Ha Down-kóros babát várnál, megszakítanád a terhességet? (beszélgetős fórum)

Sziasztok.

Bocs,hogy ide teszem fel a kérdésemet,de volt már közületek valaki magzatvíz vizsgálaton?Ha ige akkor hogyan történik az egész?Az orvosom nem sokat mond róla.most vagyok a 11. hétben és a 20-k hétig kell eldöntenem akarom e a vizsgálatot.(az első babám beteg lett volna-hamar észre vették).előre is köszönöm.

Nem olvastam végig a vitát, csak hozzászólnék.

NEM. Az orvosok is tévednek, barátnőm a példa rá. De ha mégse tévednének, akkor sem. Én mikor először láttam a babámat ultrahangon, már nem is érdekelt az eredmény. Ő az enyém, és nem adom.

köszi! a lényeget nem írtam, hogy nem ezekre a helyekre gondolok. tehát nem az istenhegyire és a sejtbankra. van egy hely hallottam róla, ahol megmondják még magasabb arányban az esélyét. és mégsem az amnio..

keresgélek még hátha..

köszi!

ezt mi még régebben megbeszéltük.. ha még olyankor derül ki, hogy súlyos beteg babánk lenne, amikor el lehet venni, akkor elvetetnénk.

én azt gondolom, hogy elég toleráns vagyok, és tényleg elhiszem, hogy nagyon szeretetteliek tudnak lenni a down-kóros emberek is. ebben biztos vagyok.

én azt gondolom, hogy nem akarnám az esélyét sem megadni annak, hogy egy beteg baba miatt tönkremenjen a kapcsolatom vagy az "életem..

szerintem ez valamilyen szinten érthető, egészséges önzés azért..

Szia!

már több helyen van Bp-en . keress rá, hogy integrációs teszt Bp és ki fog adni egy pár lehetőséget.

Én a 11-.ben pont nem tudok, de az Istenhegyi Klinikán és a 14-ben (Zuglóban ) is megcsinálják. a sógornőm 2 éve az első helyen volt most meg a másodikon. mindkét helyen 25 ezer a vizsgálat.

egyébként én munkaszempontból elég közel állok a szülészethez , és mikor a lányomat vártam rögtön az amniora mentem el a vérvizsgálat helyett.

Tudom, sokan odamennek, de az eü. dolgozók meg jobban hisznek az amnioscopiaban.

sziasztok

tudtok olyan helyet bp-en ahol vérből kimutatják legnagyobb százalékban a down-kór lehetőségét? Nem a hasbaszúrásos vizsgálatra gondolok és nem a kötelező down vizsgálatra.Úgy tudom a 11. kerületben van egy rendelő. Esetleg valaki ismeri?

köszi

Szerintem azért inditotta a fórumot, mert rossz eredményeket kapott a Down-szűrésen...

Lehet, hogy döntenie kell.. Biztos, hogy nem a hsz-ok alapján dönt, de egy kis támogatást várt, megerősitést pro vagy kontra.

Azt azért leszögezem, hogy bár lehet, hogy látszik ez vagy az a hozzászólásaimból, mindentől függetlenül az a meggyőződésem, hogy az élet szent, és nem szabad elvenni senkitől, se születés előtt, se születés után. És amivel ez jár, azt vállalni kell. Remélem, hogy én is tudnám vállalni. Mint ahogy vállalom azt is, amit emlegettem, a családban a súlyos beteg embert, akinek a betegsége megnyomorítja az én életemet is. De akkor most ebből áll az életem, nem abból, hogy őt hagyom a fenébe, én meg élek, ahogy akarok. Nem mondom, hogy erről álmodtam, és nagyon is szeretném, ha másképp lenne, de most ebben próbálok helytállni. És így is sokat ki lehet hozni az életből, és mivel ez engem is megsebzett, könnyebben észreveszem, ha körülöttem valaki szomorú vagy gondja van, ami másoknak sokszor fel se tűnik.

Ezt nem azért írtam, hogy újabb vita induljon, hanem azért, hogy nem csak a gyerekre vágy, gyerektelen nő érzései nyilvánultak meg a hozzászólásaimban, hanem egy ettől független, mélyebb meggyőződés is.

Vannak itt a hoxán olyanok, akik Down-os gyereket nevelnek. Sajnálom, hogy nem találtak ide, mert értékes lett volna az ő hozzászólásaikat is elolvasni.

Azt elfelejtettem leirni,hogy csak speciális tápszereket és étrendet tarthattunk.

És még annyi,hogy a súlyos izomhipotómia miatt heti 3x kellett gyógytornászhoz hordani a kislányt,aki igy 1 évesen hasra fordult,2 éves el múlt amikor felült egyedül,és 4 évesen kapaszkodott a kiságy rácsába a fel állást próbálgatva.

