennénk ketten tanulni akkor hamarabb csinálnám.De mivel erre esély sincs....
Hmmm... Tánc....?
Az én férjemnek is botlába van, nem is volt hajlandó soha táncolni, nem is nézi a táncot semmibe.
Ha több szabadidőm lenne, beiratkoznék egy tánctanfolyamra,..........egyedül. No és nem az előjáték kedvéért! :D
Hát a másik fórumba elég negatív volt az emberke azért nem is olvastam el minden írását mert nem akartam még csak elgondolkozni sem azon a sok negatívságon.Jó nyelvtantalan mi?
Egyébként a táncra visszatérve ha rudit el tudnám rángatni sztenderd tánc tanulásra megtenném.Dehát mióta együtt vagyunk egyetlen egyszer lessúztam vele 8 hónapos nagy hassal és még akkor is úgy kellett rábeszélnem.Pedig szerintem hót izgató dolog.Amikor nagy néha átölel és idétlenkedésből lép velem párat magához szorít az nekem legalábbis izgató élmény.Mert nem az ágyba nem szex közbe érzem.És ez más.Olyasmi mint egy előjáték.
Ballo del Pimpolho - Leandro Lehart - I Passi
Na ezt végig táncoltam a pici lánykámmal hűűű halood jól kifárasztott de a lány is élvezte nagyon.
Nem feltételeztem, h "letérsz az útról", :), csak barátaimnál láttam ilyen rossz esetet, aminek a végkimenetele nem volt épp a legjobb (bár ez is nézőpont kérdése).
Az biztos, h az elismerés, amit másoktól kapunk, nagyban növeli az önbizalmunkat, és edzés közben erőt adhat, h érdemes tornázni, kicsit kínozni magunkat.
:)
Régebben jártam stepaerobicolni, de nem volt meg a kellő hatása.
Idén tavasszal elhatároztam (mondjuk már sokadjára), h megpróbálom leküzdeni magamról azt a 4-5 kiló felesleget, amitől már nem éreztem jól magam. Mivel én a folyamatos mozgásra képtelen vagyok, kicsit visszavettem a kajából. 2 hét alatt szépen elkezdtek csorogni rólam a dekák, aztán államvizsgára készültem, jött mellé még egy kis gyomorideg, úgyh államvizsgázni már 6 kilóval könnyebben mentem, mint amennyi voltam előtte 1 hónappal. Rengeteg cseresznyét ettem, igyekeztem sokat inni, és sokat tanultam, h ne az evésen, illetve az éhségen járjon az agyam. Aztán visszajött 1,5-2 kiló, de arra beálltam. Most, h ismét eszek rendesen (tegnap is nyársalni voltunk, és annak nem tudok ellenállni...), feljött ismét 1-1,5 kiló, úgyh próbálom rávenni magam a mozgásra, azzal biztosan eredményesebb és tartósabb lenne a fogyás.
Rubint videóit szoktam nézni, de mivel az még nekem végigcsinálhatatlan, összegyúrtam magamnak egy kis edzést, és néha, ha rám jön a "húúú, de dagi vagyok" érzés, csinálom rendületlenül. Ezt kellene rendszeresítenem, talán eredménye is lenne... :)
ÉS neked dew mi a véleményed a tornáról táncról????
Én most nagyon elhatároztam magam ti nem csaatlakoztok??Tudnánk egymást biztatni.Ötleteket adni.Dew tessék írni mert szomorú leszek hogy szóba sem állsz velünk.Megengedem hogy más témát felhozz hihi/egy tanárbácsinak adok engedélyt na ilyen se sűrűn történik ugye Zsanci?/
Én is fél6-6 körül ébredek, mert 7-kor indul a buszom, egy óra az út a munkahelyemre. :(
Nekem is kellene vmit mozogni, de lusta vagyok. Néha csinálom, néha nem.
Ballo del Pimpolho - Leandro Lehart - I Passi
ezt is ki fogom próbálni.Kíváncsi vagyok bírom e kétszer egymás után.
Mindig irigyeltem a táncosokat hogy milyen könnyedén mozognak és milyen sokáig bírják.Na mivel tornázok erősítem magam veszem befelé a táncot is hogy a mozgásom is fittebb legyen.Mennyivel jobb olyan nőt nézni aki nem nehézkesen mozog.Jót tesz az ember lányának ha utána fordulnak.Nem mintha be akarnék pasizni de az önbizalmamnak jót tenne.Különben most találtam egy olyan zenét ahol a pasi mosolya megtetszett.Gondolkoztam milyen volna találkozni vele esetleg egy kicsit kacérkodni de olyan idegennek éreztem a gondolatot.Valahogy úgy érzem hogy ha mással kéne kacérkodnom az visszás lenne nem érzem úgy hogy jó lenne.Mert hogy azé vagy mindenestül aki meg se érdemli néha.
Úgyhogy gyorsan ki is vertem a fejemből.Nekem az is elég lenne hogy ha pozitív visszajelzéseket kapnék.Ha már a kedves "uram"nem hajlandó megteheti más is.De ez nem jelent folytatást.Csak épp az önbizalmamnak tenne jót.
Én már 6 fél hét körül felébredek általába az óra csörgés előtt illetve telefon.Úgyhogy már nem ébreszt fel.de még lustálkodom.Ha a niki meg a rudim elindultak általába utána kelek.Ronikám addigra már kukorékol általába ő is 6 fél hét között úgyhogy esélyem se nagyon van visszaaludni.Elviszem 8 körül a fiúkat oviba reggelizünk és általába 9 körül Ronim már alszik is.ahogy most is és 11 és 12 óra körül ébred ha nem akkor rohanás az oviba a fiúké és az ebédé.