Sziasztok

Én igen elvetetném a down kóros gyermeket,mert én a munkám során neveltem 4,5 évig egy ilyen kislányt akit a mai napig imádok.

Most lesz 9 éves,de nagyon nehéz volt vele mert nagyon súlyos rendelleneségei vannak ami tönkre tette volna a családomat és engem.

Kommunikálni nem lehet vele egyáltalán,sziv beteg és mütötték is, tüdejével van gond,bél renyhesége van ,egyik fülére nem hall,csak cumisüvegből etethető,mert a rágó reflexe nem müködik,és súlyos refluxa van(szondán gondolkoznak az orvosok),nem ért meg semmit,pelenkázni kell,járni képtelen,kuszik a földön de más egyebet nem tud.

Nagyon nehéz döntés volt igy is,hogy intézetbe adtam pedig nem a vérszerinti gyermekemről volt szó.

Hozzá teszem ha csak a gyengébb változata lett volna a Down syndromának soha nem adom be intézetbe,mert nagyon sok mindent meg tanultam ő általa a beteg emberekhez való hozzá álláson.

Nagyon gonoszak tudnak lenni az emberek.

A legsúlyosabb gyerek a Down syndromások között is,ezt a Down syndromások egyesületének az elnöke mondta mivel ott is meg nézte az orvos.

A bátyámék pedig 10 éve gondoznak egy felnőtt Down-os férfit,hát ővele sem könnyü pedig tud kommunikálni és saját magát rendben tartja.

Azért irtam le ezt mind,hogy lássátok,hogy van nagyon súlyos is köztük akit hiába szeretünk,tönkre teheti az életünket.De volt olyan is akit elfogadtam volna sajátként is mert a fogyatékossága ellenére nagyon"okos" volt.

Főiskolán is a Down syndromáról és ennek a kislánynak az életéről irtam a szakdolgozatomat is,sok oldalról ismerem a betegséget.

Igen, először is azért, mert a családot tönkre teheti...másodszor azért, mert nincs és nem is lesz normális élete...harmadszor azért, mert ha csak kis mértékben beteg, és házasodni akar, akkor továbbörökítheti a bajt.

Lehet h nagyon nem fogtok szeretni ezért a 3 pontért, de én így érzem tisztességesnek mindenkivel szemben.

Hidd el nem tudod 100%-ban,hogy mi mellett kardoskodsz.Elméletben egyet lehet veled érteni,de sajnos a valóság teljesen más.Sok anyát ismerek,akik már a nagyobb beteg gyereküket adták be hozzánk az otthonba,mert nem bírták tovább egyszerűen.És nem szép kifejezés,de szó szerint értem,hogy "megnyomorította" a beteg gyerek a család életét.Amikor meg apuka lelépett,vagy olyan is volt aki öngyilkos lett,akkor nem volt választás,nem tehette meg az anya,hogy 25ezerért otthon maradhasson vele.

A meglévő gyerekekre nem tudtak úgy figyelni úgy ellátni Őket ahogy kellett volna,mert mindig a beteg gyerkőc vonta el a figyelmet az energiát.

Így Ők sem élhettek úgymond teljes hétköznapi életet ahogy más gyerekek.Az anyuka élete totálisan megnyomorodott a terhek alatt,magára nulla ideje volt minden téren,állandó félelem aggódás.Mert pl egy down-os betegsége nem annyiból áll csak,hogy más a külseje.Aggódott,hogy mikor lesz gond a szívével(mert ugye ez veleszületett jellegzetes betegségük),hogy mikor milyen görcsei lesznek,tudja-e kezelni.Mert ugye a többségük epilepsziás is.A szellemi fogyatékosság mértéke sem mondható meg előre,lehet,hogy kommunikálni sem tud majd.Sajnos ezt is bele kell kalkulálni...stb.Nagyon sokat tudnék mesélni milyen a fogyatékosok élete.Ne ítélj el senkit aki ezt ne akarja vállalni.Nem érdeke a születendő gyereknek sem ez a minőségtelen nem emberi élet.

nagyon úgy érveltél, mint azok az emberek, akik vágynak gyerekre, de nem lehet nekik. Felismerhető volt az érvrendszered e tekintetben.

Tudod, mint amikor olvasol egy topicot, ahol arról van szó, hogy valaki a kórházban hagyta a gyerekét s beír valaki, hogy hogyan lehet ilyen egy ember, miért szülhet az, aki meg sem érdemli, majd kiderül pár mondattal később, hogy az illető örökbefogadásra vár, mert nem lehet gyereke.