Most gondolkoztam hogy lefeküdjek e aludni de ma torna nap van már meg is volt utána erre a számra
LA MAYONESA. wmv táncoltam.Próbáltam eltanulni a mozdulatokat.Rendesen el is fáradtam de a csípő risza megy már.
:)
A párom kislányával jártam így én régebben. Mikor megismerkedtünk a párommal, és egyszer egyszer nála aludtam, mikor hétvégén nála volt a kiscsaj, köztünk aludt, mert ugye megvolt neki szokva, h együtt alszanak, mikor csak ketten voltak. És volt olyan éjszaka, h alig aludtam valamit, mert vagy a lábát tette rám, vagy egész testtel szinte rém feküdt, meg jártam úgy is, h a hátamon feküdtem, kismanó pedig ahogy fordult, a kezével mellbe vágott. Azóta, ha esetleg köztünk aludt valamikor, ha a hátamon aludnék, felébredek magamtól, mert "félek", h megüt véletlenül.
Azóta persze eltelt 2 év, és már külön, a saját szobájában alszik.
Én is "friss" voltam (ma is), fél 6-kor keltem. Ment el a párom otthonról, megébredtem rá, de már nem aludtam vissza arra a fél órára, egyébként is 6-kor csörög az óra. Az a fránya óra...:)
Igen, így nem jó kölcsönkérni. Bár aki meg így ad kölcsön oda valamit, inkább ne adja. :)
Noszogasd kicsit, h de jó lenne már az a galériaágy, segítesz benne, csináljátok meg együtt. Hátha! :)
Ha 5 évig minden stimmelt, biztosan ezt is meg lehet oldani. Csak ugye neki is akarnia kell, nemcsak neked.
Beszélgettetek már erről? Hogy mi az, ami változott? (Rajtatok kívül... mert mindenki változik)
Volt idő, mikor én is azt hittem, h tökéletes a kapcsolatom az exszel. Akkor merült fel bennem a kérdés, hogy vajon tényleg így van e, amikor szóba került a baba. Én ezt arra "fogom", hogy fiatal voltam, amikor összejöttünk. 17 évesen jöttünk össze, 20 éves voltam, amikor hozzámentem. Érdekes, mert már ekkor is volt bennem valami megmagyarázhatatlan érzés, mintha kételkedtem volna az egészben, h sikerülhet. Mindegy, igent mondtam, hiszen szerettem, és nem hittem, hogy lesz még rosszabb vagy másabb. És az esküvő után 1,5-2 évvel jöttek a problémák. Amik kívülállók szerint korábban is megvoltak, csak túl sűrű volt a köd, és nem láttam tőle. :) Addig tényleg csak egy bólogató kutya voltam, mindent megcsináltam, magamra vállaltam, stb. Csak közben kezdtem "megérni". Főiskolára jártam, közben dolgoztam, imádtam a munkám, a kollégáim, és szépen kinyílt a szemem. Elkezdtem szólogatni, morogni olyan dolgokért, amiért korábban nem szóltam. Nem értette. Érthető volt ez is.
És szépen lassan elmentünk egymás mellett. De minket nem kötött össze gyermek, "csak" egy papír.
Jó döntés volt kilépnem, mert azóta mindketten megtaláltuk a boldogságot más mellett. Nem haragban váltunk, valahol ő is érezte, h ez a legjobb megoldás, csak hát ugye a háttér miatt (szülői befolyás, ki mit mond a faluban, stb.) mégsem mondta ezt ki.
Megoldás biztosan lett volna rá, arra, hogy rendbe jöjjenek a dolgok, de amikor szerettem volna változtatni, egyedül voltam. Ő nem akart. Illetve lehet mégis, de csak pár hétig volt olyan, amilyennek én elképzelek egy kapcsolatot. Aztán megint kezdődött elölről a dolog. És 1,5 évnyi folyamatos megoldás keresés, és próbálkozás után úgy döntöttem, itt a vége. Már nem tudtam rá páromként, társamként tekinteni rá, olyan volt, mint egy jó testvér vagy barát. Néha csak lakótárs. 24 évesen nem olyan életre vágytam, ezért léptem.
Nem is tudom, miért írtam most ezt le. :) Nehogy félreértsd, nem burkolt tanács akart lenni, csupán jól esett leírni.
Tudod, h 4 gyerek után nem lesz válás, ezt ő is tudja, de attól még nem kell fásultnak lenni, beleszürkülni az életbe, a kapcsolatba. Beszélgetnetek kell mindenről, ami nyomaszt téged, mert egyszer robban, mint a bomba, és annak sosincs jó vége. Próbáljátok a gyerekeket rábízni valakire, és kettesben csináljatok programot. Vacsi, séta, és közben beszélgessetek. Mindenről és sokat! Mondd el, mik bántanak, de ne általánosíts, mert akkor joggal hiszi azt, h sosem jó mellette/vele lenni. Konkrét példákat említs, mikor bántott meg és mivel, és kérdezz vissza, ő mit gondol rólad/rólatok. Egy üveg bor elfogyasztása a vacsora közben rá is biztosan jó hatással lesz, kinyílik neked, és remélhetőleg őszintén tudtok majd beszélgetni.
Kívánom, hogy rendbe jöjjenek a dolgaitok!!!
Arra pedig ne is gondolj, hogy esetleg nem jól választottál, mert születtek csodálatos gyermekeitek, 5 évig harmonikus volt a kapcsolat, gondok pedig másik férfival is hasonlóan előjöttek volna! :)